Szómagyarázatok és közmondások gyűjteménye

A magyar nyelv gazdagsága megmutatkozik a közmondások és szólások sokszínűségében. Ezek a rövid, velős kifejezések évszázadok bölcsességét, tapasztalatát és humorát hordozzák magukban. Jelen gyűjtemény célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterületen fellelhető szólásokat és közmondásokat, magyarázatokkal és példákkal illusztrálva azok jelentését és használatát.

A gyűjteményben szereplő kifejezések széles skálán mozognak, a mindennapi élethelyzetektől kezdve a társadalmi normákig, az emberi kapcsolatokig és a természeti jelenségekig. Sok szólás és közmondás az emberi viselkedés árnyalatait, a jellemeket, a pozitív és negatív tulajdonságokat igyekszik megragadni.

Szólások és közmondások a betűrendben

A

• Szabad a csók.
• Szabad a mi illik.
• Szabad szakállra bocsájtani.
• Szabó is csak csupa szokásból csip.
• Szag után jár.
• Szakaszott mása.
• Szakácscsal, kulcsárral nem jó haragot tartani.
• Szakállára iszik.
• Szakállamra veszem.
• Szaladj török! inadban János vajda.
• Szaladj-vármegyéből való.
• Szalmát csépelni.
• Szalmát a szamárnak, nem szalonnát.
• Szamár létra. (Pl. Szamár is a jégre ment tánczolni, - mikor jó módja volt.)

• Szapora Margit módjára.
• Szarvat visel.
• Szarva árulja el a bakcsot.
• Szavajárása. (Pl. Szájába rágni; szájába adni a szót.)
• Szállj le barát a hintóról, nem a pénzed ára.
• Szálka a szemében.
• Száma sincs, mint Kis Ilus fiának.
• Számból vette ki a szót. (T. i.)
• Szándék annyi, mint a tett. (Az egyszeri leány elment a baráthoz gyónni. A többi között azt is meggyónta, hogy ő egy alkalommal imádóját meg akarta csókolni, mire a barát azt mondá neki, hogy ez oly nagy bűn, a mely alól őt föl nem oldozza. A leány azt veté ellen, hogy ő nem tette meg, tehát nem követte el a bűnt, de a barát hajthatatlan maradt, mondván, hogy a szándék annyi, mint a tett. A leány erre azt mondá, hogy van neki egy ezüst forintja, azt oda adja, ha föloldoztatik. A barát erre azt mondá, hogy jól van, ő majd a forintért misét mond s külön is kéri az Istent, hogy bocsássa meg a leány nagy bűnét. De mert neki itt a templomban pénzt elfogadnia nem szabad, hát csak csusztassa be a forintot hátul a csuklyájába s miután a leány ezt látszólag megtette, absolválta s föladta neki a penitencziát. A barát elvégezvén a gyóntatást, a sekrestyében belenyult a csuklyába, hogy a forintot kivegye, de biz az nem volt ott.)

• Száraz fában terem a szú.
• Szász emberség, - szalmatűz, nem sokat ér. (A szászoktól maradt fönn e közmondás, mert hazugságről és hűtlenségről vádolja őket a történet.)
• Száz esztendős kanverébnek, hátul van a farka.
• Száz szónak is egy a vége.
• Szebb a páva, mint a pulyka.
• Szedd hónod alá a lábadat; - szedd előre a lábadat.
• Szeget szeggel.
• Szeget ütött a fejébe.
• Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen.
• Szegénynek a szerencséje is szegény. (Élt egyszer egy olyan szerencsétlen a világon, kit kerülve került a szerencse. E szegény ördögöt bizonyos jó módu uri ember megsajnálta. Mesénk hőse naponkinti utjában mindig átment egy gyaloghidon. Az illető uri ember, - hogy segitsen a szerencsétlen flótás anyagi helyzetén, - több aranypénzt tett le azon hidra közvetlenül a szegény oda érkezése előtt. Ez, közel érvén a hidhoz, azon töprenkedett, hogy - miután már annyi százszor végig ment e hidon, - nem-e tudna azon átmenni szembecsukva?)

• Szegény embernek drága kincs a hit.
• Szegény embert kerülni szoktak.
• Szegény légy, kevély légy, hogy be ne köpjön a légy.
• Szegődött bér, osztott koncz. (Azaz: jó ha a cseléddel előre megalkuszol s világosan kikötöd, mennyi a bére, hogy mikor a kiérdemelt fizetését megadod, az evangelium szavaival mondhassad neki: ime ennyibe szegődtél, nem teszek néked rövidséget.)
• Szekeret ha megkenjük, nem csikorog.
• Szellemi abrak.
• Szellő is megárt neki.
• Szem a lélek tükre.
• Szem ártott neki.
• Szeme kivánja, nem a hasa.
• Szemenszedett.
• Szeme sem áll Isten igazában; szeme sem áll jól.
• Szeme meredtéig tölteni a poharat.
• Szemet hunyni.
• Szemet szemért, fogat fogért.
• Szeméből ki lehet olvasni.
• Szemét kiszúrni.
• Szemét hizlalja.
• Szemfedélre valója sincs.
• Szem kukoriczán is levágják a disznót.
• Szent a békesség.
• Szent a szabó neve, kinél folt nem marad. (A mely szabó nem lop, arról áll e km.)
• Szent-Gergely vitéze. (A nép fiaiból - irjva Szvorényi - kerülnek ki a Szent-Gergely vitézei, azaz gyenge vitézkék.)
• Szentesi mester a szent irásból is hazudott. (A katholikus anyaszentegyházban virágvasárnapra rendelt passióban ez énekeltetik Jézus személyében; tudjátok, hogy három nap mulva husvét lészen. - Ezt hallván egy tanulatlan ember, azt mondta egy mellette ülő pajtásának: ez a kántor a szent irásból is tud hazudni; mert ezen mostani virágvasárnap után nem három, hanem hét nap mulva lesz husvét.)
• Szent-heverd el napja.
• Szent-Lukács iródiákja. (Ökör; mert ezen evangelistát vagy borjúval, vagy ökörrel szokták ábrázolni, minek oka abban rejlik, hogy szent evangliumát Jézus Krisztusnak a bethelemi istállóban történt születésével kezdi.)
• Szerelem búra visz.
• Szerelem mindenható; - a szerelem vak.
• Hályog van a szemeden.
• Szerencsés gyermek, kinek az atyja elkárhozott.
• Szerecsent mosni; - szerecsent szappanozni.
• Szerencse, anyja a kevélységnek.
• Szerencse-fűre talált.
• Szerencsés utat! (Igy is: Szerencsés utat az úrnak, egészséges korában harangozzák ki szolgabiró prédikáljon a temetésén!)
• Szerencsésebb a csillagvári ökröknél.
• Szerencsétlen fuvolás, - flótás, - vagy: furulyás.
• Szerencsétlenség mellett jó henyélni.
• Szerencse órában született.
• Szeret fenekére nézni a pohárnak.
• Szereti, mint a farkas a bárányt.
• Szeretné vissza szopni.
• Székely szülte a magyart.
• Székely a pokolba is elmegy, csak megfizessék. (E km.)
• Szél a tél.
• Széllel-bélelt a mentéje.
• Szélnek ereszteni.
• Szélnek beszélni.
• Széna-e, vagy szalma? (Sikerült-e, vagy sem? Jobb-e, vagy rosszabb? Fiu-e, vagy leány?)
• Szénáról szalmára.
• Szép, a kinek esze nincs, de még szebb, a kinek van.
• Szép asszonynak szép a leánya.
• Szép asszonynak, jónak, a jó hátas lónak kár megöregedni.
• Szép, mint a kiforditott hurka.
• Szép, mit az eleven kép. (Szeretjük a szépet, az eleven képet.)
• Szép a borju, nyilván kövér tehén alatt szopott.
• Szép szó alatt gyakran ravaszság szokott lenni.
• Szépre megy a füst!
• Szépen iszik, mint a szabadkai ember.
• Szép szó az ellenséget is kibékíti. (Szép szó legjobb békéltető.)
• Szérüt csinált az ördög a fején.
• Szétnézett, mint vak Pali Komlóson. (A komlósi vak Palit kérdezték egy izben, hogy hol járt. - »Szétnéztem - ugymond - kissé a vásárban.« - Másutt igy is mondják: Szétnézett, mint vak Pista a veremben.)

• Szijja már Estók is a sárga föld. (Meghalt.)
• Szivfacsaró; - könyfacsaró. (Pl. Szived hire nélkül kezet ne adj.)
• Szó éri a ház elejét.
• Szólja-szapulja az embert.
• Szokásba vett szó olyan, mint ételben a só.
• Szófia beszéd, aggnőre.
• Szoknya mögé való.
• Szolga sokat halljon, de keveset valljon.
• Szomoru, mint a párja vesztett madár.
• Szomoru, mint a fancsali feszület. (Fancsalban, egy Abaujmegyei tót faluban feszületet csináltattak a falusiak. Kérték pedig a favágót, hogy a képet ne főmeghajtva s halva, hanem élő ábrázattal csinálja. Elkészülvén, fel is állittatván a feszület, a rákövetkező éjjel oly égi háboru lett, hogy az egész falu határát elverte a jég. Reggelre kelvén a szomoru idő, egybegyültek az esküdtek és maguk közt ezen iszonyatos kárnak okáról tanakodtak. Azt mondá a lelkipásztor, hogy ennek nem más az oka, minthogy ama látó feszület gonoszságukat látván, reájok e büntetést rótta. Ezt hallván a falusiak, a lelki atyának hire nélkül a feszületnek szemét kitolták és azt más feszülettel egyformára vették. Ez alkalommal pedig a feszületet ugy összerombolták, hogy rajta az emberi ábrázatnak semmi helyét nem hagyták, minek következtében ugyancsak szomoru képet mutatott a fancsali feszület. Ezt a közmondást a rút ábrázatu emberekre is alkalmaztatják mások, különösen azokra, kiket a himlő össze-vissza szaggatott, azokat is fancsali feszületnek nevezik.)

• Szomszéd falat jobb darab.
• Szörnyü szél, ha meg nem áll!
• Szuhát urral, Otrokocsot pappal, Mihályfalvát zsidóval a jó Isten se győzi. (Szuhán az ur, Otrokocson a pap gyakran változik. Mihályfalvának józan népe közt a zsidó nem él meg.)
• Szunyogban is hájat keres.
• Szunyogból is elefántot, - vagy: tevét - csinál.
• Szunyogot megszüri s a legyet elnyeli. (A kis vétket kerüli s a nagyot elköveti.)
• Szuszog, mintha a Czenkre mászna ki. (Székely mondás.)
• Szükség törvényt bont, - vagy: ront.
• Szükség vagy barátot, vagy katonát tesz a diákból.
• Szüken költve, naponta keresve, szaporodik a gazdagság.
• Szüleinek átka ostort fonhat nyakadra.
• Szürcsöl, mint az ökör.

M

• Macska farkát nem jó gyermek előtt elvágni.
• Macska is szereti a halat, de kerüli a vizet.
• Madarat lehetne vele fogatni.
• Madarat szólásán, fazekat kongásán. (T. i. Madár husu ember.)
• Madár repülésre, ember munkára született.
• Madár látta kenyér, - vagy: czipó.
• Maga árnyékától is megijed.
• Maga árnyékának is köszön.
• Magad lábán járj.
• Magad uram, ha szolgád nincs.
• Maga erszénye mellett hazudni.
• Maga alatt vágja a fát.
• Maga gazos, mást rostál.
• Maga magára is boszankodik.
• Maga sem tudja pénzének számát. (T. i.)
• Maga után hajtja az ellenséget. (T. i.)
• Maga szopta az anyját. (Igen elhizott, túlkövér emberre mondják.)
• Magában dudol.
• Magába szállt, mint Kőrösi. (Egy Kőrösi nevü ember - irja Erdélyi - gyakran járt egy korcsmába, melyet a birtokosától rendesen Kőrösi korcsmának hivtak. Gyakran pirongatván barátai, megfogadta, hogy ezután megtér s magába száll.)
• Magához hivja az akasztófa.
• Magával hordja a házmestert. (T. i.)
• Magunk közt mondva.
• Magyar anya szülte, magyar tejet szopott.
• Magyar Miskásan lehordta.
• Magyarnak korsó, németnek borsó, tótnak koporsó.
• Magyar ötösökkel fizették ki.
• Magyar ökör, német kutya, oláh disznó.
• Majd, ha a lilik tojik. (Bodrogközi km.)
• Majd, ha a lőcs kivirit. (T. i.)
• Majd, ha kocsim rudja kizöldül.
• Majd kiugrott a bőréből. (T. i.)
• Majd megette kezét lábát.
• Majd visszahozza a púpos kenyér. (T. i.)
• Majd, ha a nap ott kel fel, hol most lenyugszik.
• Majd ráadják a tisztát.
• Majomszeretet.
• Makó felé tekintett. (Ha elsózták a levest.)
• Makóra ha rossz vagy, Túrra ha kopasz vagy.
• Makóra készül.
• Malomban hegedül.
• Mankón jár az ügye.
• Marad odébb, mint a Bene Mihály konkretusa. (Konkretus = szerződés.)
• Marhának is sok.
• Maszlagos nadragulyát - vagy: maszlagot evett.
• Mácsikot kanállal, borsót villával.
• Málé-száju.
• Már a koldus is a harmadik faluban jár.
• Már a mász, ha nem csúsz.
• Már a verebek is kicsiripelték.
• Már az igaz és való, hogy nem lát a vak ló.
• Már az igaz, hogy nem igaz.
• Márczius hóval mosakodott.
• Márczius por aranyat ér.
• Már pedzi.
• Már meg-meg szamár hordta a vizet, szunyog hozta a lisztet.
• Már minálunk csuda esett, a csikónak ló foga lett.
• Más a faló, más a fa-ló.
• Más a népes kaptár, más a képes naptár.
• Más a nyelve, más a szive.
• Más abroszához, - vagy: más asztalhoz törüli a kését.
• Más állapotban van.
• Más bőrére játszani.
• Más esze után jár.
• Más házában szemes, magáéban vaksi.
• Más konyháján élődik.
• Más kötötte föl neki a nyakravalót.
• Más malomba őröl.
• Másnak világit, maga sötétben ül.
• Más nyelébe ütötte a kaszát.
• Más pennával irtak akkor.
• Más rétjébe vágta a kaszát. (Más vagyonában duskálódik; más nejét v.)
• Más szájával eszik.
• Más szakállra iszik.
• Más szemében meglátja a szálkát, magáéban nem a gerendát.
• Más szemétjén kotorász.
• Mást beszél Bodóné, - néhol: Bálint, - mikor a bor árát kérik. (Bodóné igen szerette a »tütüt«, de jobbára hitelre ivott. Midőn tehát a korcsmáros fizetésre intette, ő mintha sem hallója, sem értője nem lett volna szavainak, másról kezdett szólani. Innen, ha valakinek bibéjét, érintik, ő pedig erről másra fordítja a beszédet, ezen közmondással szoktak ellene élni.)

• Más tollával dicsekedik. (Pl. Másutt is esznek kenyeret.)
• Más zsebében kotorász - vagy: markolász.
• Más zsírján hizik. (Pl.)
• Mátyás, Gergely, két rossz ember.
• Mátyás ront, ha talál; ha nem talál, csinál. (T. i. jeget Mátyás napja.)
• Meddig tart szerencséd, addig barátid is.
• Medve bőrére inni.
• Megadta módját, mint patai asszony a táncznak. (A legények tánczra hítták a patai asszony leányát, ki tánczolni nem tudott. Az asszony felsietett a leánynyal a padlásra, hogy hirtelenében a lépésekre oktassa s leánya előtt ugrálva mondá: igy ni leányom, add meg a módját! De hevében a feljáróhoz talált jutni s a konyhába lepottyant.)
• Megadta az árát.
• Megadta neki.
• Megadta neki mind a három kapáját.
• Megadta savát - borsát.
• Megadták neki a czoki poharat.
• Megalkusznak egymással.
• Megállott a kereke.
• Megáll az eszem.
• Megcsalta, mint zsidó a lovát. (Szatmári km.)
• Megcsendült a fülem, jó hirt hallok.
• Megcsuszamlott az ajka.
• Megbánta, mint a mely kutya kilenczet kölykezett.
• Megbecsüli, mint Balázs a hurkát.
• Megbecsüli, mint juhász a szamarát. (Goromba emberről mondják, ki rosszul bánik a feleségével. A juhász t. i.)
• Megbicsaklott a nyelve. (Elszólta magát.)
• Megbomlott az esze kereke.
• Megelőzte, mint Dózsa a macskát.
• Megemberelte magát.
• Megemlegeted a magyarok Istenét!
• Megenné a vasszeget is. (T. i.)
• Megesküszik egy vöröshagymáért.
• Megesett neki a diószegi vásár. (Egy paraszt ember a diószegi vasáron eladván ökreit, korcsmába tért egy ital borra, hol azonban többet öntött a garatra, hogy sem leőrölhette volna s megkótyagosodott. Ezt egy tolvaj észrevévén, kilopta tarisznyájából az ökrök árát. Feljózanodván végre a paraszt, midőn tarisznyáját üresen találta, méltán sóhajtott: megesett nekem a diószegi vásár.)
• Megesett rajta a szivem.
• Megette a kutya a hájat.
• Megette a szurkot.
• Megette Trájtler a mórest. (Móres: ha marad a tálban valami falat becsületből. Azonban bizonyos Trájtler erre nem nézett, hanem kivette az utolsó falatot is; s ezóta a háziasszonyok úgy kinálnak: tessék, megette Trájtler a mórest.)
• Megégtem vele.
• Megégette száját a forró kása.
• Megélünk már, csak az urak élhessenek.
• Megérezte a sáfrány-illatot.
• Megfejné a bakkecskét is.
• Megfejné a kutágast is, ha tejet adna.
• Megfizet az öreg harang.
• Megfizettem a sintérnek.
• Megfelel magáért.
• Megfogta a dolog végét.
• Megfogta az ördögöt. (Olyanra mondják, ki rohamosan gazdagszik.)
• Megfojtana egy kanál vizben.
• Megfordult a borju benne.
• Megfordult a koczka. (T. i.)
• Megfúrom a füledet.
• Meggondolatlan, mint Krecsó lova.
• Meggörbül, mint a szolga-fa.
• Meggyepesedik miattam küszöbe!
• Meggyógyul, míg megházasodik.
• Meggyógyul, ha a sárga föld megszívja.
• Meghalt a gyermek, - vége a komaságnak.
• Meghallja a harangszót.
• Meghozta az igaz kenyér.
• Meghúzta magát, mint Guta mellett a menykő.
• Megindult, mint rossz kerék az agyban.
• Megindult, mint Dörömbözi ökre.
• Megindult az egere.
• Megint rajta a bóna óra.
• Megismerni az embert beszédjéből.
• Meg is őszül addig az ember.
• Megismeri a tököt magjáról.
• Meg is ütheti a patvar!
• Megitta a levét.
• Megitta a fekete levest.
• Megjáratom vele a medve tánczot. (Megtanitom becsületre.)
• Megjártam az alpári tánczot. (Ez a régi közmondás - azt mondja Dugonics - akkor származott, midőn Zalánt Alpárból kiverte Árpád és minden jószágát, mely a Duna és Tisza közt vala, magáévá tette.)
• Megjárta fejét a budai törökvér.
• Megjön az esze, ha szent Dávid két garasért hegedülni jár.
• Megjöttek az atyafiak Restéről.
• Meg kellene a száját aranyozni. (Ékesszóló.)
• Meg kell lenni, ha a kutya kovászba ugrik is.
• Megkente a kereket.
• Megkente, mint a paládiak a dobot.
• Megkócsagosodott az esze.
• Megkóstolta, mint czigány lovát a farkas.
• Megkopasztották.
• Megkötni valakinek a koszoruját.
• Megköti csomóját.
• Megkötötte magát.
• Megkötöm a kerekét.
• Meglapult, mint a szapult tetü.
• Meglapult, mint a légy szent-Mihály nap után. (Szt.-Mihály szept.)
• Meglakolt.
• Meglásd, kinek higyj.
• Megleczkéztetni valakit.
• Meg lesz, majd, ha a Duna visszafelé foly.
• Megmondta neki Isten igazában.
• Megmosták a fejét szappan nélkül.
• Megmosták tót szappannal.
• Megmutatta kicsoda, micsoda.
• Megmutatták neki, hol csinálta az ács az ajtót.
• Megoldotta nyelvét.
• Megolvasta fogát a béka. (Száját tátó gyermeknek szokták azt mondani, hogy ha száját be nem fogja, megolvassa a béka s mind kihullanak a fogai. Midőn aztán hét esztendős korában a tejfogak kihullanak, eszébe juttatják, hogy száját tátotta és hogy a béka csakugyan megolvasta.)

• Megorrolni valamiért.
• Megölte, mint a somogyi embert a nadrágja.
• Megöntötték, mint Tisza-Becsen a harangot. (Itt ugyanis megrepedt a harang, s azt a kurátor udvarára vitték, tépelődve, hogy mit csináljanak vele. Épen arra ment egy mindenhez értő, de ravasz és tréfás milotai ember, a ki vállalkozott annak a megöntésére. Behitták s kinálgatták pálinkával erősen. Midőn már eleget ittak, kimentek a harangot megnézni. »Hát meg tudná-e önteni?« kérdék a milotai embert. »Meg én!« válaszolt az, »nincs abban semmi nehézség.« »Ime nézzék« s azzal a tőlök eddig észre nem vett s kezébe tartott bádogban tartott vizzel leöntötte a harangjukat. De már ekkor szaladnia kellett. A botra, vasvillára kapott emberek üzték Milotáig.)
• Megrángd a szót, úgy köpd ki.
• Megrágják a konczot, ebnek vetik a csontot.
• Megrugta szent Mihály lova, ki sem gyógyul soha.
• Meg sem kottyan.
• Meg sem halt s már el is van temetve. (Élő halott.)
• Meg sem melegedett nála.
• Megszapulták.
• Megszállta a félsz.
• Megszokta, mint czigány a verést. (Története ez: Beállit a czigány a szolgabiróhoz. Kéri, sőt rimánkodik mindenkép, hogy a szolgabiró huzassa le deresre és veresse meg. Váltig kutatta és vallatta a szolgabiró a czigányt, mondaná meg, mi csiny miatt akarja magát megbüntettetni. Ámde a czigány egész szilárdan megmaradt állitása mellett, hogy ő becsületes ember, - az egész község tanú rá - ő mi bünt sem követett el, de azért könyörgésével fel nem hagyott addig, míg a szolgabiró végre is megunván a sok rimánkodást, előhív két pandurt, deresre fekteti a czigányt s a két pandur ugyancsak emberül lát hozzá a nadrág poroláshoz, de a czigány csak hallgat. Már 40-et, 50-et, sőt 60-at is sóznak reá, a czigány érzéketlen marad: míg végre 70-75-ikre elkezd a czigány sziszegni s azt mondja: »no most elég már,« s felkelvén, a két pandurnak egy-egy lázsiást nyujt jutalmul. Csodálkozik ezen a szolgabiró és szól: »Te czigány, most már kiállottad a büntetést, szólj hát igazán és őszintén, miért veretted meg magadat, ha teállitásod szerint ártatlan vagy?« »Hát kirem alásan a tekintetes, nemes, nágyságos szolgabiró urat, en most is azt mondom, hogy büntelen vagyok, és az maradok is, az okát azért nem mondtam el, mert filtem, hogy nem teljesiti kirisemet, most már elmondom. Mint kóborló czigányok - amilyen én is voltam - csak lopásból éltünk, de hogy a lopásért járandó verést ne nagyon érezzük, kisded korunktól fogva vertünk egymást, hogy a veréshez hozzá szokjunk, és én nagyon is hozzá szoktam. Azonban mióta megtelepedett becsületes polgár lettem, a verés elmaradt, s vérem azért úgy megsürüsödött, hogy beteggé lett. No de most már ezen kis verésre egészségesnek érzem magamat.)

• Megtaláltad a dolog nyitját.
• Megtalálta, amit keresett.
• Megtanitlak móresre.
• Megtanitlak keztyüben dudálni: - vagy: fütyülni.
• Megtelt, mint a hold.
• Megtetézték, mint Bózsván az aludt tejet.
• Megtette a hat vágást.
• Megtette magyar miskásan.
• Megtoldották, mint a gyivai malaczot.
• Megturósodott az esze.
• Megtörte a jeget.
• Meg tudja kötni a gatyáját.
• Meg vagyok lőve.
• Megutálta, mint Csurgai a bikát.
• Meg van keveredve.
• Megvágták az erét.
• Megverte a maga két keze.
• Megvonja a bagaritá.
• Megzavarták a fejét.
• Megy a garaboncziás diák, kergeti a felhőket.
• Megy belé, mint Ladányba a menykő.
• Megy belé, mint bőgőbe a huszas. (Ó-Becsei.)
• Meleg karácson, hideg husvét.
• Meleg napja lesz.
• Mellette az ökörszem óriás.
• Mely kutyát ér a kő, az rivvan fel.
• Mely kutya a Dunát átuszta, tengerre vágyik.
• Mely fiatal ember - vagy: hajadon étkezés közben fütyöl, - vagy: dalol, bolondos lesz a házastársa.
• Melyik fülem cseng? (Ha az embernek a füle cseng s kérdi valakitől, hogy melyik füle cseng? s azt illető kitalálja, akkor jó hirt fog hallani.)
• Mely fának árnyékában nyugszol, azt ne nyesegesd.
• Mely tyúk sokat kárál, - kodácsol - keveset tojik.
• Menjünk neki a mocsai tónak.
• Menyecskés legény nem örömest házasodik.
• Mennyiért vesztegetik? (E helyett: mi az ára?)
• Mennyi molnár, annyi tolvaj.
• Mennyit a kerék föl, annyit alá.
• Ment, mint a csillag.
• Ment, mint a szélvész.
• Mese, mese, mess kenyeret, egyél hozzá aludt tejet.
• Mester gondja az ének. (T. i.)
• Messze Buda a sánta embernek.
• Messze hajitotta a sulykot.
• Messze-e kenyér nélkül?
• Még akkor a világon se voltál.
• Mégis hunczut a német, - ha ánglius is. (A szomoru emlékezetü Bach-korszakban szigoruan meg volt tiltva olyan dolog, ami magyar hazafias szinezetü volt. Ez időből maradt fenn e nóta is. Ez időtájban szigoruan megtiltatott e nóta huzatása s midőn egy alkalommal az egyszeri czigányt ezért felelősségre vonták, hogy miként merészel ily uj nótát huzni, - ő a dologról mit sem akarván tudni, kérdé, hogy melyik légyen az a bizonyos uj nóta? - Az a »mégis hunczut a német« - válaszolták neki.)
• Még neki áll fölebb.
• Méltó volna, hogy posztóba varrnák - vagy megzsindelyezzék a fejét.
• Mélyen szivébe van vésve.
• Méreg drága.
• Mérget vehetsz rá.
• Méz alatt méreg, szép almában féreg.
• Mézes madzagot huzni valakinek a száján.
• Mi a szivén, az a nyelvén.
• Mi az ördög?!
• Miért nem lett püspök!
• Milyen a szolgáló, olyan az asszony.
• Milyen a malacz, olyan a mise. (A czigány misét akart mondatni a pappal és vitt neki egy kis malaczot a mise ára fejében. A pap egy rövid, ugynevezett kis misét mondott. Mise után a czigány szemrehányást tett a papnak, hogy a mise nagyon kise - rövid volt.)
• Mi másé, nem Tamásé.
• Mind a két fülére alszik.
• Mindegy, ha csákány förgeteg hull is.
• Mindenbe bele kotnyeleskedik.
• Minden dolognak meg van a maga oka-foka. (Egy vendéglőben azt kérdezte a vendég a pinczétől, hogy mi az oka annak, hogy itt a zsemlyék ily kicsinyek, náluk otthon még egyszer akkorák.)
• Minden hajaszála ég felé meredt.
• Mindenhez látó, semmivel biró.
• Minden hátnak van egy hasa.
• Minden jó lélek dicséri az Urat. (Ha valaki kisértetet vél látni. - Egy tolvaj elment füstölt hust lopni. A gazda meghallván a konyhában a neszt, kiment s a lepedőbe burkolt alakot meglátván, keresztvetve azt mondá: Minden jó lélek dicséri az Urat! Mi a kivánságod? Erre a kisértet: Eressz ki. Ezt a gazda meg is tette.)

• Mindenkivel ujjat von.
• Minden követ megmozdit.
• Mindenkivel kiköt.
• Minden krajczárt fogához ver előbb.
• Minden mondása egy vétek.
• Minden mulandó a földön.
• Minden seregély három szemet visz el a szőlőből. (Két szem a saját szeme s egy szőlőszem a szájában.)
• Mindent egy kévébe köt.
• Mindent a farára akgat.
• Mindent maga akar fölfalni.
• Mindenütt Istók.
• Mindenütt jó, de legjobb otthon.
• Mindig a sarkába kell lenni.
• Mindig kövérebb a más ember szalonnája.
• Mindig vedel, mint a lúd.
• Mindjárt félre veri a harangot.
• Mindjárt hajba kapnak.
• Minél jobban gyalulják a deszkát, annál simább lesz.
• Mintha az égből esett volna le.
• Mintha ő lenne a kis király.
• Mintha szájából köpte volna ki. (Ugy hasonlit hozzá pl.)
• Mintha tüskén ülnék.
• Mintha kést ütött volna a szivembe.
• Mintha skatulyából húzták volna ki.
• Mint atyák dudolnak, fiak ugy tánczolnak. (Igy is mondják: A mint atyák fujják, fiak úgy ropják. A szülők példája után indulnak a gyermekek. Ropni = tánczolni, régi magyar, ma már elavult szó.)
• Mint árnyék követi.
• Mint vettem, ugy adom.
• Miről tudjuk, hogy hol van, az nincs elveszve. (A hajóslegény, midőn a kapitány teafőző készülékét megmosta, az a tengerbe ejtette. Elment tehát a kapitányhoz s azt kérdezte tőle, hogy elveszett-e az, miről tudjuk, hogy hol van? Mire a kapitány azt felelte, hogy nem.)
• Mit adott jó kedvéből, vegye vissza haragjából.
• Mit adsz, ne borsold meg.
• Mit kezeddel megfoghatsz, lábaddal ne rugd.
• Mit nekem, fitty nekem, ha kapálok lesz nekem.
• Mit szeme meglát, keze ott nem hagyja.
• Mit is mondott a kabai asszony?

tags: #szedjuk #le #az #agrol #babam #nem