16 hónapos baba nem játszik? Így segíthetsz neki élvezni a játékot és fejlődni!

A szülőknek többnyire él egy kép a fejében arról, hogyan kéne játszania a gyermeküknek, ezért meglepődnek, ha nem azt és nem úgy csinálja, mint amit ők gondolnának. Például, amikor nem rendeltetésszerűen használ játékokat, bármi mással játszik csak a játékaival nem, egyik játékból a másikba kap, semmi sem köti le hosszabb időre… Ezek a megfigyelések általában elindítják a paragépezetet: „Vajon mit csinálok rosszul?”

Számtalan szülő keres meg szakembert azzal a kérdéssel: normális-e az, amit az ő másfél-két éves gyermeke csinál? „A csecsemőt még csak hagyján, az mindennel játszik, ami a keze közelébe kerül”, mondja sok szülő, amikor egy érdeklődő felnőtt arra kíváncsi, ők ketten mit is csinálnak egész nap, mennyire marad az anyának ideje arra, hogy mással is foglalkozzon, mint a kis trónörökössel. Jó néhány szülő úgy éli meg a második életévet, mint egy igazi próbát. Most fog kiderülni, hogy ki is az ő gyereke valójában, de ő, mint szülő is fog vizsgázni abból, hogy milyen nevelő ő, mennyire képes arra, hogy a gyerekét megértse, s szabályozni is tudjon.

Amikor már járni tanult a pici, hamar úgy érzi, vége az arany életüknek, a gyerek utána jön egész nap, s nem is játszik igazán semmivel. „Sokkal nehezebb vele, mint amikor még csak kúszott és mászott”, sóhajtja. Akkor még mindennel el volt. Most már semmi sem jó neki. Igazat kell adnom az így nyilatkozó szülőknek. Valóban nehezebb…

A már tipegő gyerek elfelejtkezik egy ideig arról, ami azelőtt olyan fontos volt neki: a játékról, amit meg tudott szerezni, s aminek tulajdonságai oly fontosak voltak neki. A tipegő gyerek anyukája után totyog, valamit cipel, vagy von maga után, de szó sincs arról, hogy olyan elmélyülten játszana, mint azelőtt. „Nem győzök elpakolni előle”, folytatódik a panaszáradat. Mert, bár felületesebb az érdeklődése a tárgyak iránt, mint csecsemőkorában volt, két lábon járva mégiscsak több dologgal találkozik, mint amikor még csak mászott, s azok a tárgyak, amelyeket most felfedez, mind kellenek neki. Ezt jelezni is szokta: kérem, akarom, jelzik erőszakos hangadásai felénk, mondják.

Miért teszi ezt? Mert sok játék között van. Jó dolog, hogy a mai gyerekeket sok játék és sok érdekes tárgy veszi körül, de ne higgyük azt, hogy „minél több van körülötte, annál hosszabban játszik majd”. Amíg még kicsi, tegyél köré 2-3 játékot, és ha már mindegyikkel játszott, akkor kapjon újabbat.

A csecsemőt, majd aztán a totyogót a világon minden érdekli. Nem elsősorban a játékaival szeretne játszani, hanem mindennel. A játék számára nem szórakozás, hanem tanulás, ismerkedés a világgal, minél ügyesebben mozog és változtat helyet, annál nagyobb hévvel veti bele magát az újabb és újabb kalandokba.

„Jaj, nem úgy kell használni, gyere megmutatom, mire való” - a gyerekek szeretik maguk felfedezni, mire jó a játék, hol kell húzni, nyomni, hogyan illeszkedik egymásba a két darab.

Naná! Mert a legjobb játék anya maga 🙂 Az első néhány hónapban a baba úgy gondolja, ő és anya egy, ilyenkor a babák többsége vígan eljátszik magában is, abban a tudatban, hogy anya úgyis ott van vele. Ám abban a pillanatban, hogy megneszeli, anya néha elmegy, azonnal őrizni kezdi. Fontos tudni, hogy bár a gyermeknek szüksége van önálló játékra, hogy a saját képességeit fel tudja fedezni, meg tudja élni egyedül is, ugyanakkor a szociális készségeinek is fejlődnie kell, és ehhez társaságra van szüksége.

Az elmúlt évszázadokban a játéknak sokkal kisebb jelentősége volt egy csecsemő életében, viszont sokkal több szociális tapasztalatot szerzett, azaz kevés játéka volt, de sok ember vette körül. Manapság a nap nagy részét anyával kettesben tölti, rengeteg tárggyal körülvéve - miközben arra szeretnénk tanítani, hogy nem a tárgyak a fontosak, hanem az emberek - ugye mekkora ellentmondás? Tehát igenis fontos a közös játék, ami nem csak a játékokkal való játékot jelenti, hanem a közös házimunkát, ház körüli munkát is jelenti.

Miért nem játszik a baba önállóan? Miért nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni? - teszi fel nekem a kérdést tanácsadáson sok anyuka. Én pedig mindig visszakérdezek: honnan gondolják, hogy a babájuk képes már önállóan játszani? A valóság ugyanis az, hogy az önálló játék nem alaptartozéka a csecsemőknek: tanulniuk kell. De hogyan? Persze nagyon praktikus lenne. Milyen kisimult is lenne a nap, ha a reggeli etetés, pelenkázás, öltözés után a kicsi békésen eljátszana egyedül, amíg anya elkészíti az ebédet, kimossa a kádat, felporszívózza a nappalit, majd következhet a közös játék és az ebéd! Bosszantó, hogy ez az ideális állapot valahogy sosem tud megvalósulni.

A valóság ugyanis az, hogy a babák többsége legfeljebb 5-10 percig „van el” egyedül, aztán unatkozni kezd, és akkor anya rohan, szórakoztat, majd rohan ismét a lábos mellé, majd megint a babához. Az önálló játékra való képesség a baba egyéniségén is múlik. A nyugodtabb babák csendben elnézelődnek már néhány hetesen is, és nem igényelnek különösebb szórakoztatást, azonban nem várhatjuk el, hogy az újszülött, a néhány hetes baba magában eljátsszon hosszú percekig, erre még nem képes. Néha érthető okkal hív bennünket, néha pedig magunk sem értjük miért, de az biztos, hogy ezeknek a látszólagosan értelmetlen hívásoknak sem csupán a szülők puszta ugráltatása a célja.

Vannak olyan kisangyal-típusú babák, akik már 3-4 hetesen „elvannak” magukban 10-20 percig is akár, azonban náluk is azt tapasztalhatjuk, hogy idővel az unalom jeleit mutatják. Amikor már nyúlni kezd a baba a tárgyak felé, hosszasabban elfoglalhatja magát, ez a „hosszasabb”, azonban nem 30 perceket jelent. Egy csecsemő legfeljebb 5-10 percig képes ugyanarra figyelni, aztán elkalandozik a figyelme. A mozgékonyabb, nagyon ingerkereső babáknál az is normális, ha csak 2-3 percig foglalkoznak egy-egy játékkal, a mozgásfejlődés időszakában, amikor a kicsi kúszni, mászni, felállni, járni tanul, akkor az is előfordulhat, hogy szinte nem is játszik, csak rohan egyik tárgytól a másikig.

A kicsi akkor tud játszani, ha kiegyensúlyozott és biztonságban érzi magát. Bármilyen meglepő a közös játék segíthet, hogy a baba szívesebben játsszon egyedül. Ha a közös játék fő célja a baba szórakoztatása, akkor ahhoz szokik hozzá, hogy valami mindig leköti a figyelmét és maga nem lesz képes erre. Ha a közös játék során csak lehetőséget adsz neki arra, hogy kipróbáljon új játékokat, hagyod, hogy maga kísérletezzen és csak akkor avatkozol be, amikor valamivel nem boldogulsz.

El kell fogadnod, hogy nem csak a végletek vannak, nem csak olyan verzió létezik, hogy a baba egyedül játszik, amíg te házimunkázol, aztán majd játszotok közösen is. Az első ilyen időszak nagyjából 5-7 hónapos korra tehető, amikor láthatóan feszengeni kezd, ha kimész a szobából. Ez nem rossz szokás, szimplán csak arról van szó, hogy eddig nem tudta, hogy ha kimész a konyhából, akkor nem vagy vele. Most viszont kezdi megérteni ezt, azzal azonban még nincs tisztában, hogy attól, hogy kimentél, még megvagy, azt hiszi, ilyenkor teljesen elveszít téged. Hát persze, hogy sír! Segíthet neki ilyenkor, ha ahova csak lehet, magaddal viszed, nem hagyod sírni, illetve, ha olyan helyre kell menned, ahova őt nem viheted magaddal, akkor a másik helyiségből hanggal nyugtasd őt, így idővel felismeri, hogy amikor anya nincs vele, attól még megvan, hiszen a hangja hallatszik. A szeparációs szorongás időszakában minden ügyességed ellenére is előfordulhat, hogy inkább melletted szeretne lenni, mint magában, de ez csak átmeneti.

Fokozatosan. Emellett fontos, hogy az unatkozó babát ne vedd fel azonnal, ne kezd el szórakoztatni csak azért, hogy csendben legyen! Próbáld úgy tervezni a napot, hogy jusson benne idő az önálló játéknak, a házimunkának és a közös játéknak egyaránt. A legjobb, ha miután aludt és evett a baba, tehát kipihent és jóllakott, akkor teszed le játszani, ilyenkor a legnagyobb az esélye, hogy hosszabban is elfoglalja magát. Ha unatkozni kezd, menj be hozzá, adj neki más játékokat, esetleg vidd át másik helyiségbe játszani, ha ezt is megunta, ülj le mellé és játsszatok egy darabig közösen, majd következzen megint az önálló játék!

Nehezebb napokon, amikor ő nyűgös, neked pedig sok házimunkád van, hordozókendőben kösd magadra vagy hordozóban vidd magaddal, amikor pedig már mászik, feláll, elkezdheted bevonni is a házimunkába, hiszen az olyan feladatok, mint a porszívózás, törölgetés, mosógép bepakolás-kipakolás, teregetés stb.

De a legfontosabb: a kicsi számára a játék örömforrás. Amikor egy újszülött végre megérkezik, mindenekelőtt erős igényünk van arra, hogy biztonságérzetet és szeretetet nyújtsunk neki. Még nem jött el az oktatás ideje - gondoljuk, bár efelől vannak kétségeink. Valójában versenyfutást kezdünk az idővel. 6-10 év múlva az agy sejtjei közötti idegi kapcsolatok kialakításának képessége szignifikánsan csökken. De ne aggódj! Ez nem azt jelenti, hogy tanárrá kell válni, és a gyerekszobát természettudományos laboratóriummá kell alakítani. A játékon keresztüli tanulás a mozgásfejlődés leghatékonyabb módja. Egy újszülött baba születése kezdetétől tanul! Nagyon sok készségre tesz szert rövid idő alatt! Egy pár hónapos baba mozgásfejlődési tematikáját érdemes az együtt töltött idő élvezetével támogatni. Erre van a legnagyobb szüksége - a szülei figyelmére.

Hogyan játssz a babával élete első hónapjaiban? Nézzük!

Játék a babával 3, 6, 9 hónapos korban - a mozgásfejlődés alapja

Kisbabád életének első hónapjában játékkal támogathatod természetes fejlődését. A kisgyermek élvezi a kapcsolatot a szüleivel, és mindaddig, amíg nem tapasztal jelentős kényelmetlenséget, például éhséget, fájdalmat vagy fáradtságot, készségesen részt vesz benne. Ezzel nemcsak motorikus és testi fejlődését, hanem szellemi előrehaladását is támogatod, a lehető legjobb feltételeket biztosítva. Ez is egy módja a kötelékek, a bizalom és a közelség építésének, ami a jövőben kifizetődik, amikor új oktatási kihívások merülnek fel. A babával való játék befolyásolja egészségét és fenntartható fejlődését, valamint edzi a mozdulatok koordinációját.

A babák mozgásfejlődése - 6 játék 1 hónapos kor és 1 éves kor között

Kisbabád életének első hónapjától kezdve sokféleképpen játszhatsz vele. Az együtt töltött idő és az otthon teremtett barátságos légkör elősegíti a baba fejlődését, a mozgásfejlődési szakaszok optimalizálását. Így olyan kötelékeket építhetsz ki, amely egy életen át veletek maradnak. Játék közben a csecsemő fontosnak és nyugodtnak érzi magát, és egy ilyen helyzetben a biztonságérzetét is képes koordinálni. Ez egyben a mindennapi kötelességekből való felüdülés pillanata is. Érdemes olyan rituálékat létrehozni, amelyeket mindkét fél szeret.

Vajon mit kell játszani a csecsemő mozgásfejlődése szempontjából? Érdemes kreatívan és okosan játszani a gyerekkel - hogy a játékok támogató szerepet töltsenek be a baba mozgásfejlődése szempontjából. Íme, 6 ötlet a babával való játékokhoz hónapról hónapra. Abban adunk tanácsot, hogy mit játsszunk a babával, hogy a mozgásfejlődés szakaszai minden korban a lehető legjobb irányba, előre haladjanak.

Játékötletek a mozgásfejlődés támogatására

1-2 hónapos baba - tükörkép játék

Az 1-2 hónapos babát nagyon érdekli saját tükörképe, de még nem tudja felismerni magát benne. Helyezd a babát háton fekve pozícióba, és lassan mozgasd a tükröt mindkét irányba, illetve fel és le, hogy a babának mozgatnia kelljen a fejét, miközben követi a tükör mozgását. A játék erősíti a fejét, a fej emeléséhez szükséges nyakizmokat. Koncentrációra is tanítja a babát, és segíti az öntudat elnyerését.

Móka 3 hónaposan - a gravitáció ellen hason fekve erősíti a fejét

A gravitációs erővel való megbirkózás fontos feladat a baba számára az első 3 hónap alatt. Először is a 3 hónapos baba már rövid ideig önállóan emeli a fejét, ami a mozgásfejlődés aspektusából egy óriási mérföldkő. Hogy megkönnyítsük számára ezt a projektet, hason fekvő helyzetben időnként vigyünk közelebb hozzá egy-egy kontrasztos játékot, vagy keltsünk számára izgalmas zajt. A baba erre érdeklődve emeli fejét, és tartja, ameddig csak lehetséges. A játék erősíti a fejemelésért felelős izmokat - ennek a készségnek az elsajátítása fontos az ülés és járás megtanulásához, utóbbira 11 hónapos kora körül lesz képes.

Szórakozás 4-5 hónapos kortól - repülő

Ez a kedvenc játéka annak a babának, aki elsajátította a fejtartás képességét: önállóan emeli a fejét, és meg is tudja tartani, immár huzamosabb ideig. Indítsd a játékot úgy, hogy nyugodtan ringatod a kicsit a karodban, mintha egy csónakban feküdne, amely a hullámokon vitorlázik. Ezután fordítsd hátról-hasra, fektesd a babát hason fekve pozícióba az alkarodra, a másik kezeddel pedig támaszd meg, és repítsd körbe a lakásban. Pörögj és forogj körbe mind a két irányba. Persze tarts szüneteket is: ez idő alatt helyezd a babát hátra, és csiklandozd. Mit csinál a baba mozgásfejlődése kapcsán a játék: erősíti az egész test izmait és fejleszti az agyat. A körben pörgés serkenti a vestibularis rendszert, amely a koordináció és az egyensúly fejlesztésében játszik szerepet, hatékony működése pedig támogatja a gyermek koncentrációját.

Szórakozás 5 hónapos korban - palacsinta hasról hátra

Egy 5 hónapos baba imádja az akrobatika és a mozgás művészetét: hanyatt fekve váltott lábbal kalimpál, hasról hátra forog, a lábujjait a szájába dugja, hason fekve pedig a mellkasát magasra emelve fókává változik. Bátorítsd ezekben a gyakorlatokban. Játsszatok „palacsintát”. Helyezd a babát hason fekve egy takaróra. Tekerd bele, és biztasd, hogy oldalra forogva magától tekeredjen ki belőle. Hátról oldalára fordul, majd hason, még egyet fordul, és kész is. Persze mindkét irányba. Amikor a gyermek belefáradt a mozgásba, mondd neki, hogy finom desszertet fogsz készíteni belőle. Óvatosan gyúrd át a pici testét hason fekve, majd háton is, görgesd egyik oldalra, majd a másik oldalra. Végül tegyél úgy, mintha megkennéd lekvárral, szórd meg cukorral és csinálj úgy, mintha ízletesen elfogyasztanád. A játék megkönnyíti a baba hason pozícióból hátra fordul folyamatának elsajátítását, ami a kúszás és az ülő helyzetbe és négykézlábra való emelkedés megtanulásához szükséges.

Játék egy babával 6-7 hónapos kortól - bújócska

Ez a kukucs játék 6-7 hónapos változata, amit érdemes kipróbálni egy csecsemővel, nem csupán a mozgása fejlődése szempontjából. Tedd az arcod a kezedbe néhány másodpercre, és kérdezd meg a gyermektől: Hol van anyu? Aztán, felfedve az arcod, vágj vicces képet, és mondd: Itt van anya! Mit ér el ez a játék a baba életében: először is döntő fontosságú a gyermek tárgyállandóság-érzékének fejlesztésében. A játékkal a baba ráébred, hogy emberek és dolgok még akkor is léteznek, ha nem láthatók. Két egyéb fontos dologban is képes támogatást nyújtani. Segíti a rövid távú memória és az előrejelzési képesség fejlesztését is, valamint enyhíti az úgynevezett szeparációs szorongást, ami csecsemőknél 8-9 hónaposan jelentkezik. Minden hónap számít - tartja a mondás.

Móka 8-9 hónapos kortól - lovacska

A már stabilan ülő gyermeket helyezd az öledbe magaddal szemben, és kezdd el a mondókát: „Gyí paci paripa” és mozgasd a lábaidat, hogy a baba más-más ütemben és eltérő magasságba ugorjon. Fogd meg a pici kezét, és mozgasd egyik oldalról a másikra, ami további vonzerőt jelent majd. Szemkontaktust is teremthetsz vele, vicces arcokat vághatsz, hangokat adhatsz ki, amelyek utánozzák a ló lépéseit, nyerítését. A játék fejleszti a gyermek egyensúlyérzékét és mozgáskoordinációját, erősíti az egész test izmait, különösen a hátat, ami előre megalapozza a baba „négykézlábra állni”, „négykézlábra állva megy”, „mászik”, „kapaszkodva feláll”, majd „kapaszkodva lépeget” későbbi mozgásfejlődésének metódusait. A kúszás persze ugyanolyan fontos, minthogy mászni tanuljon. A folyamat vége pedig ismert: áll a baba!

A gyermek fejlődését támogató játékok

A gyermek mozgásfejlődésének támogatása a Jukki! Támogasd babád fejlődését, bátorítsd gyermeked a játékra azáltal, hogy érdekes, életkorához, szükségleteihez és képességeihez igazított játékokat biztosítasz számára. Hagyd, hogy a gyermek a maga módján játsszon velük! Íme, a babák számára nélkülözhetetlen, a mozgásfejlődésüket támogató Jukki játékok!

Kék Szafari Érzékelő Kocka Játék: Az érzékszervi játékokat a Jukki az élet legelső hónapjaitól kezdve ajánlja a csecsemőknek. Az érzékelőkockával való aktív játék révén a baba tornáztatja az ujjai ügyességét és a megragadás képességét. A termék megvásárlásával lehetővé tesszük a játékon keresztül történő tanulást, garantálva a babák biztonságát.
Varázslatos Erdő Baba Játszószőnyeg: Alapvető kellék a kicsik mozgásfejlődése szempontjából. A puha és kényelmes kerek szőnyeg tökéletes a világ felfedezéséhez, játékhoz, kúszáshoz és szundikáláshoz. A baba játszószőnyegek tökéletesen alkalmasak a padlón, valamint a teraszon vagy a kertben való időtöltéshez. Nemcsak a hideg ellen, hanem a gyermek esetleges padlóra esése ellen is védelmet nyújtanak a mozgás optimális fejlődése mellett.
Jukki puha szenzoros blokkok: Ezek különböző textúrájú és formájú kiemelkedésekkel rendelkező blokkok.

A német Eltern magazin szakértői szerint 3-4 hónapos kortól mi, szülők is sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek önálló játékra való képességét fejlesszük. Ehhez persze tudatában kell lennünk annak, hogy nem vagyunk rossz szülők, ha hagyjuk a babát egyedül játszani… Sőt! Jót teszünk tehát, ha segítjük az önálló játékban, követve az alábbi szabályokat:

Szabály: amikor “elvan” egyedül, ne zavarjuk meg! Nagyon egyszerű szabály, és már a legkisebbeknél is alkalmazható! Ha például ébredés után a baba nyugodtan szemlélődik a kiságyában vagy éppen a kezecskéjével játszik, nincs ránk szüksége. A kiságy körül elhelyezett babajátékokkal, színes látnivalókkal segíthetünk abban, hogy minél hosszabb ideig önállóan elfoglalja magát.
Szabály: teremtsünk ingergazdag környezetet! Segíti az önálló játékot, ha a baba az életkorának megfelelő játékokkal van körülvéve. De a túl sok inger sem jó, nem kell minden játéknak folyamatosan szem előtt lennie. Ha csak időnként veszünk elő egyet-egyet, sokkal érdekesebbnek fogja találni. Az önálló játék képességének fejlesztésében nemcsak a játékok, hanem a babaszoba berendezése is támogató hatású lehet. Az ideális gyerekszoba segíti a gyermeki képzeletet a játékban.
Szabály: illesszük be az önálló játékra szánt időt a napirendbe! Ha a kicsi megszokja, hogy naponta egy-két alkalommal rendszeresen “eljön” az önálló játék ideje, ez is olyan rutinná válhat, mint az evés vagy az alvás. Fontos, hogy nyugodt körülményeket biztosítsunk a játékhoz: ne menjen a TV vagy a rádió a háttérben, ami elvonja a baba figyelmét. Ha a baba magától nem kezd el önállóan játszani, mutassunk példát! Kezdjünk el mellette (de ne vele!) önállóan játszani. Ha ő is önálló játékba kezd, amibe egyre jobban “belemerül”, mi szépen óvatosan “kiszállhatunk” a játékból!
Szabály: fokozatosan szoktassuk hozzá, hogy nem mindig vagyunk jelen a játéknál! Már a 4. hónaptól elkezdhetjük hozzászoktatni a babát ahhoz, hogy ne zavarja meg az önálló játékban, ha mi néhány percre magára hagyjuk. Amikor éppen leköti a figyelmét valami, menjünk ki a szobából egy kicsit. Ha nehezen viseli, jelentsük be neki előre, hogy kiszaladunk egy pár percre a konyhába, és onnan is beszéljünk hozzá, hogy megnyugtassuk.
Szabály: csak kivételes esetekben avatkozzunk be a játékba! A labda elgurul, az építőkockákból épített torony elborul. Újra és újra előfordulnak olyan helyzetek, amikor az önállóan játszó gyereknek nem sikerül megcsinálnia azt, amit szeretne. Mégse siessünk azonnal a segítségére - hagyjuk, hogy megpróbálja egyedül megoldani a problémát. Bármivel el tudnak lenni!
Szabály: ne legyenek túlzott elvárásaink! Minden gyerek meg tud tanulni önállóan játszani, de ezt a képességet nagyon különböző módon és ütemben sajátítják el. Jellemzően az 1 év alatti gyerekek 5-10 percig képesek önállóan játszani, az 1-3 év közöttiek pedig 15-30 percig. Fontos azonban, hogy a szülő mindig a közelben legyen! Hagyjuk a saját ütemében fejlődni, az önálló játékidőt pedig használjuk ki egy kis lazításra!

Bár a tesók között nem ritkák a konfliktusok, azért vannak előnyei is annak, ha van egy testvéred. Annak az anyukának, akinek néhány hónapos babája van, minden erejét arra kell koncentrálnia, hogy túlélje azt a bizonyos első évet. Nem vagyok már kezdő anyuka, a harmadik gyereknél tudja az ember, hogy mire számíthat. Rengeteg dolog befolyásolja, hogy egy anyuka mikor megy/mehet vissza dolgozni.

A 16 hónapos babával való játék kulcsfontosságú a fejlődéséhez, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem kötődik le a játékaival. A szülők türelme és megértése, valamint a megfelelő játékstratégiák alkalmazása segíthetnek abban, hogy a gyermek élvezze a játékot és fejlődjön.

Egy és két éves kor között új világok nyílnak meg a gyerek előtt. Már az első évben is számos felfedezést tett a mozgás és a játék terén, de ebben az évben meg fogja ismerni a dolgokat az egymással való összefüggéseikben, legalábbis a mindennapi dolgokat. „Tananyaga” most elsősorban a saját és hozzátartozói mindennapi élete lesz: mi zajlik körülötte, mire lehet rávenni a környezetét, mi van a zárt ajtók mögött, a fiókokban, hová mennek a jövő-menő családtagjai, miért nem mehet akárhová ő is, miért nem járkálhat és pakolászhat ő is, ahol csak kedve tartja?

Kíváncsisága oly mértékű, és egy átlag család átlag lakása olyan mennyiségű ingert nyújt számára, hogy hónapokon keresztül nem tud betelni azzal, hogy mit csinálnak mások körülötte, s mi mindent lehet a környezetében megvizsgálni. Persze, elsőszámú áldozata ennek a helyzetnek a gyermek édesanyja, illetve az, aki napközben a leginkább otthon van vele. A nagyobb testvér sem rossz alany a nyúzásra, de ha kicsi a korkülönbség két gyerek között, ettől a helyzet még csak fokozódhat. Talán két éves korig tart körülbelül, hisz minden gyerek egyéniség, aki egyéni módon keresi a helyét egy szintén egyéni módon működő családban.

Lehet korábban is kondicionálni, azaz szigorral, netán büntetéssel is szoktatni a kicsit, de nem biztos, hogy ez jó hatással lesz a személyiségfejlődésére. Ez nem jelenti azt, hogy két éves korig jó, ha a gyerek azt csinálhatja, amit akar, hanem inkább azt, hogy addig a korig érdemes kerülni a kiélezett helyzeteket, elfogadni azt, hogy mi magunk vagyunk a legérdekesebb tananyag a pici számára, s amikor nem szeretnénk vele foglalkozni, egy olyan környezetben hagyjuk kísérletezni, játszani, amely ő hozzá van beállítva, jó játékokkal, minimális veszéllyel.

Az sem baj, ha ráccsal ellátunk egy ajtónyílást, amikor nagyon nem akarjuk, hogy valamikor valahol legyen, pl. főzéskor a konyhában. Vannak szülők, akik nem tudnak főzni, amikor a gyermekük láb alatt van. Másokat idegesíti, amikor ott matat az íróasztaluk körül. Különben nekik, a szülőknek is járhat a nap folyamán egy „csendes pihenő”, ami nem mindig esik egyben a pici alvásával. A külön játszóhely a második életévben is indokolt lehet tehát, konstruálásához legfontosabb szempont most nem a „bezárás” egy neki előkészített környezetbe, hanem inkább a „kizárás”, ott, ahol az a szülő érdeke.

Két éves kor körül a kicsi már értheti és elsajátíthatja azokat a szabályokat, amelyeket betartatni szeretnének vele, már megtanulhatja, mihez nyúlhat, és mihez nem, mi az övé, és mit nem engednek meg neki. De még akkor sem várhatjuk el tőle azt, hogy ő ezeket a szabályokat azonnal be is tartsa. Ebben a korban csak akkor tudna betartani a szabályt, ha „próba” közben jelen vagyunk mi felnőttek is. Türelemre van szükség tehát, s akkor nem romlik el tilalmainktól a kicsi hangulata, ha mi sem veszítjük el a türelmünket. Abban, amit be szeretnénk tartatni, egyértelműnek kell lennünk, határozottnak, anélkül hogy „kemény” lenne a hangunk. Elég, ha komolyak vagyunk ilyenkor. Igaz, van olyan gyerek, aki könnyen rázendít, tiltakozva sírni kezd, s közben szempillái közül figyeli meg ennek hatását. Nevessünk együtt ilyenkor, de még a bájosan „rafinált” gyermekünknek sem engedjünk.

Nem gondolom, hogy minden kérdésre választ adtunk most. Mindegyik gyerek egyéni dilemmák elé állíthatja a szüleit. Könnyebbek azok a gyerekek, akik nem minden új helyzetre, új ingerre „ugranak”, akik a második év folyamán is képesek arra, hogy elmélyülten játszanak. Ők lesznek azok, akik később is könnyebben koncentrálnak, befelé fordulnak amikor a helyzet azt kívánja, ők lesznek az introvertáltabb gyerekek. Nehezebbek viszont azok, akikről talán már csecsemőkorukban is kiderült, hogy heves vérmérsékletűek, akik azonnal és hosszan akarnak valamit, s kézzel-lábbal tiltakoznak minden helyzet ellen, amely első látásra nem kedvükre való. S végül vannak a gyermekek, akik az átlagnál lassabban fejlődnek, általánosságban vagy pusztán egy részterületet, pl. a beszédet illetően. Itt nem arról van szó, hogy másfél évesen már beszélni kellene, de amikor pl. beszédmegértési gondokkal küzd, könnyen sérülhet a kommunikációs készsége is.

Kúszás tanítása 5-8 hónaposnak

tags: #miert #nem #jatszik #a #16 #honapos