A tőkepiaci befektetések világában számos olyan időszak volt, amikor a befektetői bizalom és a növekedési várakozások egy szűk részvénycsoport felé terelődtek. Ezek közé tartozik a „Nifty Fifty” néven elhíresült jelenség, amely az 1960-as években és az 1970-es évek elején az amerikai tőkepiaci szellemiség szimbólumává vált.
Nifty Fifty volt az elnevezése az amerikai növekedési részvények azon csoportjának, amely kiemelkedő teljesítménye miatt vált a kor ikonikus befektetésévé. A csoport olyan neveket tartalmazott, mint a Xerox, az IBM, a Polaroid és a Coca-Cola. A 70-es évek elejének bull piacán elterjedt „one decision” nézetrendszer szerint létezett a részvénypiacon néhány tíz olyan befektetés, amelyet minden körülmények között érdemesnek tartottak arra, hogy a portfóliók meghatározó eleme legyen.
A „Nifty Fifty” mánia háttere
Az akkori passzív stratégia a mainál is egyszerűbb volt: egy döntés, tehát vedd meg és tartsd örökké. A piac legnagyobb kapitalizációjú részvényei sérthetetlennek tűntek, stabil, növekvő üzletmenettel és erős piaci pozícióval rendelkeztek. Nem csoda, hisz érdemi eladósodottsággal nem rendelkeztek, stabil és növekvő osztalékhozamot biztosítottak, így a Nifty Fifty mániában nem számított különösebben ezen részvények árazása. Bármely listát is nézzük, szembetűnő a piac szélesebb köréhez mért árazásbeli különbség, hisz az S&P 500 index 19 körüli P/E rátáját messze meghaladó, 40 fölötti átlagos szorzókról beszélünk 1972 végén, a mánia csúcspontján.
1975 - KI MENTETTE MEG NEW YORKOT A CSŐDTŐL?
A korszak vége és a tanulságok
Az összeomlás 1973 folyamán következett be. Kibukott a Watergate-botrány, ami komoly belpolitikai bizonytalanságot és felfordulást hozott. 1973 őszén kirobbant az első olajársokk, szétesett a Bretton Woods-i rendszer, felpörgött az infláció, mely szintén rendkívül kedvezőtlenül hatott a piacokra. Az S&P 500 index szűk két év alatt lefeleződött, véget ért a részvénytartási mánia és megdőlt a „buy and hold” stratégiába vetett hit is. A stabil óriásvállalatok jobb pozíciójuknál és egészséges mérlegüknél fogva sem tudták felülteljesíteni a szélesen vett piacot, mivel az árazásuk túlságosan feszített volt.
| Jellemző | Nifty Fifty (1970-es évek) |
|---|---|
| Stratégia | „One decision” (vedd meg és tartsd) |
| Átlagos P/E ráta | 40 felett |
| S&P 500 átlag P/E | kb. 19 |
| Kimenetel | Piac összeomlása 1973-ban |
A kifejezés mai értelmezése
A Nifty 50 elnevezés napjainkban is releváns, ám értelme nagyban megváltozott. Ma így hívjuk az indiai Nemzeti Értéktőzsde (NSE) részvényindexét. Indiában a NIFTY 50 az ország gazdaságának 13 szektorában diverzifikált indexe. Az indexben megtalálhatóak pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó, informatikai, fogyasztási cikkeket előállító, olaj és gáz kitermelő, autógyártó, telekommunikációs, építőipari, gyógyszeripari, energiaszolgáltató, valamint média vállalatok is.
Bár a történelem sok példát szolgáltatott arra, hogy a piac vezető részvényei hosszú távon alulteljesíthetik a piacot, a befektetők körében ma is hihetetlennek tűnnek azok az érvek, amiket a legnagyobb értékű tőzsdei cégek értékcsökkenése mellett hoznak fel az emelkedésben kételkedők. A Nifty Fifty története arra figyelmeztet, hogy bármilyen erősnek és sérthetetlennek tűnő vállalat is legyen, a túlzott árazás és a piaci környezet megváltozása alapjaiban rengetheti meg a legbiztosabbnak hitt befektetéseket is.
tags: #nifty #fifty #reszvenyek