A várandósság egy csodálatos időszak, tele örömmel és várakozással, ám számos fizikai változással is járhat. Az egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb jelenség a húgyhólyagra nehezedő fokozott nyomás, amely gyakori vizelési ingert, sőt, akár akaratlan vizeletvesztést is okozhat. Emellett a terhesség alatt megnő a húgyúti fertőzések kockázata is, amelyek komolyabb szövődményekhez vezethetnek, ha nem kezelik őket időben.
A baba növekedésével párhuzamosan a méh is folyamatosan fejlődik, ami anatómiai változásokat idéz elő a kismama testében. A méh helyzete változó lehet, lehet előre- vagy hátracsapott. A hátracsapott méh jobban nyomhatja a húgyhólyagot. A méh megnagyobbodása és a hormonális változások együttesen növelik a nyomást a húgyhólyagon, csökkentve annak kapacitását és növelve ingerlékenységét. Ennek következtében a kismamák kisebb vizeletmennyiséget képesek visszatartani, ami gyakoribb vizelési ingert eredményez.
A nyomás hatásai és a vizeletinkontinencia
A méh növekedése nyomást gyakorol a húgyhólyagra, ami sűrűbb vizelési ingert okozhat. Előfordulhat, hogy a nyomás meghaladja a záróizomzat teherbíró képességét, ami csökkent záróképességet és akaratlan vizeletcsepegést eredményezhet. Ezt stressz inkontinenciának nevezik, és leggyakrabban tüsszentéskor, köhögéskor, nevetéskor, sportolás vagy emelés közben jelentkezik. A nők nagy része első alkalommal a terhesség, a szülés utáni gyermekágy vagy a változókor során szembesül ezzel a problémával. Ez a leggyakoribb inkontinencia típus, az összes eset mintegy 40%-a ide sorolható. Okai közé tartozik a húgycső záró mechanizmusának elégtelen működése, illetve a gátizomzat gyengesége.
Az urge (sürgősségi) vagy késztetéses inkontinencia esetén a vizelési inger, a húgyhólyag összehúzódása és a vizelet elfolyása egyidejűleg jelentkezik. Jellemzője a sürgető vizelési inger, a fájdalmas vizelés, az éjszakai vizelés és az akaratlan vizeletvesztés. Az ebben szenvedők időszakosan úgy érzik, hogy sürgősen ki kell üríteniük a hólyagot, és bár mindent megtesznek a visszatartás érdekében, ez többnyire nem sikerül. Okai lehetnek a húgyhólyag túlérzékenysége (pl. gyulladás, hólyagkő, daganat miatt), vagy a húgyhólyagizomzat kontrollálhatatlansága (idegrendszeri zavarok vagy ismeretlen eredet).
A kevert (vegyes) inkontinencia a stressz és a sürgősségi inkontinencia tüneteinek keveredése. Okai lehetnek helytelen szüléslevezetési gyakorlatok vagy nőgyógyászati műtétek szövődményei.
A túlfolyásos inkontinencia a húgyhólyag túlfeszülésével járó akaratlan vizeletvesztés. Oka lehet a húgyhólyagizomzat összehúzódási zavara vagy a vizelet kifolyási ellenállás fokozódása (pl. alsó húgyúti részleges elzáródás hólyagsérv (cystocele) következtében). Tünetei közé tartozik a vizelési zavarral társuló inkontinencia. Extrém esetben a beteg folyamatosan telt hólyag ellenére sem tud vizeletet üríteni.
A reflex-inkontinencia az idegrendszer különböző sérülései (agy vagy gerincvelő károsodása) miatt alakul ki, ami a hólyagműködés szabályozásának zavarát okozza. Emiatt a hólyagműködés akaratlagos irányítása megszűnik, a telítettség reflexesen jelzi az idegrendszernek az ürítés szükségességét, melyet a beteg tudatosan nem tud befolyásolni.
Az enuresis nocturna alvás alatti vizeletvesztést jelent, míg a folyamatos vizeletinkontinencia tartós vizeletelfolyást. A vizeletinkontinencia megbetegedés megjelenése általában az 50 éves kor körül kezdődik, ekkor a nők 30%-át érinti, majd 70 éves kor felett gyakorisága ismét fokozódik. Magyarországon becslések szerint 4-500 000 nőt érinthet ez a probléma.
Húgyúti fertőzések terhesség alatt
A húgyúti fertőzések (HUF) gyakoriak a terhesség során, és különös figyelmet igényelnek. A hormonális változások, a húgyutak kitágulása és a hólyag lassabb ürülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a baktériumok könnyebben szaporodjanak a húgyutakban. Az esetek 80-90%-ában az *Escherichia coli* baktérium a felelős, amely gyakran megtalálható a székletben, és könnyedén okozhat húgyúti fertőzést a húgycsőbe kerülve.
A terhesség alatt a méh növekedése súlyt gyakorol a húgycsőre, megnehezítve a vizeletürítést, ami kiváló táptalajként szolgál a baktériumok szaporodásának. Emellett a terhesség immunszuppresszióval is jár, ami csökkenti az immunrendszer működését, így gyakoribbak a fertőzések. Általában a terhességek 8%-ában jelentkezik húgyúti fertőzés.
A leggyakoribb tünetek közé tartozik a fájdalmas vizelés (dysuria), véres vizelet, zavaros és kellemetlen szagú vizelet, vizelettartási nehézség (inkontinencia), gyakori, sürgető vizelési inger, és fájdalomérzet a szexuális együttlét alkalmával. Kevésbé gyakori tünetek lehetnek a láz, hidegrázás, zavartság, hányás, deréktáji fájdalom.
A húgyúti fertőzések két fő típusát különböztetjük meg: az alsó húgyúti fertőzéseket, melyek közé a hólyaghurut (cystitis) tartozik, és a felső húgyúti fertőzéseket, például a vesemedence-gyulladást (pyelonephritis). A tünetmentes bakteriuria (aszimptómás bakteriuria) a terhesség létrejötte előtt jelenlévő baktériumok okozzák, és tünetek nélkül, a terhesgondozás alatti vizeletvizsgálat során fedezik fel.
A húgyúti fertőzések önmagukban nem növelik a vetélés kockázatát, kezeletlen esetben azonban az esetlegesen kialakuló szövődmények (pl. szepszis, koraszülés, alacsony születési súly) miatt megnő a veszélye. Ezért nagyon fontos, hogy a várandós nők megfelelő ellátásban részesüljenek, és rendszeres szűrővizsgálatokon vegyenek részt.
A diagnosztizáláshoz általános vizeletvizsgálat és vizelettenyésztés szükséges, amely alapján kiválasztható a kórokozóra hatékony antibiotikum-terápia. A kezelés során fontos a megfelelő antibiotikum megválasztása, amely biztonságos a magzatra nézve. Minden trimeszterben vannak hivatalos ajánlások, de figyelembe kell venni, hogy a szülés előtt szedett antibiotikum növelheti az újszülöttnél a sárgaság kialakulásának esélyét.
Megelőzés és kezelés
A megelőzés kulcsfontosságú a húgyúti fertőzések és az inkontinencia kockázatának csökkentésében. Javasolt a bőséges folyadékfogyasztás (napi 2-2.5 liter víz), a rendszeres és teljes hólyagürítés, valamint a szexuális együttlétek előtti és utáni vizelés. A WC-használatot követően elölről hátrafelé irányban történő törlés segít megelőzni a baktériumok húgycsőbe jutását. Fontos a nemi szervek tisztán és szárazon tartása, a pamut fehérneműk viselése és a napi rendszeres cseréjük. Kerülje a szoros ruházatot, a 30 percnél hosszabb kádfürdőt, valamint az erősen illatosított és magas pH-jú szappanok, tusfürdők vagy intim higiéniai spray-k használatát.
Az intimtorna, különösen a záróizmok erősítése, sokat segíthet a terhesség alatt és az időskorban jelentkező inkontinencia megelőzésében és kezelésében. Bár Magyarországon ennek még nincs nagy kultúrája, más országokban már gyermekkorban elkezdik a lányok záróizmainak erősítését. Ideális lenne, ha az egészségügy beépítené az intimtorna oktatását a kórházakba és egészségházakba, hogy a nők nyugodtabban vegyenek részt ilyen foglalkozásokon.
A húgyhólyagsüllyedés (cystocele) is okozhat vizelettartási problémákat. Ez akkor alakul ki, amikor a hüvely elülső fala, amely a húgyhólyagot támasztja, meggyengül, például a szülés vagy az életkor előrehaladtával. A tünetek közé tartozhat szövet érzése a hüvelyben, kellemetlen érzés vagy fájdalom a medencében, vizelési nehézség, stressz inkontinencia, gyakoribb hólyaggyulladások és fájdalmas közösülés. A kezelés lehet pesszárium használata, ösztrogénpótlás, medencefenék izomzatának erősítése, vagy súlyosabb esetekben műtét.
A legfontosabb, hogy a kismamák ne essenek pánikba, használják az erre való betéteket, és legyenek türelmesek, hiszen ezek a problémák többnyire átmeneti állapotok. Az orvosi konzultáció és a megfelelő tájékoztatás elengedhetetlen a panaszok kezeléséhez és a szövődmények elkerüléséhez.