Az ovuláció, más néven peteérés, egy olyan természetes folyamat, amely a női menstruációs ciklus részeként zajlik. Ez minden hónapban megtörténik, amikor a petefészek egy érett petesejtet bocsát ki, amely a méh felé vándorol, és így lehetőséget teremt a megtermékenyítésre. A peteérés megértése nemcsak a gyermekvállalást tervező nők számára fontos, hanem minden nő számára, aki szeretné jobban megérteni saját testének működését.
A női nemi működés ciklikus jellegű. Egy-egy ciklus során egy petesejt megérése, majd kilökődése és - megtermékenyülés hiányában - a szervezetből való ürülése zajlik. A nem megtermékenyített petesejt a ciklus alatt felépült méhnyálkahártyával együtt a hüvelyen keresztül vérzés kíséretében ürül, ezt nevezzük menstruációnak. A nők menstruációs ciklusának hossza változó és leggyakrabban 23 és 35 nap közé esik. A menstruációs ciklus hosszának esetleges változása legvalószínűbben az ovuláció előtti szakaszt érinti (amit follikuláris vagy tüszőfázisnak neveznek). A menstruációs ciklusa első napja a havivérzése első napja (1. nap).
Mi történik ovulációkor?
A ciklus elején az agyban lévő agyalapi mirigy follikulusstimuláló hormont (más néven tüszőérlelő hormont, FSH-t) termel. Ez a petefészkekben az ovuláció folyamatát serkentő legfőbb hormon. A tüszők (follikulusok) folyadékkal telt üregek a petefészekben. Minden tüsző egy éretlen petesejtet tartalmaz. Az FSH serkenti bizonyos számú tüsző érését és az ösztrogén hormon termelésének megindítását. Az ösztrogén szintje a havivérzés első napján a legalacsonyabb. Habár az elején több tüsző érése is megindul, általában egy tüsző „dominánssá” válik, és ez a petesejt fog megérni a növekvő tüszőben. Ezzel egy időben a szervezetben lévő ösztrogén növekvő mennyisége biztosítja, hogy a méhnyálkahártya tápanyagokat és vért vegyen fel, és megvastagodjon. Erre azért van szükség, hogy teherbe esés esetén a megtermékenyített petesejt a növekedéséhez szükséges minden tápanyagot és ellátást megkapjon. A magas ösztrogénszint felelős a „spermiumbarát” nyák megjelenéséért is (ezt szaknyelven termékeny típusú méhnyáknak nevezik).
Az ösztrogén vérszintje még mindig emelkedik, és végül a luteinizáló hormon szintjének gyors emelkedését okozza (ez az „LH-csúcs”). Ezen LH-csúcs hatására a domináns tüsző felreped, és a petefészekből kiszabadul az érett petesejt, ami ezután belép a petevezetékbe. Miután a petesejt (más néven ovum) kiszabadul, áthalad a petevezetéken a méh felé. A petesejt legfeljebb 22-24 órán át marad életben. A spermiumok élettartama tágabb határok között változik, de jellemzően 3-5 nap, tehát Ön az ovuláció előtti napokon és az ovuláció napján a legtermékenyebb, ekkor a legnagyobb a teherbe esés valószínűsége.
A progeszteron tovább vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt számára. Ezalatt a petefészekben lévő üres tüsző elkezd zsugorodni, de folytatja a progeszteron termelését, valamint elkezd ösztrogént (tüszőhormont) termelni. Ahogy az üres tüsző zsugorodik, és nem termékenyült meg a petesejt, az ösztrogén és a progeszteron szintje lecsökken. A magas hormonszintek fenntartó hatása nélkül a kialakult vastag méhnyálkahártya elkezd lebomlani, és a szervezete lelöki a nyálkahártyát a méh faláról. Ha a petesejt megtermékenyült, sikeresen beágyazódhat a méhnyálkahártyába. A megtermékenyített petesejt beágyazódásakor a szervezet azonnal elkezdi a terhességi hormon, a humán koriális gonadotropin (hCG) termelését, ami aktív állapotban tartja az üres tüszőt.
Az ovuláció jelei és tünetei
A peteérés jelei sokszínűek lehetnek, és bár egyes nők alig észlelnek változásokat, mások jelentős tüneteket tapasztalhatnak. Ezek a jelek segíthetnek a nőknek felismerni és nyomon követni ovulációjuk idejét, különösen azok számára, akik terhességet terveznek.
Fokozott hüvelyi váladék
A peteérés napjaiban a hüvelyi folyás mennyisége és állaga is megváltozik, bővebb, sűrűbb és nyálkásabb, ugyanakkor színtelen lesz, egészen olyan, mint a tojásfehérje. Ennek oka, hogy a szervezet így próbál meg felkészülni a teherbeesésre. A sűrűbb váladék elősegíti azt, hogy a spermiumok tovább életképesek maradjanak és könnyebben elérjék a petevezetéket, így bekövetkezhessen a megtermékenyülés.
Testhőmérséklet emelkedése
Az ovulációt megelőzően a testhőmérséklet pár tized fokkal növekszik. Ha például normál esetben 36,8 fokos a testhőnk, az ovuláció kezdetén előfordulhat, hogy 37,2 fokot mérhetünk. Ezt úgy ellenőrizhetjük otthon, ha minden reggel, közvetlen ébredés után ugyanabban az időpontban megmérjük a hőmérsékletünket és feljegyezzük a kapott értéket. Az elmélet az, hogy a petesejt a testhőmérséklet csökkenésekor szabadul ki. Ovulációt követően a corpus luteum (sárgatest) progeszteront választ ki, ami a hipotalamuszra - a test hőszabályozásának központjára - hat, ami megemeli a testhőmérsékletet.
Ovulációs fájdalom (Mittelschmerz)
A menstruációs ciklus közepén, nagyjából 14 nappal a soron következő vérzés előtt egyes nők enyhe alhasi fájdalmat, szúró érzést érezhetnek, ami hasonlít a menstruációs görcsökhöz. Ezt középidős fájdalomnak is nevezik, és teljesen természetes jelenség, ami a petesejt kilökődését kíséri. A pontos kiváltó oka nem ismert, de a szakértők azt feltételezik, hogy a megrepedt tüszőből felszabaduló folyadék vagy vér irritálhatja a hashártyát, ez okozza az érezhető kellemetlenséget.
Ovulációs vérzés
Az esetleges fájdalom mellett egyes nőknél pecsételő vérzés is előfordulhat az ovuláció időszakában, de aggodalomra ez esetben sincs ok. Az ovulációs vérzés általában az ösztrogénszint hirtelen csökkenése miatt következik be, mely befolyásolja az endometrium (méhnyálkahártya) stabilitását. Bár az ovulációs vérzés általában nem okoz aggodalmat, fontos, hogy különbséget tegyünk a normális és a rendellenes vérzés között. Enyhe ovulációs vérzés általában nem igényel kezelést.
Egyéb jelek
- Emocionális változások: Sok nő tapasztalhat hangulatingadozásokat vagy fokozott érzelmi érzékenységet az ovulációs időszak alatt.
- Hangmagasság változása: A Kaliforniai Egyetem egy 2008-as kutatása azt találta, hogy az ovuláló nők hangja magasabbá válik az egyébként megszokottnál.
- Megnövekedett libidó: Ugyancsak evolúciós okai lehetnek annak, hogy a nők a peteérés napjaiban jobban kívánják a szexet. Ezt a szervezetben zajló hormonális változások is magyarázzák, ilyenkor ugyanis a nők tesztoszteronszintje enyhén megemelkedik, ami érezhető hatással van a libidóra.
A női ciklus 3.rész: ovuláció
Az ovuláció időpontjának meghatározása
A peteérés időpontjának meghatározása kulcsfontosságú lehet mind a terhesség tervezése, mind a termékenységi problémák kezelése szempontjából.
Menstruációs ciklus számítása
A legtöbb nőnek általában 28-32 napos ciklusa van. Az ovuláció gyakran a ciklus 14. napján történik, különösen a 28 napos ciklusok esetében. Sokan úgy gondolják, hogy a 14. napon van ovulációjuk, de a 14 nap egy átlag, és a legtöbb nőnek valójában a menstruációs ciklus egy másik napján van ovulációja. Az ovuláció napja ciklusról ciklusra változik.
Bazális testhőmérséklet mérés (BTT)
A testhőmérséklet napi mérésével nyomon követhető, mikor történik meg a peteérés jellemző hőmérséklet-emelkedése. Egy bazális hőmérő (mely érzékenyebb, mint egy hagyományos hőmérő) segítségével mérd meg a testhőmérsékletedet minden reggel, ugyanabban az időpontban, mielőtt kikelnél az ágyból. Amikor egy kicsit megemelkedik a hőmérsékleted (0,3-0,6 Celsius-fokkal), az azt jelzi, hogy az elmúlt 12-24 órában valószínűsíthetően ovuláltál.
Ovulációs tesztek
Az ovulációs teszt egy könnyű, kényelmes módszer, mellyel a nők nyomon követhetik az ovulációik valószínűsíthető idejét. Ez a teszt a luteinizáló hormon (LH) szintjének ovulációval együtt járó emelkedését mutatja ki a vizeletből. A kimutatott LH csúcs után 24-36 órával várható az ovuláció bekövetkezte, tehát a tesztelést a várható peteérést megelőző napokban kell elkezdened, nehogy elkerüld a termékeny időszakot (termékenységi ablak).
Ultrahangos vizsgálat
Az orvos az ovulációt ultrahangvizsgálattal ismeri meg, amelyet általában mesterséges terhesség esetén végeznek.
Pecsételő vérzés: Mi az, és mikor normális?
Rengeteg nő tapasztal pecsételő vérzést, vagy ún. „barnázás”-t a ciklusa valamelyik szakaszában, amely lehet a menstruációs vérzést követően, a ciklus közepén, vagy napokkal a fő menstruációs vérzése előtt. Van, amikor ez a jelenség teljesen normális és van, amikor valami rosszat hivatott jelezni, ami lehet egy apró vagy komolyabb egyensúlytalanság. Pecsételő vérzésnek nevezzük azt, amikor csak egy kis mennyiségű vér távozik a hüvelyen keresztül, csak amolyan pecsételő vérzés, nos ezt hívjuk barnázásnak. Nagyon sokszor fehérneműig sem hatol, hanem inkább a toalettpapíron leszünk rá figyelmesek, vizelés vagy bélmozgás után.
Ez a vér lehet rózsaszínes váladék, rozsdás barna vagy világos, élénkpiros. Történhet egyszer, de tarthat órákon vagy napokon át is! Fontos megjegyezni, hogy a barnázás NEM jelenti a menstruáció megjöttét! A menstruáció megjöttét mindig a valódi menstruációs vérzés megjelenése határozza meg!
Melyik barnázás számít normálisnak?
- Menstruációs vérzést követően: Amikor a rendes menstruációs vérzésünk után, tegyük fel egy egészséges 3-5 napos menstruáció után meg 1-2 napos barnázásunk van, az normális jelenség (“gravitációs probléma”, a méh vérkeringésének áramoltatásával ez csökkenthető - kismedencére irányuló mozgással, mint pl. női jógával).
- A ciklus közepén (ovulációkor): Amikor a barnázás a ciklus közepén, vagy a következő esedékes menstruáció előtt 10-14 nappal jelentkezik, szintén normális. Ez az ovulációs barnázás. Egy enyhe ovuláció alatti barnázás a kiváló termékenység jele! Ennek a jelenségnek két oka ismert: amikor a petesejt kitör a tüszőből, ilyenkor egy kis vérzés előfordulhat, illetve amikor ovuláció alatt egy hirtelen és rövid ideig tartó ösztrogén-szint emelkedés történik, az arra készteti a méhnyálkahártyát, hogy egy kis része ledobódjon.
- Menstruáció előtt 1 héttel (beágyazódási barnázás): Amikor a barnázás az esedékes menstruáció előtt 1 héttel jelentkezik és nem tart tovább egy napnál, az ún. beágyazódási barnázás! Ilyenkor ágyazódik be a megtermékenyített petesejt a méhnyálkahártyába. Ekkor egy nagyon rövid időre megemelkedik az ösztrogén szint és hirtelen egy pillanatra leesik a progeszteron szint, közvetlen mielőtt a sárgatest átvenné a progeszterontermelést. Fontos: ha ez több napig tartó barnázás, akkor az semmiképpen sem a beágyazódási barnázás!
Mikor forduljunk orvoshoz?
A cikluson kívüli vérzés általában veszélytelen, de hátterében sok minden állhat. Ritka esetekben súlyos betegséget is jelezhet, különösen, ha többször is előfordul, ezért kivizsgálása mindenképpen ajánlott.
- Ha hirtelen fellépő és intenzív a tünet, vagy várandósság idején jelentkezik, azonnal hívja orvosát, vagy keresse fel a legközelebbi nőgyógyászati ügyeletet!
- A változókor után jelentkező vérzés szinte mindig intő jel, és orvosi kontrollra van szükség, melynek sürgőssége az intenzitástól is függ.
- Forduljon minél hamarabb orvoshoz akkor is, ha az ürült vér nagyobb vérrögöket tartalmaz.
- Ha a jelenség huzamosabb ideig fennáll, mindenképp forduljunk orvoshoz: a rendszertelen, két menstruáció közötti vérzéssel érdemes minél előbb felkeresni orvosunkat.
A pecsételő vérzés lehetséges okai, amelyekkel orvoshoz kell fordulni:
Bár a pecsételő vérzés leggyakrabban hormonális zavart jelez, érdemes a többi lehetőséget is ismerni.
Hormonális problémák
A szabálytalan hormonháztartás rengeteg módon zavarhatja meg az egészséges ciklust és okozhat pecsételő vérzést.
- Progeszteron hiány: A pecsételő vérzések menstruáció előtti jelentkezésének legjellemzőbb oka a progeszteron hormon alacsony szintje a szervezetben.
- Pajzsmirigy alulműködés: A pajzsmirigy hormonjai elsősorban az anyagcsere megfelelő működéséért felelősek, de a sejtek progeszteron-felvételére is kihatással vannak.
- Inzulinrezisztencia (IR): Leggyakrabban a cukorbetegséggel hozzák összefüggésbe, az IR ugyancsak összefügg a progeszteronhiánnyal. Emellett inzulinrezisztencia esetén a PCOS esélye is nagyobb.
Terhesség
A pecsételő vérzések terhesség elején gyakoribbak, mint a legtöbben gondolnák. A kismamáknak 20 százaléka tapasztal vérzést az első trimeszter alatt. Amennyiben a vérzést hasi fájdalom és szédülés is kíséri, mindenképp orvoshoz kell fordulni. Az első három hónapot követően, a terhesség későbbi szakaszaiban is jelentkezhet pecsételés, ennek okát szintén mindenképp ajánlott kivizsgáltatni.
Gyógyszerek
- Fogamzásgátló elkezdése, cseréje: A tablettaszedés első hónapjaiban - vagy új fogamzásgátlóra való váltáskor - a nők gyakran tapasztalnak a ciklus közepén is pecsételő vérzést, ami teljesen normális. Amennyiben hosszasan - akár három egymást követő hónapban - fennáll a probléma, ajánlott nőgyógyászhoz fordulni.
- Vérhígító gyógyszer: Ezek a készítmények pecsételő vérzést is előidézhetnek. Amennyiben ezt a mellékhatást tapasztalod, mindenképp jelezd orvosodnak!
Életmód
- Stressz, egyéb lelki okok: A depresszió, a szorongás és a folyamatos aggodalom általánosan nem tesznek jót a szervezetnek, és a stressz hatására kortizol termelődik, ami csökkenti az ösztrogén és progeszteron hormonok kibocsájtását.
- Jelentős testsúly változás: A hirtelen súlygyarapodás és súlyveszteség, csakúgy, mint a rendszertelen, egészségtelen étrend, is okozhat zavart a szervezetedben, ami a ciklusodra is kihat.
Fizikai okok
- Polip, méhszájseb: Amennyiben a vérzés közvetlenül szexuális együttlétek után jelentkezik, általában mechanikai sérülésekre lehet gyanakodni.
- Daganat: A mióma egy igen gyakori jóindulatú daganat, amely a fogamzóképes nők 20-25%-ában megtalálható. Bizonyos méret fölött okozhat közti vérzést.
- Fertőzés: Számos fertőzés is okozhat vérzést - ezekhez gyakran társul láz, alhasi fájdalom és kellemetlen szagú folyás is.
Vizsgálatok és kezelési lehetőségek
Irány a nőgyógyász! A vizsgálatok előtt készüljünk fel egy konzultációra, melynek során a keezelőorvos rá fog kérdezni a rendszertelen vérzés kezdetére, gyakoriságára, valamint, hogy szexuális aktus után jelentkezett-e a tünet. Emellett arról is be kell számolni, tapasztaltunk-e más tünetet is, szedünk-e fogamzásgátlót, használunk-e tampont, valamint, hogy mikorra esett a legutóbbi nőgyógyászati vizsgálatunk.
Milyen vizsgálatokra kerülhet sor?
A körülmények megismerése után egy ultrahangos vizsgálat következik; ennek során az orvos a méhet, a petefészkeket és a méhnyálkahártyát is megnézi, valamint a méhnyakat és a hüvelyt is ellenőrzi. Emellett szükség lehet laboratóriumi vizsgálatokra és további képalkotó eljárásokra (hasi ultrahang, CT, MR). Fontos kizárni a fertőzés és a terhesség lehetőségét, ennek érdekében kenetvétel és terhességi próba is történik. A nőgyógyászati küretnek (méhkaparás) fontos szerepe van a diagnózis felállításában és a tünet kezelésében is.
Kezelési lehetőségek
Jó hír, hogy amennyiben a probléma a progeszteronhiányból adódó betegséggel függ össze, az gyógyszeres kezeléssel orvosolható, maga a progeszteronhiány pedig hormonpótló készítményekkel megszüntethető. Sőt, a progeszteronszint növelése természetes úton is segíthető, barátcserje és Maca gyökér kivonat alkalmazásával is!
40 éves kor alatt lehetőség szerint a gyógyszeres kezelés ajánlott, valamint szóba kerülhet méhen belüli fogamzásgátló eszköz. Ha a gyógyszeres kezelés nem eredményes, és a hüvelyi vérzés abnormális mértékű, a méhkaparás lehet a megfelelő diagnosztikus és gyógyító eljárás, amit 40 éves kor felett kötelező elvégezni, elsősorban az ebben a korban gyakrabban előforduló jó- és rosszindulatú méh- és méhnyaki daganatok tisztázása érdekében.
Endokrinológus bevonása
Bár elsődlegesen a nőgyógyász felkeresése javasolt, érdemes egy endikronológust is bevonni a kivizsgálásba, a különböző vizsgálatok ugyanis pontosabban segíthetnek kirajzolni, hogy milyen probléma is állhat a tünet mögött. Az endokrinológus által javasolható vérvétel mind a hormonszintek meghatározásában, mind pedig az IR kimutatásában segítséget jelent.