Oláh-Koppány Andrea és Szalai Krisztina története inspiráló példa arra, hogyan élhető meg teljes értékűen a várandósság mozgássérültként. Az őszinteség, az előre tervezés és a támogató környezet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is boldog és büszke kismamák legyenek.
Mozgássérült kismamák a terhesség alatt: Szalai Krisztina és Oláh-Koppány Andrea tapasztalatai
Szalai Krisztina és Oláh-Koppány Andrea, két mozgássérült kismama, megosztotta tapasztalatait a várandósságról. Mindketten bebizonyítják, hogy a fizikai korlátok ellenére is lehetséges a teljes élet, a családalapítás és a boldog gyermekvárás. Krisztina az első babáját várja, nyitott hátgerinccel és dongalábakkal született, bal lábát amputálták, inkontinenciával küzd. Ennek ellenére ragyogó és büszke kismama. Andi, aki már tapasztalt édesanya, most a második gyermekét várja.
Munkavégzés és anyagi kihívások
Krisztina a II. kerületi önkormányzat egyik ügyfélszolgálati irodájában dolgozik, amely kifejezetten megváltozott munkaképességűek munkahelye. Bár orvosa kiírta a folyamatos ülőpozíció miatt, még besegít reggelente. Andi május végéig tervez dolgozni archívumkezelőként a Müpában, az anyagiak miatt. Kiemeli, hogy sakkozni kell a bevételekkel, és nem mindegy, mikor kezdi meg a táppénzt, illetve mi alapján számolják a kismama-járandóságokat. Rámutat arra is, hogy a gyermekágyi időszak letelte után válaszút elé kerülnek: vagy gyedet kaphat, vagy rokkantsági járadékot, a kettőt együtt nem.
ÉLŐ: Alkotmányozás, uniós pénzek - Mivel kezdi a munkát a Tisza-kormány?
Terhességi vizsgálatok és egészségügyi aggodalmak
Krisztina esetében nem írtak elő különös vizsgálatokat, és életkori indoka sincs, 31 éves. Ultrahangon megállapították, hogy a babának is dongalába van, de azt mondták, hogy ma már jól kezelhető a probléma műtéttel és sínes korrekcióval, ezért emiatt nem aggódik. Andi esetében az ülő helyzet miatt eleve veszélyeztetett terhességi kategóriába sorolták. Igyekszik úgy áthidalni a problémát, hogy az irodában átül egy másik székbe, amelyben más helyzetben van, és hazaérve legalább fél órára lefekszik, mielőtt Emma megjön az oviból.
Orvosi hozzáállás és társadalmi megjegyzések
Andi felidézte első terhességének egyik megalázó élményét, amikor az orvos megkérdőjelezte, minek neki gyerek, és nem segített feljutni a vizsgálószékre. Azóta már csak nevet rajta, de sajnálja, hogy az a professzor, aki Emmával kísérte végig a terhességét, már nyugdíjba ment, mert ő teljesen máshogy állt hozzá, szakmai kihívásnak tekintette a várandósságát. Mindketten szembesülnek érdekes megjegyzésekkel is. Andinak előfordult, hogy pocakosan látva azt mondták neki, egy ilyen nőnek minek gyerek, milyen felelőtlen, hiszen még magát is alig tudja ellátni. Amikor már megvan a baba, sasszemmel figyelnek, várják a pillanatot, mikor hibázik, hogy azt mondhassák, na ugye megmondtam.
Életmód és szülésre való felkészülés
Andi túljutott a nehezebb időszakon, most fura dolgokat kíván, például szénné égetett bacont. Fontosnak tartja, hogy ne kettő helyett egyen az ember, kerekesszékeseknek talán még inkább, hiszen kevesebbet tudnak mozogni. Krisztinának sem volt különösebb baja, az első időszak kisebb hányingereit leszámítva, és jól érzi magát, fáradt sem még. Andi már rutinosnak érzi magát, tudja, mi vár rá és a babára, Sanyira pedig mindenben számíthat, aki bizonyítottan szuper édesapa. Krisztina számára fontos volt, hogy egy orvos kísérje végig a terhességét, aki jól ismeri, akiben megbízhat, így nyugodt. A szüléstől nem fél, inkább attól, hogy utána hogyan lesz képes ellátni a babát. Andinak az első alkalommal is altatásos császármetszése volt, és most is azt szeretné, mivel a spirálisan csavarodó gerince miatt a lebénulás kockázatával járt volna a gerincvelőbe adandó érzéstelenítő félreszúrása.
A terhesség alatti étkezési szokások összehasonlítása:
| Kismama | Étrend/Kívánósság | Hízás aggodalma |
|---|---|---|
| Andi | Szénné égetett bacon | Fontos a mértékletesség, különösen kevesebb mozgással |
| Kriszta | Nincs különösebb kívánósság | Egy elhízott ismerős esete motiválja a mértéktartásra |
Babagondozás és segítségnyújtás
Andi szerint elengedhetetlen az előre gondolkodás és tervezés, különösen egy kisbaba ellátásakor. Krisztinánál már többen is felajánlkoztak segítségre, nagyszülők és egy gyógytornász barátnő is, amit örömmel vesz. Elfogadta, hogy olykor rászorul mások támogatására, és ez a közlekedésben is megmutatkozik, ahol gyakran kér segítséget. Andi emlékeztet arra, hogy babakocsit választva figyelni kell arra, hogy beférjenek egyszerre a liftbe.
A gyerekek érkezése és a család reakciója
Andi lánya, Emma nagyon várja a kistesót, bár kikötötte, hogy csak akkor alhat nála, ha lány lesz. Krisztina kisfiút vár, Milánt. Párjának tízéves lánya, akivel jó a viszonya, először azt mondta, hogy a fiúk rosszak, de később már örült, és nevet is talált neki: Alex. Andi aggódik, hogy a két gyerekkel hogyan boldogulnak majd egyszerre, és hogyan kapnak majd mindketten kellő figyelmet az elején, különösen akkor, ha egyedül lesz az egyik szülő. Krisztina nem izgul, mert tudja, hogy majd belejönnek a dolgokba.
Szoptatás és jövőbeli tervek
Mindketten szeretnének szoptatni. Andi Emmát 10 hónapos koráig szoptatta, törökülésben, apa párnájával, bár nem volt túl kényelmes, és az utolsó időszakban fájt a dereka. Krisztina is szeretne szoptatni, és ha visszamegy dolgozni, megpróbálja megoldani, hogy délben hazaugrik egy etetésre. Andi sajnálja, hogy jelenlegi anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy több gyereket vállaljanak, pedig ha megtehetné, boldogan szülne még. Krisztinánál is hasonló a helyzet, és az anyagiak mellett az egészségügyi kockázatok is visszatartják. Mindig is azt gondolta, hogy egyszer lesz egy Annája, szóval ki tudja.