Az újszülöttkori átmeneti működészavarok és az ICP

Az újszülöttek és csecsemők fejlődése kiemelt fontosságú minden szülő számára, ezért érthető, ha aggodalomra ad okot bármilyen eltérés. A csecsemőkor során jelentkező neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia elindítása nagyban hozzájárul a gyermek optimális fejlődéséhez. A fejlődő idegrendszert mind az anyaméhben, mind a külvilágban számos olyan behatás érheti, melyek hatására az idegsejtek, az idegrendszeri struktúrák szerkezetükben, működésükben zavart szenvedhetnek.

Sajnos, ezek az elváltozások az esetek döntő többségében maradandó, életre szóló károsodást okozhatnak, melyek súlyossága az alig észrevehetőtől a mindennapi életet, önálló életvitelt lehetetlenné tevőig változhatnak.

Az infantilis cerebrális parézis (ICP)

Az infantilis cerebrális parézis (ICP) a gyermekkori (általában csecsemőkori) agyi eredetű bénulás nevű kórképet jelenti. A cerebrális parézis (CP = cerebral palsy) az egyik leggyakrabban észlelt mozgászavart okozó központi idegrendszeri rendellenesség. Az agyi sérülés állapota az életkor előrehaladtával nem változik, a tünetek az eltérő fejlődésmenet következtében felerősödni látszanak, a tipikus fejlődésmenetű gyermekekhez képest az eltérés egyre jobban érzékelhető.

Okok és a kialakulás

Az ICP leggyakoribb okai közé a méhen belül elszenvedett fertőzések, az agy fejlődésének zavarai, illetve az elégtelen vérellátás miatt fellépő elhúzódó agyi oxigénhiány szerepelnek. Ez utóbbi inkább a terhesség harmadik trimeszterében (nem kielégítő lepény- vagy köldökzsinór-funkciók miatt), illetve a szülés alatt (elhúzódó nehéz szülés, nyakra tekeredő és megfeszülő köldökzsinór, magzati elakadás, előeső és így nyomás alá kerülő köldökzsinór, stb.) jelentkezik. A cerebrális parézis megjelenése szempontjából igen nagy kockázatot jelent a koraszülés: a koraszülöttekben az agyállomány fejletlen érellátása miatti bevérzések jelentik a legfőbb veszélyforrást, illetve nem elhanyagolható a genetikai eredet szerepe sem. Az infantilis cerebrális parézis mindkét nem tagjait azonos gyakorisággal érinti. Az idegrendszer károsodása következtében létrejövő neurológiai és egyéb tünetek kb. 4-5 éves korra fejlődnek ki teljesen. A betegség a 3-10 éves korosztály tagjai körében kb. 1000-ből 3-4 gyermeket érint. Hajlamosít rá az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot, az elhúzódó sárgaság.

Tünetek és figyelmeztető jelek

Az ICP a károsodott agyállomány elhelyezkedésétől, a sérülés kiterjedésétől függően elég változatos tünetekben nyilvánulhat meg, melyek az enyhétől az igen súlyosig változhatnak. A lézió érintheti a motoros struktúrákat: ilyenkor bénulások, mozgászavarok (nagymozgás és/vagy finommozgás), egyensúlyzavarok, tartási rendellenességek léphetnek fel. Kialakulhat beszédzavar, a mentális fejlődés különböző fokú zavara, a látás és a hallás zavara.

Csecsemőknél megfigyelhető tünetek:

• Különféle tartási rendellenességek.
• Az újszülöttkori reflexek (pl. Moro reflex) fennmaradása.
• Az izomzat „lazasága” (hipotónia) vagy éppen ellenkezőleg, annak fokozott tónusa (spaszticitás).
• Nehezebb táplálás, szopási nehézségek.
• Rossz alvás, gyakori ébredés, sírósság.
• Megkésett mozgásfejlődés.

Későbbi életkorra jellemző tünetek:

• Izomtónus zavar, koordinációs problémák.
• Finommozgás zavara, ügyetlenség.
• Megkésett, elnyújtott beszédfejlődés, hangképzési és artikulációs zavarok.
• Iskolai teljesítményzavarok, tanulási nehézségek.
• Serdülőkorban, felnőttkorban depresszió, magány, üresség érzése, mint súlyos pszichológiai-pszichiátriai problémák.

Az ICP tünetegyütteséhez igen gyakran, az esetek megközelítőleg 30%-ában társul az epilepszia fellépte is. Itt nem minden esetben kell a „tankönyvi”, komplett nagyrohamra gondolni; sok esetben az epilepszia egyéb, laikusok által néha nehezen beazonosítható formája jelentkezik.

A figyelem elmaradása a legsúlyosabb probléma, ami meghatározhatja a későbbi fejlődését is. Ezt veszik észre a szülők a legkésőbb. Már egy hónaposan édesanyja hangjára, közvetlen közeledésére figyel az újszülött. Figyel, azaz tekintetét, fejét fordítja a fényre, hangra, személyre. Érdemes odafigyelni arra, hogy tud-e szopni az újszülött. Fontos felvilágosítást ad a mimikai izmok, nyelésben részt vevő izmok működéséről. Emeli-e a fejét, például, amikor ülő helyzetbe felhozzuk, vagy ha felemeljük magunk fölé? Hason kinyomja-e magát? Ha mindez nem történik meg három hónapon belül, akkor gyermekneurológushoz kell fordulni, és korai fejlesztésre van szűkség.

A cerebrális parézis izomtónus megjelenési formái:

• Feszes (spasztikus)
• Laza (hipotón)
• Túlmozgásos (athetosisos)
• Ataxiás
• Kevert formájú

Az akaratlagos mozgás, a testtartás, illetve a motoros tanulási képességek zavara a fejlődő agy károsodása nyomán alakul ki, és a születéstől kezdve minőségileg eltérő mozgásfejlődést mutat.

Eltérő mozgásfejlődés az alábbi területeken:

• A fejlődési mérföldkövek késlekedő megjelenése (pl. tárgy után nyúlás és megfogás, hasról hátra és hátról hasra forgás, kúszás, mászás, felülés stb.)
• Izomtónusbeli eltérések:
  • Feszesség: kezét erőteljesen ökölbe szorítva tartja, nehezen nyújtható ujjak, öltöztetéskor és fürdetéskor nehezen lehet térdét behajlítani, könyökét kinyújtani, a végtagok aszimmetrikus mozgása megfigyelhető a két testfél működése során.
  • Csökkent izomtónus: a „rongybaba” tünet, a fej és a végtagok csökkent tónusa miatt gyermek megemelésekor a fej és a végtagok külső támaszt igényelnek 3 hónapos kor után is.
• A fej- és törzstartás rendellenességei, hason fekve a felegyenesedési folyamatok késlekedése (3-6 hónapos életkorban hason fekve fejét még nem emeli, vagy csak 1-2 másodpercig képes megtartani, felső végtagját hason fekve támaszkodásra nem használja).

Eltérések a figyelem és viselkedés területén:

• Vizuális és akusztikus figyelem eltérő fejlődése (a csecsemő környezetét nem tanulmányozza, 6 hónaposan a kezében megtartott tárgyat egyáltalán nem nézegeti, anyja hangjára nem figyel).
• Táplálási nehezítettség (gyenge szopástechnika, nyálcsorgás, éhségét nem jelzi, gyakran az etetési időt átalussza).
• Alvászavar, alvás-ébrenlét ritmusának felbomlása (aluszékonyság, vagy állandó nyugtalanság), a napi ritmus kialakulásának hiánya 3 hónapos életkort követően is.

Diagnózis

Koraszülés, illetve nyilvánvaló kockázati tényezők jelenléte esetén már az újszülöttosztályon megkezdődik a részletes kivizsgálás, ám enyhébb esetekben a figyelemfelkeltő jelek csak későbbi életkorban válhatnak nyilvánvalóvá. Az ICP kivizsgálása több szakorvos csapatmunkáját igényli: kezdve a gyermeket gondozó házi gyermekorvostól a neurológus, szemész, fül-orr-gégész, pszichológus, pszichiáter, rehabilitációs szakorvos, ortopéd szakorvos, gyógytornász, gyógypedagógus jelenlétéig. Koraszülötteknél, újszülötteknél és a csecsemőkor elején elvégezhető a koponya UH vizsgálat. A pontos etiológia tisztázása sok esetben azonban további képalkotó vizsgálatok (elsősorban MRI) elvégzését indokolja. Az esetlegesen jelenlevő epilepszia diagnosztizálásához EEG vizsgálat is szükséges, a látás és hallás épsége speciális neurológiai, szemészeti és fülészeti vizsgálatokkal történik. Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt.

Kezelési lehetőségek

Az ICP-ben szenvedő gyermek kezelése, ellátása élethosszig tartó feladat, melyben komplett szakorvosi gárda vesz részt. A kiváltó ok lehetőségekhez képesti ellátásán túl, a cél a rehabilitáció: a kialakult károsodások minimalizálása, a lehető legteljesebb, minőségi élet biztosítása.

• Mozgásterápiák: fizikoterápia, gyógytorna, elektrostimulációk, és számos egyéb, új módszer (pl. HABIT, VR). Céljuk az izomzat „karbantartása”: az ép mozgások, izomzat megőrzése mellett, a kiesett vagy csökkent funkciók valamilyen pótlása, az izomerő és állóképesség növelése.
• Pető-módszer: a CP-ben szenvedő gyermekek napi rendszerességgel csoportosan vesznek részt a foglalkozásokon, melynek legfőbb céljai közt a hétköznapokba való beilleszkedés, az akaraterő és önbizalom fejlesztése szerepelnek.
• Beszédterápia: logopédus, gyógytornász segítségével zajló foglalkozások a beszédzavaros gyermekek számára.
• Gyógyszeres kezelés: például a túlságosan elmerevedett végtagok izomzatának oldására.
• Műtéti beavatkozások: súlyos mértékű deformitásokat, a test nagymértékű deformitását fenntartó ortopédiai jellegű elváltozások esetén.
• Támasztóeszközök: sínek, fűzők, ortézisek az elmerevedett, bénult izomzat kiesésének pótlására, ortopédiai és rehabilitációs szakorvosi felügyelettel.
• Közösségbe való beilleszkedés: pszichológusok, gyógypedagógusok vezetésével.

A soproni rTMS-kezelés egy új lehetőséget jelent a központi idegrendszeri betegségek kezelésében, azáltal, hogy direkt ingerelhető az agykéreg és pályakapcsolatai. Nagy előnye az, hogy több tünetet lehet egyszerre kedvezően befolyásolni. Az rTMS nem váltja ki a mozgásterápiát, a kettőt együtt kell alkalmazni. Az rTMS-kezelés felgyorsítja a fejlődést. Valamikor nagy félelem volt az epilepsziás rohamoktól, de a kezelések során kiderült, hogy az 1 Hz-es ingerléssel a rohamok megjelenése csökkenthető. Az újszülöttkori agykárosodás egy etiológiájában és tüneteiben sokszínű kórkép. Számtalan módszer alakult ki ennek kezelésére, melyek egymás mellett alkalmazhatóak, hisz a rehabilitációban nincs egyetlen üdvözítő módszer.

Megelőzés

A megelőzés egyik legfontosabb eleme az ismert kockázati tényezők kiiktatása, minimalizálása, mely az anyaméhen belül fejlődő magzat védelmével kezdődik. Ebben segít a megfelelő terhesgondozás, a szülőszobán a szakorvosi felügyelet. Fenyegető koraszülés esetén a mentőszolgálat célja a babát még az anyaméh védelmében a koraszülöttellátásra felkészült központokba szállítani. Minden eredmény azt mutatja, hogy az extrém koraszülött babák idegrendszerének védelmére és fejlődésének támogatására kiemelt figyelmet kell fordítani.

A neonatológia fő célkitűzései között szerepel az újszülöttek vitális biztonsága mellett a hosszútávú minőségi túlélés és a pozitív szülés-, születés- majd ellátás élménye. Magyarországon a vitális biztonság, melyet talán a csecsemőhalandóság arányával lehet a legjobban bemutatni, a 2010-es adatok szerint 5,5 ezrelékről a 2018-ban 3,3 ezrelékre csökkent, majd a 2021-ig 3,5 ezrelék alatt volt. A hosszútávú egészséges túlélés egyik fokmérője, és itt főleg az extrém koraszülöttként született gyermekekre gondolunk, az agyvérzés előfordulásának az aránya. Ez minden egyes méhen belül töltött héttel ugyan csökken, azonban sajnos ebben a populációban az agyvérzés foka nagyban befolyásolja a minőségi túlélés esélyét, és a becsült adatok szerint ezeknek a gyermekeknek igen nagy százaléka sajátos nevelési igényű gyermekként „érkezik meg” az iskoláskorba.

A fejlődéstámogató és újszülött/családközpontú ellátás alappilléreinek meghatározását követően létrejött nemzetközi szakmai képzések közül Magyarországon a FINE (Family and Infant Neurodevelopmental Education) képzés valósult meg az elmúlt években, melyben a neonatológusok mellett aktív szerepet kaptak és vállaltak azok a „veterán szülők”, akiknek gyermeke extrém koraszülöttként, a várandósság 27. hete előtt született meg. A FINE képzés, a NIDCAP alapelveket és képzési programot foglalja össze egy leegyszerűsített, kifejezetten „lépéshátrányban” lévő országok (alacsony személyzeti létszám és képzettség, hiányos angol tudás) PIC osztályai számára.

A „Családbarát szülészeti program” pályázatban, lehetővé tették a FINE oktatás, mint választható képzési program megjelenését. A pályázati időszakban minden olyan koraszülött intenzív osztály, amelyik pályázott a képzési program megvalósulására, részt vehetett a képzésben. A 2020-as év a FINE (Family and Infant Neurodevelopmental Education) képzés online adaptációjával telt, míg 2021 és 2022 a képzés megvalósításáról szólt. A pályázati program 2022. június 30-án az alábbi eredményekkel zárult:

Az újszülött átmeneti működészavarai

Az újszülöttkori agykárosodást számtalan megnevezéssel illetik: szülési sérülés, oxigénhiányos a gyerek, cerebral palsy, régen Little-kór, újszülöttkori agyvérzés. Ahhoz, hogy fejlődni tudjon egy újszülött, figyelnie, észlelnie kell. A viselkedésszabályozás problémái - excesszív sírás, krónikus nyugtalanság, alvászavarok, valamint a táplálkozási és gyarapodási zavarok - klinikai szempontból a csecsemő- és kisgyermekkor pszichés vagy pszichoszomatikus megbetegedési formáinak tekinthetők.

A csecsemő születésétől kezdve hihetetlen vizuális, auditív és sok egyéb differenciált észlelési képességgel rendelkezik. Preferálja az emberi arcot, felismeri a magzati életben gyakran hallott hangokat, dallamokat, jó a szaglása, ízérzékelése. A csecsemő születésétől kezdve több olyan alapérzelemmel rendelkezik (félelem, érdeklődés, csodálkozás, harag, undor, öröm, szomorúság) melyek univerzálisak, azaz megjelenésük kultúrától függetlenül azonos arcmimikában mutatkozik meg. Ha lehetősége van rá - azaz háborítatlanul bőr-bőr kontaktusban van anyjával - miután megpihent, felkúszik az anyamellhez és elkezd szopni. Jelzi: itt vagyok, jól vagyok, képes vagyok, aktív vagyok! Működnek a reflexei, kúszik, keres, ráharap, szív, megfelelő aktivitást és izommunkát fejt ki, hallhatóan nyel, ha már elég, ellazul, elalszik. Éber állapotban pár pillanatig szemkontaktust létesít. A viselkedésével is jelzi, ha valami hiányérzete van, és azt is, ha ez kielégül. Az anya kap visszajelzést, hogy amit tesz, ahogy reagál, az eredményes, jó.

Koraszülésnél, az úgynevezett „aranyóra” általában nem valósulhat meg, hiszen a baba alapfunkciói (hőmérséklet, légzés) is külső támogatásra szorulnak. Koraszülötteknél, az éretlen idegrendszer miatti megnövekedett biológiai rizikófaktorok, és az anyára nehezedő extra pszichés nyomás miatt gyakrabban találkozhatunk a viselkedésszabályozás zavaraival, melyek gyakran halmozottan jelentkeznek.

Alvási és táplálási nehézségek

A csecsemőkori neurológiai problémák leggyakoribb megnyilvánulásai közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. Az étkezési zavarok gyökere származhat a gyermek organikus és nem organikus rendellenességeiből, a szülők tudattalan vagy tudatos saját gyermekkori tapasztalataiból, saját étkezési zavaraiból, valamint a szülők pszichésen feldolgozatlan szeparációs vagy veszteségi traumáiból. Gyakran találkozunk a gyermek neurológiai zavaraival, a száj motorikus fejlődési rendellenességeivel, mint például a hipotón szájszél, perisztaltikus nyelvmozgás, nem elegendő szopómozgás vagy nem megfelelő szopás-nyelés koordináció. A csecsemő nem szabályos biológiai ritmusa, irritabilitása vagy fejlődési lemaradása úgyszintén megnehezíthetik az etetési folyamatokat.

A táplálás szempontjából az egészséges érett újszülöttel összehasonlítva, az igény szerinti szopás helyett, szigorú, meghatározott időközben történő etetésről van szó, kontrollált, elvárt mennyiségekkel, mindezt úgy teljesítve, hogy az újszülött hipotón, erőtlen, aluszékony. Ha néhány hónapos korban is fennmarad, illetve panaszt okoz (a súlyfejlődés stagnálása, állandósult légúti tünetek, ismétlődő középfülgyulladások), konzultálni kell a gyerekorvossal. Általában elegendő az egyenlő időközönként történő etetés beállítása, a pozicionálás. Továbbá a gyerekorvos tanácsolhatja a táplálék sűrítését. Fontos, hogy a szülő-csecsemő konzultáció során nyújtsunk támogatást a problémájukkal hozzánk forduló anyáknak.

Az emberek döntő többsége ismeri ezt a betegséget, még ha nem is látott epilepsziás rosszullétet. A görcsös rángatózás habzó szájjal talán mindannyiunk számára ismert. A középkorban azt tartották, hogy isteni jelenségről van szó, ezért ezt a betegséget „szent betegségként” értelmezték. Sok embert pánikszerű félelem fog el, ha környezetében valaki epilepsziás rohamot kap, hisz abban a pillanatban szinte fel sem tudja mérni, milyen súlyos lehet a beteg állapota.

Epilepsziával illetünk minden olyan betegséget, melyet visszatérő görcsrohamok jellemeznek. Minden egyes roham átmeneti agyi működészavart jelent. Két csoportra osztjuk:

• Nagyrohamok (grand mal rohamok): A legismertebb rohamfajta, mely hirtelen kezdődő eszméletvesztéssel kezdődik, a beteg felordít, egész teste megmerevedik, néhány pillanatra „megbénul“ a légzés, mely ezután rendszertelenül hörgővé válik. A beteg szemei felakadnak, pupillái kitágulnak, majd ezt követi az egész test folyamatos rángatózása, a beteg szája elkezd habzani. Gyakran előfordul, hogy a beteg a görcsök során elharapja a nyelvét, néha be is vizelhet. Ezek a rohamok általában 2-3 percig tartanak, utána a beteg visszanyeri eszméletét.
• Parciális rohamok (kisrohamok): Tovább oszthatóak egyszerű rohamokra, melyeknél a beteg a tudatánál van és komplex rohamokra, melyekben tudatzavar is fellép.

Az epilepsziának sokféle változata van. A laikus emberre azonban ezek a rohamok megdöbbentően hatnak. A legfontosabb dolog azonban az, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, ne essünk pánikba.

Az archaikus reflexek

A születéstől kezdve a baba meglepő mozdulatokat végez: hogyan képes szopni mindössze néhány órával a születése után? Az archaikus reflexek automatikus, akaratlan mozgások, amelyek külső inger (zaj, fény, érintés, stb.) hatására jönnek létre. Egyes reflexek már az anyaméhben kialakulnak, hogy a baba megfordulhasson vagy meghajolhasson, és a kijárat felé irányulhasson. Ezek a reflexek a baba mozdulatait meglehetősen hirtelen teszik, de körülbelül 3-4 hónapos kortól a baba szándékos mozdulatokat kezd végezni.

• Szopóreflex: A baba automatikusan szopik, amint valami szopnivalót kínálunk neki (mellbimbó, ujj, cumisüveg vagy cumi). Ez elég praktikus, hiszen a túléléshez a babának szüksége van táplálkozásra és szopásra, és a cumi is hasznos megnyugtatáshoz.
• Fogóreflex (grasping reflex): Régebben elengedhetetlen volt az anyához való kapaszkodáshoz, a grasping reflex az, amelynek során a baba automatikusan megragadja az ujjadat, ha a tenyerébe teszed. Ez a reflex segíti a csecsemőt a tárgyak megfogásának gyakorlásában, és hozzájárul a kötődési kapcsolat kialakulásához.
• Moro-reflex: Biztosan láttad már, ahogy a baba szétfeszíti a lábát és a karját keresztben, majd a karját a mellkashoz húzza. A hordozás sokkal gyorsabban megnyugtatja a babát! Ez az újszülöttkori nem tudatos reakciók egyike, amit a fej helyzetváltozása vagy erős zaj vált ki.
• Keresőreflex: Amikor megcsiklandozzuk a baba arcát, látható, hogy a feje az érintett oldal felé fordul.
• Kúszóreflex: Ha a baba hasra fekszik, megpróbál előre csúszni a karjai és lábai segítségével, a fenekét felemelve.
• Lépegetőreflex: Ha a babát függőleges helyzetbe tesszük, úgy hogy a talpa egy sík felületet érintsen, automatikusan előre irányuló mozdulatokat végez, egyik lábbal a másik után.
• Asszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR): Ha a baba az egyik oldalra fordítja a fejét, az azonos oldali kar kinyúlik, míg az ellentétes oldali kar behajlik.

Számos más meglepő reflex is létezik, mint például a túlélési reflex, de néhány közülük elegendő a baba megfelelő fejlődésének igazolásához.

Gyakran fordulnak a szülők orvoshoz általuk „bizonytalan rosszulléteknek” nevezett, bennük aggodalmat keltő tünetek miatt. Az anyák és apák epilepsziára szoktak gyanakodni, amikor a csecsemő lábait összeszorítja, ritmusosan összedörzsöli. Szintén ártalmatlan jelenségről, csecsemő-, illetve kisdedkori maszturbációról (gratificatio) van szó. A gyermek legkésőbb néhány éves korára beavatkozás nélkül kinövi. A szülők még jobban félnek az alvás alatt előforduló esetleges rosszulléttől. Felnőtteknél is gyakran tapasztalható az elalvás vagy az ébredés fázisában a végtagok megrándulása, azaz az alvási mioklónus. Csecsemőknél hosszabb és ritmusosabb lehet, megijesztve ezzel a szülőket. Ébresztésre azonnal leáll. Az alvó kisbabát figyelve sokan kórosnak gondolják, amikor nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik, izmai megfeszülnek. Ez valójában a REM- (rapid eye movement) alvás fázisa, ami felnőtteknél is jelen van.

Bölcsőhalál (SIDS)

Többen kérnek segítséget a bölcsőhaláltól (sudden infant death syndrome, SIDS) való félelmükben. Magyarországon a SIDS gyakorisága az összes csecsemőhalál 1-2 ezreléke, azaz 6-12 csecsemő évente. 1 hónapos és 1 éves kor között következhet be, 2-4 hónaposan tetőzik az előfordulása. A halál közvetlen oka nem deríthető fel sem az előzmények, sem a kórbonctani leletek alapján.

Megelőzési tanácsok:

• Éjszaka mindig háton fektessük a csecsemőt! Lényegesen több bölcsőhalált regisztráltak hason altatott piciknél.
• Etetés után büfiztessük a kisbabát!
• A csecsemő matraca legyen kemény! Feje alá összehajtogatott pelenkát tegyünk!
• Felső légúti hurutos megbetegedések esetén a csecsemő fokozott figyelmet igényel.

A légzésfigyelő berendezések igen elterjedtek, nagy segítséget nyújtanak a csecsemők észlelésében. Fontos, hogy a laikus számára semmit sem ér a légzésfigyelő a csecsemő-újraélesztés ismerete nélkül; hamis biztonságérzetet kölcsönöz! Sok hasznos írás, videó található az interneten, ami a laikusoknak elmagyarázza a csecsemő-újraélesztést, de ezek inkább a szakemberek segítségével elsajátított ismeretek felfrissítésére, szinten tartására valók. Nem mellőzhető a gyakorlati oktatás, ugyanis itt a képzett oktatók le is ellenőrzik, hogy a szülők helyesen végzik-e az állapotfelméréshez szükséges lépéseket és az újraélesztés mozdulatait.

Akármennyire ijesztőnek tűnik, ha a kisbaba nem vesz levegőt, sőt akár elkékül vagy elszürkül a fejecskéje, semmiképpen se rázzuk meg! Általános tanács, hogy ha bármilyen szokatlan jelenséget, mozgást tapasztalunk, lehetőség szerint készítsünk videót.

tags: #az #ujszulott #atmeneti #mukodeszavarai