A várandósság során sok furcsa, olykor kellemetlen panasz is felléphet, melyek természetesek, és csupán a magzat kihordását támogatják, valamint a testet készítik fel a szülésre.
Sok nőnél a legnagyobb ijedtséget a haskeményedések okozzák, főleg akkor, ha még nincs itt a szülés ideje. Szinte nincs is olyan kismama, aki a terhessége során ne tapasztalna olykor kisebb-nagyobb mértékű hasfeszülést, haskeményedést. Ez az esetek többségében ártalmatlan, természetes jelenség, melynek hátterében számtalan ok állhat.
Az első trimeszter: Feszülés és hormonális változások
Az első trimeszterben inkább feszülésről, kisebb görcsökről beszélünk, nem pedig a később említésre kerülő haskeményedésről. A feszülést a várandósság elején két dolog is okozhatja: egyrészt a méh növekedése, másrészt a hormonális és fizikai változások miatti székrekedés és puffadás, mely akár nagyobb méreteket is ölthet, mint a terhesség előtt, így akár kellemetlenebbek is lehetnek.
A méh egy csodálatos szerv, amely alapállapotában alig akkora, mint egy ököl vagy egy körte. A terhesség során azonban képes eredeti méretének többszörösére tágulni, hogy helyet biztosítson a fejlődő magzatnak, a méhlepénynek és a magzatvíznek. Mivel a méh falát simaizomszövet alkotja, ugyanúgy képes az összehúzódásra, mint bármely más izmunk. A keményedés tulajdonképpen nem más, mint a méhizomzat rövid ideig tartó megfeszülése.
A várandósság első tizenkét hete az alapozás időszaka. Bár kívülről még alig látszik valami, a test belsejében hatalmas erők dolgoznak. A korai szakaszban a méh vérellátása jelentősen megnő. A beágyazódást követően a szervezet elkezdi termelni a progeszteront, amelynek elsődleges feladata a méh ellazítása, hogy ne lökje ki az embriót. Ugyanakkor ugyanez a hormon hatással van az emésztőrendszerre is, lassítva a bélmozgást. A méhet tartó szalagok, az úgynevezett széles méhszalagok és a kerek méhszalagok már ekkor elkezdenek nyúlni. Ez a folyamat okozhat éles, nyilalló érzést a lágyéki tájékon, különösen hirtelen felálláskor vagy forduláskor.
Ebben a periódusban a keményedés mögött néha állhat dehidratáció is. Ha a kismama nem fogyaszt elég folyadékot, a vér volumene csökkenhet, ami fokozottabb ingerlékenységre késztetheti a méh izomzatát. Bár a legtöbb esetben ártalmatlan jelenségről van szó, az első trimeszterben jelentkező rendszeres, erős görcsökkel járó keményedés esetén mindenképpen javasolt a szakorvosi konzultáció.
A méh simaizomszövetekből áll, amely folyamatos összehúzódások által rendszeres méhtevékenységet végez a terhesség ideje alatt is. A simaizom membránjának kalciumion csatornáin keresztül biztosított a kalciumion sejtből ki és sejtbe áramlása. Amennyiben az ion tömegesen áramlik a sejtbe, akkor jön létre az aktin és miozin szálacskák közötti összekapcsolódás, melynek eredményeként a simaizomsejt összehúzódik. Ennek számtalan, a sejtet érő külső és belső inger lehet az okozója, de külön kiemelendő a vegetatív idegrendszer szerepe, mely az egész testet érő stresszhatásokra reagálva, mintegy szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban tartva a szervezetet, a méh simaizomsejtjeinek összehúzódását is okozza.
Már a várandósság korai heteiben (6-8. hét) jelentkezhetnek méhösszehúzódások (kontrakciók). Erre eleinte deréktáji fájdalom, de elsősorban gyakori vizelési inger tünetei hívják fel a figyelmet, ugyanis az összehúzódott („megkeményedett”) méhizomzat benyomja a hólyagfalat, és vizelési késztetés jelentkezik. Fontos! A korai várandós időszakban a rendszeressé és egyre erőteljesebbé váló, fájdalmas méhizomzat-összehúzódások, főleg, ha vérzés is társul hozzá, szakorvosi kivizsgálást igényelnek, mivel ez a fenyegető vetélés tünete is lehet.
A méh természetes állapotában is naponta többször összehúzódik, akkor is, ha nem vagyunk terhesek. Várandósan azonban a nagy pocak miatt jobban érezzük a méhizomzat összehúzódását, ami ijesztő lehet, hiszen minden várandósoknak szóló könyvben azt olvashatjuk, hogy a pocak keményedése a szülés megindulásának jele lehet. A dolog azonban nem ilyen egyértelmű.
A második és harmadik trimeszter: Braxton-Hicks összehúzódások
A második és a harmadik trimeszterben tapasztalható haskeményedést jellemzően a kerek méhszalagok nyúlása okozza, de az ún. Braxton-Hicks elnevezésű összehúzódások is jelentkezhetnek már ekkor. Ennek során a méh simaizomzata húzódik össze majd ernyed el - célja, hogy a testet felkészítse a szülésre.
A tizennegyedik héttől kezdődően a kismamák többsége fellélegzik. Elmúlnak a reggeli rosszullétek, visszatér az energia, és a pocak is látványosabb növekedésnek indul. Ezeket a néha kellemetlen, de általában nem fájdalmas feszüléseket John Braxton Hicks angol orvosról nevezték el, aki 1872-ben elsőként írta le őket. Funkciójukat tekintve ezek „edző” összehúzódások. A méhizomzat gyakorol: készül a tágulásra és a későbbi hatékony munkára.
A tünetet több minden is kiválthatja, gyakran magától jelentkezik, ám az időjárás, az intenzív magzatmozgások, stressz, kimerültség, dehidratáció is okozhatja.
A második trimeszterben a keményedést gyakran a fokozott fizikai aktivitás váltja ki. Egy hosszabb séta, a bevásárlószatyrok cipelése vagy a lépcsőzés mind olyan inger, amire a méh válaszolhat. Ez nem feltétlenül jelent bajt, csupán a szervezet jelzi, hogy ideje lassítani.
A baba mozgása is egyre intenzívebbé válik ebben a szakaszban. Ahogy a magzat rugdos, forog, vagy a könyökével kinyomja magát, mechanikai ingert fejt ki a méhfalra. Erre a válasz gyakran egy rövid ideig tartó bekeményedés.
A stressz és a lelkiállapot is szoros összefüggésben áll a has keményedésével. Az idegrendszerünk közvetlen kapcsolatban van a méhfalban található receptorokkal. Egy feszültebb munkanap vagy egy családi vita után gyakrabban tapasztalhatunk ilyen panaszokat.
A huszonnyolcadik hét után a pocakkeményedések mindennapossá válhatnak. Ahogy a baba súlya növekszik, és a méh eléri a bordakosár alját, a feszülés már nemcsak alul, hanem a has felső részén is érezhető. A jóslófájások intenzitása már nagyobb lehet, mint a korábbi Braxton Hicks összehúzódásoké. Előfordulhat, hogy a derékba sugároznak, vagy enyhe menstruációs görcsre emlékeztetnek. Fontos különbség azonban, hogy ezek sem válnak rendszeressé, nem sűrűsödnek be, és az intenzitásuk sem nő az idő múlásával.
A harmadik trimeszterben a méhszáj állapota is döntő tényező. A gyakori keményedések néha a méhszáj rövidüléséhez vezethetnek, ezért az orvosi ellenőrzések során a nőgyógyász rendszeresen vizsgálja annak zártságát és hosszát.
A baba fekvéséből adódóan a keményedés érzete is változhat. Ha a magzat már beilleszkedett a kismedencébe, a feszülés inkább nyomó jellegűvé válhat a szeméremcsont tájékán.
A kismamákat ez alaposan megijesztheti. Jóslófájások már a terhesség korábbi szakaszában is jelentkezhetnek, kezdetben azonban ezek a méhnek csak egy kis részére korlátozódnak. A „valódi”, a méhszáj kinyílásához vezető fájásokkal ellentétben az úgynevezett „Braxton Hicks-összehúzódások” vagy „Braxton Hicks-kontrakciók” többnyire hamar elmúlnak. Néha már a testhelyzet megváltoztatása vagy egy kis víz elfogyasztása is segít a jóslófájások enyhítésére. A jóslófájások során a has kellemetlenül megkeményedhet, és enyhe, menstruációszerű görcsöket okozhatnak, de többnyire nem erős a fájdalom. A jóslófájások viszonylag rendszeresek is lehetnek, de hosszú idő telik el köztük - a valódi fájások néhány perc különbséggel, hullámokban követik egymást.
A méhösszehúzódásokat néhány környezeti vagy egyéni tényező is kiválthatja. Gyakran a magzat mozgása áll a háttérben, de időjárás változás, a kismama stresszes életmódja, a pihenés hiánya, fokozott fizikai igénybevétel, elégtelen folyadékfogyasztás is mind okozhatnak gyakoribb méhtevékenységet. Emellett a terhesség második trimeszterétől a méhnövekedéssel járó anatómiai változások (pl. szalagok feszülése) is kiválthatják a tüneteket.
A terhesség vége felé természetesek a méhösszehúzódások. A méhösszehúzódások a terhesség végén, a 36-40. hét között teljesen normálisak, a szülés közeledtével egyre gyakoribbak, ezeket nevezik jósló fájásoknak (Braxton-Hicks összehúzódás) is. A jósló fájások kezelése szükségtelen, hiszen a szervezet ilyen módon a szülésre is készül, sőt, valójában ennek az eleinte fájdalommentes, legfeljebb kisebb kellemetlenséggel járó haskeményedésnek a szülés beindulása és a vajúdás során észlelt fájások válnak a tetőpontjává.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Általánosságban elmondható, hogy addig nincs probléma, amikor a panaszok nem erőteljesek (maximum kellemetlenek), nem túl gyakoriak, nem állandósulnak. Amennyiben vérzés is jelentkezik, úgy mihamarabb forduljon orvoshoz, mivel vetélést jelezhet! Érdemes azt is tudni, hogy a természetes méhtevékenységek nem okoznak idő előtt méhszáj kinyílást!
“Nagyon sok nő kérdezi, hogy mikortól számítanak túl gyakorinak a haskeményedések/összehúzódások: bár mindenki más, általánosságban elmondható, hogy egy óra alatt maximum 3-4 összehúzódás normális, és nem lehet több napi 10-12 alkalomnál. Előfordulhat, hogy egymást követő napokon is előfordul a panasz, de az is lehet, hogy egy-egy nap kimarad. Szintén gyakori kérdés, hogy lehet megkülönböztetni egymástól a Braxton-Hicks összehúzódást és a szülést jelző valódi fájást. A kettő közti különbség, hogy míg az előbbi pihenés, ivás, testhelyzetváltoztatás esetén elmúlik, úgy az utóbbi nem, sőt, erősödik és sűrűsödik”- mondja Dr. Dr.
Ha nincs semmilyen problémád a pocakod keményedésén kívül és elképzelhető, hogy a benned levő feszültség is hozzájárul a tünetekhez, akkor ajánlom számodra a kismama masszázs, amely segít ellazulni és egy kicsit leengedni.
Nincs mese, ha görcsszerűen tapasztalod a keményedést, feszülést, akkor azonnal orvoshoz kell menned, ugyanis ez lehet egy figyelmeztető jelzés a méhed részéről. Persze jó eséllyel nincs probléma és a megfelelő orvosi előírások betartása után helyreáll a rend, azonban nem éri meg kockáztatni!
A harmadik trimeszterben különösen figyelni kell a kísérő tünetekre. Ha a keményedés mellett jelentős vizenyő (ödéma), fejfájás vagy látászavar jelentkezik, az már nem egyszerű méhtevékenység, hanem a terhességi toxémia jele is lehet, ami azonnali orvosi ellátást igényel.
Bár a pocakkeményedés az esetek nagy százalékában a normál terhesség velejárója, vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad várni. Az önismeret és a testünk jelzéseire való odafigyelés segíthet eldönteni, mikor van szükség segítségre. Ha a keményedések száma meghaladja az óránkénti négy-öt alkalmat, és ez a pihenés ellenére sem változik, érdemes felvenni a kapcsolatot a szülészorvossal vagy a szülésznővel. A rendszeresség a legfontosabb árulkodó jel. A kísérő fájdalom jellege is meghatározó. Míg a Braxton Hicks összehúzódások inkább csak kényelmetlenek vagy furcsák, a koraszülést vagy a szülés megindulását jelző kontrakciók általában hullámszerűen erősödnek, és nehéz mellettük beszélni vagy másra figyelni. Az egyéb tünetek, mint a vérzés, a magzatvíz szivárgása vagy a megváltozott hüvelyi folyás, egyértelműen azonnali figyelmet igényelnek.
Sok kismama tart attól, hogy „feleslegesen” megy be a kórházba. Fontos tudatosítani, hogy a terhesgondozás keretében nincs felesleges vizsgálat. Egy CTG (szívhang és méhösszehúzódás figyelő) vizsgálat percek alatt megnyugtató választ adhat, és megelőzheti a nagyobb bajt.
A terhesség egészéből kiemelendő a 24-32. gesztációs hét az észlelt méhizom kontrakciók szempontjából, ugyanis a fenyegető méhszájmegnyílás miatti koraszülés veszélye ebben az időszakban nagyobb. A kórházi felvételek 80%-a főleg a koraszülések megelőzése miatt történik, pontosan ezen időszakban. Emiatt rendkívül fontos, hogy amennyiben az anyánál bármilyen előzetes "negatív" szülészeti történés volt (pl. műtét, vetélés, előzetes koraszülés), vagy egyéb krónikus betegsége ismert (pl. diabétesz, keringési problémák, autoimmun betegség), a terhesség szorosabb nyomon követése szükséges. Ebbe az is beletartozik, hogy a méhösszehúzódások hátterében álló okokkal tisztában legyen a kismama, és adott esetben időben jelentkezzen a panaszaival orvosánál.
Végezetül egy tanács: bármilyen szokatlan vagy hirtelen jelentkező tünetet észlel a kismama, inkább két alkalommal jelentkezzék feleslegesen a szakellátáson, mint egyszer későn. A szakellátás esetleges rosszallásával sem törődve mindenkor az egészséges magzati és anyai állapot óvása az élet célja.
Mit tehetünk a haskeményedés enyhítésére?
Meglepő, de a pocakkeményedések egyik leggyakoribb oka a szervezet vízháztartásának egyensúlyvesztése. A várandós szervezetnek jelentősen több folyadékra van szüksége a megnövekedett vértérfogat és a magzatvíz folyamatos cserélődése miatt. Napi két-három liter tiszta víz fogyasztása alapkövetelmény. Érdemes kerülni a cukros üdítőket és a túlzott koffeinbevitelt, mivel ezek vízhajtó hatásúak lehetnek, és tovább fokozhatják a méh érzékenységét.
Az elektrolitok egyensúlya is kulcsszerepet játszik az izmok ellazulásában. A kálium és a kalcium mellett a legfontosabb elem ilyenkor a magnézium. Ez az ásványi anyag természetes izomlazítóként hat, és nemcsak a lábikragörcsök megelőzésében segít, hanem a méhfal nyugalmát is támogatja. A magnézium formája sem mindegy. A magnézium-citrát vagy magnézium-laktát típusú készítmények általában jobban hasznosulnak a szervezetben.
Az étrend tekintetében a rostban gazdag táplálkozás közvetetten segít. A székrekedés és az azzal járó erőlködés, valamint a felfúvódott belek nyomást gyakorolnak a méhre, ami keményedést válthat ki.
A magnézium szedését általában a 36-37. hét környékén javasolják abbahagyni. Ennek oka, hogy a szervezetnek a szüléshez szüksége van a hatékony méhösszehúzódásokra, és a túl magas magnéziumszint elnyomhatja a korai fájásokat, amivel kitolhatja a szülés megindulását.
A test és a lélek elválaszthatatlan egységet alkot, és ez a várandósság alatt fokozottan igaz. A méh nem csupán egy izomzsák, hanem egy érzelmekre is reagáló szerv. A kismamák gyakran tapasztalják, hogy egy feszült munkanap végén, vagy egy aggodalmakkal teli éjszaka után a hasuk sokkal érzékenyebb és gyakrabban bekeményedik. Ilyenkor a fizikai pihenés mellett a mentális ellazulás is elengedhetetlen. A kismama jóga, a meditáció vagy akár egy könnyed relaxációs zene hallgatása is csodákra képes. Nem szabad alábecsülni a környezet hatását sem. Ha tehetjük, vonuljunk vissza egy csendes szobába, ahol nincs külső inger, és próbáljunk meg kapcsolódni a babához. Az aggodalom körforgása is veszélyes lehet: a kismama megijed a keményedéstől, ettől még feszültebb lesz, ami újabb keményedést vált ki. Ennek a körnek a megtörése kulcsfontosságú. Érdemes beszélni az érzéseinkről a párunkkal vagy egy barátnővel. Sokszor már az is segít, ha kimondjuk a félelmeinket. A támogató környezet csökkenti a stresszhormonok szintjét, ami közvetlen hatással van a méhizomzat tónusára is.
A várandósság nem betegség, de egy megváltozott állapot, amely másfajta dinamikát igényel a mindennapi mozgásban. A testmozgás kifejezetten ajánlott, hiszen javítja a keringést és segít a kondíció megőrzésében, ugyanakkor meg kell tanulnunk felismerni a határainkat. Ha sportolunk, válasszunk olyan mozgásformákat, amelyek nem járnak rázkódással vagy hirtelen irányváltással. Az úszás például az egyik legjobb választás, mert a víz felhajtóereje leveszi a terhet a szalagokról és a méhizomzatról, miközben minden izmot átmozgat.
A mindennapi tevékenységek során is érdemes odafigyelni. Kerüljük a nehéz tárgyak emelését, mert az azonos oldali hasizmok megfeszülése közvetlen nyomást gyakorol a méhre. A pihenés minősége sem elhanyagolható. A harmadik trimeszterben a háton fekvés nem javasolt, mert a méh súlya nyomhatja a fő visszeret (vena cava), ami rontja a keringést és keményedést, sőt szédülést is okozhat. Ha napközben érezzük, hogy feszül a hasunk, tartsunk rövid szüneteket. Nem kell órákat feküdni, néha tíz perc nyugodt ülés, a lábak felpolcolása is elegendő ahhoz, hogy a méh tónusa visszaálljon a normál szintre.
Ha a kismama nem iszik eleget, az is okozhatja a has keményedését, valamint egyéb tünetekkel is járhat, ha nem fogyasztasz elég vizet. Így érdemes erre mindig odafigyelni.
A teli húgyhólyag is okozhatja a has keményedését. Sok kismama tapasztalja, hogy reggel, ébredés után közvetlenül keményebb a hasa, ami a vizeletürítés után azonnal el is múlik.
Ha az orvos nem állapított meg méhszáj-elégtelenséget vagy egyéb kockázati tényezőt, a házasélet nem tilos. Az orgazmus során felszabaduló oxitocin és a spermiumban lévő prosztaglandinok ugyan okozhatnak átmeneti keményedést, de ez egy egészséges terhességnél nem indítja be a szülést.
Egy kellemesen meleg (nem forró!) fürdő kiváló izomlazító hatású. Ha a keményedés jósló jellegű vagy egyszerű fáradtság okozza, a vízben a méh izomzata is elernyed.
A baba mozgása általában hirtelen, rövid ideig tartó ütés, rúgás vagy hullámzó érzés, ami után a has puha marad. A keményedés ezzel szemben egy lassabb folyamat: a has fokozatosan feszül meg, 30-60 másodpercig úgy marad, majd lassan ellazul.
Ha visszatérő panaszokkal küzd, érdemes több időt szánni a pihenésre, odafigyelni a bevitt folyadékmennyiségre (amely ideális esetben 2-3 liter naponta). Orvosa magnézium szedését is javasolhatja, amennyiben a méhösszehúzódások nem múlnak. A magnéziumpótlás azonban legfeljebb a 36. hétig javasolt.
Ha a haskeményedést bizonyos alvási, fekvési pozíciókban (pl. hanyatt fekve) észleli a kismama, az jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a méh vérellátása pillanatnyilag nem megfelelő. Ilyen esetekben a pozíció megváltoztatása néhány percen belül megszünteti a panaszt.
Haskeményedés esetén szintén jótékony hatású a kellemesen langyos vízzel történő zuhanyozás, amely segít ellazulni a kismamának.
A haskeményedés befolyásolhatja-e a baba fejlődését?
A normál élettani keményedések, mint a Braxton Hicks összehúzódások, nem gátolják a baba fejlődését, és nem okoznak neki oxigénhiányt. Ilyenkor a méhlepény vérellátása zavartalan marad.
A fejlődés most egy igazán fontos mérföldkőhöz érkezett: kifejlődnek a tüdőhólyagocskák. Ez is egy oka annak, hogy a koraszülötteknek ma már a 24. terhességi héttől kezdve esélyük van a túlélésre - bár sok orvosi segítséggel, de sikerülhet! Az ízlelőbimbók már működnek, így a babád a magzatvizen keresztül egyre inkább különbséget tud tenni az általad evett ételek között. Lassan elkezdenek kinyílni a szemek.