Állóképesség-fejlesztés a bölcsődében: Alapvető információk és játékos módszerek

A gyermekek természetes mozgását, a járást, futást, ugrást, mászást manapság gyakran felváltják az olyan, szobában végezhető tevékenységek, mint a számítógépezés és tévézés. Ennek köszönhetően motoros képességeik, mint a kondicionális és koordinációs képességeik jelentősen elmaradnak a korábbi évekéhez képest. Ez a tendencia hozzájárul a kóros elhízás (obesitas), tartásgyengeség, vagy már valamilyen testi deformitás miatt gyógytestnevelésre utalt gyermekek számának növekedéséhez.

A gyermekeknek elsősorban intézményesített keretek között nyílik lehetőségük mozgásigényük kielégítésére és mozgástapasztalat szerzésére. A testnevelés ezért is kiemelten fontos az oktatásban, már a legkorábbi életévekben is, mint a bölcsőde.

Az állóképesség jelentősége a gyermekek fejlődésében

Az Amerikai Sportorvosi Társaság (ACSM) állásfoglalása szerint a jó fittség erősen összefügg a jobb egészségi állapottal. Felelős szülőként a feladatunk, hogy ezekre a kihívásokra egy gondoskodó, támogató közegben készítsük fel őket, és ehhez hozzátartozik az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen állóképesség növelése, amely nem csupán a fizikai teljesítőképességet, hanem a lelki egyensúlyt is befolyásolja. Egy jó állóképességű gyermek energikusabb, ellenállóbb a betegségekkel szemben, és mentálisan is kiegyensúlyozottabb lehet.

A jó állóképesség hozzájárul az egészséges testi fejlődéshez, javítja a keringést és a légzőrendszer működését, valamint csökkenti az elhízás- és a mozgásszervi problémák kialakulásának kockázatát. Emellett a rendszeres mozgás segíti a stresszkezelést, növeli a koncentrációs képességet és önbizalmat ad a gyermeknek. Egy aktív gyerek könnyebben teljesít az iskolában, jobban alszik, és kiegyensúlyozottabb érzelmi életet élhet.

Aki töltötte már az esős napot a lakásba zárva egy négy évessel, abban valószínűleg nem maradt kétség a témával kapcsolatban: a gyerekeknek komoly szükségük van az energiájuk levezetésére.

Az állóképesség típusai és fejlesztésük

Az állóképességnek két fő típusa van:

• Aerob állóképesség: Egy kiegyenlített állapotot jelöl, ahol a szervezet oxigénigénye és oxigénfogyasztása között egyensúly áll elő. Ennek fejlesztési módszere a tartós módszer, amikor a munkavégzés során 150-es érték alatt tartjuk a pulzusunkat (gyerekeknél ez 170 is lehet). Kezdhetjük az edzéseket erősebb tempójú gyaloglással is, úgy, hogy még beszélgetni is tudjunk közben.
• Anaerob állóképesség: Ebben az esetben a felvett oxigén szintje nem elegendő a terheléshez, oxigénadósság lép fel, és az egyensúlyi helyzet hiánya miatt nő a laktát (köznyelvben: 'tejsav') képződése. A magas intenzitású edzésekhez szükséges ennek a folyamatnak fejlesztése, gazdaságosabbá tétele. Az anaerob állóképesség fejlesztés intervall edzésekkel történik, ahol egy mozgással töltött szakaszt pihenés követ, vagyis egy 180 körüli pulzusú időszak után meg kell várni, ameddig a szívverés visszaáll a percenkénti 120-130-as értékre. A pihenő annyi legyen, hogy a következő szakaszt jó technikával tudja megcsinálni a gyerek.

Fontos tudni, hogy a gyermekek aerob kapacitása jóval meghaladja a felnőttekét. Felnőtt korunkra annál jobb állóképességünk lesz, minél inkább fejlesztették gyermekkorunkban. Már 8-9 éves korra kialakulhat az edzett szív a rendszeres állóképességi edzés mellett, vagyis a sok edzésmunkától a szív térfogata kezd átalakulni, és perctérfogata 20-30 százalékkal megnő a nem edzett társakéhoz képest. Általános iskolás korban még nem ajánlott az anaerob állóképesség fejlesztés, vagy csak nagyon enyhe formában.

Az optimális edzés nem jár kimerültséggel, mert szervezetünk lemerítése védekező reakciót vált ki, ami hátráltatja, hogy a pozitív adaptációt minél hamarabb elérjük. Csak annyira növeljük a távot vagy a sportolás idejét, hogy ne vesszen el közben a mozgás öröme.

Az állóképesség fejlesztésének élettani hatásai

Állóképességünk fejlődése nagy mértékben javítja közérzetünket, a mindennapi tevékenységeinket sokkal frissebben, energizáltabban tudjuk majd végezni. A szív perctérfogatának növekedése (a bal kamra által percenként pumpált vér mennyisége) szintén jó hatással van az életminőségünkre, egészségi állapotunkra. Állóképességünk fejlődésével az izmokban kiterjedtebb lesz a hajszálerezettség, és növekszik az oxigén-anyagcseréjéért felelős enzimek mennyisége is.

Szenzitív korszakok a képességfejlesztésben

Az alábbi táblázat összefoglalja a különböző motoros képességek fejlődésének szenzitív korszakait, figyelembe véve a nemek közötti különbségeket:

Az idegrendszer születéskor 25-30%-os fejlettségi szinten van, és 8-9 éves korra éri el a 75-80%-os fejlettségi szintet. Az egyes szervrendszerek közül az idegrendszer fejlettsége éri el leghamarabb a teljesítőképességének 100%-át. Ez meghatározza és behatárolja a koordinációs képességek fejlesztésének lehetőségeit, ami nagyjából 12 éves korig tart, majd ezt követően a fejleszthetőség, az alkalmazott gyakorlatok hatékonysága nagymértékben csökken. Az elért fejlettségi szint határozza meg a későbbiekben az összes koordinációs képesség maximálisan elérhető fejlettségi szintjét. Érthető tehát, hogy rendkívül fontos odafigyelnünk az idegrendszeren alapuló koordinációs képességekre a legkisebbeknél is.

Az oktatóknak, akik a gyerekekkel dolgoznak, oda kell figyelniük a szenzitív korszakokra, mert hosszú távú hatással van a munkájuk a kicsik életére és a capoeirán kívül is hasznos vagy káros lehet a jövőjükre nézve az edző felkészültsége.

Játékos állóképesség-fejlesztési ötletek a bölcsődében

Különösen kisgyermekkorban a friss levegőn végzett mozgás az egyik legjobb módja az állóképesség fejlesztésének. A biciklizés, futás, labdajátékok vagy akár az ugrókötelezés kiváló választások lehetnek. Ha van rá lehetőségünk, egy beltéri mászófal vagy egy rögtönzött akadálypálya is segíthet a gyerekek napi mozgásigényének kielégítésében.

Nézzünk néhány konkrét játékot, amelyek beépíthetők a bölcsődei foglalkozásokba:

Kendőrabló

A játék leírása: A gyerekek szétszórt alakzatban állnak fel. Minden gyereknél van egy kendő, amelynek sarkát bedugja hátul a nadrágjába úgy, hogy a kendő kilógjon. Egy gyerek lesz a „rabló”, aki jelre igyekszik majd minél több kendőt a menekülőktől elvenni. Akitől sikerült elvennie, az továbbra is futkározik, hogy nehezebb legyen a kendőrabló dolga. Bizonyos idő után megállítjuk a játékot. Az az ügyes, akitől a rablónak nem sikerült elvennie a kendőt.

A játék fejlesztő hatása: Kondicionális képességek közül a rövid távú állóképesség, gyorsaság, a koordinációs képességek közül a téri tájékozodóképesség fejlesztésére alkalmas.

Labda továbbítása hátsó fekvőtámaszban

A játék leírása: Hátsó fekvőtámaszban kell a labdát meghatározott helyre juttatni lábbal. Ez a gyakorlat nagymértékben fejleszti a tájékozódást. Kifotikus gyermekek, obesitassal diagnosztizált, aszténiás gyermekek játszhatják, szív- és érrendszeri megbetegedés esetén fokozottabb odafigyelést (bőrszínelváltozás, kapkodóbb levegővétel esetén pulzusellenőrzés) igényel.

Futóverseny akadállyal

A játék leírása: A gyerekek két oszlopban, törökülésben ülnek. Jelre mindkét sor felállás után futólépésben megkerül egy előre kijelölt tárgyat.

Motiváció és a szülői példa

A gyermekek számára a legjobb motiváció a szülők példája. Ha a családban a rendszeres mozgás természetes részét képezi a mindennapoknak, akkor a gyermek is nagyobb eséllyel fogja ezt követni. Vannak gyerekek, akiket kimondottan motivál, ha például csapatban játszhatnak, vagy versenyszerűen űzhetnek egy sportot. Az ő esetükben izgalmas kihívás lehet például felkészülni egy megmérettetésre vagy egy családi futóversenyre, de ne hagyjuk, hogy a díj reménye elvigye a hangsúlyt a mozgás öröméről. Fontos szem előtt tartani, hogy a gyermek állóképességének fejlesztése nem verseny. A túlzott terhelés vagy a túlzott elvárások frusztrációt és motivációvesztést okozhatnak. A cél az, hogy a mozgás örömforrássá váljon, ne pedig kötelezettséggé.

tags: #allokepeseg #fejleszto #bolcsisekkel