A joggyakorlatban kiemelt fontosságú a bizonyítási teher megfelelő kiosztása, hiszen ez alapvetően befolyásolhatja egy jogvita kimenetelét. A hibás teljesítés, a szavatosság és a jótállás kapcsán felmerülő bizonyítási kérdések különösen komplexek, és a jogszabályi változások, valamint az európai uniós irányelvek átültetése folyamatosan új értelmezési problémákat vetnek fel.
A bizonyítási teher főszabálya és kivételei
A bizonyítási teher főszabálya hibás teljesítésnél az, hogy a hibás teljesítés tényét, az ezt állító jogosultnak kell bizonyítania (összhangban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésével is). A hibás teljesítésből eredő jogait érvényesítő jogosultat terheli tehát a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában a szolgáltatott dologban megvolt.
A hibás teljesítés fogalma és a felek szerződési akarata
A hibás teljesítés jogi fogalom, amely mindig csak egy adott szerződés keretei között, annak tartalmához viszonyítva értelmezhető. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe, hiszen lehet, hogy a felek szerződése eleve hibás (pl. használt, értékcsökkent) dolog szolgáltatására irányul, de az is lehetséges, hogy az amúgy hibátlan dolog sem felel meg az adott szerződésben meghatározott többletkövetelményeknek. A vélelem természetesen az, hogy a jogosult a szerződés alapján kifogástalan, hibátlan szolgáltatáshoz kívánt jutni.
Ha a jogosult bizonyította, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában köznapi értelemben hibás volt, akkor ezzel szemben már a kötelezettet terheli az ellenbizonyítás; neki kell bizonyítania, hogy a felek szerződési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult, hiszen a jogosult a dolog hibájának az ismeretében kötötte meg a szerződést. Ezzel a kötelezett lényegében azt bizonyítja, hogy a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére a szerződés tartalmának megfelelő teljesítés történt, vagyis jogi értelemben nincs hibás teljesítés. Nem a felelősség alóli „kimentésről” van tehát szó, a kimentés csak látszólagos, hanem annak bizonyításáról, hogy nem történt hibás teljesítés, amiből következően nem lehet szó annak jogkövetkezményeiről sem. A kötelezett tehát ilyen esetben nemcsak a szavatossági felelősség alól mentesül, hanem a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezménye, így a kárfelelősség és a jótállás alól is.
A hiba szerződéskötéskori ismerete
A Ptk. 305/A. §-ának (1) bekezdése, a korábbi 305. § (3) bekezdéséhez képest annyiban jelent változást, hogy egyrészt nem csak az vezet a szavatossági felelősség alóli mentesüléshez, ha a jogosult a szerződéskötéskor ténylegesen ismerte a hibát, hanem az is, ha azt „ismernie kellett”, másrészt új a jogszabályhely második mondata is. A hiba szerződéskötéskori ismeretét egyébként az 1999/44/EK irányelv is a hibás teljesítést kizáró körülménynek tekinti, amikor úgy fogalmaz, hogy „nem minősül a megfelelés hibájának, ha a szerződés megkötésének időpontjában a fogyasztó a hibáról tudott, vagy arról ésszerűen eljárva tudnia kellett, illetve ha a megfelelés hibáját a fogyasztó által adott anyag okozta”.
A Ptk. 305/A. § (1) bekezdés (akárcsak a régi 305. § (3) bekezdés) a hiba szerződéskötéskori és nem annak teljesítéskori ismeretére vonatkozik. Ez utóbbira a Ptk. 316. § (1) bekezdése az irányadó. A kettő között jelentős a különbség. A már kifejtettekből is következően a hiba szerződéskötéskori ismerete, tehát a hiba ismeretében történő szerződéskötés a felek megállapodásának a tartalmára utal, azt jelenti, hogy az annak megfelelő teljesítés szerződésszerű, mert a felek szerződési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult.
A jogosultat a szerződéskötéskor - ha csak a teljesítés nem esik azzal egybe - nem terheli semmiféle megvizsgálási kötelezettség, hiszen az a Ptk. 283. § (1) bekezdés értelmében a teljesítéshez kapcsolódik. Az „ismernie kellett” fordulattal a jogalkotó azt vélelmezi, hogy megtekintett állapotban történő vétel esetén a jogosult mindazoknak az ún. „nyílt” hibáknak az ismeretében kötötte meg a szerződést, amelyeket kellő gondosság mellett felismerhetett.
Az „ismernie kellett” fordulat azonban nem csak a megtekintett állapotban való vétel esetére vonatkoztatható, hanem a jogosultnak számos más esetben is a szerződés tartalma, vagy a szerződéskötés körülményei alapján számítania kell arra, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor köznapi értelemben véve minőséghibás lesz. Tipikusan ez a helyzet használt dolog vétele esetén, ahol a bírói gyakorlat már hosszú ideje töretlen abban, hogy a használtságnak megfelelő hibákat ismertnek vélelmezi, azok tehát nem alapozhatnak meg hibás teljesítést. Hasonló a helyzet un. „osztályos” vagy árleszállított „akciós” termékek vásárlása esetén.
Fogyasztói jogok | Milyen fogyasztói jogaim vannak?
A bizonyítási teher megfordulása fogyasztói szerződések esetén
A Ptk. 305/A. §-ának (2) bekezdése a fogyasztói szerződésekre korlátozottan a jogosultat terhelő bizonyítási teher irányelv 5. cikk (3) bekezdésében előírt megfordítását valósítja meg a teljesítést követő hat hónapon belül megnyilvánuló hibák tekintetében. Törvényi vélelem szól ugyanis amellett, hogy a teljesítéstől számított hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. A vélelem megdönthető: az e határidőn belül megnyilvánuló hibákkal kapcsolatban a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba (illetve annak oka) a fogyasztó részére történő átadást követően keletkezett.
A törvény maga szabályozza a vélelem alóli kivételt is: nem érvényesül a vélelem akkor, ha az a dolog természetével (pl. hat hónapnál rövidebb természetes élettartam) vagy a hiba jellegével (pl. gyorsan romló dolgok esetében) összeegyeztethetetlen. A törvényi vélelem kógens: a felek attól eltérő megállapodása semmis.
Értelmezési kérdésként merül fel a 305/A. § (2) bekezdésével kapcsolatban, hogy a bizonyítási teher megfordulása fogyasztói szerződések esetén csak a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozik, vagy irányadó a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is? Nyilvánvaló ellentmondás lenne, ha ugyanazon hibás dolog tekintetében a szavatossági jogkövetkezmények szempontjából a kötelezettet terhelné a bizonyítás a hibás teljesítés hiányára nézve, ugyanakkor a hibás dolog által okozott kár megtérítése szempontjából a fogyasztónak kellene bizonyítania a hibás teljesítés tényét. A hibás teljesítés ténye megállapításánál ugyanolyan bizonyítási tehernek kell érvényesülnie, mind a szavatosság, mind a kárfelelősség szempontjából.
Szavatossági és jótállási határidők
Amennyiben a szavatossági igény érvényesítésére nyitva álló hat hónapos (fogyasztói szerződésnél: két éves) elévülési határidő nyugszik, a jogosult - az egy évi illetve tartós használatra rendelt dolog esetén három évi (fogyasztói szerződésnél minden esetben: három évi), vagy ha a kötelező alkalmassági idő ennél hosszabb, akkor az annak megfelelő jogvesztő határidőn belül - a szavatossági igényét az akadályt jelentő menthető ok megszűnésétől számított három hónapon (fogyasztói szerződésnél: egy éven) belül érvényesítheti bíróság előtt.
A jogvesztő határidő az elévülés nyugvásának (megszakadásának) végső határideje (az elévülési határidő nyugvása, vagy megszakadása folytán meghosszabbodott határidők ugyanis legfeljebb a záros jogvesztő határidőn belül érvényesülhetnek) vagyis a jogvesztő határidő fogalmilag hosszabb kell, hogy legyen mint az elévülési jellegű határidő. Ebből következően, valamint abból kiindulva, hogy a fogyasztóra nézve az általánostól kedvezőbb eltérő szabály indokolt, a jogalkotó feltehető akarata az lehetett, hogy fogyasztói szerződés esetén a jogvesztő határidő - függetlenül attól, hogy tartós használatra rendelt dologról van-e szó vagy sem - három év legyen (kivéve természetesen azt az esetet, amikor a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, mert akkor fogyasztói szerződés esetén is ez lesz az igény érvényesítésére irányadó jogvesztő határidő a 308/A. § (1) bekezdés második mondata alapján). A fogyasztó tehát a két éves elévülési jellegű határidőn belül érvényesítheti szavatossági jogait, de legfeljebb a teljesítéstől számított három éves jogvesztő határidő alatt.
A jótállás a szavatosság és a kártérítés mellett a hibás teljesítés harmadik jogkövetkezménye. A gyakorlatban azonban a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának az eszköze. A 2002. évi XXXVI. törvény erre figyelemmel már úgy módosította a Ptk. 248. §-át, hogy a jótállásra köteles felelőssége „a szerződés hibátlan teljesítéséért” áll fenn.
Különbségek a jótállás és a szavatosság között a bizonyítási teher szempontjából
Lényeges különbség van a bizonyítási kötelezettség terén a jótállás és a szavatosság között:
- JÓTÁLLÁS esetén (kötelező jótállás új tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik elsődlegesen, mint pl. műszaki cikkek) - a jótállás teljes időtartama alatt (minimum 1 év) - a jótállásra kötelezett (az eladó) csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után (tehát például a vevő általi nem rendeltetésszerű használat miatt) keletkezett. Használt termékre a jótállási kötelezettség nem vonatkozik.
- Ezzel szemben a SZAVATOSSÁG körében fő szabály szerint a vásárló köteles bizonyítani „igazát”, vagyis azt, hogy a hiba oka már a vásárláskor megvolt a termékben és a hibát nem a vevői rendeltetésellenes használat okozta. A fogyasztót megillető kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított 2 év alatt évül el.
Szavatosságnál azonban fontos, a fogyasztói szerződésekre irányadó - és a fő szabály alól kivételt képező - szabály, miszerint a teljesítéstől számított 6 hónapon belül felismert hiba esetén vélelmezni kell (úgy kell tekinteni), hogy a hiba oka már a tejesítés időpontjában is megvolt. Ennek értelmében a Ptk. 6:158. §-a alapján fogyasztói szerződések esetén az első hat hónapban jelentkező kellékhiány miatti felelősség alól az eladó fél csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az eladáskor a termék hibátlan volt, tehát a hiba oka a teljesítés után, a termék nem rendeltetésszerű használata miatt keletkezett. Tehát a jótállás teljes időtartama és a szavatossági idő első 6 hónapja alatt egyaránt a kötelezettet (az eladót) terheli a bizonyítás, azaz csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
A bizonyítási teher a közigazgatási perekben
A Kúria a 2015-2016. évekre lefolytatott vizsgálat során a közigazgatási bíróságok által elkövetett olyan hibákat vette górcső alá, amelyből minden bíró tanulhat. A joggyakorlat-elemzés alapvetően a releváns eljárási hibák feltárására koncentrált, amelyből minden bíró tanulhat. Ilyen hibák voltak például a felek téves megjelölése, a beavatkozó mellőzése, a kereshetőségi joggal kapcsolatos eljárási tévedések, a kereseti kérelemmel és kiterjesztésével kapcsolatos hibák, a bírói kioktatás hibái, a bizonyítási teher téves kiosztása, a bizonyítási eljárás egyéb hibái (pl. köztudomású tények, hivatalos tudomás), a szakértői bizonyítás útvesztői, a hibás ténymegállapítás okai, az ítélet elégtelen indokolása.
Felek megjelölése és hatáskör
Alapvetően abból kell kiindulni, hogy aki benyújtja a keresetlevelet az a felperes, és aki/amely szerv meghozta a felülvizsgálandó jogerős hatósági döntést, az az alperes. A felperes személyével kapcsolatban legtöbbször a kiskorúság vagy gondnokság, gyámság alatt álló felperesekkel kapcsolatban fordulnak elő hibák.
A felek személyének azért van különös jelentősége, mert lényeges, hogy valós, létező jogvitát a megfelelő személyek között kell rendeznie a bíróságnak. Ha a kiskorú felperes nevében a törvényes képviselője terjeszti elő a keresetlevelet, és ezért a bíróság őt tekinti a felperesnek, akkor ugyan megindul egy közigazgatási per, de nem megfelelő eljárási szabályok alkalmazására kerül sor. Az 1952. évi Pp. (régi Pp.) 336/A.§ (1) bekezdés b) pontja ugyanis előírja kiskorú ügyében a hivatalból való bizonyítás kötelezettségét, amely utóbbi szabály mellőzése vezethet a szülővel lefolytatott eljárásban egy, a felperes terhére róható bizonyítatlanságból eredő pervesztességhez is.
Az alperes személyének meghatározása időnként komoly fejtörést okoz. A felülvizsgálni kért határozat sokszor nem tartalmazza egyértelműen a hatáskörrel rendelkező szerv, vagy személy megnevezését (hatáskör címzettje), így nehezen azonosítható be, hogy pontosan ki hozta a döntést. Gyakori az is, hogy a döntés meghozatalát követően, de még a per megkezdését megelőzően vagy akár a per folyamata alatt megváltozik a hatáskör gyakorlójának személye. Problémát okozott a közigazgatási rendszer átalakítása is, mivel sok esetben sikertelenül próbálkozott a bíróság kideríteni az új, hatáskörrel rendelkező hatóság személyét, azt sokszor maguk az érintettek sem tudták.
A joggyakorlat-elemző csoport kiemelt problémaként kezelte a minisztériumi és miniszteri határkörök keveredését. A probléma lényege, hogy akár a minisztérium, akár a miniszter a hatáskörrel rendelkező hatóság, a minisztériumon belül ugyanaz a szervezeti egység folytathatja le az eljárást, végzi el a kiadmányozást, és látja el a hatóság képviseletét a perben. A hatáskör hiányában hozott döntés semmis, amely joghatás kiváltására alkalmatlan.
Fogyasztói jogok | Milyen fogyasztói jogaim vannak?
Kereshetőségi jog és beavatkozó
A közigazgatási perben kiemelt jelentősége van a kereshetőségi jognak, mert az érdekeltségi szint befolyásolja a bírósági felülvizsgálat terjedelmét, mélységét. Ha a bíróság nem a tényleges felperes jogi helyzetét, jogi érintettségét vizsgálja meg, hanem a helyette és nevében eljáró más személyét, akkor nagy valószínűséggel rossz eredményre jut.
A kereshetőségi jog, azért lényeges, mert, ha a bíróság ezt tévesen ítéli meg, akkor vagy jogvitában közvetlenül érdekelt felet zár el a bírói jogorvoslat lehetőségétől, vagy olyan személynek enged beleszólási lehetőséget egy közigazgatási jogviszony alakulásába, akinek ahhoz nincs valós köze, akinek jogi helyzetére az adott hatósági döntés lényegi hatással nincs.
A Kúria kiemelte, hogy ha a felperes felhívásra nem tárja fel az egyedi ügyhöz fűződő kapcsolatát, vagy a bemutatott jogi helyzete, érdeke olyan jellegű, hogy a határozat rendelkezései és jogi érdekeinek alakulása között közvetlen kapcsolat nem mutatható ki, akkor a keresetet ítélettel kell elutasítani. A kereshetőségi jogot minden eljárásban vizsgálni kell, még akkor is, ha többször megismételt hatósági és bírósági eljárás volt folyamatban, de korábban sohasem merült fel ennek a vitatása.
A közigazgatási perekben a polgári perektől eltérő többletérdekeltséggel rendelkezik a beavatkozó, amelyet a Kp. hatályba lépésével a jogalkotó rendezett. A Kúria felhívta a figyelmet, hogy a közigazgatási perekben, ha a hatósági eljárásban szakhatóság vett részt, akkor a szakhatóságot az alperes a régi Pp. 332.§ (6) bekezdése alapján perbe hívja és a szakhatóság a továbbiakban beavatkozóként jár el. Amennyiben a szakkérdés lesz a vita tárgya, alapvetően nem a „főhatóság”, hanem a szakhatóság a legalkalmasabb arra, hogy szakmai álláspontját képviselje.
A bizonyítási teher az észt polgári perrendtartásban
A polgári perrendtartás (tsiviilkohtumenetluse seadustik) 230. szakasza rendelkezik, amely kimondja, hogy a keresetekben mindkét félnek bizonyítania kell a követelései és tiltakozásai alapját képező tényeket, ha a törvény másképp nem rendelkezik. Továbbá, ha a törvény másképp nem rendelkezik, a felek megegyezhetnek a bizonyítási tehernek a törvényi előírásoktól eltérő megosztásában, valamint az egyes tényeket bizonyító bizonyítékok jellegéről.
Mentesülés a bizonyítási teher alól
A bíróság által közismertnek tartott tényeket nem kell bizonyítani. A bíróság közismertnek nyilváníthat olyan tényeket, amelyekre peren kívüli forrásból megbízható információk állnak rendelkezésre. Emellett nem szükséges bizonyítani az egyik fél valamely ténnyel kapcsolatos érvelését, ha azt a másik fél elismeri. Az elismerés egy ténybeli állítással való feltétel nélküli, kifejezésre juttatott egyetértés a bírósághoz címzett írásbeli nyilatkozat vagy olyan nyilatkozat formájában, amelyet a bírósági ülésen tesznek, ahol jegyzőkönyvbe veszik az egyetértést.
Bizonyítékok típusai és felvételük
A polgári perrendtartás 229. szakaszának (2) bekezdése értelmében bizonyíték lehet a tanúvallomás, az eljárásban részt vevő felek eskü alatt tett nyilatkozata, az okirati bizonyíték, a tárgyi bizonyíték, a helyszíni szemle vagy a szakvélemény.
Tanúvallomás
A polgári perrendtartás 251. szakaszának (1) bekezdése értelmében minden olyan személy kihallgatható tanúként, akinek tudomása lehet az ügy szempontjából lényeges tényekről, kivéve, ha az ilyen személy az eljárásban részt vevő fél vagy annak képviselője. A tanúk első kézből ismert tényekkel kapcsolatban nyilatkoznak. A tanúként beidézett személy köteles megjelenni a bíróságon, és az igazságnak megfelelő tanúvallomást tenni az általa ismert tényekkel kapcsolatban. A tanúk tárgyaláson történő meghallgatása helyett írásbeli vallomástételt is előírhatnak, ha a bíróság előtt történő megjelenés aránytalanul nagy terhet jelentene a tanú számára, és ha figyelembe véve a kérdések tartalmát és a tanú jellemét, a bíróság megítélése szerint az írásbeli tanúvallomás is elegendő a bizonyításhoz.
Szakértői vélemény
Az ügy szempontjából releváns, szakértelmet igénylő körülmények tisztázása érdekében a bíróságnak az eljárásban részt vevő felek kérésére joga van szakértőt kirendelni. Az Észt Köztársaságon kívül hatályban lévő jog, a nemzetközi jog vagy a bírói gyakorlat ismerete érdekében a bíróság az eljárásban részt vevő felek kérésére vagy a saját kezdeményezésére jogi szakértő véleményét kérheti. A szakértői vizsgálat elrendelése helyett a bíróság felhasználhatja egy másik bírósági eljárás során a bíróság utasítására benyújtott szakértői véleményt, illetve a büntetőjogi vagy szabálysértési eljárások során eljáró testület utasítására készített szakértői véleményt, ha ez leegyszerűsíti az eljárást, és a bíróság feltehetően képes a szükséges mértékben értékelni a szakértői véleményt új szakértői bizonyítás elrendelése nélkül.
Okirati bizonyíték
Az írásos dokumentumok eredeti dokumentumként vagy átiratként nyújthatók be. Ha az eljárásban részt vevő felek az eredeti dokumentumokat átirattal együtt nyújtják be, a bíróság visszaküldheti az eredeti dokumentumokat, és a bíró által hitelesített kivonat másolatát csatolják az ügy aktáihoz. Az írásos dokumentumokat benyújtó személy kérésére az ügy aktáihoz csatolt eredeti dokumentumokat visszaküldhetik a bírósági határozat hatálybalépését és az eljárás lezárását követően. Az átirat továbbra is az akták része marad.
tags: #bizonyitasi #teher #hibas #kiosztasa