Évek óta feszültség terheli a gyermekorvosi és védőnői szolgálat együttműködését. Ez a cikk a védőnők és a házi gyermekorvosok közötti kapcsolatrendszer különböző aspektusaival foglalkozik, rávilágítva a jogszabályi háttérre, a feladatmegosztás kihívásaira és a hatékony együttműködés lehetőségeire.
Jogszabályi háttér és a kezdeti problémák
Az önálló orvosi tevékenységet törvény (2000. évi II.), a háziorvosi és a házi gyermekorvosi tevékenység jogi, finanszírozási, szakmai feltételeit kormányrendeletek (18/2000., 43/1999.), valamint egészségügyi miniszteri rendelet (4/2000.) határozzák meg. E rendelkezések néhány pontban érintik ugyan a védőnői szolgálat működését is, de a körzeti védőnői tevékenység gyermek-alapellátást érintő vonatkozásait részletesebben az 5/1995-ös rendelet tárgyalja. Az iskola-egészségügyi ellátás orvosi és védőnői szabályozását a 26/1997-es, a gyermekorvosi és a védőnői szűrővizsgálatok felsorolását az 51/1997-es népjóléti miniszteri rendelet tartalmazza.
Ezekről a törvényekről általában megállapítható, hogy a házi gyermekorvosi és a védőnői szolgálat intézményi különválásából eredő helyzetet nem szabályozzák megfelelően. A háziorvos/gyermekorvos és a védőnő gyermekellátási tevékenységének az új szervezeti felállásnak megfelelő finomabb összehangolása szakmai, jogi és finanszírozási szempontból egyaránt elmaradt. Miközben a törvények nagy általánosságban a két szolgálat közötti „együttműködésről”, „közreműködésről” rendelkeznek, nem határozzák meg a védőnői önállóság és felelősség határait, a szakmai koordináció kérdéskörét.
Központi döntés értelmében a ’90-es évek elején az addig egységes gyermekorvosi és védőnői szakfelügyelet is kettévált. Ezzel megszűnt a rendelők és a területi egységek (megye, főváros, város, kerület) egységes, gyermekgyógyászati szakmai felügyelete. Az egészségügyi reform beindulásával, a háziorvosi/házi gyermekorvosi rendszer kiépülésével és privatizációjával felbomlott az addig szervezetileg egységes anya- és csecsemővédelmi rendszer. Megszűnt a gyermek-egészségügyi ellátás minisztériumi képviselete, de a közelmúltban megszűntették - egyedüliként az országos intézetek közül! - az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Intézetet is. A gyermekorvosi és a védőnői szolgálat intézményesen különvált.
A feladatok tisztázása és a kompetenciahatárok
Mielőtt a kapcsolatrendszer különböző szempontjaival foglalkozunk, érdemes néhány alapfogalmat tisztázni. Először is azt kell megvizsgálnunk, hogy a jogszabály milyen alapvető célokat, feladatokat állít a szolgálatok elé. Az idézett paragrafusok egyértelműen meghatározzák, hogy a háziorvosokat, gyermekorvosokat képzettségük, ismeretanyaguk a megelőzésre és a gyógyításra, a védőnőket pedig elsősorban a megelőzésre predesztinálja.
Természetesen a védőnőknek is ismerniük kell a kórfolyamatok és a gyógykezelés fő vonalait, hiszen betegségeket megelőzni csak az képes megfelelő hatékonysággal, aki ismeri a betegségek kialakulásának okait, patomechanizmusait. S ez fordítva is igaz. A háziorvosi/gyermekorvosi ellátás fogalmának meghatározása is arra utal, hogy a páciens egészségben tartásának, gyógyításának, gondozásának, rehabilitációjának egy személy, az őt bizalmi viszonyban ellátó orvos kezében kell összpontosulnia. Neki kell ellátnia a gyermekek egészségügyi ellátásának szakmai koordinációját is. A feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy két önálló, de mégis számos ponton - elsősorban a gyermekellátás területén - szorosan egymáshoz kapcsolódó ellátó rendszerről beszélhetünk. Miközben a jogszabályok az alapellátó orvos számára a gyógyító-megelőző ellátás teljes feladatkörét meghatározzák, a védőnők feladatait csak a prevencióra és a szűrővizsgálatokra vonatkozóan részletezik.
A védőnői szolgálat alapfeladatai közé tartozik a nővédelem és a várandós anyák gondozása. E területek ellátásában a gyermekorvosi szolgálattal viszonylag kisebb a kapcsolódási felület, hiszen ezen tevékenységekben a védőnőknek elsősorban a háziorvosokkal és a szülész-nőgyógyászokkal kell kooperálniuk. A körzeti védőnői szolgálat önálló programokat teljesít a családi életre való felkészítésben és a fogamzás előtti ellátásban. A védőnők másik alapfeladata a családgondozás. A szolgálat a jelenlegi állapotában azonban csak azon családok gondozását képes felvállalni, ahol várandós anya, vagy 0-16 éves korú gyermek él. A családgondozást a gyermek szempontjai alapján kell végeznie.
Házi gyermekorvos feladatai
- A 18. életévét be nem töltött gyermekek egészségügyi alapellátását végzi.
- Szülő dönthet úgy is, hogy 14 év feletti iskolás gyermekét háziorvos látja el.
- Végzi a hozzá bejelentett gyermek személyre szabott egészségügyi ellátását az egészségmegőrzésre vonatkozó tanácsadástól kezdve a betegségek felismerésén át azok kezeléséig, vagy a szakorvosi ellátás megszervezéséig.
- Konkrét feladatok: csecsemők és gyermekek vizsgálata, gondozása; életkorhoz kötött tanácsadások; óvodai/iskolai felvétel előtti orvosi vizsgálat; gyógyszerfelírás; beutalás szakorvoshoz szükség esetén; gyógykezelés elrendelése; igazolások kiállítása (iskolalátogatás, testnevelés óra alóli felmentés, stb.) szükség szerinti családlátogatás, a gyermekvédelmi jelzőrendszer részeként a gyermek esetleges veszélyeztetettségének jelzése.
Védőnő feladatai
Az egészségügyi ellátásban a védőnő szerepe az egészségmegőrzés, a betegségek megelőzése, tanácsadás és a gyermek életkorának megfelelő fejlődés nyomon követése. Elsődlegesen a gyermek iskolába lépéséig van egyedülálló szerepe, illetve folyamatosan részt vesz az iskolaorvossal együttműködésben az iskola-egészségügyi ellátásban. A védőnő nem diagnosztizál betegséget és nem rendelhet el kezelést, nem írhat orvosi beutalót vagy igazolást, azaz nem váltja ki az orvost. Figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését, tanácsot adjon az egészséges testi és mentális fejlődést biztosító körülmények megteremtéséhez, és bármilyen probléma vagy veszélyeztető körülmény fennállása esetén továbbirányítja a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Ha például felfedezi a gyermek fejlődésének elmaradását, lehetséges egészségügyi problémáját, köteles továbbküldeni a gyermeket orvosi vizsgálatra. Amennyiben felmerül a gyanú és komolyabb veszélyt észlel a gyermek otthoni körülményeiben, a gyermekvédelemért felelős hatóságok segítségét kéri.
Feladatai közé tartozik a gyermekek gondozása terén:
- újszülöttek és kisgyermekek otthoni látogatása, fejlődés nyomon követése,
- szülői tanácsadás (táplálás, mozgásfejlődés, lelki egészség),
- szűrővizsgálatok szervezése,
- védőoltások előkészítése.
A 2015. évi CXXIII. törvény az egészségügyi alapellátásról 6. pontja határozza meg a védőnői ellátás főbb szabályait, amely többek között előírja annak kötelező igénybevételét. A védőnő személyes és közösségi ellátást nyújt az egészségi állapot megőrzése, a betegségek megelőzése, korai felismerése, valamint az egészségfejlesztés céljából a várandós anyák, a 19. életévüket be nem töltött gyermekek, és a 25-65 éves korú nők számára.
Iskolaorvos hatáskörei
Az iskola-egészségügyi ellátás minden nappali tagozatos tanulóra kiterjed, köztük a 18 év feletti középiskolásokra is. A feladatot az iskolaorvos a védőnő közreműködésével látja el. Az iskolaorvos nem kezelőorvos, és nem feladata a gyermek személyre szabott ellátása, például nem ő diagnosztizálja esetleges betegségeit, nem rendel hosszú távú gyógyszeres terápiát. Úgy fogalmazhatnánk, hogy az iskolaorvos közösségi szinten felelős a gyermekek egészségéért például a szűrések lebonyolításával, a közegészségügyi és járványügyi intézkedések szakmai támogatásával, felvilágosító és egészségfejlesztő tevékenységével. Betegség, sérülés esetén a gyermeket megfelelő kezelőorvoshoz irányítja, bár sürgősségi helyzetekben személyesen is részt vesz az elsősegélynyújtásban.
Feladatai:
- életkorhoz kötött szűrővizsgálatok elvégzése;
- alkalmassági vizsgálatok (pl. sport, pályaalkalmasság);
- kötelező és kampányoltások szervezése és beadása;
- krónikus betegségek nyomon követése a háziorvossal együttműködve;
- balesetek, rosszullétek elsődleges ellátása;
- részt vesznek a gyermekvédelmi jelzőrendszerben, ha a gyermek egészsége vagy biztonsága veszélyben van.
A megelőzés-gondozás különböző szintjei
A megelőzés-gondozás különböző szintjei között a primer prevencióban nyílik a legnagyobb lehetőség a védőnők önálló és képzettségüknek legjobban megfelelő tevékenységének kibontakoztatására. A megelőzésben nagyrészt rájuk vár az új szemlélet és az új metodikák elterjesztése. Ezeket a speciális pedagógiai és mentálhigiénés ismereteket, szemléltetést feltételező, időigényes szolgáltatásokat szinte teljesen a védőnőknek kellene felvállalniuk, mert az orvosok képzésük hangsúlyai, leterheltségük miatt erre kevésbé alkalmasak.
Az Egészséges Nemzetért Programhoz kapcsolódva a legfontosabb népegészségügyi problémát okozó betegségcsoportok prevenciójában konkrét feladatokat kapott a védőnői szolgálat. A program keretében önálló védőnői feladatkör lehet az ún. egyéni és családi „rizikószűrés”, vagyis a veszélyeztető tényezők és állapotok korai felismerése, folyamatos nyomon követése és elhárítása. A primer prevencióban hagyományosan a gyermekorvos feladata a csecsemő- és kisdedtáplálás irányítása és a védőoltások elvégzése. A táplálást azonban átlagos esetekben a védőnő önállóan - persze a gyermekorvossal egyeztetve - is irányíthatná, a védőoltásokat illetően azok szervezése és nyilvántartása a feladata.
A primer prevenció, az egészségnevelés fontos és alkalmas terepei az oktatási közösségek. Az iskolaorvoslás azonban tartalmi megújításra szorul. Ennek során meg kell szüntetni a háziorvosi szolgálattal fennálló, felesleges párhuzamosságokat. Az iskolában végzett beavatkozásokat elsősorban arra a néhány területre kellene koncentrálni, amelyek igazán jó hatékonysággal csak a gyermekközösségekben végezhetők el. Célszerű előtérbe állítani az iskola-egészségügyi ellátás sportorvosi, dietetikai és mentálhigiénés szempontjait (állóképességi vizsgálatok, a sportolás orvosi kontrollja, mentális vizsgálatok, a tanulók egészség-magatartásának befolyásolása, az iskolai ártalmak kivédése, a családi életre nevelés). Ezekben a tevékenységekben a védőnő és az iskolaorvos képzettségének megfelelő szerepet játszhat. Meg kell azonban vizsgálni, hogy miként lehetne növelni a védőnők önállóságát az iskola-egészségügy területén. Teljes egészében védőnői feladat például a környezet-egészségügy, a korszerű táplálkozás, a mozgáskultúra, a helyes szexuális magatartás, a balesetvédelem oktatása.
A különböző betegségek és kórállapotok korai felismerését célzó szekunder prevenció módszere a szűrővizsgálatok és a kötelező státuszvizsgálatok végzése. Ez már elsősorban orvosi feladat, de a védőnő is végezheti bizonyos, klasszikus orvosi vizsgálati jártasságot nem igénylő módszerekkel. A gyermekellátásban szervezett szűrővizsgálatokat jelenleg a házi gyermekorvosi, a védőnői és az iskola-egészségügyi szolgálat végez. E tevékenységek azonban nincsenek megfelelően összehangolva, sok az átfedés. Nincsenek rögzített kompetenciahatárok a házi gyermekorvos és a védőnő által végzett szűrővizsgálatok között sem. Sok esetben mindkét szolgálat ugyanazokra a szűrésekre kötelezett, noha a védőnők esetében a semmire sem kötelező „alap”- vagy „tájékozódó” jelzővel megkülönböztetett szűrővizsgálatokról beszélünk. Ezek sokszor csak ún. előszűrések, amelyek önálló elvégzése nem jár kellő haszonnal.
Alapelvként el kellene fogadni, hogy védőnő fizikális, orvosi jellegű vizsgálatot igénylő szűrést ne végezzen. A golyva körültekintő vizsgálata például még gyakorlott orvos számára sem könnyű feladat. Ezt a szűrést jelenleg hagyományos tapintásos módszerrel a védőnői szolgálat végzi. A vérnyomás, a pulzus, valamint a többi antropometriai adat rögzítése a védőnő feladata. Az adatok értékelése és a további teendők meghatározása azonban már az orvossal közös tevékenység. A fejlődési rendellenességek, a csípőficam szűrése egyértelműen nem a védőnői körbe rendelhető szűrővizsgálat. A csecsemő idegrendszeri vizsgálata, pszichomotoros, mentális és szociális fejlődésének megítélése még a gyermekorvos részéről is nagy tapasztalatot igényel, ezért ezeket a tevékenységeket sem lehet a védőnőknek előírni. Természetesen a védőnő figyelemmel kíséri a csecsemő és a kisgyermek fejlődését. Észleléseit, véleményét azonban helyes, ha megbeszéli a gyermekorvossal.
A beiskolázási és a pályaalkalmassági vizsgálatokat a gyermekorvos végzi, a véleményt a védőnővel és a pedagógussal közösen alakítja ki. A gyermekközösségekben előírt szűrővizsgálatok szabályos elvégzését nehezíti, hogy az iskolák kevesebb mint harminc százalékának van orvosi vizsgálat lebonyolítására alkalmas helyisége.
Összefoglalva: a korszerű primer prevenció a védőnői tevékenység kiszélesítését és elmélyítését igényli. A szekunder prevencióban újra kell gondolni a védőnők és a gyermekorvosok tevékenységét, a szűrővizsgálatok rendszerét. A védőnők figyelmét a kompetenciájukba nem illő és a gyermekorvos által is végzett szűrések (fejlődési rendellenességek, csípőficam, idegrendszer) helyett az ún. életmódbeli rizikószűrésekre kell irányítani. Olyan összehangolt szűrési rendszert kell kialakítani, amelyben a gyermekorvos és a védőnő kompetenciaszintje szerint vesz részt.
A tercier prevencióban, a krónikus betegek gondozásában, a rehabilitációban a gyermekorvos szoros szakmai irányítása mellett szintén szerepet kaphat a védőnői szolgálat. Nagyrészt a védőnőkre hárul a krónikus betegek életvezetésének segítése, a szakorvosi ellenőrzések, a gyógyszerelés folyamatosságának biztosítása is. Fontos szerepe van a védőnőnek abban, hogy a fogyatékos vagy beteg gyermek a csökkentértékűség élménye nélkül beilleszkedhessen az iskolai közösségbe. Ilyen esetekben a védőnőnek segíteniük kell a pedagógusokat.
Vitatott kérdés az is, hogy a körzeti védőnők foglalkozzanak-e és ha igen, milyen mértékben az akut betegek ellátásával.
Az együttműködés akadályai és kihívásai
Az alapellátásban dolgozó orvosok túlnyomó többsége vállalkozó, a védőnők pedig az önkormányzattal munkaviszonyban álló közalkalmazottak. Ez a munkajogi helyzet - tetézve emberi gyarlóságokkal - már önmagában is együttműködési zavar forrása lehet.
A praxis és a védőnői körzet gondozottainak köre különvált. Ez kétségtelenül bonyolultabbá teszi a védőnői körzetben élő, de más praxishoz tartozók gondozásában a kapcsolattartást, sokak szerint az azonos elvek szerinti gondozást. E betegek esetében gyermekorvosnak, védőnőnek kétirányú áldozatot kell hozni, mert nem sérülhet a gyermekek megfelelő szintű ellátáshoz való joga. A közös gyermekorvos-védőnői tanácsadások az együttműködés legfontosabb és megőrzendő színterei. E rendelésen megjelenteknek - függetlenül attól, hogy a védőnői körzethez vagy a praxishoz tartoznak-e - egyforma ellátást kell kapniuk. Ugyanez vonatkozik otthoni ellátásukra is. Meg kell találni a módját, hogy a védőnő érdekelt legyen a praxis minden gondozottjának ellátásában. Vizsgálni kellene annak a lehetőségeit is, hogy hogyan lehetne a védőnő munkarendjét a területi elv helyett a praxishoz igazítva szabályozni.
A teljes vagyoni, rendelői privatizáció miatt néhol nehézségek támadtak a védőnők tanácsadó helyiségeinek biztosításában, a közös tanácsadók rezsiköltségeinek és a rendelői minimum felszerelések megosztásában. Ezt a problémát a törvényi előírásoknak megfelelően a privatizált orvos és az önkormányzat közötti szerződéses megállapodás alapján rendezni kell. A közalkalmazott védőnő és a privatizált orvos között gyakran mindkét hálózat hátrányára „manőverezési” lehetőséghez jutottak az önkormányzatok. Az új felállásnak megfelelő kapcsolati formák csak lassan alakulnak ki, nem utolsósorban a felfokozott önállósodási törekvések és presztízsharcok miatt.
A rendelőkben - ritka kivételektől eltekintve - ma nincs olyan szakmai vezető, aki folyamatosan és naprakészen egységes szakmai keretbe foglalná a gyermekellátást. A gyermekorvosi szakfelügyelet is az ÁNTSZ keretében működik, a szervezet azonban nincs megyei szintig kiépítve, így nem valósulhat meg országosan az evidenciának minősülő feltétel, hogy gyermekorvosi munkát csak gyermekgyógyász szakképesítésű szakfelügyelő ellenőrizzen. A már kiépült rendszer sem működik megfelelően az idő- és pénzhiány miatt. Nem alakult még ki az ellenőrzés konzultatív, a szakmai teljesítményt elemző attitűdje. A szakfelügyelői beszámolók nem egységes szempontrendszer alapján készülnek, nem azonos mutatókat (indikátorok) használnak. A gyermekgyógyászati szakfelügyelet személyi állományát olyan kollégákkal kell megerősíteni, akik biztos szakmai alapokon állva jogi, praxisszervezési és epidemiológiai ismeretekkel is rendelkeznek. A szakfelügyeleti rendelet (8/1993 NM) nem rendezi a megyei gyermekgyógyász szakfőorvos és az alapellátást felügyelő főorvosok kapcsolatrendszerét.
Meg kell teremteni a gyermekellátás egységes adatbázisát. Jelenleg ugyanis nincsenek az egész országra kiterjedő adatok.
Sürgető kihívások az alapellátásban
A Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete 2016-os adatai szerint a házi gyermekorvosok átlagéletkora ötvenkilenc év, a praktizálók negyvenhat százaléka már hatvanéves is elmúlt, de dolgozik nyolcvan év feletti gyermekorvos is. S bár persze sokan kedveljük az idős, joviális, kedves doktor bácsikat, mégis aggodalommal tölthet el minket, hogy sajnos ők sem élnek örökké, így a megüresedő, megszűnő gyermekorvosi praxisok száma (ami az elmúlt nyolc évben legalább száz volt) még tovább nő majd. Így objektíve előállhat az a helyzet, hogy bár szeretne a szülő minőségi gyermekorvosi ellátásban részesülni, de nem biztos, hogy lehetősége, módja van rá. A „Közös kincsünk a gyermek” - Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Programból vett idézet szerint: „A házi gyermekorvosi rendszer kiépítettsége a nyolcvanas évek óta nem sokat változott.”
A védőnői rendszer is komoly kihívásokkal küzd. Bár fantasztikus gondolat, hogy legyen egy segítő, aki a várandósságtól kezdve a gyermek megszületéséig, sőt utána is látja a családot, támogatja őket, segítséget nyújt, mégis a gyakorlati működésük rengeteg nehézséggel terhelt. A „Közös kincsünk a gyermek” - Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Programból vett idézet szerint: „A kórházi védőnők korábban jól működő hálózatának eróziója figyelhető meg..." A védőnői rendszer tehát túlterhelt, hiányos, ráadásul nem szabadon választható.
Az együttműködés kötelezettsége és a szülői jogok
A háziorvos, házi gyermekorvos és a védőnő a gyermekvédelmi észlelő-jelző rendszer tagjai, ezért a szülő/gondviselő számára a velük történő együttműködés kötelező. A gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében a gyermeket ellátó háziorvos, házi gyermekorvos és a területi védőnő egymással együttműködve egymást kölcsönösen írásban tájékoztatják a gyermek ellátásának megkezdéséről/befejezéséről, illetve külön a fokozott gondozást igénylő esetekről.
Ha a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorú törvényes képviselője nem gondoskodik a kiskorúnak a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló jogszabály szerint a védőnő feladatkörébe tartozó szűrővizsgálaton való megjelenéséről, valamint a védőnő feladatkörébe tartozó szolgáltatások igénybevételéről, a védőnő kezdeményezésére az egészségügyi államigazgatási szerv határozattal intézkedik. Ha nem működsz együtt, akkor azt feltételezik, hogy súlyosan veszélyezteted a gyerekedet, és ennek megfelelően reagálnak: hatósági határozatot hozhatnak, ami azonnal végrehajtható. Az együttműködési kötelezettség csak akkor lehet sikeres, ha mindenkire vonatkozik.
Szülői jogok és korlátok a gyermek ellátásában
A szülő, mint törvényes képviselő, kiemelt döntési joggal rendelkezik gyermek egészségügyi ellátásában. A gyermek saját jogait a szülő képviseli a részleges vagy teljes cselekvőképesség eléréséig, így - bizonyos, jól körülhatárolt esetektől eltekintve - az ő szava a meghatározó a gyermek egészségével kapcsolatos döntésekben. A házi gyermekorvos, védőnő, iskolaorvos ehhez szakmai támogatást nyújt, azonban a szülői hozzájárulása nélkül legtöbbször nem végezhető a gyermeken orvosi kivizsgálás vagy beavatkozás. A szülő jogosult teljes körű tájékoztatást kapni a vizsgálatokról, a szűrések eredményéről, az esetleges kockázatokról, betekinteni az egészségügyi dokumentációba, másolatot kérni a leletekről, kérdéseket feltenni, tájékoztatást kérni.
A szülő hozzájárulása szükséges:
- nem sürgős beavatkozásokhoz,
- védőoltások beadásához (kivéve járványügyi kötelezettség esetén),
- szűrővizsgálatok elvégzéséhez (bizonyos kivételekkel).
Sürgősségi helyzetben (életveszély, súlyos egészségkárosodás veszélye) az orvos szülői beleegyezés nélkül is intézkedhet. Kivételes esetekben, például járványügyi helyzetekben, amikor közösségi szinten válik szükségessé egy kötelező védőoltás beadása, az oltás elrendelhető szülői hozzájárulás nélkül is.
Mivel a szülőnek a gyermeke képviselete nemcsak jog, hanem kötelezettség is, a hozzájárulás csak megfelelő indokkal utasítható el. A szülő ugyanakkor írásbeli nyilatkozatával kérheti azt, hogy a szűrést ne az iskolában, hanem a házi gyermekorvosnál vagy szakorvosnál végezzék el. Ezzel a szülő együttműködő marad, nem veszélyezteti gyermeke egészségét, ezzel döntési jogát gyakorolhatja a szerinte leginkább megfelelő ellátás, szolgáltatás kiválasztásában. Járványügyi vagy fertőző betegségekkel kapcsolatos vizsgálatok esetén a részvétel kötelező lehet, szülői hozzájárulás nélkül is.
2025 szeptember 1-től a KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer) rendszerben rögzítik az iskola-egészségügyi gondozással kapcsolatos információkat, így a szülő mindig hozzáfér az eredményekhez.
A szülésznő szerepe a gyermekágyas időszakban
A gyermekágyas időszaknak kiemelt jelentősége van a nő életében, ami talán az egyik legszebb és legboldogabb életperiódus. A biológiai, lelki és szociális változások nagy kihívást jelentetnek az anya számára. A szülést követő hat hét alatt a szervezetben számos élettani, anatómiai változás zajlik. A szervezet regenerációja, a nemi szervek involúciója mellett az emlő átalakul, és a tejelválasztás lehetővé teszi az újszülött, a csecsemő táplálását. A szülés utáni hetekben az anya-gyermek kapcsolat erősödik, egyre szorosabbá válik. A pozitív élmények mellett azonban új feladatok is jelentkeznek az anya számára. Ezek közé tartozik az anyaszerep betöltése, az újszülött gondozása, táplálása, szoptatása stb. Az örömteli életszakaszban különböző kóros állapotok is előfordulnak. Enyhébbek közé tartozik a szülést követő fizikai fáradtság, a szoptatási nehézség, a vizeletretenció, a székrekedés (obstipáció) stb. Súlyosabb problémát jelent a vérzés, a fertőzés, a trombózis, a magas vérnyomás, a depresszió és más kóros állapot.
A szülésznőnek kulcsszerepe van a szülés utáni napokban a kórházi ápolás során. Fontos, hogy az anya segítőtársa legyen, bátorítsa az anyát a szoptatásra, erősítse önbizalmát az újszülött ellátása során, tanácsokkal, új ismeretekkel segítse a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodást. Figyelje meg a gyermekágyas viselkedését, magatartását, érzelmi állapotát. Gyakran a szülésznő ismeri fel először a szülés utáni szövődmények első jeleit és az ő feladata a szakorvos tájékoztatása. Adott esetben a beteg azonnali kezelésének megkezdése is a szülésznő felelőssége. A gyermekágyas nő ellátása teammunka, melyben a szülésznőn kívül a szülész-nőgyógyász szakorvos, a csecsemőgondozó, a védőnő, a laktációs tanácsadó, a szociális munkás is részt vesz.
tags: #vedonok #es #hazi #gyermekorvosok #kapcsolata