A magzatvesztés lelki traumájának feldolgozása

A magzatvesztés, legyen szó spontán vetélésről vagy művi abortuszról, mély és sokszor csendben hordozott gyászfolyamatot indíthat el. Ez a veszteség, amelyről kevés szó esik, jelentős érzelmi terhet róhat az érintett nőkre és párjukra egyaránt. A gyászfolyamat megélése és feldolgozása nehézkes lehet, különösen, ha hiányoznak a hagyományos rítusok és a társadalmi támogatás.

A magzat elvesztése fizikai és lelki szempontból is rendkívül megterhelő. Az érzelmi és lelki sérülések akár hosszú évekig is hatással lehetnek az érintettekre. A megfelelő támogatás sokat segíthet a vetéléssel járó krízishelyzet és a trauma feldolgozásában, és kulcsfontosságú, hogy a pár közösen tudja átvészelni ezt az időszakot.

A vetélés leggyakrabban a várandósság első trimeszterében történik, de később is előfordulhat. Sok esetben nem derül ki a vetélés pontos oka, ami tovább nehezítheti a veszteség feldolgozását, illetve bizonytalanságot hozhat a családtervezésbe. Bár az egyszeri vetélés nem feltétlenül jelenti, hogy a következő várandósság is hasonló kockázatú lenne, mégis mély nyomot hagy a magzat elvesztése. Ehhez hozzájárulhatnak a fájdalmakkal, kórházi tartózkodással és orvosi beavatkozásokkal járó traumatikus események is.

A gyász megélése és a lelki következmények

Fontos tudni, hogy a veszteség érzésével mindenki másképpen birkózik meg, ezért az egyéni reakciók nagyon eltérőek lehetnek. A vetélésre válaszul adott érzések lekicsinylése, bagatellizálása kifejezetten káros a veszteséget elszenvedett nő számára. Ezzel szemben ajánlott időt és teret adni a gyászfolyamatnak.

Annak hangoztatása, hogy a korai vetélés viszonylag gyakori esemény, nem segít az érintetteken, sőt, sok esetben ront is a helyzeten. Ez azt az érzést keltheti a nőben, hogy valami „átlagos” történt vele, ami nem érdemel külön figyelmet vagy támogatást, így közvetetten hozzájárul a téma tabusításához, elhallgatásához.

Közvetlenül a vetélés után jelentkező érzések rendkívül intenzívek lehetnek, és széles skálán mozoghatnak. Sokan nagyon nehezen beszélnek ezekről, még olyanokkal is, akik átéltek hasonlót, vagy a saját, közvetlen környezetükbe tartoznak. A gyászfolyamat során jelentkező érzések lehetnek:

• Reménytelenség
• Szomorúság
• Bűntudat
• Düh
• Félelem
• Féltékenység más gyermekvállalók iránt
• Magányosságérzés

Nagyon fontos tudnia mindenkinek, aki elveszít egy magzatot, vagy akinek a környezetében ez történik, hogy mély és valós gyászeseményről van szó. Az érintett nő igazi veszteséget él át fizikai és lelki értelemben is, és az ezt érvénytelenítő kijelentések kifejezetten ártalmasak. A magzat elvesztése hasonló egy szeretett személy elvesztéséhez.

A gyász és szomorúság mellett gyakran megjelenik a düh is, amit a veszteséget elszenvedő személy akár önmaga ellen is fordíthat, vagy olyanok felé, akik nem veszítették el a magzatukat. Ezekről az érzésekről is érdemes beszélni, és elfogadni, hogy ezek természetes emberi reakciók.

A vetélésen átesett nők az esemény utáni időszakban nagyobb eséllyel szenvednek depressziótól és szorongásos zavaroktól, és egy következő várandósság után nagyobb a valószínűsége a szülés utáni depressziónak is. A következmények és az átélt gyász mélysége ráadásul nincs összefüggésben azzal, hogy a várandósság mennyire volt előrehaladott; a veszteségérzés sokkal inkább függ attól, hogyan gondolt a nő a várandósságára, és miként dolgozta fel a veszteséget.

A korai vetélés feldolgozását nehezítheti, hogy a társadalom elvárása továbbra is az, hogy ezeket a viszonylag gyakori eseteket könnyen és gyorsan dolgozza fel az érintett. A helyzetet pedig tovább bonyolítja, ha a nő bűntudatot is érez, magát hibáztatja, és próbál magyarázatot találni egy helyzetre, amelynek talán soha nem tárható fel az oka.

A férfiak szerepe és gyásza

A vetélés nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra és a párkapcsolatra is komoly megterhelést jelenthet. Gyakori, hogy az apák úgy érzik, elsősorban a párjuk támogatójaként, erős, maszkulin védelmezőként kell jelen lenniük a gyászfolyamatban. A „fiúk nem sírnak” hiedelem beágyazottsága rendkívül erős. Fontos megjegyezni, hogy a belül megélt gyász és érzelmek, illetve a gyász külső jegyei nem szükségszerűen fedik egymást. Lehet, hogy úgy tűnik, az apát nem is érinti meg a magzat elvesztése, belül pedig a férfi szenved.

A nőkkel ellentétben, akiknél a gyász általában a kezdeti időszakban intenzívebb, az apák gyásza és fájdalma a tanulmányok alapján hosszabb ideig fennállhat. Az apák jellemzően inkább erősebb dühöt, a munkába való menekülést, esetleg a gyász teljes tagadását élik meg. Azonban a veszteséget követő optimális kommunikáció mindenképp támogató, empatikus kell, hogy legyen. El kell ismerni a veszteséget és annak súlyát.

A támogatás lehetőségei és a gyógyulás útja

A megfelelő segítség nem érvényteleníti az érintett személyek érzéseit, hanem elfogadja és meghallgatja azokat. A magzat elvesztésének fizikai és érzelmi következményei a mindennapokat is befolyásolják, legalábbis egy ideig. Ezzel kapcsolatban is érdemes a környezet segítségét kérni, akár a meglévő gyermekek ellátásában, akár más feladatok megoldásában.

Ha a negatív érzések sokáig tartanak és a mindennapi működést is nehezítik, esetleg meg is akadályozzák, akkor ajánlott támogatói csoporthoz fordulni, illetve szakember (pszichológus vagy témában jártas szakember) segítségét kérni. Az egyéni és párterápia, a mentálhigiénés segítség, a lelkigondozás, illetve a csoportos lelkigyakorlatos segítség ezekben a helyzetekben sokat segíthetnek.

A "Ne félj, nem ítéllek el!" lelkigyakorlat olyan nőknek szól, akik elvesztették magzatjukat - bármilyen okból is. Az ilyen veszteséget az idő (vagy akár egy később született gyermek) önmagában nem gyógyítja meg. A régen lezárt, elfeledni kívánt sebek úgy gyógyulhatnak, ha először is felnyitjuk, majd kitisztítjuk őket.

A Martineum Felnőttképző Akadémia és Lelkigyakorlatos Ház örömmel biztosít helyet és szervez olyan csoportokat (pl. gyászcsoport), ahol ez a terápiás forma gyógyító lehetőségként szolgálhat a résztvevők számára. Ezek a programok a magzatvesztés, vetélés, halvaszületés, lombikbaba elvesztése, fogamzásgátlók és abortusz okozta veszteség, gyász feldolgozására fókuszálnak, segítve az életátgondolást az örök élet tükrében.

Azok az édesanyák, akik gyermeküket magzati korban veszítették el, az Oltalom Útja gyógyító lelkinap segítségét vehetik igénybe. Ez segít felismerni és felszínre hozni a lelki problémák és az abortusz közötti összefüggést.

A perinatális veszteség definíciója és statisztikái

A perinatális időszak a születés körüli időszakot jelenti, azaz a számított terminus vége előtti 24. héttől a születés utáni első hét végéig terjedő időtartamot. A pszichológiai értelmezés azonban jóval tágabb ennél: a fogantatástól a születést követő első hét végéig terjeszti ki ezt a periódust.

A szigorúan orvosi szempontból tekintett perinatális veszteség a várandósság 24. hete után bekövetkezett magzati halálozást, illetve a gyermek születés utáni, 168 órán belüli elhalálozását jelenti. A 24. hét előtt bekövetkezett magzati elhalálozáskor az orvosok a vetélés fogalmát használják. A pszichológiai értelmezés alapján a veszteségről beszélve nem teszünk különbséget a terhesség 24. hete előtt, illetve után elveszített babák szülei között.

Statisztikai adatok szerint hazánkban a perinatális mortalitási ráta (egy évben a terhességek hány %-a végződött perinatális magzati halálozással) csökkent az életkörülmények javulása és a medikalizáció fejlődése révén. A Központi Statisztikai Hivatal 2021-ben kiadott adatai szerint 2020-ban 15300 magzati halálozás történt (1000 fogamzóképes nőre jutott 17,8 magzati halálozás). A magyar adatok elmaradnak az európai jobb értékektől, de jobbak a világátlagnál.

A vetélések típusai között megkülönböztetünk spontán vetélést, abbamaradt (elmulasztott) vetélést (missed abortion). A spontán vetélés gyakorisága a szubklinikai vetélések jelentős aránya miatt nehezen határozható meg pontosan. Becslések szerint a fogamzások 65-70%-a végződik vetéléssel. Az összes spontán vetélés 70%-a az első trimeszterben zajlik le. A vetélés nem az anya hibája vagy elégtelensége; számos egészségügyi ok vezethet hozzá.

A korai vetélés hatásai és a társadalmi szemlélet

A korai vetélés az új kutatások szerint sokkal nagyobb trauma, mint eddig hitték. Egy terhesség elvesztése mindig traumatikus és szomorú esemény, ám a korai időszakban történő vetélés hatásait hajlamosak vagyunk alábecsülni. A korai vetélést ráadásul sok nő meg sem osztja másokkal, hiszen ilyenkor még a terhességet sem szokás világra kürtölni.

Egy nemrég megjelent kutatás adatai szerint a korai vetélésen átesett nők egyharmadánál fennállnak a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tünetei. Egy hónappal a vetélés után a nők 28 százalékánál állt fenn PTSD, 32 százalékuk közepes vagy súlyos szorongásos tüneteket mutatott, 16 százalékuk pedig depressziós volt.

A poszttraumás stressz zavar olyan esetekben lép fel, amikor életet vagy fizikai egészséget veszélyeztető helyzetet élünk át. A túlélő az esemény után hetekkel vagy hónapokkal is küzdhet a tünetekkel: az esemény betolakodik a gondolatai közé, akarata ellenére sokszor eszébe jut, vele álmodik. Igyekszik kerülni az eseménnyel kapcsolatos, felzaklató emlékeket, helyszíneket, próbál nem gondolni rá, de hiába. Emellett a szorongás általános tünetei - álmatlanság, félelemérzés, ingerlékenység, szívdobogás, mellkasi szorítás - lehetnek jelen.

A szakemberek szerint jó lenne, ha a nőgyógyászati-szülészeti ellátóhelyen szűrnék a korai vetélésen átesett nőket a poszttraumás stressz zavar tünetei szempontjából, és adott esetben képzett pszichológushoz irányítanák őket. Az egészségügyi személyzet kommunikációja, a páciens felvilágosítása is fontos lehet. A vetélésen átesett nők ugyanis kiemelten hajlamosak magukat hibáztatni a történtekért, akkor is, ha az égvilágon semmi hibát nem követtek el. A valóságban a korai vetélések többsége genetikai, azaz örökletes tényezőknek tudható be, nem pedig az anya életmódjának.

A korai vetélés ugyan gyásszal jár, ez a gyász azonban sokban különbözik az egyéb veszteségekre (szeretett személy elvesztésére) adott gyászreakciótól. A gyász itt kevésbé „személyre szóló”, emiatt gyakran nehezebben megélhető, hiszen nem egy ismert személyt veszítettünk el, hanem egy épp kialakulóban lévő valakit. A szeretteink elvesztését kísérő gyász a környezetünk számára is érthető, így a gyászoló számíthat a társas támogatásra, együttérzésre; megoszthatja szomorúságát olyanokkal, akik szintén ismerték az illetőt. A korai vetélés ezzel szemben inkább izolálja a gyászolót a társaktól - hiszen gyakran az egész történet titokban marad.

Cikksorozatunkkal az a célunk, hogy megtörjük a csendet és lebontsuk a falakat egy ilyen fájdalmas és fontos téma körül. A gyászfolyamat lezajlását rengeteg tényező befolyásolja, amelyekről fontos részletesebben is beszélni, mivel a témát körülvevő tabuk és kommunikációs gátak tovább súlyosbítják a szülők pszichés nehézségeit.

tags: #veteles #utan #lelki #trauma