Dr. Jobbágyi Gábor munkássága és az 1956-os megtorlások vitatott kérdései

Dr. Jobbágyi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár a Tóth Ilona-ügy kapcsán felmerülő viták középpontjában áll, különösen az 1956 utáni megtorlások és az azokkal összefüggő perek természetének értelmezésében. Jobbágyi Gábor több recenzióban és cikkben is kifejtette álláspontját, mely szerint Tóth Ilona ügye egy koncepciós per volt, ám ezt az állítást számos forrás és szakértői vélemény megkérdőjelezi.

Az 1956-os megtorlások jogi háttere és a Tóth Ilona-ügy

Az Országgyűlés 2000-es „Semmisségi törvénye” és a Fővárosi Bíróság 9. B. 56/2001 számú végzése kulcsfontosságú dokumentumok a Tóth Ilona-ügy megértésében. Dr. Jobbágyi szerint ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy az ügy koncepciós kirakatper volt, melyben ártatlanul ítélték halálra a szigorló orvosnőt. A végzés indoklása azonban más megvilágításba helyezi az esetet: „Tóth Ilona elítélésére - a forradalom és szabadságharc céljával, eszmeiségével való azonosulásra tekintettel - a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt került sor.” Ez az indoklás éppen azt bizonyítja, hogy az ügy nem volt „koncepciós kirakatper”, hanem a forradalommal összefüggő cselekmények miatt indult eljárás.

Az 1957-es eljárások jellege

Fontos megjegyezni, hogy 1957-ben a nyomozó, a bírói és az ügyészi szervek munkája gyökeresen megváltozott. Ekkorra már a sztálinista rendszer megváltozott, és a szervek más eszközökkel dolgoztak. „Nem lehet azt mondani, hogy ezek a perek hasonlóképpen alakultak volna, mint a korábbi ügyek. Erre a korszakra nem a legjellemzőbb a fizikai-lelki kényszer, a brutalitás és terror, emiatt egymást vádló tanúk, az egymásra borzalmakat közlő vallomások.” Természetesen előfordult verés, de ez nem a hamis koncepció elérését szolgálta, hanem a tettek beismerésének kikényszerítését. Az akkori jogrendszer a forradalmat ellenforradalomnak tekintette, és a beszélgetéseket, megbeszéléseket összeesküvési váddá alakította. „Egyszerűen szó nincs arról, hogy nagy ívű, nagystílű, a nemzetközi közvéleményt sokkoló monstre pert csináljanak.” Ennek oka a statáriális bíróságok megszervezésének problémái és az igazságszolgáltatás működésének feltételrendszerének hiányosságai. A klasszikus koncepciós perek készítőiből alig maradt valaki, és nem volt sem mindenre használható bírói, sem ügyészi kar. A nemzetközi sajtó is mehetett a perekre, ami egy koncepciós per esetén elképzelhetetlen lett volna.

Bizonyítékok és ellentmondások a Tóth Ilona-ügyben

Dr. Jobbágyi Gábor gyakran hivatkozik Tóth Ilona bántalmazására, de a bizonyítékok ezt nem támasztják alá. Bár más perekben voltak azonos adatok bántalmazásokra vonatkozóan, Tóth Ilona ügyében nem. Tóth és társai is minden esetben ennek ellenkezőjét állították. Gönczi Ferenc III. rendű vádlott vallotta, hogy a szovjetek megverték, de ez a pertől független esemény volt. Kardos jegyzetei teljes egészében ellentétesek a per koncepciós elméletével, ahol a bírákról mint „fanatikus oroszbarátokról” ír, akik „sem az értelem, sem az érzelem szempontjából művelt embernek nem tekinthetők” és „könyörületességet senkivel szemben nem ismertek”. Nyilvánvalóan nem maradt volna el a retorzió, ha a hatóság erről tudomást szerez.

Kollár István esete

Dr. Jobbágyi azt állítja, hogy nincs áldozat az ügyben, ám ez tévedés. Kollár István személye az iratokból pontosan kiderül: 1930. június 22-én született Kiskunhalason, édesanyját Fodor Veronikának, édesapját Kollár Andrásnak hívták. A Magasépítési Vállalatnál dolgozott rakodómunkásként és kocsikísérőként, és annak XIV. kerületi, Pillangó utcai munkásszállóján lakott. Az ügyben azonosított holttest is van, és fénykép is készült róla, ami cáfolja Jobbágyi állításait.

A beismerő vallomások és tanúvallomások szerepe

Dr. Jobbágyi tévesen állítja, hogy az ítéletek kizárólag a vádlottak beismerésére alapoznak. Számos tanúvallomás is fontos bizonyítékul szolgált, ami ismét azt bizonyítja, hogy Jobbágyi figyelmetlenül olvasta át a periratokat. A három fő vádlott vallomásai között nincsenek alapvető ellentétek, és a feltételezett „elírások” tömeges előfordulása is lehetséges büntetőügyekben, ahogy azt más perek, például Nagy Imréék ügye is mutatja.

A koncepciós per teóriájának megkérdőjelezése

Dr. Jobbágyi Gábor számos kérdésre nem adott választ, melyek a koncepciós per teóriáját gyengítik:

• Hogyan, ki konstruálhatta a pert?
• Milyen előnyöket remélt a hatalom egy politikailag súlytalan medikával szembeni koncepciós pertől?
• Miért ártatlan embereket akartak mindenáron elítélni, amikor az ország tele volt „veszélyes ellenforradalmárral”?
• A tanúkkal, a hatósági személyekkel együtt hány embert kellett a koncepciós perbe bevonni, és hogyan biztosították sírig tartó titoktartásukat?
• A perirat jellege, stílusa, hangvétele miért különbözik teljes mértékben a klasszikus műperekétől?

A Domonkos utcai tragédia

A Domonkos utcai tragédiát a résztvevők tekintélyesebb része szóban is igazolta. Molnár József, a per IV. rendű vádlottja 1992-es interjújában meggyőzően, prekoncepciók nélkül rekonstruálta a történteket. Gáli József még bebörtönzése előtt beszélt a Kollár-ügyről feleségének és barátainak, majd kiszabadulása után is. Obersovszky Gyula, vádlott-társa 1993-ban így nyilatkozott:

„Ne feledjük, Tóth Ilona szintén a kor gyermeke. Ő is Fagyajev Ifjú Gárdáján nevelkedett. Ennek hatása alól aligha vonhatta ki magát. Az irgalmatlan, ámde szolidáris és bátor forradalmár, a jakobinus volt az eszménykép. Neki két énje lehetett. Egyfelől az orvos, aki életet ment, ápol, másfelől a forradalmár, aki az ügy érdekében kevés dologtól riad vissza. Egy ilyen jellem a bíróságon sem von vissza semmit, nem retirál.”

A politikai ellenállás többi résztvevője sem támasztotta alá visszaemlékezésében a koholt per teóriáját.

Dr. Jobbágyi Gábor publikációi

Dr. Jobbágyi Gábor számos publikációjában foglalkozott jogi és orvosetikai kérdésekkel, különösen az eutanáziával, magzatvédelemmel és orvosi jogviszonyokkal. Munkássága kiterjedt a személyiségi jogokra, a terhesség művi megszakítására, és az 1956-os megtorlási eljárásokra is. Publikációi gyakran jelennek meg olyan neves folyóiratokban, mint a Jogtudományi Közlöny, a Magyar Jog, a Valóság és a Magyar Tudomány.

Az alábbiakban egy táblázatban összefoglaljuk Dr. Jobbágyi Gábor kiemelt publikációit:

tags: #dr #jobbagyi #szulesz #nogyogyasz #1948