Bizonyos életkorban teljesen normális viselkedés a válogatósság. Bosszantó, de átmeneti és normális egy bizonyos pontig. Vannak azonban intő jelek, melyekből tudható, hogy itt komolyabb gond áll a háttérben, és lépni kell. Az okokat kell feltárni, és kezelni. Nem ugyanúgy működnek a gyerekek, nem mérvadó, hogy a másik gyereknél ez a folyamat hogyan zajlott le, nagyon nagy eltéréseket látunk és ha legyintünk, rejtve maradhat rengeteg dolog, így akár testi akár lelki fejlődést hátráltatva.
Számos oka lehet annak, ha egy gyermek nem akar enni és azt gondoljuk válogatósság áll a háttérben. A fizikális körülményektől kezdve az evészavarokig. Egészséges, nincs tünete, és semmit nem kell tenni hogy egyen technikailag. Ha a szülők erre nem stresszelnek rá és nem adják fel a kínálgatást, elmúlik. Lehet trükköket bevetni: szép tálalás, sütikiszúrók, kisebb tányérok, új eszközök, más személy etesse a gyermeket, sokszor menjünk más helyszínre enni, felfedezni. Egyébként normális, ha egy gyerek vagy egy felnőtt bizonyos ételeket nem szeret. Itt ételcsoportokról van szó, azaz pl. az étel színe, az étel textúrája, hasonló ételekre kiterjesztés, az étel illata.
A különböző életszakaszokban a gyermekek étvágya nagymértékben ingadozhat. Sok esetben annak ellenére jó a gyermek súlygyarapodása, hogy a szülő úgy érzékeli, hogy szinte semmit nem eszik gyermeke. A másik nagyon fontos dolog, hogy nem mindegy, hogy a szülők miként alakítják ki gyermekük étkezési szokásait. A rendszeresség, a közös ebédlőasztal mellé ülés, az étkezések nyugodt körülményei, a figyelemelterelő események kerülése evésidőben, a vegyes táplálkozás bevezetését követően a változatosságra, az ételek minél szélesebb és színesebb skáláján történő kínálására helyezett hangsúly rendkívül fontos.
Nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy majdnem mindent elfogadjon, miközben a szülők étrendje sem változatos. Nyugodtan hagyatkozni kell a felnövekvő gyermek természetes kíváncsiságára az ételek megkóstolásakor. Ha azt látja, hogy szülei is változatosan étkeznek, akkor számára is az lesz a természetes. Tilos az ételt erőltetni, erőszakkal adni. Meg kell viszont mindent tennünk annak érdekében, hogy a gyermeknek lehetőség szerint minél jobb étvágya legyen, sokat legyen friss levegőn, mozogjon, kerülje a nassolást, a cukros italok fogyasztását, ellenben kapjon rendszeresen gyümölcsöt! Ellenkező esetben az étvágytalanságát garantáltan konzerváljuk, és a problémamegoldást csak elodázzuk!
Ugyanez a helyzet azzal, amikor a szülő rohan a gyermek után a lakásban, udvaron, és megpróbál falatkákat becsempészni a „kis bestia” szájába! Ezzel nem lehet elérni, hogy az asztalhoz üljön, és elfogadja az étkezések menetrendjét. Minek üljön le, ha játék közben is elérhető a falatozás? Ráadásul még megnöveljük a félrenyelés kockázatát is! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy legalább az édességet egye meg a gyermek, mert különben „éhenhal”! Jótékony hatással szokott lenni a rosszul evő kisgyermekekre a közösségbe kerülés.
Az étvágytalanság lehetséges okai
1. Fizikai és egészségügyi problémák
- Növekedési problémák: Fogy a súlya/stagnál vagy éppen elhízott, nem megfelelően növekszik. Ha a gyermek korlátozza a bevitelt, alultápláltság fordulhat elő.
- Betegségek: A tartós étvágytalanság számos betegség velejárója lehet, mint például vérszegénység, húgyúti fertőzés, elhúzódó fertőzéses betegség, krónikus betegségek (szív-, vesebetegség), genetikai rendellenességek.
- Gyomor-bélrendszeri tünetek: Puffadás, hasfájás, hányinger, székrekedés. Ezek az emésztési zavarok összeköthetik az evést kellemetlen érzésekkel.
- Mikrotápanyag-hiányok: Vashiányos vérszegénység, D-vitamin hiány. Ezek nemcsak következményei, hanem kiváltói is lehetnek a rossz étvágynak.
- Hormonális és anyagcsere-rendellenességek: Pajzsmirigy alulműködés, kezeletlen 1-es típusú cukorbetegség.
- Fogzás: Fogzás idején a fájdalmas íny és a nyáladzás miatt sok gyermek visszautasítja az evést, különösen a darabos ételeket.
- Emésztőrendszer éretlensége: Csecsemőknél az emésztőrendszer éretlensége is okozhat étkezési problémákat, mint a büfizés, szorulás, kólika.
2. Lelki és pszichés okok
- Viselkedési jelek: Sír, kiborul, kiabál, stb. az étkezések idején. Félelmet/szorongást látni rajta. Nem azt látni, hogy a gyermek dacos ha a “nem szeretem étel” kerül elő, hanem retteg.
- ARFID (Restrictive/Avoidant Food Intake Disorder): Komoly evészavar, ahol a gyermek csak minimális mennyiségű ételt fogad el, és félelmet, szorongást tapasztal új ételek láttán.
- Pica: 2 éves kor felett nem élelmiszereket kóstolgat, nyalogat rendszeresen.
- Lelki eredetű átmeneti étvágytalanság: A gyermek hangulata a megszokotthoz képest rossz, ingerlékenyebb, érzékenyebb, vagy éppenséggel visszahúzódó, elutasító lehet.
- Családi élet sérülése: Válás, költözés, testvérféltékenység, családi konfliktusok, haláleset.
- Szociális élet sérülése: Közösségbe szoktatás, beilleszkedési nehézségek.
- Étkezéssel kapcsolatos szorongás: Kényszerítés, túlzott kontroll, evéssel való jutalmazás-büntetés.
- Ételhez kapcsolódó rossz élmények: Korábbi negatív tapasztalatok, mint hányás, félrenyelés, fájdalmas orvosi beavatkozás.
- Szülői szorongások: A szülők táplálkozással kapcsolatos szorongásai, diétás megszorításai tudattalanul átragadhatnak a gyermekre.
3. Környezeti és szokásbeli tényezők
- Rendszertelen étkezés, nassolás: Ha a gyermek sokat nassol napközben, akkor nem csodálkozzunk, ha nem eszi meg az ebédet. A cukros italok gyorsan emelik a vércukorszintet, elnyomva az éhségközpontot.
- Figyelemelterelés: A szülő rohan a gyermek után a lakásban, udvaron, és megpróbál falatkákat becsempészni a „kis bestia” szájába.
- Közösségbe kerülés: Környezetváltozás, új szabályok és idegen emberek szorongást válthatnak ki.
- Az étel színe, textúrája, illata: Bizonyos tulajdonságok visszatartó tényezők lehetnek.
Segítő stratégiák és tanácsok
A JÓ HÍR AZ, HOGY EZEKEN A TÜNETEKEN, ÁLLAPOTOKON LEHET SEGÍTENI. A ROSSZ HÍR AZ, HOGY SAJNOS VISZONYLAG KEVÉS HELYEN. JÓL LÁTHATÓ, HOGY EGY MENTÁLIS ZAVAR MIATT NEM EVŐ GYERMEKNEK A MOGYORÓKRÉM vagy egy jó étrend NEM ELÉG. Elődleges cél, hogy a gyermek megszeressen enni, és hogy bizalma legyen az ételek felé.
Tudatos szülői hozzáállás
- Ne erőltessük az evést: Tilos az ételt erőltetni, erőszakkal adni. Ne kényszerítsük őt arra, hogy az asztalnál maradjon, „amíg meg nem eszik mindent”.
- Legyünk következetesek: Ragaszkodjunk ahhoz, hogy gyermeked kizárólag szénsav- és cukormentes vizet fogyasszon egész nap!
- Türelmesek és támogatóak legyünk: A gyermekek étkezési szokásai éppúgy fejlődnek, mint a beszéd vagy a mozgás - minden gyerek más tempóban halad.
- Figyeljünk a szülői mintára: Ha a szülők is változatosan étkeznek, akkor a gyermek számára is az lesz a természetes.
- Ne bélyegezzük meg a gyermeket: Próbáljuk nem mondani a gyermeknek a következőket: rossz, szörnyű vagy rendetlen vagy. Ehelyett azt mondjuk: "Nem tetszik a viselkedésed”. "Rossz evő" is csak egy címke.
- Étkezési napló vezetése: Rögzítsük, mit, mikor és mennyit evett a gyermek, valamint az étkezések körülményeit és a gyermek hangulatát.
- Közösségbe kerülés: Sok rosszul evő kisgyermekre jótékony hatással szokott lenni a közösségbe kerülés.
Gyakorlati tippek az étkezésekhez
- Szép tálalás, kreativitás: Használjunk sütikiszúrókat, kisebb tányérokat, új eszközöket. A tányér legyen színes és vicces.
- Változatosság: Kínáljunk sokféle ételt, színesen és változatosan.
- Rendszeres étkezések: Tartsuk magunkat a napi öt étkezéshez és az étkezések időtartamát is előre határozzuk meg!
- Kisebb adagok, játékos bevezetés: Kis adagok kínálása csökkenti a nyomásérzést. A játékos megközelítés fokozza a kíváncsiságot.
- Más etesse a gyermeket: Néha segíthet, ha más személy eteti a gyermeket.
- Közös étkezések: Üljünk le együtt enni, erősítjük a családi kötelékeket.
- Tiszta víz szomjoltásra: Szomjoltásra tiszta vizet kapjon!
- Kerüljük a nassolást és a cukros italokat: Ellenkező esetben az étvágytalanságát garantáltan konzerváljuk.
- Friss levegő, mozgás: Sokat legyünk friss levegőn, mozogjunk.
A gyermekek tökéletesen megszemélyesítik a róluk szóló elképzeléseinket. Gondolja végig, hogy gyermeke valóban túl keveset eszik-e. És valójában mennyi a "túl kevés"? Ne feledd, hogy egy banán, pufirizs vagy pürélé egy nagy adag ételt jelent a kisgyermek számára.
A nap folyamán étrendünk három nagy étkezést tartalmaz. A dietetikusok azt állítják már évek óta, hogy öt kisebb étkezés jobb megoldás. Ez jól működik a gyermekek esetében is. Az étrendet egészítsd ki egy második reggelivel és egy délutáni teával. Az ételnek nem kell egy nagy szendvicsnek lennie. Néhány szárított sárgabarack, alma vagy gyümölcspüré is étkezésnek számít. Osszd szét a vacsorát két étkezésre: elsőként a leves, a főételt pedig egy-két órával ezután kellene fogyasztani.
Ha a gyermek nem akar leveseket enni, akkor ne adj neki semmi harapnivalót legalább egy vagy két órával az étkezés előtt. Az egészségtelen harapnivalókat pedig teljesen el kell hagyni. Ha a gyermek a nagyitól kapott egy kis édességet, teletömte magát egy karéj kenyérrel séta közben és ivott hozzá édes gyümölcslevet, egyszerűen nem éhes. Ezek után nem marad hely az egészséges zöldségeknek és a tejnek.
Ne etesd a gyermeket játék vagy tévé nézés közben. Megvan az evés és a játék ideje is. Ne zavard a gyermeket, remélve, hogy néhány brokkolit vagy sárgarépát csempészel a szájába. A helyes táplálkozási szokásokat a kezdetektől kell kialakítani. Az étkezés nagy öröm. Ha viszont elkezdünk fizikai vagy pszichikai erőt alkalmazni, a gyermek soha nem fogja szeretni az étkezést.
Engedd meg, hogy gyermeked maga válassza ki, mit szeretne enni, persze ésszerű mértékben. Ha a banán az egyetlen gyümölcs, amit egész héten akar enni, akkor rendben van, hagyd, hogy banánt egyen. Lehet, hogy jövő héten almát fog akarni enni. Ha az egyik nap csak burgonyát eszik, a húst határozottan elutasítja, ne is erőltesd.
Próbálj ki valami újat, mást, különlegeset. Mit szólsz a zöldséges raguhoz? Palacsintához? Főtt karfiolhoz? Halfasírthoz? Ne feledd, hogy a tálalás módja is fontos. Győződj meg róla, hogy a tányér színes és vicces: sárga kukorica, piros paprika és zöld uborka. Talán háromszög szendvicsek? Vagy egy mosolygó arc a sajtból készült palacsintán? Miért ne!
Próbáld meg legalább egy-két ételt egy nap a gyermekkel együtt elfogyasztani. Ez megalapítja a családi kötelékeket, a gyermek látja, hogy a szülők is kelbimbót esznek, a légkör kellemes és vicces. Sokkal kellemesebb társaságban enni, mint egyedül. Teremtsél kellemes légkört, ünnepeljétek meg az evést és élvezzétek. Ne aggódj, hogy valami kidőlhet vagy koszos lesz.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Amennyiben a fenti állapotokban ráismertél a gyermekedre, várunk szeretettel itt, és segítünk: együtt, ahogyan kell! Ha úgy véljük, gyermekünk nem eszik eleget, érdemes étkezési naplót készítenünk arról, pontosan mit, milyen elkészítési módot követően és milyen mennyiségben fogyasztott el az a gyermek az adott napokon. Ha lehet, fotózzuk is a tányérokat evés előtt és után!
A tartós étvágytalanság vagy rossz evés hátterének kivizsgálása során a cél, hogy a szakorvos kizárja a szervi betegségeket, azonosítsa az esetleges hiányállapotokat, és szükség esetén további szakemberek - például dietetikus vagy pszichológus - segítségével átfogó képet alkosson. A vizsgálatok típusa mindig a tünetek, az életkor és az általános állapot alapján kerül meghatározásra.
Ha a gyermekorvos vagy az egészségügyi szakember gyorsabban komolyan veszi, hogy valami nehézség van. Azonban a legtöbbször fizikai okra gyanakodnak. Az evésproblémák közé soroljuk azokat az eseteket is, amikor a gyerek jól gyarapszik, de trükközésre, figyelemelterelésre, álometetésre van szükség ahhoz, hogy elegendőt egyen. Szintén az evésproblémák körébe tartozik, az az eset, ahol a szülő a saját szorongása miatt problémásnak érzékeli a gyerek evését, pedig objektíve a gyereknek nincs evésproblémája.
Ha a gyermekorvosnál a szervi okokat kizárták, vagy az evészavar típusa kifejezetten más jellegű, akkor gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter vizsgálatára is szükség lehet. A vizsgálatok segíthetnek a probléma felgöngyölítésében. Bélférgesség, bakteriális fertőzés, gomba, széklet vér kimutatása, ételallergia, Helycobacter pylori baktérium (gyomorban előforduló kórokozó) vizsgálat már a háziorvosunk által megtörténhet.
Ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy például gyermekünknek egyéb bélbetegsége van (lisztérzékenység, felszívódási zavar), akkor gasztroenterológus szakrendelésen további vizsgálatok történnek. Ha a panaszok hátterében valamilyen betegség áll, akkor azt kell kezelni. Ha azonban nem igazolódott semmi, akkor egyfelől megnyugodhatunk, amit a gyermek azonnal érezni fog rajtunk és már ez eredményre vezethet, másfelől, akkor elgondolkozhatunk azon, hogy hogyan tovább.
Az evésproblémák feloldása nem egyik napról a másikra következik be. Ha ebben az írásban találsz olyan gondolatokat és stratégiákat, amiket kipróbálsz, akkor se várd, hogy máról holnapra elmúljon a nehézség. Az első és legfontosabb lépés, hogy a gondolkodásmódodat alakítsd át. Ehhez ad ez az írás segítséget. Ha ez megvan, akkor megpróbálhatod az etetési helyzetekben alkalmazni az ajánlott stratégiákat. A legtöbbször sok napon és héten át szükséges az új stratégiákat kitartóan alkalmazni ahhoz, hogy változás következzen be. Lehetnek visszaesések. Tehát légy kitartó és ha kell, kérj segítséget.
