A lélek és a reinkarnáció misztériuma – Babák meséi és ősi tanítások

A lélek az egyik leggyakrabban használt, mégis talán a legkevésbé értett szó. Sokan érzelmekre, mások valamiféle testtől külön létező entitásra gondolnak. De mi is valójában a lélek? Az ősi tanítások és a modern spiritualitás különböző nézőpontokból közelíti meg ezt a mély kérdést, melyre egy meghatóan őszinte kérdés is rávilágított: „Mi a lélek?”

A lélek nem pusztán egy fogalom, nem pusztán érzelmek halmaza. A lélek belső tűz, az a részed, ami akkor is tudja az irányt, amikor te már elvesztél. Az önismeret útján haladva egyre tisztábban tudsz ráhangolódni erre a belső vezérlőre.

A lélek pre-egzisztenciája és a reinkarnáció

A jelenlegi nyugati civilizáció materialista beállítottságú intézményei és iskolái hivatalosan nem fogadják el a lélek „pre-egzisztenciájának”, vagyis a lélekvándorlásnak a tanát. Tagadják azt, hogy az emberi létezés lehetséges test nélkül is, és azt is, hogy az emberi lélek többször is testet ölthet. Ez ellentmond minden ősi világkép egyik legjelentősebb tanításának.

A reinkarnáció mint tény nem csak egyfajta keleti babonaság, hanem egykor része volt a korai keresztény tanításoknak is. Az ősi tanítások szerint a lélek útja egy hosszú fejlődési folyamat, mely során számtalan földi tapasztalatot gyűjt.

A lélek útja a halál után

Mikor véget ér egy földi út, s a lélek végleg kilép a fizikai testéből (ezt ma halálnak nevezik), akkor énünk nem anyagi része átlép a „túlsó oldalra”. Ez az oldal azonban nem idegen a számára, hiszen a földi életében is minden elalvást követően ide érkezett. Újra találkozik a családjának a tagjaival, és olyan társakkal is, akikkel ebben az életében nem is találkozott.

Ezek a csodás élmények gyorsan átminősítik az élet egészéhez (evilági és túlvilági) való hozzáállását. Lassan hozzászokik ahhoz, hogy már nincs fizikai teste. Fokozatosan lekopik róla a hatalom, a birtoklás, a szexualitás, a dominancia vágya, mert ezek a fizikai testhez kötődnek. Mindazok a célok és értékek, amelyek a földi élet fő motivációi voltak, lényegtelen csacskasággá válnak.

Aztán eljön a számvetés ideje. Ekkor átnézi a maga mögött hagyott életet, de ez nem csak egy szimpla áttekintés. Újra átéli az életét, de már nem a saját szemszögéből, önnön vágyaiból, céljaiból kiindulva, ahogyan ezt a testben töltött évtizedekben tette, hanem úgy, hogy a tetteinek, a gondolatainak, a szavainak a következményeit éli át. Lényegében itt tudatosodik bennünk az, hogy valójában miket is tettünk, miket okoztunk, és miről is szólt a magunk mögött hagyott élet.

Itt nincs fizikai testünk. A birtoklás, a hatalom, a szexualitás vágya fizikai test nélkül nem működnek, így ebben a létformában ezek nem motiválják az embert. Itt az „Isteni harmónia” elérése a cél, hogy a „Fény teljességébe”, a Teremtőjéhez érkezhessen végre vissza a lélek. Számot vet azzal, hogy megtette-e, és ha igen, milyen szinten azt, amiért leszületett a Földre. Hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal? Ha igen, akkor még olyan „rezgések”, olyan harmóniátlanság van benne, amellyel még nem tud kapcsolódni a „magasabb régiókhoz”. Újra harmóniába kerülni, kiegyenlíteni a sorsunk mérlegét, csak a testi létezésben, a Földön lehet.

A következő élet tervezése és a születés

A lélek elkezdi eltervezni, majd felépíteni a „következő életét”. Ebben a tervezésben segítségére vannak azok az emberi lelkek, akiknek már nincs dolguk a Földön, akik már túl vannak az „emberi testben töltött iskolai tanulmányokon”. Ők már tudják, hogyan vezet ki az út a sorsok láncolatából (karma), így lélektestvéreik segítségére sietnek, hogy ők is sikerrel léphessenek magasabb dimenziókba.

A leszületés mellett döntő lélek kiválasztja azt a történelmi időt, melyek keretei a legalkalmasabb az ő fejlődéséhez. Kiválasztja a szüleit, a testvéreit, a barátait, a szerelmeit, a gyermekeit, különböző típusú kapcsolatait úgy, hogy a „sors-játszótársak” lelkével előzetesen egyeztet. Az előző életekben megszerzett képességeket felhasználhatjuk, s „beletehetjük” az új életünkbe, aztán majd, mikor eljön az idejük, tehetségként, zsenialitásként jelennek meg.

A szülőket gyakran „odafentről” a leszületésre váró lélek hozza össze. Sugallatokat, gondolatokat képes elültetni az eljövendő apja és anyja tudatában, s ezeket követve apa és anya „véletlenül” végre egymásra talál. Sok esetben egy igen különös mágikus állapotba kerülnek, melyet szerelemnek nevezünk.

Ebben az állapotban érkezünk el egy igen fontos pillanathoz: a fogantatás pillanatához! Ekkor három lélek fonódik egységbe: a nő, a férfi és a gyermek lelke. Ettől a pillanattól válik anyává a nő, apává a férfi, bár ekkor ők még nem tudatosak erre. A gyermek azonban igen! Sri Chinmoy szerint a lélek hat-nyolc hónappal a születés előtt kerül a testbe, ritka esetekben beléphet a fogantatáskor. A legkésőbbi időpont tizenhárom vagy tizennégy nappal a gyermek születése előtt van, de előfordul, hogy csak két-három nappal a születés előtt, vagy akár röviddel a születés után lép be a testbe. Ekkor a lélek az utolsó pillanatig várhat, mielőtt döntést hoz, mert kétségei vannak a családdal kapcsolatban.

A lélek „próbálja új ruháját” a méhben. Amikor anya, apa, egy testvér vagy egy családtag szól a pocaklakónak, ő abban a pillanatban ott terem, és boldogan issza régi-új társának a szavait. Ezek a kapcsolatok és beszélgetések rendkívül sokat segítenek a léleknek.

Aztán eljön az a pillanat, amikor a kozmikus idő minősége és az ő új földi küldetésének a minősége egybecseng, s ekkor történik meg a születés. A születés angyalai mindig gondoskodnak arról, hogy a kellő időben történjék meg ez a pillanat. A születés módja és élménye is kozmikus tanításokat hordoz mind az anyának, mind az apának, mind a gyermeknek. A gyermek pici teste elválik az anya testétől, először vesz újra önállóan lélegzetet, s a köldökzsinórt is elvágják. Elkezdődött egy új élet, beindult a program, amelyért visszatért a Földre a lélek.

A születés pillanata mágikus pillanat. A születés pillanatában egy kozmikus minőségekkel és energiákkal rendelkező Isteni teremtmény, az Ember kezd új utat. A születés pillanatának bolygó- és csillagállásai tükrözik, ragyogják vissza a leszületőre az előtte álló élet minden feladatát és lehetőségét. Ez a legnagyobb titok és lehetőség! Belepillantani a születésünk idejébe, látni azt, hogy milyen küldetéssel, milyen inspirációkkal, milyen képességekkel születtünk. Megérteni azt, hogy miért ők lettek a szüleim, miért őt/őket választottam a társamnak, barátaimnak, miért ők lettek a gyermekeim, s majd az unokáim. Az élet legfontosabb kérdéseire a legteljesebb választ az asztrozófia, vagyis a csillagbölcselet adja.

A lélek korai szakaszai: Csecsemő, gyermek és tinédzser lélek

Minden ember, aki most velünk van a Földön, már sok inkarnációt tudhat maga mögött. Senki sincs itt először! Minden alkalommal, amikor egy új testben jövünk a Földre, végigjárjuk a csecsemő kort, a gyerekkort, a tinédzser kort, és valamikor felnövünk, ki korábban, ki később. Közben pedig járjuk személyes, lelki fejlődési utunkat.

A csecsemő lélek

A csecsemő lélek első inkarnációja előtt még soha nem volt az anyagi világban. Egyrészt lenyűgözi őt az a játék, amit „életnek” nevezünk, másrészt nagyon ijesztő számára ez az anyagi valóságsík. Fél ettől az új világtól, ugyanakkor mágikusan vonzódik hozzá. Úgy győzi le ezt a félelmet, hogy egy olyan családba inkarnálódik, ahol nagyon sok védelmet, közelséget kap, ahol támaszkodhat, ahol nem várnak el tőle semmilyen teljesítményt, ahol a nagycsaládban, a nemzetségben, a csoportban egész életében jól érzi magát. Az első inkarnációkat szinte megrázkódtatásként éli meg, ezért úgy tűnik, mintha nem is lenne itt egészen. A nagycsaládban legyőzheti félelmét, mivel állandóan van körülötte valaki. Szüksége van az emberek közelségére. Ez azért fontos neki, mert rendkívül bizonytalan és tele van félelemmel. A csecsemő lélek szeretne mindig belekapaszkodni egy szoknyába. Legnagyobb félelme, hogy el kell hagynia a biztos fészket, és egyedül kell boldogulnia. Ez a csecsemő lélek fokozatosan idősebb lesz, hiszen több inkarnáció van ebben a ciklusban.

A gyermek lélek

A gyermek lélek kíváncsi! Mindenhol ott akar lenni, mindent tudni akar, mindent látni akar, semmiről sem akar lemaradni. Minden érdekli, kíváncsi arra, hogy mások mit beszélnek. Ott van, ahol dolgoznak, és mindent érteni akar. Főbb jellegzetességei, hogy mindenütt ott van, kukucskál, kérdez. Képes már egyszerű munkára, de még fél a nagyobb vállalkozástól. Még nem tud önállóan gondolkodni, és az összegyűjtött információkból következtetéseket levonni. Ebben a korban képes cselekedeteket és megbízásokat teljesíteni mások számára, amelynek következményeit egyszerű tudatával még nem tudja felfogni. Minden információt abszolút valóságnak hisz.

A tinédzser lélek

A tinédzser lélek ráveti magát a tapasztalatok gyűjtésére, és meg van győződve arról, hogy jobb másoknál! Bizonyítani akar, meg akarja mutatni magát, azt akarja, hogy csodálják. Tökéletes akar lenni. Mindazt ki akarja próbálni, amit a gyermek lélek megnézett és hallott. Emiatt rendkívül sok kockázatot képes vállalni, semmi sem túl nehéz, nagy, drága vagy veszélyes. Be akarja mutatni a világnak, hogy ő rendkívüli! Nincsen belső biztonsága, és nem képes felelősséget vállalni sem. Ha valami nem sikerül neki, általában másokat hibáztat érte. A hiányzó biztonságot látszattal és hivalkodással pótolja. Ruházata exkluzív, autója és otthona feltűnő. Ha a külső látszat fenntartását valami fenyegeti, képes még erőszakkal is fenntartani a nagy ráfordítással felépített imázst. Eközben hazugságokba és bűncselekményekbe is keveredhet. Belülről gyakran szétesett és feldúlt, de mindent megtesz, hogy ezt ne érezze. Nagyon sokáig tökéletesnek tartja magát, és megpróbálja ezt másokkal is elhitetni. Mélyen belül azonban bizonytalan, hiányoznak belőle az érett lélek tapasztalatai és értékei. A ciklus végén a tinédzser lélek gyakran mély traumát él át. Eddig csak a külsőségekkel törődött, azért harcolt, hogy fenntartsa a tökéletesség látszatát. Hirtelen mindez kicsúszik a kezéből, és úgy érzi, nem képes többre. Itt gyakran bekövetkezik az összeomlás. Világosan látja saját látszatvilágát, álarcait, kételkedni kezd magában, és erőtlennek érzi magát.

Az alábbi táblázat összefoglalja a lélek korai fejlődési szakaszainak főbb jellemzőit:

Az érett és az öreg lélek

Az érett lélek

Az érett lélek szintén tapasztalatokra törekszik, de neki fontos, hogy megértse ezeket, megkérdőjelezze és belülről feldolgozza. Már nem vakon veti rá magát a világra, hanem meggondoltan választja ki, hogy mit szeretne megtapasztalni. A tinédzser lélek ciklusában sok tapasztalatot szerzett, amelyek olyan vadul követték egymást, hogy nem volt ideje feldolgozni őket; ebből most már kinőtt. Új prioritásai és értékei vannak. Tudatosítja az érzéseit, törekszik az igazságra és a valóságra. Erős az igazságérzete, és leveti régi védő álarcait, külső maszkjait. Néha még fél, hogy mások valóban olyannak fogadják-e el, amilyen. Ez az egész fejlődési cikluson belül zajlik le benne, és szüksége van arra, hogy időnként egyedül legyen. Idő kell ahhoz, hogy feldolgozza belső kétségeit, hogy érezzen, hogy megértse a dolgokat, és hogy kialakítsa saját álláspontját. Minden erejével meg akarja tapasztalni, hogy mi zajlik belső világában. Míg a tinédzser lélek mindent megtesz, hogy ne legyen egyedül, és nem őrlődjön, az érett léleknek szüksége van arra, hogy egyedül legyen. Gyakran csatlakozik önsegítő csoportokhoz, hogy biztos keretek között jobban megérthesse magát és másokat. Míg a tinédzser lélek olvasott tudást ad tovább, az érett lélek saját tapasztalatából akar tudást meríteni. E ciklus végén nem sok hangsúlyt helyez a titulusokra, ami a tinédzser lélek számára oly fontos.

Az öreg lélek

Az öreg lélek természetes módon spirituális, bár előfordulhat, hogy egyáltalán nem tudatosan foglalkozik spiritualitással. Természetes kapcsolata van belső képeivel, meditatív határélményei vannak, tudatosan dolgozik az energiákkal, tisztán hallja belső hangját, tudatára a belső bölcsesség jellemző, amivel kitágítja világképét. Az öreg lélek tisztán felismeri útját, és tévedhetetlenül követi. Jelentős vezetői képességekkel rendelkezik, mivel a saját középpontjában van, nem akar másokat megtéríteni, és természetesen és hitelesen árad belőle az isteni minőség. Ő a lét egy forrása! Azt mondtuk, hogy a csecsemő lélek első inkarnációja szinte beleálmodja magát az életbe. Az öreg léleknél ez fordítva van, ő kiálmodja magát az életből! Belső képei és belső kommunikációja révén kapcsolatban áll szellemi hazájával, de képes gyorsan átkapcsolni és elintézni az anyagi világ ügyeit. Számára ez a kapcsolat természetes és világos. Szívesen van együtt önmagával, sokoldalú tehetségeivel, gondolataival, képeivel és energiáival. Belső tudása és szemlélődése révén rálát az élet törvényeire. Ezek a foglalatosságok örömmel töltik el. Elérte a mesteri szintet, nagy lelki ereje van, mivel megindult benne a lelki testvéreivel való egybeolvadás. Nagy belső béke és hitelesség jellemzi.

Fiatalabb és idősebb lelkek egyaránt élnek a Földön. Az öreg lelkek valamilyen küldetéssel érkeztek közénk, amire tudat alatt emlékeznek is, különlegességük pedig már földi tartózkodásuk első éveiben megnyilvánul. Az inkarnációs ciklusa elején járó ember nem érzi át, hogy ő is része az univerzumnak, mint egységnek egésznek. Ezért sokan bizonytalannak érzik magukat, félnek a haláltól, és fontos számukra mások biztonságot adó közelsége. Ezzel szemben az öreg lélek már rendelkezik valamilyen szintű egységtudattal, így már gyerekként kevésbé igényli a csoport oltalmát. Könnyen lehet, hogy nem lesz a játszótéri közösség oszlopos tagja sem, ellenben a korához képest meglepően hosszú ideig képes önállóan elfoglalni magát.

Ha azt tapasztalod, hogy a gyerkőc kerüli a többiek társaságát, aggodalomra nincs okod, azonban nem minden körülmények között természetes és egészséges a magány. Ha túlságosan magába fordul, csemetédben nem fejlődik ki az alkalmazkodás képessége, ezért idővel a csoport perifériájára kerülhet: ezen a ponton már be kell avatkoznod a folyamatba. Első lépésként ismerd meg az adott közösség írott és íratlan szabályait, és a gyerkőctől is várd el, hogy eleget tegyen azoknak. Ha rád nem hallgat, kérd ebben a tanár vagy a nevelőnő segítségét.

Ha porontyod kiemelkedően tehetséges a művészet valamely - vagy akár több - válfajában is, könnyen lehet, hogy öreg lélek lakik benne. Amennyiben azt veszed észre, hogy a kicsi érdeklődik a festészet, a zene vagy a tánc iránt, mindenképpen biztosíts számára lehetőséget, hogy kedvenc tevékenységének hódolhasson. Ami pedig a későbbieket illeti, ne feledd: a hasonló emberek többnyire alkotni szeretnének, és nem érik be annyival, ha tanulmányozhatják a művészeteket. A lexikális tudás ugyanis a racionális, elemző, bal agyféltekéhez tartozik. Légy tehát elnéző gyermekeddel, ha annak ellenére, hogy tehetségesnek találod, az iskolában kevésbé jó jegyeket szerez néhány tárgyból.

Egy ponton túl megterhelő lehet az ingerek áradata. Ha porontyod is közülük való, megeshet, hogy látszólag ok nélkül zaklatottá válik, de az sem kizárt, hogy időnként védekező magatartást vesz fel: kerüli a négyszemközti beszélgetéseket, és hallgatásba burkolózik, ami miatt barátságtalannak tűnhet. Tudatosítsd csemetédben, hogy ezzel a magatartással akarata ellenére is megbánthat másokat, és várd el tőle, hogy tiszteletben tartsa a társadalmi érintkezés alapvető szabályait. Ha nincs saját szobája, alakíts ki számára egy sarkot a lakáson belül, ahová időről időre visszavonulhat, és - persze az ésszerűség határain belül - azt teheti, amihez kedve van.

A lélekfejlődés felgyorsult ideje

Nagyon felgyorsult idősíkban élünk, ahol az átalakulás napirenden van, és előfordulhat, hogy meghaladjuk lelketek korábbi érettségi fokát, és belépünk a következőbe. Azaz, a tinédzser lélek korából átléphetünk az érett lélek korszakába, vagy az érettből az öreg lélek korszakába. Rendszerint töltünk el egy lélek korszakban, de jelenleg ez másként van!

A mi idősíkonkon, ahogy más síkokon is, nagyon sok, különböző korú lélek inkarnálódott. A mi valóságunkban a csecsemő és gyermek lelkek már elhagyták a bolygót. A 80-as években olyanok voltak a viszonyok a Földön, hogy a tinédzser lelkek voltak többségben. Ez az arány azonban néhány éve kezd tolódni. A mi idősíkonkon a 90-es évektől nem inkarnálódhatnak csecsemő, gyermek és tinédzser lelkek. Csak érett és öreg lelkek jöhetnek le. Ennek hatására megváltozik az összkép, és növekszik a lélek kora. Erre azért van szükség, mert valóságsíkotok rezgéseinek emelkedése miatt csak magas rezgésű tudat képes hosszan itt tartózkodni. A tinédzser lelkek száma a múltban nagyon nagy volt, ezért az ő személyes értékrendjüket fogadták el normának a széles tömegek számára. Ennek azonban vége lesz, kikerül a kormányzás a kezükből! Ők felkorbácsolt állapotban vannak, ingáznak a túlfűtöttség és a kimerültség között; ennek során lépést tesznek az érett lélek felé, a többiek eltávoznak.

A Kis Lélek meséje

Egy kedves mesén keresztül kaphatunk választ arra a nagy kérdésre, hogy hogyan kerül a tökéletes Lélek az anyagvilágba? Mi az oka a teremtésnek? Mindezt Neale Donald Walsch (a Beszélgetések Istennel c. könyv szerzője) egy Kis Lélek meséjében fogalmazza meg.

Egyszer volt, sose volt, volt egyszer egy Kis Lélek, aki így szólt Istenhez: „Tudom, Ki Vagyok!” Isten erre azt mondta: „Hát ez nagyszerű! Valóban… ez az egyik legtöbbször használt szó, és mégis talán a legkevésbé értett. De az, hogy tudta, ki ő, hamarosan már nem volt elég számára. A Kis Lélek rém izgatott lett, és most már Azzá szeretett volna Válni, Aki Volt. Így hát a Kis Lélek visszament Istenhez, és így szólt hozzá: „Helló Isten! Hát, az egy dolog, hogy tudom Ki Vagyok, de egész más dolog tényleg Az Lenni, Aki Vagyok.” Isten nevetve felelte: „Azt hiszem, erre számíthattam volna. Te mindig is szeretted a kalandokat.”

Ekkor azonban Isten elkomolyodott. „Micsoda?” - kérdezte a Kis Lélek. „Nos, a Fényen kívül nincs semmi más.” Isten elmagyarázta: „Olyan vagy, mint egy gyertya a Napban. Ott éldegélsz, együtt egy millió, egy trilli-billió másik gyertyával, akik a Napot alkotják. És a nap nélküled nem lenne a Nap. Hisz akkor az egy olyan nap lenne, amiből hiányzik az egyik gyertya… És az egyáltalán nem a Nap lenne, hisz nem sütne olyan fényesen. Te vagy Isten!”

Isten újra elmosolyodott: „Már kitaláltam. Csak, ha úgy döntesz - felelte Isten. - Voltaképp igazán nincs mitől félned, hacsak nem te határozod úgy, hogy van. Tudod, mi találjuk ki az egészet.” „Áh!” - mondta a Kis Lélek, és máris jobban érezte magát.

„Ez nagy ajándék - mondta Isten -, mert enélkül nem tudhatnád, hogy mi milyen. A Hideg nélkül nem tudhatnád, milyen a Meleg, a Fel nélkül nem tudhatnád, milyen a Le, a Gyors nélkül, hogy milyen a Lassú. Nem tudnád, melyik a Bal, ha nem lenne Jobb, melyik az Itt, ha nem lenne Ott, mikor van a Most, ha nem lenne az Akkor. Így - vonta le a következtetést Isten -, mikor sötétséggel vagy körülvéve, ne rázd az öklöd, és ne kiabálj, és ne átkozd a sötétséget. Ehelyett légy a Fény a sötétben, és ne dühöngj emiatt. Akkor majd megtudod, Ki Vagy Valójában, és a többiek is rájönnek.”

„Nagyon is helyénvaló! De ne feledd, hogy a ‘különleges’ nem azt jelenti, hogy ‘jobb’. A maga módján mindenki különleges, bár erről sokan megfeledkeztek.” „Tyű! - mondta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, nevetett és ugrabugrált.

„Igen, és máris hozzáfoghatsz” - mondta Isten, aki együtt nevetett, ugrabugrált és táncolt a Kis Lélekkel. „Miféleképp szeretnék? - kérdezett vissza a Kis Lélek. „Nos - magyarázta Isten -, a Fénynek lenni különleges dolog, de különlegesnek lenni nagyon sokféleképp lehet. Különleges, ha kedves vagy. Különleges, ha szelíd vagy. Különleges, ha kreatív vagy. Különleges, ha türelmes vagy.”

A Kis Lélek egy pillanatig csöndben ült, aztán felkiáltott: „Rengeteg módját tudom, hogyan lehet különlegesnek lenni! Különleges, ha segítőkészek vagyunk. Különleges, ha együttérzők vagyunk. Különleges, ha barátságosak vagyunk.” „Igen” - hagyta jóvá Isten. - „És te is lehetsz mindez, vagy lehetsz olyan módon különleges, ahogy te szeretnél, amikor csak akarsz.”

„Tudom, mi akarok lenni, tudom, mi akarok lenni! - jelentette ki izgatottan a Kis Lélek. - Úgy akarok különleges lenni, hogy megbocsátó vagyok.” „De az - biztosította Isten a Kis Lelket. - Jó - mondta Isten.

A Kis Lélek most már kezdett egy kicsit türelmetlenné válni. Úgy tűnt, hogy mindig van valami bonyodalom. „Senki” - ismételte meg Isten. - „Minden, amit teremtettem, tökéletes. Az egész Teremtésben nincs egyetlen lélek sem, aki nálad kevésbé tökéletes lenne.”

A Kis Lélek akkor vette észre, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze. Lelkek érkeztek közelről s távolról, az egész Királyságból, mert elterjedt a híre, hogy a Kis Lélek fantasztikus beszélgetést folytat Istennel, és mindenki hallani akarta, miről diskurálnak. Ahogy a Kis Lélek végigjártatta a szemét a számtalan egybegyűlt lelken, kénytelen volt elismerni, hogy Istennek igaza van. Egyikük sem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé nagyszerűnek vagy kevésbé tökéletesnek, mint ő maga.

„Nahát, ez így egyáltalán nem lesz jó hecc! - morgolódott a Kis Lélek. - Úgy akartam megtapasztalni magam, mint Aki Megbocsátó.” Ekkor azonban előlépett a tömegből a Barátságos Lélek. „Ne aggódj, Kis Lélek - mondta a Barátságos Lélek. - Hát persze - csacsogott a Barátságos Lélek.

„De miért? Miért tennél ilyet?! - kérdezte a Kis Lélek. - Te, aki olyan tökéletes Lény vagy?! Te, aki olyan sebességgel rezegsz, és így olyan Fényes vagy, hogy alig bírom rád emelni a tekintetemet?! Miért lassítanád le annyira a rezgésedet, hogy a ragyogó Fényed elsötétüljön és elhomályosuljon?”

„Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek. - Ne ámuldozz! Hisz te is megtennéd értem ugyanezt. Vagy nem emlékszel? Óh, számtalanszor táncoltunk már együtt, te meg én. Egy örökkévalóságon és minden korokon át táncoltunk mi ketten. Minden időkön át, rengeteg helyen játszottunk együtt. Csak nem emlékszel rá.”

„Mindketten voltunk már Minden. Voltunk már a Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, az Akkor és a Most. Voltunk már a Férfi és a Nő, a Jó és a Rossz, mindketten voltunk már az Áldozat és a Gonosztevő. Szóval már nagyon sokszor összefogtunk, te meg én, hogy biztosítsuk egymás számára a tökéletes lehetőséget, hogy Kinyilváníthassuk és Megtapasztalhassuk Azt, Akik Valójában Vagyunk. Úgyhogy - magyarázta tovább a Barátságos Lélek -, majd én megjelenek a következő életedben, és ezúttal én leszek a ‘rossz’. Le kell lassítanom a rezgésemet, és nagyon nehézzé kell válnom ahhoz, hogy elkövethessem ezt a nem-nagyon-szép dolgot. Úgy kell tennem, mintha valami olyan volnék, ami nagyon idegen tőlem.”

„Óh, kérj bármit, akármit! - kiáltotta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, és dalra fakadt. - Mi az? - kérdezte a Kis Lélek. - Mit tehetek érted?”

„Hát persze, hogy a Barátságos Lélek angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! A Kis Lélek ezért igazán nagyon szerette volna teljesíteni a Barátságos Lélek kérését. „Igen? - szakította félbe a Kis Lélek.

„Óh, persze, hogy eszembe jut majd!” - kiáltotta a Kis Lélek. - „Ígérem!” „Jó - mondta a Barátságos Lélek -, mert tudod, olyan nagyon kell majd tettetnem magam, hogy én magam nem fogok emlékezni rá. És ha te sem emlékszel majd rá, hogy Valójában Milyen Vagyok, lehet, hogy aztán nagyon sokáig nem fog eszembe jutni. És ha elfelejtem, hogy KI Vagyok, akkor megeshet, hogy te is elfelejted, hogy Ki Vagy, és akkor mindketten elvesztünk.”

„Nem, erre nem lesz szükség! - ígérte meg újra a Kis Lélek. - Emlékezni fogok rád!” Így hát megegyeztek. A Kis Lélek belevetette magát az új életébe, izgatottan, hogy a Fény lehet, ami olyan különleges, és várakozással telve, hogy úgy lehet különleges, hogy Megbocsátó lesz. És türelmetlenül várta, hogy megtapasztalhassa magát, mint Aki Megbocsát, és hogy megköszönje minden léleknek, hogy ezt számára lehetővé teszi.

A Lélek Tisztása - egy modern mese tanulságai

Régen, egy sűrű erdő mélyén élt egy kis állat közösség, akik együtt élték mindennapjaikat. Volt közöttük Simi, a bátor kis süni; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Zizi, a fürge kis mókus; Samu, a bölcs és kitartó teknős; valamint Borzi, a kedves borz.

Ahogy haladtak az erdő mélyén, észrevették, hogy az út egyre titokzatosabbá válik. A fák közötti árnyékok elkezdtek hosszúra nyúlni, és az erdő hangjai mintha csak fokozódtak volna. Kezdtek aggódni, de rájöttek arra, hogy együtt mindent megoldanak.

„Üdvözöllek benneteket, utazók!” - szólalt meg Bubi bölcs hangja. Simi megtörölte a szeméből kicsorduló könnyet, és elmesélte Bubinak a szívét nyomó terhet. Beszélt arról, hogyan veszítette el a kedvenc játékát, és hogyan érezte magát magányosnak és ijedtnek.

„A Lélek Tisztása nem csak egy hely, ahol a fájdalmat elengedhetjük. Ez egy hely, ahol a kölcsönös megértés és a barátság megerősítheti a lelkünket.” Elkezdett sötétedni, és a csillagok fénye rávilágított a tisztásra. Bubi arra biztatta Simit és barátait, hogy üljenek körbe, és meséljenek egymásnak. Mindenki türelmesen várta, hogy kifejezze érzéseit, és hallgassa a másikét. „Az érzelmek megosztása fényt hoz az árnyékokba” - mondta Bubi. Amint a hajnal első sugarai megérintették az erdőt, Simi és barátai úgy döntöttek, hogy együtt térnek vissza a faluba. Mikor hazatértek, Simi úgy érezte, hogy az erdő minden hangjában meghallja barátai nevetését és vidámságát.

Ez a mese rávilágít arra, hogy a lélek nem csak egyéni útja során fejlődik, hanem a közösségi élmények, a megosztott érzelmek és a kölcsönös támogatás is elengedhetetlen a lelki békéhez és fejlődéshez.

tags: #lelek #babak #mese