A női ivarszervek összehangolt, egészséges működése és a fogamzó-képesség egy összetett, több szinten zajló biológiai rendszer eredménye. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, amelynek közepén, a 14. nap körül esedékes az ovuláció, azaz a peteérés. A peteérés során a petefészek domináns tüszőjéből felszabadul egy petesejt, amely három napos időablakban termékenyíthető meg. Amennyiben azonban a folyamatban zavar támad, és a párnak nem sikerül teherbe esnie, szükségessé válhat a peteérés orvosi szabályozása, stimulációja.
Ovulációindukció és stimulációs protokollok
A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás, melynek célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következzen be a terhesség. Mivel erős hormonokkal történik a kezelés, az ultrahangos ellenőrzés elengedhetetlen. A kezelés módját és ütemtervét az orvos határozza meg:
- Rövid (antagonista) protokoll: Előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján, ultrahangos ellenőrzés után kezdődik a stimuláció.
- Hosszú protokoll: A ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést, majd 14 nappal később indul a petefészkek stimulációja.
A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető, függően az életkortól, a hormonvizsgálati eredményektől és a testsúlytól. Azonban, ha túl sok tüsző kezd el egyszerre megérni, létrejöhet a túlstimuláció.
Lombikprogram | A petefészek előkészítése - 1. rész
A petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)
Az ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS) a nagy hatáserősségű hormonkezelés ritka, kb. 3-5%-ban előforduló szövődménye. Amikor hiperstimuláció lép fel, a petefészek jelentősen megnagyobbodik, magas ösztrogénszint és hasűri folyadékfelhalmozódás kíséretében.
| Stádium | Jellemzők | Gyakoriság |
|---|---|---|
| Enyhe | Puffadás, émelygés, alhasi feszülés | 20-30% |
| Középsúlyos | Kiszáradás, erős hasi tünetek, máj- és vesefunkció romlás | 1-5% |
| Súlyos | Nehézlégzés, mellkasi folyadék, kórházi ápolás szükséges | 1-2% |
PCOS és a „túlélő” tüsző szindróma
A meddőségi problémák hátterében gyakran állnak ovulációs rendellenességek. A legismertebb ilyen kórkép a Policisztás Ovárium Szindróma (PCOS), ahol a megérni nem képes tüszők (legalább tíz) folyadékkal telt cisztává alakulnak a luteinizáló hormon (LH) állandóan magas szintje miatt.
Fontos azonban elkülöníteni a PCOS-t a meg nem repedt (“túlélő”) tüsző szindrómától (folliculus persistens). Ez utóbbi egy jellegzetes stresszbetegség, ahol a tüsző ugyan megérik, de nem reped meg, így a petesejt sem kerül a petevezetékbe. A két állapot közötti különbségek kulcsfontosságúak a kezelés szempontjából:
- PCOS: Genetikailag determinált, inzulinrezisztenciával járó folyamat, amely már pubertáskor jelentkezik.
- Túlélő tüsző szindróma: Nem veleszületett elváltozás, melynek hátterében gyakran lelki eredetű stressz áll.
Míg a PCOS kezelésében hatékony lehet a metformin-készítmény az inzulinreceptorok érzékenységének javítására, a túlélő tüsző szindrómát ovulációindukciós kezeléssel és a kiváltó stressz forrásának megszüntetésével kezelik.
tags: #tulelo #tuszo #szindroma #ovulacio #indukcioval