A laktációs nettó energiatartalom jelentősége a tejtermelésben

A gazdaságos és költséghatékony tejtermelés kulcsa, valamint teheneink egészségének és hosszú hasznos élettartamának megalapozója a jó minőségű tömegtakarmány, ami hordozója a jól emészthető és egyben struktúrhatású "többfunkciós" rostnak.

A takarmánybázisunkat egyre inkább a sokszínűség jellemzi. A természet okosan megosztotta a feladatot a tömegtakarmányok között: a silókukorica a bendőben könnyen lebomló keményítő legfőbb forrása, a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehérjét, míg a tavaszi betakarítású gabona- és keverékszilázsok adják a bendőben jól fermentálható, de strukturális hatással rendelkező rostot.

Az európai szinten is páratlan 9500 literes laktációs teljesítmény nem párosul hosszú hasznos élettartammal Magyarországon. Hazánkban mindössze 2,2 laktációt él meg egy tehén (kb. 5 év). A nagyüzemi körülményeknek, az iparszerű termelésnek, továbbá a hazánkra egyre inkább jellemző (s a szarvasmarha számára nem kedvező) hőségnek bizony ára van. Kevés ország volt képes úgy növelni a fajlagos tejtermelést, hogy a tehén élettartama és szaporodásbiológiai teljesítménye ne romlott volna. De nem biztos, hogy ekkora árat kell fizetnünk.

Egy "bendőbarátabb" takarmányadag, ami támogatja a magas szintű tejtermelést, de bőséggel tartalmaz "többfunkciós rostot", segíthet a dilemma feloldásában. A titok a rost, ami jól emészthető (legalább 60%-ban), segíti a kérődzést (megközelítve a 65-ös rágásszámot), energiát szolgáltat (6 MJ nettó energiatartalmú fű- és gabonaszilázsokkal), szabályozza a bendőn való áthaladás sebességét (megelőzve a hasmenést), időt adva a lebontásnak és a felszívódásnak. A "jó" rost bizony sokat tesz teheneink egészségéért és a költséghatékony tejtermelésért.

A gabonaszilázsok fontossága és a rozsszilázs kiemelkedő szerepe

A jelenleg szokásos forró nyári időszakban különös jelentőséggel bír a kiválóan emészthető rostok etetése: kevesebb emésztési hő (belső hőfelszabadulás) keletkezésével nem gyötri a tejtermelő tehenet, így annak még a nyári időszakban sem csökken számottevően az étvágya és a termelése!

Számos telepen számoltak be arról, hogy a rozsdepó megnyitásakor és 8-12 kg/nap/tehén mennyiségben való etetéskor még nyári melegben is javult a tejtermelés, esetenként pedig még a tej zsírtartalma is emelkedett.

Az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású tömegtakarmányok és takarmánykeverékek, takarmányozás-élettani szerepük mellett, növelik a tömegtakarmány-termesztés és felhasználás ’biodiverzitását’ is. Több faj használata és a nyári hőség kikerülése nagyobb termésbiztonságot jelent, továbbá jól illeszthetők a vetésszerkezetbe (ha idejében vetik és takarítják be őket). Nem kell a siló- és szemeskukorica (vagy a májusi vetésű árunövények) lába alól kihúzni a talajt.

Aszályos vagy forró nyár után pedig (amikor nem terem elegendő silókukorica) nagy segítség, ha a teheneinket (de akár az üszőket is) jó minőségű, emészthető rostban és rostalapú energiában gazdag gabona- vagy keverékszilázsokkal takarmányozhatjuk.

A rozsszilázs táplálóértéke és termesztési sajátosságai

A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és kora tavaszi (áprilisi) betakarítású, speciális vetőmagot igénylő rozsszilázs kiváló eredményeket adott az elmúlt 5 évben. A növény potenciálisan 15-20 tonna/ha hozamra képes (szilázsra vetítve) megfelelő időjárási viszonyok mellett. A hozam azonban széles tartományban változik a termőhelytől, az agrotechnikától és az évjárattól függően (3-45 tonna szilázs/ha).

A rozs kora tavaszi betakarításakor, amikor a kalász még hasban van (áprilisban), a hiányzó keményítő tartalmát kompenzálja a kedvező rostemészthetőség és az ebből származó energia. Az áprilisban betakarított rozsszilázsok laktációs nettó energiatartalmának üzemi átlaga 5,74 MJ/kg sza. volt 2016-ban. Ehhez képest a hagyományosan, kora viaszérésben történő betakarításakor a laktációs nettó energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza.! A különbség 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetésekor több mint 1 kg tej.

A növény legfontosabb takarmányozás-élettani tulajdonsága mégsem ez, hanem az emészthetőrost-tartalma. A rozs 350 g/kg sza. feletti mennyiségben tartalmaz emészthető (pontosabban: bendőben lebontható) rostot. Ezzel szemben a kukoricaszilázsban és a lucernaszilázsban/szenázsban 170-200 g/kg emészthető rost van mindössze.

1. táblázat: Az üzemi rozsszilázs/szenázs minták táplálóanyag-tartalma (ÁT Kft., Gödöllő, 2013-2017.)

NDFd - NDF bendőbeli lebonthatóság 48 óra, dNDF - lebontható NDF 48 óra

A rozs termesztésének legfontosabb szempontjai

A rozs vetésének időpontja kritikus az áprilisban várható hozam szempontjából. Egy késői vetésnél (október vége - november) az elmaradó hozam akár -20% is lehet. Legkésőbb szeptember végén a vetőmagnak a földben kellene lennie.

Átlagos őszön nagy valószínűséggel nem fog úgy bokrosodni, hogy egy őszi kaszálásra szükség lenne, de már elég erős lesz a túlélésre egy hideg télen. A vetőmagmennyiség a másik fontos és mérlegelendő szempont a várható hozam oldaláról nézve. A vetőmag-forgalmazók javaslatát kell alapul venni, de ez felülírható a talajadottságok és a vetésidő függvényében. Gyengébb talajokon érdemes növelni a vetőmag mennyiségét (+20-30%-kal). Elkésett vetés esetében pedig mindenképpen hasznos emelni a csíraszámot, hiszen a gyengébb növény télen jobban kiritkul.

A tápanyag-utánpótlásról megoszlanak a vélemények. A növény ősszel kevesebb nitrogént vesz fel, mint tavasszal, de az áttelelést segíti a nitrogén őszi kijuttatása. Az őszi N-ellátás meghatározza a bokrosodás intenzitását - ezen keresztül a hozamot is -, mivel a rozs a fagyok beállta előtt képes csak ezen bokrosodásra. Kedvező továbbá a növény nagyon kora-tavaszi indulásánál is, amikor még nem lehet ”rámenni a földre”.

A 2015. év esettanulmánya rávilágít a hiányos tápanyag-utánpótlás problémájára. A megkésett vetés helyett a hiányos tápanyag-utánpótlás okozta a lassú fejlődést, ami csökkentette a bokrosodást és nem segítette az ideális nyersfehérje-tartalom elérését sem. Fontos, hogy a zölden betakarított rozs, mint a „tömegtakarmányok broilerje”, gyors fejlődésre hivatott, minden napnak megvan a szerepe az intenzív fejlődésben. Ezt csak akkor képes megvalósítani, ha megfelelő N-ellátásban részesítettük már az ősszel!

A termelőknek az optimális időben, zsengébben történő betakarításra kell törekedniük, hogy számottevően kedvezőbb táplálóanyag-tartalmat és emészthetőséget érjenek el. Viszont az őszi tápanyagellátás hiányossága sok esetben elmaradó hozamokat eredményez a kívánatos 20 t/ha fölötti mennyiségtől.

Ezért általában háromszori kijuttatást javaslunk: ősszel, kora tavasszal (ha rá lehet menni a földekre, akkor februárban), és márciusban (legkésőbb kaszálás előtt 1 hónappal), de az őszi műtrágyázásnak a bokrosodás és a tavaszi gyakorlati nehézségek miatt egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Az általános javaslat összesen 80-120 kg N/ha.

A közel 5 éves tapasztalat és a mérési eredmények szerint a rozs nagyobb nyersfehérje-tartalmat lenne képes elérni, mint az üzemi körülmények között megvalósult és mért értékek. A gyenge fehérjetartalomnak több oka lehet, a legfontosabb a nitrogén-utánpótlás mértéke, módja és a betakarítás fenológiai fázisa.

A rozs nyersfehérje-tartalmának nem a takarmányozási jelentősége az elsődleges, hanem indikátornak tekinthetjük a hozam szempontjából. Amennyiben a nyersfehérje-tartalom kalászhányás előtt nem éri el a 15%-ot, akkor az adott kultúra nem kapott elegendő nitrogén-utánpótlást, és a hozam is legalább 10-20%-kal elmarad a potenciális értéktől. Tehát ezen szilázs önköltsége nagyobb, mint ami ideálisan elérhető lett volna az adott évben. Ezért a nitrogén-utánpótlás mértékén nem érdemes spórolni, mert drágán fizetünk érte!

A túlzott nitrogén szintén kerülendő, mert növeli a környezetterhelést, ritkán ugyan, de meg is dőlhet tőle a növény, valamint növeli a nitráttartalmát a szilázsnak. A rozs esetében gyakran fordult elő az elmúlt években nitrátterheltség. Későn vagy túlzott dózisban kiadott nitrogén-utánpótlás és túl korai betakarítás esetén tapasztalható.

Mivel a rozsnak nem a fehérjetartalma az elsődleges ‘jó’ tulajdonsága, hanem a rostemészthetősége, ezért a 15-16% nyersfehérje-tartalmat javasoljuk célként kitűzni. A méréseink szerint efölötti fehérjetartalomnál jelentős a nitrátterhelés kockázata.

Az utóbbi időben került előtérbe a tömegtakarmánynak termesztett rozsnak egy másik - és egyre nagyobb jelentőségű - előnyös tulajdonsága: mivel nagyon korai betakarítású növény, ebben az időben a toxinokat termelő penészgombák jóval kisebb mértékben károsíthatják, fertőzhetik a belőle készült tömegtakarmányt.

A rozs betakarításának technológiai kérdései

A kaszálás időpontja meghatározó jelentőségű a minőség szempontjából a rozs esetében, mivel a rozs rendkívül gyorsan vénül, szűk a betakarítási ablaka.

Olyan gazdaságokban, ahol 300 ha fölötti területről szeretnék a rozsot betakarítani, érdemes az első harmadát az optimális idő előtt pár nappal besilózni (ha van lehetőség külön kisméretű depóba), s a nagy-részét az optimális időben. Ezzel szemben, ha megvárjuk a kedvező időpontot a kaszálás kezdetével, könnyen lehet, hogy a második fele már megkésett betakarítás lesz, csökkent minőséggel. Itt valóban csak pár napról van szó.

Egy átlagos évben az átlagos kaszálás-fonnyadás-silózás-betárolás időszükséglete két csapadékos idő között nem tesz lehetővé nagyobb terület igényes betakarítását, nagyobb kockázat nélkül.

A rozs "öregedésével" nemcsak nő a növény rosttartalma, de a lignifikáció révén megváltozik rostösszetétele is. A beépülő lignin miatt a sejtfal ellenállóbb lesz a külső hatásokkal szemben, ami csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét (sejtfalhatás), végső soron jelentős mértékben csökkenti a növény táplálóértékét (energiatartalmát).

A tejtermelés szempontjából pedig meghatározó jelentőségű, hogy milyen a tömegtakarmányok emészthetősége és táplálóanyag-tartalma. Nagyobb fehérje- és energiatartalmú tömegtakarmányt etetve ugyanis csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak: tömegtakarmány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatását valamennyien ismerjük (hosszú hasznos élettartam, ellenálló-képesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét is.

Megállapítást nyert, hogy a különböző rozsfajták és hibridek közötti különbség kisebb, mint a fenológiai fázis hatása betakarításkor! Hiába van kiváló fajtánk/hibridünk, ha későn takarítjuk be.

A kísérleti eredmények alapján megállapítottuk 2013-ban, hogy a nyersfehérje-tartalom a két hét alatt közel a felére esett vissza. A lignintartalom majdnem megduplázódott, tehát a lignifikáció rövid időszakon belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető! A nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7-9.1% sza. értékkel csökkent 14 nap alatt, ami 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetése esetében legalább 0,6 kg/nap/tehén extrahát szójadarával egyenértékű (500 tehén esetében 1 év alatt ez legalább 9m Ft többletköltséget jelent).

Mérlegelni kell azonban azt is, hogy a betakarítandó tömegtakarmány önköltsége hogyan alakul a várható hozam függvényében. A rozs ebből a szempontból kedvező növény, mert nagy hozamra nemesített, korszerű genetikájú rozsfajták és hibridek állnak ma már rendelkezésre a kínálatban. Így ezen növénytípussal a kedvező hozam egyben kedvezőbb önköltséget ad, a búza, árpa vagy zab várható értékeihez képest.

Summa summárum, Iván Ferenc szaktanácsadó szerint (szóbeli közlés) akkor ideális a táplálóanyag-tartalom és az emészthetőség, ha 6-10 cm a kalász mérete a hasban. Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm. Így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető (csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a Clostridium-fertőzés veszélye).

A szárazanyag- (víz) tartalom meghatározó az erjedés minősége szempontjából, különösen akkor, ha korán, kalászhányás előtt történik a betakarítás (ekkor jelentős a növény fehérjetartalma és pufferhatása)! A rozs betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 20%, amivel nem célszerű silózni. A szársértés és a rendterítés okozhat nehézségeket a betakarításkor, de a megfelelő minőségű erjedés miatt a 30% szárazanyag-tartalom megközelítése fontos lenne. A vizes rozs a magas fehérjetartalom következtében ugyanis vajsavasan erjedhet!

A szilázsok szárazanyag-tartalma a mérési eredmények szerint (1. táblázat) nem ideális és széles tartományban mozog (14-58%, átlagosan 29%). Ennek eredményeként számos esetben vajsavas és/vagy ecetes erjedés következett be, illetve a minták ammóniatartalma emelkedett volt (fehér...

tags: #laktacios #netto #energiatartalom