Az újszülött borjú gondozása rendkívül fontos a jövőbeni egészsége és termelékenysége szempontjából. Az ellés körülményeitől kezdve, a kolosztrum időben történő bevitelén át, egészen a megfelelő takarmányozásig és környezeti feltételek biztosításáig számos tényező befolyásolja az állat fejlődését. Néhány esetben egy-egy újszülött borjú hiába kifejlett és egészséges, valahogy nincs életösztöne, nem reagál az ingerekre, gyenge, illetve a szopási reflexe sem működik.
Ellés és az újszülött ellátása
A szarvasmarha vemhességi időtartama átlagosan 285 nap. Ettől két hetes eltérés még nem utal rendellenességre. Az ellési szakasz a tehén életkorától függően 2-10 óráig tarthat. Előhasi tehenek ellésekor hosszabb a kitolási szakasz. Ez idő alatt a magzat behelyezkedik a szülőútba. A magzatburkok megjelennek és tágítják a szülőutat, majd egymás után fölrepedve (vízhólyag, lábhólyag) leöblítik és sikamlóssá teszik a magzat útját.
A magzat szabályos elhelyezkedésétől eltérő bármilyen helyzet rendellenes, ami általában állatorvosi segítséget von maga után az ellés levezetéséhez. Szabályosnak nevezhető az a helyeződése a borjúnak, amelyben a két mellső lábával a méhszáj felé tart és a lábai között az orrával előre néz. A lábak megjelenésekor már megállapíthatjuk a borjú fekvését. Ha a talpfelület a talaj felé tekint, a borjú fejfekvésben, ellenkező esetben farfekvésben helyeződött a szülőútba. Farfekvés esetén azonban a szülést siettetni kell, ha a borjú derékig már a külvilágra jutott. Ha a borjú szabályosan is fekszik, előfordulhat, hogy feje visszafordul, ilyenkor mindenféleképpen közbe kell avatkozni és a fejet a szülőútba kell igazítani. Ilyen esetben természetesen nagyon lényeges a higiéniára odafigyelni.
Gyakori hiba, hogy a gazda a magzat lábainak megjelenése után azonnal beavatkozik az ellésbe. A segítség hatásosabb a kitolási szakasz utolsó harmadában, amikor a borjú válla már megjelenik. Az ellés a magzatburok eltávozásával fejeződik be. Ez normális esetben az ellést követő 3-4 óra múlva következik be.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Az újszülött borjú első teendői
A megszületés után az első feladat a borjú légzésének segítése. E célból a szájból és az orrüregből a magzatvizet és a magzatmázat el kell távolítani. Ha a borjú légzési nehézséggel küzd, hideg vízzel okozunk neki egy enyhe sokkot, hogy esetleg beinduljon a légzése. Utána, ha kell, mesterséges légzést alkalmazzunk, de előtte távolítsuk el a légzőjáratokból a nyálkát.
A borjú köldökzsinórja a megszületést követően megfeszül, majd elszakad. Ha nem szakad el magától, akkor egy kisarasznyira a köldöktől emaszkulátorral roncsoljuk és úgy szakítjuk el, valamint fertőtlenítjük. A szakszerű ellátásban a köldökzsinórt emaszkulátorral roncsoljuk és utána a szabad véget fertőtlenítjük.
Elléskor vigyázzunk, hogy a borjú ne essen a trágyába. Az újszülöttet az anyja szárazra nyalja és közben a vérkeringését is serkenti a borjúnak. Ha az anyatehén nem végzi ezt el, akkor nekünk kell szalmacsutakkal, vagy tiszta ruhával szárazra törölni. A száraz bundájuk megvédi őket a lehűléstől és a föcstejjel felvett energia megvédi őket még a téli hidegben is.
Kolosztrum és korai táplálás
Nagyon fontos, hogy a születés után a borjú minél hamarabb (1-2 órán belül) megkapja a föcstejet. A föcstej, más néven kolosztrum a tej azon korai fajtája, amelyet az ellés utáni néhány órában termel a tehén. Szárazanyag tartalma kétszerese a későbbi tejnek, de alacsony zsírtartalommal rendelkezik, illetve szénhidrát, fehérje és ellenanyag (immunoglobulin - IgG) száma kifejezetten magas. A borjú számára ez a nagy koncentrátumú tej a tápanyagok, vitaminok és antitestek elsődleges forrása.
Ezek az immunoglobulinok védik meg a fiatal állatot abban a kritikus időszakban, amikor nem rendelkezik még saját immunrendszerrel és megfelelő méretű bendővel. A kolosztrum felszívódási képessége közvetlenül a születés után a legmagasabb, majd relatíve gyorsan (mintegy 24 óra alatt) csökken, tehát általános szabály, hogy legkésőbb az első 2-4 órában (10 tömegszázalék ~ 3 - 4 liter) jó minőségű előtejet kapjon a borjú, mindezt tőgymelegen 37-38 ºC-osan. Az újszülött oltógyomrának befogadó képessége nem teszi lehetővé nagyobb adagok felvételét, ezért a kisebb adagú, napi többszöri itatás később előnyösebb. Az ellenanyagok felszívódási hatékonysága a borjú bélrendszerében születése után óráról órára csökken, és az első nap végén ez gyakorlatilag megszűnik, miközben fokozódik az emésztőenzimek kiválasztása. Az első etetés késése a fiatal állatot betegségre érzékenyen hagyhatja, azon belül is a légző- és emésztőszervi megbetegedésekre való hajlamát erősíti.
Fagyasztott és gyári kolosztrum
Érdemes az állományban levő, könnyebben kezelhető anyáktól föcstejet fejni és fagyasztva tárolni. A fagyasztott föcstej 50 oC hőmérsékletű vízfürdőben felolvasztva teljes értékűen használható. Érdemes raktáron tartani gyári föcstej-készítményt. Végszükség esetén azonos státuszú (szarvasmarha esetén IBR-mentes) állományból származó föcstej használható. Az idegen állomány föcsteje mindig kockázatos. A tejjel sok kórokozó (pl. Mycoplasma) terjedhet.
A kicsit gyengébb, vagy bármi okból nehezebben felálló újszülöttek ellátásában nagy segítséget nyújtanak a különböző borjúpaszták, amelyek könnyen felszívódó szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaznak. Beindítják a szopási reflexet, segítenek erőre kapni a csetlő-botló kis jószágoknak.
Borjúnevelés: tejpótlók és száraztakarmány
A borjak életében az ellés utáni első pár hét kritikusnak mondható, ekkor ugyanis kifejezetten hajlamosak a hasmenéses megbetegedésekre, ami súlyos víz- és elektrolit-veszteséget okoz és kihat az állat későbbi fejlődésére, teljesítményére is. A tejjel, vagy tejpótlóval történő korai táplálás viszont biztosítja a kérődző borjú számára, hogy megfelelően fejlett immunrendszerrel, energiával magas tejhozamú tehénné fejlődjön.
Mivel a takarmány hatékonyság az első 8 - 10 hétben a legnagyobb, így aranyszabály, hogy ezen idő alatt az állat megduplázza a születési súlyát. Ehhez a tehéntejből a testtömeg 15%-át el kell fogyassza a borjú, ami egy 40 kg-os állatnál körülbelül 6 litert jelent. Mindenképpen vegyük figyelembe, hogy az ekkor még fejlődő bendő nem képes a napi adag egyszeri befogadására, tehát mindenképp naponta többszöri táplálás szükséges. A tejpótlón nevelt állatoknak azonban ennél még magasabb arányú adagolás szükséges (akár sűrűbb tejpótló kikeverésével), mivel a tejpótló zsír- és energiatartalma alacsonyabb mint a tehéntejé. Tehát a borjak ~ 325 g tejtermék szükségletének kielégítéséhez erre az emelt adagolásra mindenképp szükség van. A kikeveréskor vegyük figyelembe, hogy a 125 g tejpótló maximum (nem pedig pontosan és kizárólag) 1 liter vízhez adagolandó! A vízmennyiség mindig a borjú növekedésének elvárt mértékével fordítottan arányosan feleljen meg.
A borjú emésztését első sorba az oltógyomor és a bendő határozza meg. A borjú életének első 6 hetében az oltógyomorban megemészetett tej vagy tejpótló biztosítja a fő energiabevitelt, majd a 6 hatodik héttől bendő fokozatos fejlődésével a 10-12-ig hétig ez az arány megfordul. A bendőnek teljes mértékben ki kell fejlődnie ahhoz, hogy a későbbiekben tökéletesen ellássa a feladatát, ugyanis a takarmány az, ami a leginkább befolyásolni tudja majd az állat fejlődésének ütemét és minőségét, ezért kiemelt figyelmet igényel már ebben a korai időszakban is. Az oltógyomor és a bendő aránya eleinte még 70% - 30%, de optimális esetben az elválasztásra ez az arány jelentősen megváltozik 20% - 80%-ra. A bendő fejlődését a takarmányok keményítő tartalma segíti elő, melyet legkésőbb a születés utáni 2 - 3 hétben már rendelkezésére kell bocsátani az állatnak, de az ideális esetben már 1 héttől álljon a borjú rendelkezésére az abrak.
Környezet és tartástechnológia
A megfelelő környezet mind a születés utáni órákban, mind pedig a későbbi borjúnevelés szempontjából fontos. Az állatot minél hamarabb meg kell szárítani, majd tiszta, száraz (alacsony páratartalmú), huzatmentes helyen kell elhelyezni. Általánosan elterjedt alomnak a szénát alkalmazák, de alternatív istálló bélelésnek például tőzeg, vagy faapríték is megfelelő, viszont ezek rendszeres cseréje és tisztítása mindenképp szükséges. Tiszta, friss víz mindig álljon rendelkezésre, mert ennek hiányában a borjú abrak takarmány felvétele alacsonyabb szinten marad, és bendő fejlődése is lassabb.
Hasonló korú (max. 2 hét korkülönbséggel), esetenként hasonló méretű borjakat együtt érdemes tartani, mely a szocializáció miatt szükséges, ugyanakkor a kialakított csoportokon belüli változásokat a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Ennek egyrészt szocializációs, másrészt egészségügyi okai is vannak. Kötött tartástechnológiában a borjúnak elegendő a 2 m2 területet biztosítani, kötetlen tartástechnológiában azonban 8-9 m2 szükséges. Kötött tartásban több borjú nevelhető egy adott területen, de fokozottabb figyelmet igényelnek a tartástechnológia többszörös veszélyforrásainak (magas páratartalom, körülményes tisztán tartás, fokozott stresszhelyzet) kiküszöbölése végett.
Immunrendszer és betegségek megelőzése
Világra jövetelükkor a borjak immunrendszere még nincs teljesen kifejlődve. A borjú életének első napjaiban az immunrendszer még a passzív fázisban van, saját immunrendszere még nem működik megfelelően. A saját immunrendszer a kolosztrum bevitelével válik fokozatosan aktívvá. 3 hónapos kor körül az elválasztás jelenthet kihívást az immunrendszer számára. Az immunrendszert minden stresszhelyzet erősen befolyásolja, ami légzőszervi kihívásokban is jelentkezhet. Ezekben az immunrendszert érintő kihívásokkal teli időszakokban mindenképpen kerülendő a stresszet okozó költözés, a szarvtalanítás, a rossz minőségű takarmány.
A két immunrendszeri kihívás következménye lehet nem csak a borjú korai megbetegedése, hanem a növekedés lassulása is. Olyan lemaradást okozhat, amelyet nehéz behozni. Az elválasztás azonban még az elegendő bevitel ellenére is stresszhelyzetet eredményez. Az elválasztás gyakran együtt jár másik karámba költözéssel, ami szintén egy újabb stresszhelyzet. Ha a potenciális stresszhelyzeteket a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk, javul a takarmányfelvétel és az energiamérleg. Az optimális energiaegyensúly az immunrendszer megfelelő működését is biztosítja.
A jó gondozás és tartás ellenére is szembesülhetnek a borjak légzőszervi kihívásokkal. Az AHV Respi és az AHV Aspi olyan egészséges légutakat támogató termékek, amelyek szabályozzák a szervezet válaszreakcióját, megkönnyebbülést és kényelemérzetet biztosítanak. Szélsőséges kihívások esetén javasoljuk az AHV Calf Tablet használatát. Az AHV Borjúnevelési Protokoll minden szempontból támogatja a fiatal állomány optimális nevelését, és segíti a természetes ellenálló képesség kialakítását. Az eredmény: a tehenek optimális tejtermelése, hosszabb élettartam, költségmegtakarítás a magasabb tejhozam és a kevesebb pénzügyi veszteség miatt, a fiatal állatállomány jólléte, valamint könnyebb és jókedvvel végzett munka a gazda számára.
Borjak etetése és súlygyarapodása az első évben
A borjak etetését az élet első 6 hónapjában a tej, illetve tejpótló dominálja, majd fokozatosan áttérnek a felnőtt takarmányra. Az újszülött borjú első étele a kolosztrum. Ez egy speciális anyag, a tápanyagok mellett hormonokat és antitesteket tartalmaz, amelyek szükségesek az emésztés és immunitás aktiválásához. A kolosztrumot az újszülöttnek a születést követő első 2 órában kell beadni. A kolosztrum táplálását az első napoktól kezdve naponta 5-6 alkalommal kell elvégezni. 1-1,5 hét után a kolosztrum eltűnik, és a borjú tejet inni kezd. Egy borjúnak naponta hányszor kell inni tejet, életkorától függ.
Az ellés utáni első napoktól kezdve a borjaknak vizet lehet adni. Legfeljebb 2 hét - főzve, majd nyersen. Kis borjak esetén napi 0,5-1 liter folyadék elegendő. Egy hónapos borjút főzött burgonyával, zúzott vagy hengerelt szemmel kell etetni. Naponként 1 kg keveréket kell takarmányoznia. Két hónapos borjú esetében az étrendet előkeverékekkel egészítik ki, amelyeknek tartalmazniuk kell az A, D, E vitamint, ásványi anyagokat, krétát és sót, valamint a ként. A megfelelő arányban véve az összetevők segítenek az állatnak az tápanyagok teljes felszívódásában az élelemből, elősegítik a növekedést, fejlődést és a súlygyarapodást.
3 és 6 hónap között a borjaknak több proteinre van szükségük. Ebben az korban takarmányozható gyökérnövényekkel, összetett takarmánnyal, zúzott gabonafélékkel, korpákkal, zöldségekkel, élelmiszer-adalékanyagokkal, hüvelyesekkel. A zöldségeket és a gyökérzöldségeket először durva reszelőre kell reszelni, majd apróra vágni, hogy az állatok ne nyeljenek nagy darabokat. Etetés gyakorisága - 8 óránként.
Ha a borjú tehén nélkül nevelkedett, akkor 3 héttől tej nélkül is megteheti, ehelyett a csecsemőnek helyettesítőt, vitaminokat és előkeveréket kapnak. A felszívott borjúval egy időben kerül felnőtt ételre. Ne adjon kis állatokat alacsony minõségû, penészesnek vagy mérgezõ gyógynövényekkel keverve széna, kenyér, cékla keverve burgonyával. Ezek az ételek emésztési zavarokhoz vezetnek.
Etetés 6 hónap után
6 hónap elteltével a borjút elválasztani kell a tejből és teljes egészében felnőtt takarmányra kell helyezni. A féléves szarvasmarha táplálkozási igénye nemtől függően különbözik: a bikák gyorsabban növekednek és több energiát fogyasztanak, ami azt jelenti, hogy több élelmet kell kapniuk. Az üszők étrendjének olyan mennyiségű tápanyagot kell biztosítani az állatok számára, hogy 1,5 évre súlyuk 360-400 kg. Ugyanakkor fontos kiszámítani, hogy a tehenek ne szenvedjenek anyaghiányt, de ne táplálkozzanak túl. A feleslegből hús típusú alkotást alkotnak, az állatok zsírosodnak, a pubertás korán jelentkezik, de reproduktív rendellenességek lehetségesek. Ebben az időszakban az 1 kg súlygyarapodáshoz az üszőnek legfeljebb 6 takarmányra van szüksége. A gobik több koncentrátumot táplálnak, kevesebb üszőt táplálnak. A szarvasmarha-étrend fő terméke jelenleg a fű vagy a széna, kiegészítő termékek a gabonafélék, a takarmányrépa és más gyökérnövények, a friss zöldségek. 10 hónapos kor után a borjakat szalmával lehet etetni. Ez helyettesítheti a szénamennyiség akár egyharmadát. A növekvő állatoknak fokozott vízigényük van, háromszor több folyadékot tudnak inni, mint felnőttek. A féléves tehenek ivásának gyakorisága naponta legalább háromszor.
Vitamin- és ásványi anyag kiegészítés
A szarvasmarhák számára előállított vitamin-kiegészítők összetétele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a fiatal állatok növekedéséhez szükségesek. Az ipar olyan kész készítményeket állít elő, amelyeket már a kora kora óta be lehet adni a borjak étrendjébe.
A borjak születésétől 1-1,5 éves korig történő etetése érdekében be kell állítania a helyes étrendet, és a borjakat időben kell feltenni a felnőtt ételre. A termékeknek olyan arányban kell tartalmazniuk fehérjéket, szénhidrátokat, ásványi anyagokat, vitaminokat, zsírokat, amelyekre az állatoknak szükségük van ebben az életfázisban.