Julia Kristeva, a neves francia pszichoanalitikus és írónő, mélyrehatóan vizsgálja az anyaságot, nem csupán biológiai, hanem pszichológiai és szimbolikus jelenségként is. Elméletei az anyaságot a nyelv és az identitás formálásának kulcsfontosságú területévé emelik, miközben számos vitát is kiváltanak.
Kristeva rámutat, hogy az anyaság és a terhesség megnevezésére a kultúra mindössze két beszédmódot talált: a tudományt és a keresztény teológiát. A tudomány objektíven, az alanyt mellőzve közelít, míg a keresztény gondolkodás szent, evilágon túli jelenségként, az isteni mivolt tartályaként, a transzcendencia támaszaként írja le az anyai testet, különösen a Szűz Mária képében. Ez utóbbi Kristeva szerint egy olyan tárgyat teremt, ahol a tárgy és az ige elválik egymástól, felaprózódnak és elhalványulnak.
Kristeva felveti, hogy az, ahogyan elképzeljük egy lény létrejöttét sejtek, molekulák és atomok összeadódásából, osztódásából és sokszorozódásából, identitás nélkül, nem más, mint egyfajta animizmus, amelyben az értelmező lény inherens pszichózisa nyilvánul meg. Az anyai test Kristeva értelmezésében egy bio-szociális program modulusa, amelynek révén az egyén a szimbolikus apa-tengelyhez tapad, és ezáltal valósítja meg önnön szocializációját.
Az anya-gyermek függőség és az elválás fontossága
Az anya-gyermek kapcsolat Kristeva számára egy aggasztó logikákkal átszőtt tartomány, ahol a gyermek teste még függ az anyától, és nem autonóm az anyával és vágyával szemben. A gyermek manipulálható, és ő maga is manipulál, „vérszívó, akinek a vérét szívják” - írja Kristeva. Ezt az elsődleges agresszív kapcsolatot a Klein-féle elemzők „skizoparanoidnak” nevezték.
Kristeva „A szeretet eretnekje” című írásában, amelyben a kereszténység által ránk hagyott anyaképet, a Szűzét elemzi, párhuzamot von saját szülési élményével és fia iránti szeretetével. Ezt a szeretet szenvedélyének, önmagunk megtagadásának nevezi. A nőnek a gyermeke teszi lehetővé, hogy felfedezze a másik létezését.
Kristeva az anyáknak tulajdonít jelentős szerepet az elválásban, a függőség felszámolásában. Az anyáknak el kell választaniuk maguktól a gyermeket, és el kell vezetniük őt az elvont anyanyelvbe. Ez az elválás kulcsfontosságú az identitás kialakulásához, és ahhoz, hogy a gyermek önálló lénnyé válhasson. Az anyai test gyönyörét jelenti az anyában, mely a nyelv hatókörébe esik.
Feminista kritikák és Kristeva válasza
Kristeva anyaságra vonatkozó tételei kedvezőtlen fogadtatásra találtak a feministák körében, akik a nőnek az anyaságban a biológiai ösztönre, a rabszolgaságra való redukcióját vélték felfedezni. Kristeva azonban elutasítja ezeket a vádakat, kijelentve, hogy kerüli a meghatározásokat, különösen a nőiség és az anyaság terén. Kristeva a feminista mozgalmakkal sem tartott szoros kapcsolatot, mivel azt dogmatizmus új formájának látta, amely gyakran megismételte a „machista” csoportok zsákutcáit és dogmatizmusait, amelyek ellen ők harcoltak.
"Úgy voltam vele, ha már k*rváztok, akkor itt van" | LEVENTE KLUBJA
Az anyai érzés történeti perspektívája Elisabeth Badinter szerint
Elisabeth Badinter „A szerető anya. Az anyai érzés története a 17-20. században” című könyvében vizsgálja az anyai viselkedés „természetességét” és „ösztönjellegét” történeti perspektívában. Badinter célja kimutatni, hogy az anyák gyermekeik iránti szeretete sem más, mint a többi szeretet: változó és feltételekhez kötött, nem ösztönös. Függ az anyaság, a nők és a gyermekek társadalmi megítélésétől, a gazdasági helyzettől, a kulturális normáktól, és az egyéni vágyaktól is.
Badinter áttekintéséből megtudhatjuk, hogy a 17-18. században miért nem rettentek vissza az anyák a dajkaságba adott kicsinyeik magas halálozási arányán. Feltárja, hogy a szeretet eme látszólagos hiánya vagy háttérbe szorulása mennyire összefügg a női önkifejezés lehetőségeinek és korlátainak korabeli állapotával. A 19. század, a polgárság kora megváltoztatta a gyermekkel és az anyasággal kapcsolatos értékeket, és a „felelőtlen anyából” a kicsinyeiért magát feláldozni kész „pelikán-anya” lett.
Badinter véleménye szerint a pszichoanalízis tovább növelte a nők gyermekeik iránt érzett felelősségérzetét, kiemelte az anyai hivatás természetszerűségét és áldozat jellegét. A „jó anya” 19. századi modelljét a tudatalattiba helyezve, kimondhatatlanul is deviánsnak, talán nem bűnösnek, de mindenképp betegnek kiáltotta ki azt a nőt, aki nem kíván teherbe esni, vagy nem „mintaszerűen” szereti gyermekét.
Kristeva és az irodalom: A nőiség megközelítése a nyelvben
Kristeva kiegészíti Freud megállapítását, szerinte az irodalom nem csak megelőzi a pszichoanalízist, hanem messzebbre is jut el. Ezért elemez nagy számban irodalmi szövegeket, legszívesebben Proust írásait, amelyekben a nyelv zenei szintje érdekli, amit „szemiotikusnak” nevez. Számára ez „a nőiség megközelítésének módja volt az anyain keresztül, magában a nyelvben”. Az irodalom képes megteremteni azt az erotizmust, amely az anyai és a szimbolikus rendszer közti ütközést fejezi ki, áthidalva a test és a nyelv közötti szakadékot.
Kristeva élete és elméletének alapjai
Julia Kristeva bolgár származású, 1966 óta Franciaországban él. A válás és az idegenség pozitív pszichológiáját ilyen vonatkozásban is megtartja: „Ahogy bolgár nem vagyok, nem vagyok francia sem. A pszichoanalízis megtanított arra, hogy engem a száműzetés hozott létre, alkotott meg, és nem a valahova való tartozás.”
Elméletét úgy foglalhatjuk össze, hogy a magát vagy másokat istenítő (tehát kizáró, diszkriminatív) személy (identitás), elválva másoktól (függőségeitől) és önmagától is, egy önelemzést hajt végre (pszichoanalízis, önreflexió). Ebben saját kérdései által felismeri önmaga nemtudását, illúzió voltát, ürességét (azt, hogy nem több, mint mások, s az egyenlőséget), s így önmaga formálásának lehetőségét, kreativitását, autonómiáját (különbözőségét) teremti meg.
A szocializációnak ez a formája a tisztátalannak ítélt dolgok közül (ösztönök, vágyak, bűnök, csoportok, személyek, amelyeket Kristeva „abject”-nek is nevez) az erőszakot próbálja féken tartani, és nem bizonyos csoportok, személyek vagy a kreativitás felszámolására irányul, szemben a nacionálszocializmussal és más diktatúrákkal, a katolikus egyház boszorkányégetéseivel, az anya-gyermek viszony agresszív megnyilvánulásaival és a szerelemmel.
tags: #julia #kristeva #az #anyasagrol