Az ételérzékenységek megértése és kezelése kulcsfontosságú a csecsemők egészséges fejlődéséhez. Két nagy csoportra oszthatók: az immunrendszer közreműködése nélkül jelentkező intoleranciák, és az immunrendszer részvételével járó allergiák. Ez utóbbiak között kiemelten fontos a nem IgE-mediált ételallergiák csoportja, melybe az FPIES (étel-fehérje indukálta enterokolitisz szindróma) is tartozik.
Mi az FPIES és hogyan különbözik más ételallergiáktól?
Az immun-mediált ételérzékenységek jelentős részében IgE típusú ellenanyagok játszanak döntő szerepet (klasszikus allergia, I. típusú hiperszenzitivitás). Léteznek azonban olyan kórállapotok, melyekben nem az IgE termelődés - hízósejt aktiváció játssza a döntő szerepet, hanem az IgE képződés mellett vagy anélkül más mechanizmusok járulnak hozzá a patogenezishez. Ezeket „non-IgE allergiának” nevezzük.
A non-IgE mediált gasztrointesztinális ételallergia (non-IgE-GI-FA) betegségek közé sorolható három fő kórkép:
- Az étel-fehérje indukálta enterokolitisz szindróma (FPIES)
- Az ételfehérje indukálta enteropátia (FPE)
- Az ételfehérje indukálta allergiás proktokolitisz (FPIAP)
Míg a klasszikus, IgE-mediált ételallergia (IgE-FA) esetén a tünetek az ételfogyasztást követően röviddel (1-2 perc-1 óra) megjelennek és azok nemcsak a gyomor-bélrendszerre korlátozódnak (bőr, nyálkahártyák, esetleg légzés és keringés is érintett, anafilaxia alakulhat ki), addig a non-IgE-GI-FA csoportba tartozó állapotokban a tünetek később jelentkeznek (2-3 óra múlva), és kizárólag az emésztő szervrendszerre korlátozódnak.
Az FPIES a legsúlyosabb, gyakran akut, ijesztő tüneteket produkáló forma, ami a teljes gyomor-bélrendszer érintettségére utal. Legfőbb jellemzője a csillapíthatatlan hányás, súlyosabb esetben metabolikus rendellenességek és hipovolémiás sokk.
Az FPIES előfordulása és kapcsolódó állapotok
Az FPIES ritka betegség, felmérések alapján incidenciáját 0,3-0,7%-nak tartják. A betegségcsoport gyakran társul valamilyen atópiás állapottal (FPIES esetén a páciensek 40-60%-a érintett, FPE és FPIAP betegeknél ez 40-50%). Az atópia genetikai hajlammal összefüggő fogékonyság allergiás betegségekre: allergiás asztmára, dermatitiszre, rinitiszre (szénanáthára), ételallergiára.
A Heiner-szindróma egy tehéntej fehérje indukálta atípusos tüdőbetegség csecsemőkben és kisgyermekekben. Visszatérő légúti tünetek, a mellkasröntgenen tüdőgyulladást imitáló infiltrátumok, láz, anémia, fejlődéselmaradás jellemzik.
A csecsemő- és kisgyermekkori vérszegénység leggyakoribb oka a vashiány, azonban az esetek kis százalékában a tehéntej érzékenység miatti fokozott vesztés a vashiány oka: ez a tehéntej allergiához köthető vashiányos anémia (CMA-IDA).
Az FPIES tünetei
Az akut FPIES vezető tünete az evést követő 1-4 óra múlva megjelenő ismétlődő hányás (az esetek több, mint 95%-ában). Hasmenés az ételfogyasztás után 5-10 óra múlva jelenik meg, kisebb arányban (a páciensek 25-50%-ában). Az újszülöttekben szepszisre emlékeztető tünetek: letargia (65-100%), sápadtság (30-90%), hipotermia (5%) is megfigyelhetők.
A krónikus FPIES-t idült (néha nyákos és véres) hasmenés jellemzi, melyhez intermittáló hányás, hasfeszülés, testsúlygyarapodás elmaradás társul. A páciensek egy csoportjában a tünetek fokozatos rosszabbodása dehidrációhoz (15-45%), metabolikus zavarokhoz (5%) vezet.
FPIES reakciók kezelése
Kiváltó ételek
A non-IgE-GI-FA-t kiváltó ételek között első helyen a tehéntej áll (az esetek 40-50%-ában, FPIES gyermekek 65%-ában), azonban számos más étel is kiválthatja - ezek kórképek szerint, országonként (és étkezési szokásonként, valamint az eltérő genetikai háttér miatt) változók.
Az FPIES fő provokáló étele a tehéntej mellett a szója. Sok esetben nemcsak egy komponens fogyasztása váltja ki a tüneteket, hanem 2 (az esetek 25%-ában), 3 esetleg még több (főként szilárd kiváltó esetén - az esetek kevesebb, mint egytizedében).
Szilárd ételek között gabonafélék (rizs, zab), zöldségek között az édesburgonya és a tök, gyümölcsök között a banán, az avokádó, továbbá a baromfihús és tojás szerepelnek kiváltó tényezőként. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában a rizs a leggyakoribb, súlyosabb tüneteket okozó bűnös. Olaszországban és Spanyolországban a hal és a tenger gyümölcsei foglalják el az első helyet.
Diagnózis
Az orális ételterhelés (OFC - oral food challenge) a gold standard az FPIES diagnosztizálására és segít a differenciál diagnózisban. Az eljárás rizikója magas, így csak kórházi felügyelet mellett végezhető (intravénás folyadékpótlása, metabolikus zavar helyreállítása az esetek mintegy felében szükségessé válik).
Az FPIES csoportban a páciensek negyedében előfordul szérum specifikus IgE pozitivitás (aspecifikus FPIES) - a többi kórformában nem javasolt IgE mérés. A laboratóriumi adatok nem specifikusak: anémia, hipoalbuminémia, emelkedett vérlemezkeszám, magasabb fehérvérsejt szám, súlyosabb esetben metabolikus acidózis és methemoglobinémia is kialakulhat. Jelentős CRP emelkedés (>200mg/l) inkább kizárja a kórképet, ilyenkor alternatív diagnózisra kell gondolni.
Kezelés és étrend FPIES esetén
Az FPIES kezelésében a kiváltó étel eliminálása kulcsszerepet játszik. A cél, hogy feleslegesen ne hagyjunk el ételt, ill. ha bármilyen étrendmódosítás történik, azt mindenképpen dietetikus felügyelete mellett végezzük, hogy a hiánybetegségek elkerülhetők legyenek (különösen figyelni kell a megfelelő D-vitamin, kalcium, cink, szelén ellátásra).
Az étel eliminációnak kétféle megközelítését alkalmazzák: az „alaptól felfelé” vagy a „fentről lefelé” módszer. Enyhébb esetben az előbbihez folyamodnak: először a legvalószínűbb ételt (pl. tehéntej) elhagyását javasolják. Ha ez nem elegendő, további étellel próbálkoznak, egymást követően.
A tehéntejmentes étrend indikálásakor vagy fokozottan hidrolizált formula (EHF) vagy aminosav alapú formula (AAF) javasolt.
Az FPIES megelőzésére a kevésbé allergén ételek bevezetését javasolják az elválasztás során: a zöldségek közül a brokkolit, karfiolt, fehérrépát, tököt, gyümölcsök közül a feketeáfonyát tanácsolják.
Hozzátáplálási tippek FPIES-ben szenvedő csecsemőknek
A szilárd ételek bevezetését nem szabad elhalasztani 6 hónapos kor után, mivel a babáknak szükségük van a különböző ízekre és textúrákra, hogy elkerüljék a táplálkozási hiányosságokat, a rossz növekedést és a válogatós étkezést. Fontos azonban megjegyezni, hogy a legtöbb csecsemő csak egyetlen ételre reagál. Sokkal ritkább a két, és rendkívül ritka a három vagy több ételre adott reakció.
A szilárd ételek bevezetésének megkezdése:
- Kerüljük szigorúan azokat az ételeket, amelyekre a baba reagált, vagy amelyeket az orvos vagy dietetikus tanácsolt elkerülni.
- Ne hagyjuk abba azoknak az ételeknek az adását, amelyeket a baba már evett és tolerál.
- Az új ételeket egyenként vezessük be, a baba által már evett ételek mellett.
- Minden új ételt délig adjunk, hogy bármilyen reakció napközben jelentkezzen.
- Kezdjünk egy teáskanál étellel, és növeljük az adagot naponta, 3 nap alatt elérve az életkornak megfelelő adagot. Tartsuk az ételt a baba menüjében, majd vezessük be a következő új ételt.
| Életkor | Étel típusok | Nem gyakori kiváltók | Gyakori kiváltók |
|---|---|---|---|
| 6+ hónap | Pürék / jól összenyomott zöldségek, gyümölcsök, gabonák. Majd vasban gazdag fehérjék. | Pasztinák, spenót, karfiol, brokkoli, fehérrépa, cukkini, szilva, áfonya, sárgabarack, őszibarack, eper, görögdinnye, quinoa, köles, amaránt, bárány, sertés | Sárgarépa, burgonya, paradicsom, zöldbab, sütőtök, édesburgonya, zöldborsó, alma, körte, mangó, narancs, kivi, dinnye, banán, avokádó, kukoricaliszt/polenta, búza, árpa, rizs, zab, marha, hüvelyesek, bab, lencse, csicseriborsó, hal, tojás, szója, baromfi |
| 7-9 hónap | Pépes ételek puha darabokkal és puha falatkák | Lásd fent | Lásd fent |
| 9-12 hónap | Pépesített, aprított családi ételek és falatkák | Lásd fent | Lásd fent |
Tojás bevezetése FPIES esetén
Az új ajánlások szerint az egész tojást a gyermek 6.-8. hónapos kora között lehet bevezetni az étrendbe. Fontos, hogy a tojás minden része teljesen megfőjön vagy megsül. Ha először kínálsz tojást a babának, ajánlatos egy kis adag jól megfőtt tojással kezdeni. Az első harapás után figyeld a gyermekedet, hogy mutatja-e allergia vagy érzékenység jeleit. Ha 5-10 perc elteltével jól tolerálja, a maradék tojást a baba szokásos etetési ütemével kínálhatod. Ezután fokozatosan növelheti a tojás mennyiségét a következő néhány adag során. Bevezetés után javasolt a szokásos allergéneket, köztük a tojást is rendszeresen az étrendben tartani.
A tojás az élelmiszerfehérje által kiváltott enterocolitis szindróma, más néven FPIES ismert kiváltója. Ha gyanítod, hogy gyermekednek tojásallergiája lehet, fontos, hogy orvoshoz forduljatok. Az orvos segíthet diagnosztizálni az allergiát és tanácsot adni az étrend módosításával és a tünetek kezelésével kapcsolatban.