Sok tévhit kering az újszülöttek látásával kapcsolatban, az igazság azonban sokkal összetettebb. Mivel az anyaméhben csak szűrt fényt látott a kicsi, az első időkben nagyon zavarják az éles fények, ez kb. 6 hetes korra elmúlik, de a hirtelen fényváltozások (pl. 6 hetesen a kicsi már lelkesen nézelődik, de a mozgást még nem képes a szemével követni. 3 hónaposan már a szemgolyói mozdulnak a mozgás irányába és egyre többször reagál odanézéssel a hangokra is (pl. amikor a nevén szólítják, odafordul). Ebben a korban még inkább a hozzá közel levő tárgyakat nézegeti, de 4-5 hónapos kora körül már elkezdi érdekelni távolabbi környezete is. Ez az időszak, amikor már hamar elunja magát, ha egy helyben kell maradnia (pl. egész nap ugyanabban a szobában van) és egyre jobban érdekli az őt körülvevő világ - ez a kíváncsiság sarkallja majd arra, hogy elkezdje maga felfedezni környezetét. Most azonban még egyelőre ránk hagyatkozik és egyre többször unatkozik, ha egyhelyben kell lennie.
Anna Franklin, a Sussexi Egyetem Baby Lab laborjának vezetője szerint tévhit, hogy a babák csak fekete-fehérben látnak, hiszen ezek mellett a szürke, sőt, a vörös különböző árnyalatait is képesek észlelni. Ennek oka, hogy a szemükben lévő csapok - a színek érzékeléséért felelős fényérzékeny sejtek - kezdetben még túl gyengék a többi szín megkülönböztetésére. A retina, vagyis az érzékelést végző ideghártya csapsejtjei ekkor még fejletlenek, ezért a csecsemők színlátása még fejletlen: színeket lát ugyan, de az árnyalatokat nem tudja megkülönböztetni. Ezért például csak később passzol a babákhoz a legtöbb szülő által favorizált sok pasztellszín, hiszen kezdetben ezek árnyalatait egy kisbaba nem is érzékeli külön színeknek. Feleslegesen költünk tehát vagyonokat púderrózsaszín és halovány türkiz tapétákra. Általánosan elfogadott nézet, hogy a csecsemő a kontrasztokat tudja jól megkülönböztetni. Az emberi arcból is leginkább a haj és az arc határvonalát figyeli.
Egy másik gyakori tévhit, hogy a szemek mérete születéstől a felnőttkorig változatlan marad. Valójában egy újszülött szemgolyója elölről hátrafelé kb. A szemlencse is fejlődik, de nem olyan gyorsan, mint a többi szerv. A látás mint érzékelési folyamat nagy része az agyban történik, hiszen a kép ott alakul ki az összegyűjtött ingerületekből, tehát ez egy tanult folyamat is részben, és ezért időt igényel a begyakorlása. Maga a térlátás is a két szem eltérő képén alapszik, tehát a két szemet együtt kell mozgatni. Hiába áll használatra készen a szemlencse, ha a fókuszálást lehetővé tevő izmok még fejletlenek. Körülbelül két hónap kell ahhoz, hogy ezek az izmok megfelelően lássák el a feladatukat, és a csecsemő megtanuljon a megfelelő távolságra fókuszálni. Amíg ez nem történik meg, addig a csecsemők nem láthatnak élesen, vagy legfeljebb csak egy bizonyos távolságra. Egyes szakértők szerint ez a távolság csak 20-30 cm, mások mást mondanak. Az viszont tény, hogy ahogyan a fényképezőgép is tud éles képet alkotni, ha kicsi a blende nyílása, úgy a csecsemő is láthat élesen, ha megfelelőek a fényviszonyok, és összeszűkül a pupillája. Kevés fény esetén viszont nehezen különbözteti meg a részleteket, ez a képesség is csak a második hónap után alakul ki.
Már közvetlenül a megszületés után képes az újszülött „szemezni”. Az újszülött miután kipihente a „születés fáradalmait”, olykor hosszasan és feszülten nézi az édesanyja arcát, csak azután alszik el. A szemkontaktus révén nemcsak az anya fürkészi a csecsemő arcát, hanem az újszülött figyelme is az anyja arcára rögzül. Az 1-2 hónapos csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. A felnőttek is ösztönösen alkalmazkodnak a csecsemő képességeihez, amikor, túlzott mimikával, felhúzott szemöldökkel, csücsörítő szájjal beszélnek hozzá.
A kis csecsemő szemei egy ideig egymástól függetlenül mozognak, tehát időnként kancsalíthat, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára, de néhány hét alatt kialakul a koordinált mozgás. De a mozgó tárgyak is felkeltik érdeklődését. Jobban tetszenek neki a hajlított körvonalak, mint a szabályos egyenesek. A nagy alakú, gömbölyű, feltűnő formákat, alapszíneket előnyben részesíti, érzékeli a mintákat is.
A harmadik hónaptól ránézésre felismeri az ismerős arcokat. Örömmel nézeget tárgyakat is, kezét vagy játékát mozgatja, közelíti, elviszi a szeme elől, tekintetével, fejével követi mozgásukat.
A tökéletes látás ugyan csak kb. négy éves korra alakul ki, de a csecsemőkor végén, egyéves korban már adottak a felnőtt képességek. Az összpontosítás már majdnem úgy működik, mint a felnőtteknél és a távlatos, két szemmel történő látás is üzemel.
Nem ennyire gyakori, de látványosabb, s ezért hamarabb kerülnek szakember elé a kancsal gyerekek. A fej állandó vagy tartós ferde állása esetén feltételezhető, hogy az egyik szem nem vagy csak alig lát. Iskoláskorban a fáradékonyság, fejfájás a lecke vagy televízió túl közelről nézése gyanús lehet.
Gyakori szemproblémák és a szűrés fontossága
A szülők gyakran saját maguk is észreveszik, ha valami eltér a megszokott fejlődéstől. Figyelmeztető jel lehet például, ha a baba nem néz a fény felé vagy nem figyeli az arcokat 2-3 hónaposan. A Nemzeti Népegészségügyi Központ szakmai útmutatása szerint a védőnők kulcsszereplők a korai szemészeti szűrésben. Nem diagnózist állítanak fel, hanem a lehetséges eltérésekre hívják fel a figyelmet. A pupillareakció, a szemek állása és mozgása, a vörös visszfény és a reflexes tekintetkövetés mind a vizsgálat része. Ha bármilyen gyanú merül fel, a gyermekorvos szemészhez irányítja a babát.
De nézzük, mik is a leggyakoribb problémák, amelyek a kicsik szeme kapcsán előfordulhatnak! A könnycsatorna-elzáródás az egyik leggyakoribb eltérés, ami a csecsemők mintegy tizedét érinti. Ilyenkor a szem folyamatosan könnyezik, váladékozik, és gyakran társul hozzá kötőhártya-gyulladás is.
A kancsalság szintén gyakori jelenség. Bár 2-3 hónapos korig átmenetileg előfordulhat, három hónap után már mindenképpen kivizsgálást igényel. Kezelés nélkül tompalátás alakulhat ki, amikor az egyik szem „ellustul”, és a gyermek inkább az élesebben látó szemét használja.
Fénytörési hibák - például rövidlátás, távollátás vagy asztigmia - csecsemőknél is előfordulhatnak, bár sokszor nehéz időben észrevenni. Hunyorgás, fénykerülés vagy a fej oldalra fordítása adhat okot a gyanúra. Ha a baba szemei három hónapos kor után sem követik a mozgást, ha a szemek eltérő irányba mozognak, vagy a kicsi gyakran hunyorog, pislog, illetve fénykerülést mutat, nem szabad halogatni a vizsgálatot.
A csecsemők szemvizsgálata speciális szakértelmet igényel. A szemész megfigyeli a szemek mozgását, reflexeit, ellenőrzi a vörös visszfényt, pupillatágítással fénytörést vizsgál, és szükség esetén műszeres mérésekkel pontosítja az eredményt.
A látás-hibákat kimutató szűréseket (ha gyanú van rá) fél-, egyéves korban el lehet végeztetni, de még óvodáskorban, az iskola megkezdése előtt feltétlenül szükséges. Az óvodás-, iskoláskorú népesség közel egynegyedének van - lenne - szüksége szemüvegre. A szemüveggel korrigálható fénytörési hiba igen gyakori állapot.
9 hónaposan, 3 évesen (óvodába kerülés előtt), valamint az iskolába való beíratás előtt érdemes elvinni a kicsit szemvizsgálatra. A 9 hónapos vizsgálat azért fontos, mert ilyenkor még komolyabb problémákat is gyorsabban és hatékonyabban lehet orvosolni (pl. kancsalság), míg az óvoda és iskola előtti rutinvizsgálattal megelőzhetőek különféle kellemetlenségek, amik lehet, hogy csak az új közösségben derülnének ki.
A szemszín változása és öröklődése
Az újszülöttekről készült első fotón gyakran azt látni, hogy két kékes színű szempár néz a világra. Egy évvel később azonban, amikor az ember a születésnapi fotókat hasonlítja össze az első képpel, egy fontos különbséget lehet észrevenni: a gyerek szeme színe megváltozott. Lehet, hogy addigra más árnyalatot vesz fel, de az is, hogy barnává válik. Megijedni azonban senkinek sem kell: a dolog teljesen természetes.
Rebecca Chasnovitz, az Észak-Karolinai Egyetem gyermekgyógyásza szerint a szemszín nem rögzül a születéssel: az árnyalata a biológiai folyamatokon keresztül változhat, amelyekre hatással lehet a melanin termelődése, a napsugárzás és a genetikai tényezők is. „Nem minden csecsemő szeme színe változik meg, de ha világos színű szemmel születik, akkor előfordulhat, hogy élete első éve során ez megváltozik” - nyilatkozta a szakember a Popular Science-nek.
A baba szemében található speciális sejtek, az úgynevezett melanociták termelik a melanin nevű fehérjét, amely bőr és az írisz sötétedéséért is felelős. A szakemberek szerint minél több melanin - pigment - van az írisz elülső részén, annál sötétebb a szem. A barna szemű embereknél - ami egyébként a leggyakoribb színárnyalat a világon - több a melanin, mint a világosabb árnyalatúaknál. Az Amerikai Szemészeti Akadémia szakemberei szerint a kék szemű embereknél nincs melanin az írisz elülső részén, míg a zöld vagy a mogyoróbarna szem esetében világosbarna pigment található ott.
Ahogy a csecsemőket napfény éri, a melanociták aktívabbá válnak, és még több melanint termelnek. Ehhez már a teljesen átlagos mennyiségű fény is elegendő, tehát például egy könnyed egészségügyi séta ideje is elég ahhoz, hogy a változást beindítsa. Természetesen az eredményt a genetika is befolyásolja, ám a helyzetet bonyolítja, hogy nem egy, hanem több genetikai marker is hozzájárul a végső árnyalathoz, így nem mindig könnyű megjósolni a végeredményt. Ha mindkét szülőnek barna szeme van, az még nem jelenti azt, hogy a gyereknek is barna lesz a szeme. Chasnovitz szerint a világos szemű szülőknek nagyobb eséllyel lesz világos, a sötétebbeknek pedig sötét szemű utódja, de ha csak egy nagyszülőnek világos a szeme, már az is befolyásolhatja az öröklést. Ha pedig az egyik szülőnek világos, a másiknak pedig sötét a szeme, az eredmény megjósolhatatlan lesz.
A Stanford Egyetem még 2016-ban végzett egy vizsgálatot a szemszínnel kapcsolatban, amibe 192 csecsemőt vontak be. Az eredmény azt mutatta, hogy a gyermekek körülbelül 63 százaléka barna szemmel, körülbelül 21 százaléka kékkel, 6 százaléka mogyoróbarna vagy zöld szemmel született, a fennmaradó 10 százalékuk viszont nem sorolható egyetlen színkategóriába sem. Chasnovitz szerint a változás általában fél és egyéves kor között zajlik le, és nincs vele semmi teendő.