A kisbaba érkezése minden pár életében mérföldkő, egy olyan sorsfordító pillanat, amely után semmi sem marad a régi. Miközben a figyelmünk középpontjába az újszülött igényei, a szoptatás, az altatás és a pelenkázás kerül, a párkapcsolati dinamika és ezen belül a szexuális élet gyakran háttérbe szorul. Sokan számítanak arra, hogy a fáradtság rányomja majd a bélyegét az együttlétekre, de a valóság ennél sokkal rétegzettebb és összetettebb folyamatokat tartogat.
A férfiak nagy része rugalmasan, elfogadóan kezeli az új helyzetet, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illetően fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett bűntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére.
A férfiak lelki átalakulása a gyermekvállalás során
A gyermekvárás idején megváltozik a párok szexuális élete, erre lelkileg mindenkinek fel kell készülnie. A férfiak is többféleképpen reagálhatnak: míg egyesek erotikusnak tartják a másállapotot, mások megrettennek a „hárman vagyunk az ágyban” helyzettől. A legfontosabb, hogy a pár már a terhesség elején beszéljen egymással arról, melyikük mit érez, mit gondol, s ha ellenérzése van, a másik fél is tudjon róla. A szexualitás megváltozása sok esetben lelki problémákat, csalódást okoz, amivel foglalkozni kell, nehogy ez a későbbiekben a kapcsolat megromlásához vezessen.
A szülést követő időszak minden csoda ellenére is megterhelő. Egy olyan periódus veszi kezdetét, amiben minden szereplőnek meg kell küzdenie a felelősségvállalás gyönyörű, és egyben kockázatos, aggodalmakkal teli pillanataival. A különbség, hogy amíg a nők többsége kommunikálja a félelmeit, a férfiak nagy százaléka magába fojtja a szorongását.
A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illetően fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett bűntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy az apáknál előforduló depresszió negatív hatással van a gyermek pszichológiai fejlődésére, még a korai életszakaszban is. Érdemes és kell is vele foglalkozni!
A "kispapa depresszió" jelensége
Számos kutatás megdöbbentő eredményeket közöl arról, hogy a szülés utáni szorongás és depresszió az apáknál csaknem olyan gyakori, mint az anyáknál. Hazai és nemzetközi kutatások egybehangzó adatai szerint a kispapáknál előforduló depresszió aránya 10 százalék körül mozog. Ez leggyakrabban a várandósság első három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik. A posztpartum apai depressziónál a nőkkel ellentétben, nem a hormonális, illetve biológiai okok az elsődlegesek, hanem mélyen gyökerező lelki folyamatok hatnak provokáló tényezőként. A hajlam fontos lehet, de az élethelyzeti változásnak még nagyobb szerep jut.
A szülés idejére már mindenki megváltozott lelkiállapotban érkezik. A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik az új helyzetet másképp élik meg, kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik.
A "kispapa depresszió" tünetei férfiaknál eltérő módon jelentkezhetnek, mint a nőknél. Az édesanyák jellemzően reményvesztettséget és szégyent tapasztalnak - mert úgy érzik, hogy nem tudnak elég jó szülők lenni -, miközben a férfiak gyakran elbagatellizálják a pszichés problémáikat.
A férfiak hormonális és érzelmi változásai
Miközben a várandósság hónapjaiban a nők teste felkészül az anyaságra, és igazi „hormonkavalkád” indul be a szervezetükben, a férfiaknál is egy sor változás történik. A terhes feleség és a baba közelében a tesztoszteronszintjük drasztikusan lecsökken - ami egyes kutatók szerint az agresszivitás visszaszorításáért és a gondoskodási ösztön kiváltásáért felel -, ezzel párhuzamosan a szervezetükben prolaktin kezd termelődni. Míg ez a hormon nőknél alapvetően a tejelválasztás beindításáért, addig férfiaknál a kötődés kialakításáért felel. Ugyanez igaz az oxitocin nevű hormonra is, amely a kötődés és az intimitás elmélyítését szolgálja.
A szülés utáni időszakban a férfiak is komoly lelki és fizikai megpróbáltatásokon mehetnek keresztül. Az ő életük is alapvetően megváltozik, átalakul. Az elsődleges feladatuk az lehet, hogy a nőket a lehetőségekhez mérten tehermentesítsék, hogy a gyermek felé csak általuk, vagy általuk másképp megadható funkciókat, intimitást, szeretetet, kötődést, törődést a nők biztosítani tudják, erre lelkileg és fizikailag is képesek legyenek.
A szexuális élet változásai és az intimitás megőrzése
A szülés utáni test sok nő számára idegen terepnek tűnik. A megnyúlt bőr, a striák, a császármetszés hege vagy a gátmetszés utáni gyógyulási folyamat mind-mind nyomot hagynak a fizikai önképen. Sokan úgy érzik, hogy a testük már nem a csáberő szimbóluma, hanem egy „teljesítményközpont”, amely egy gyermeket hordott ki és táplált. A média által sugárzott „szülés után azonnal tökéletes alak” kép hamis elvárásokat támaszt a nőkkel szemben, ami tovább mélyíti az elégedetlenséget.
A férfiak számára a szex sokszor feszültségoldó és segít kikapcsolni a napi stresszt, míg a nőknek először ki kell kapcsolniuk a stresszt és a gondolatokat ahhoz, hogy képessé váljanak a szexre. A megoldás kulcsa a feladatok valódi megosztása és a mentális teher csökkentése. Ha az anya tudja, hogy a párja mindent kézben tart, és nem neki kell fejben tartania minden apróságot, az agya is könnyebben vált át a szexuális befogadás állapotába.
Sok pár számára a legnagyobb váratlan nehézség a fizikai fájdalom vagy az attól való félelem. Akár természetes szülésről, akár császármetszésről van szó, a testnek időre van szüksége a regenerálódáshoz. Fontos tudatosítani, hogy a szülés utáni szex nem ott folytatódik, ahol a terhesség előtt abbamaradt. A gátizomtorna vagy a szakértő gyógytornász segítsége sokat lendíthet a helyzeten. Nem szabad tabuként kezelni a fájdalmat; beszélni kell róla a partnerrel és szükség esetén az orvossal is.
Bármennyire nehéz is a baba mellett időt szánni az intimitásra, fontos, hogy energiát fektessünk a fenntartásába. Ez kimerülhet abban is, hogy egymást átölelve pihenünk párunkkal, amikor a gyereket sikeresen lefektettük, fogjuk egymás kezét, próbálunk minőségi időt kettesben tölteni. A lényeg, hogy az intimitás megmaradjon, hogy ne "felejtsünk el" közeledni egymáshoz. Aztán ahogy a dolgok szépen lassan visszatérnek a rendes kerékvágásba, és a fizikai akadályok is elhárulnak, szépen lassan a szexuális együttlétek gyakorisága is elkezd majd közelíteni az addig megszokotthoz.
A szerepkonfliktusok és az új identitások
A pszichológiai átalakulás egyik legnehezebb része az „anya” és a „nő/szerető” identitások összeegyeztetése. Sokan érzik úgy, hogy ezek a szerepek kizárják egymást. Amikor valaki egész nap a gondoskodó, önfeláldozó anya szerepében van, este nehéz visszatalálnia a szexuális, vágyakozó énjéhez. A férfiak oldaláról is megjelenhet egy hasonló gát: a „Madonna-szajha komplexus” modern változata, amikor a férfi annyira tiszteli a gyermeke anyját, hogy nehezére esik szexuális lényként tekinteni rá. Ez a kölcsönös szerepkonfúzió az intimitás ellaposodásához vezethet.
A tudatos kilépés a szülői szerepből - akár csak rövid időre is - elengedhetetlen. A randevúk, amikor nem a babáról szólnak a beszélgetések, vagy a hálószoba „gyerekmentes övezetté” nyilvánítása segíthet abban, hogy a pár tagjai ismét férfiként és nőként lássák egymást.
Érdekes jelenség, hogy miközben a klasszikus értelemben vett szexuális élet gyakran visszaesik, az érzelmi intimitás egy új szintje nyílhat meg a párok előtt. A közös felelősségvállalás, a nehézségek együttes leküzdése és a gyermek feletti közös öröm egy olyan mély kötődést hoz létre, amely korábban nem létezett. Azonban vigyázni kell, hogy ne ragadjanak bele a „csak barátok/szülőtársak” állapotba. Az érzelmi közelségnek tartalmaznia kell az egymás iránti romantikus érdeklődést is. A dicséretek, az apró kedvességek és a flörtölés fenntartása segít életben tartani a szikrát addig is, amíg a fizikai feltételek ismét ideálissá válnak a teljes értékű szexuális élethez.
Tippek a szülés utáni párkapcsolati kihívások leküzdéséhez
A szülés utáni párkapcsolati válságok jelentős része abból adódik, hogy a felek irreális elvárásokat támasztanak magukkal és egymással szemben. Ha elfogadjuk, hogy ez egy átmeneti, hormonálisan és érzelmileg is felfokozott időszak, sokkal könnyebben vesszük az akadályokat. A nyílt kommunikáció, az egymás iránti empátia és a rugalmasság a három legfontosabb eszköz, amellyel a pár átvészelheti ezt a viharos, de csodálatos korszakot.
A legfontosabb az őszinte beszélgetés. Magyarázd el neki a biológiai folyamatokat (például a prolaktin hatását), és biztosítsd arról, hogy a vonzalmad nem múlt el, csak a testednek regenerálódásra van szüksége. Érdemes vízalapú, illatanyag- és parabenmentes síkosítót választani, különösen, ha még érzékeny a terület vagy szoptatsz. Próbálj meg bevezetni egy rövid rituálét az együttlét előtt, ami segít átváltani „anya-üzemmódból”. Ez lehet egy illatos fürdő, pár perc meditáció, vagy akár az, hogy a partner átveszi a babát egy órára, amíg te csak magaddal foglalkozol.
Beszélnünk kell! – A szülő-gyerek leválásról – Kurucz Adrienn-nel
Ha szükségesnek látják, akkor nem ördögtől való pszichológus segítségét kérni. Nem a másikat küldeni oda, hanem együtt felkeresni a terápiás szakembert. De elsősorban az őszinte, nyugodt, szeretettel teli, tisztázó beszélgetéseknek látom most itt az idejét.