A magzat megtartása és a terhességmegszakítás dilemmái

A terhesség, a magzat fejlődése és megtartása rendkívül komplex biológiai és pszichológiai folyamat, mely során számos kihívással szembesülhetnek a leendő szülők. Emellett a terhesség megszakításának kérdése is érzékeny téma, melyet orvosi, jogi és etikai szempontból is meg kell vizsgálni.

A terhességmegszakítás definíciója és típusai

A köznyelv az abortusz kifejezés alatt a terhesség művi megszakítását érti, ez az azonosítás valójában helytelen. Az abortusz lehet természetes (spontán) is. A terhesség megszakítása lehet elektív (választott időpontban történő, tervezett) vagy terápiás (amennyiben a terhes nő egészségének megóvása, vagy életének megmentése miatt történik a beavatkozás). A terhességmegszakítás (interrupció graviditátisz), más néven művi vetélés (abortusz arteficiálisz) orvosi javallatai közé tartozik, ha a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fejlődési rendellenessége van, vagy ha magas a genetikai vagy a méhen belüli magzati ártalmak miatti (teratológiai) kockázata. Ezen túl szintén orvosi szempontból szóba jöhetnek egyéb, az anya egészségét veszélyeztető állapotok (súlyosan magas vérnyomás, szívbetegség, depresszió vagy pszichiátriai betegségek, vesebetegségek, fertőzések, daganatok).

A nő indokai a terhesség megszakítására szociális indokok, a bűncselekményből adódó terhesség, a terhes nő fiatalkorúsága vagy korlátozott cselekvőképessége lehetnek.

A terhességmegszakítás időpontjai

A terhesség befejezéséről annak 12. hetéig dönthet az anya, amennyiben nagykorú. Később (a 13-18. hét között) is végeznek terhességmegszakítást elsősorban az "anya súlyos válsághelyzete" esetén, vagy ha a terhesség megszakítása a terhesnek nem felróható okból nem történt meg a 12. hét előtt. A magzat súlyos betegsége esetén általában a 20., de maximum a 24. hétig végeznek ilyen műtétet. Élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség esetén a terhesség megszakítása a 24. hétig lehetséges. A 24. héttől szigorú orvosi javallattal a terhesség befejezése lehetséges, spontán szülés, indokolt esetben császármetszés útján, de ekkor már nem abortuszról, hanem szülésről beszélünk, és az élve született újszülöttet a szakma szabályai szerint fogják ellátni.

A terhességmegszakítás akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik - ekkor a szövődmények ritkábban lépnek fel. A 13. és 24. hét között (a második trimeszterben) végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel. Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg. A tizenévesek terhessége a késői felismerés és a korai, erős lelki megterhelés miatt gyakran a második trimeszterre húzódik.

Terhességmegszakítási módszerek

Gyógyszeres terhességmegszakítás

A gyógyszeres terhességmegszakítás a terhesség első trimeszterében végezhető. Előnyei: non-invazív (azaz sebészi beavatkozás nem történik), anesztézia nem szükséges, a gyógyszerek szájon keresztül, vagy injekció formájában alkalmazhatók. A gyógyszerek hatására vetélés történik, amely a természetes vetéléshez hasonló. Hátrányuk az esetenként elhúzódó vérzés, a kellemetlen mellékhatások, illetve az, hogy a 7. hét után hatékonyságuk csökken. Többféle gyógyszer alkalmazható, amelyek általában a sejtosztódás gátlásán vagy a progeszteron hormon hatásának gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. A gyógyszerek máj- vagy vesebetegségben, gyulladásos bélbetegségben, véralvadási zavarokban, immunhiányos állapotok esetén nem alkalmazhatók.

Sebészi terhességmegszakítás

A tizedik terhességi hétig alkalmazható a manuális vákuum aspiráció, amely során a méh tartalmát a méhnyakon keresztül vezetett apró csövön át távolítják el. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és igen hatékony (99.5%), viszonylag kevés (1% alatti) szövődménnyel. Hátránya, hogy a kicsiny mennyiségű magzati szöveteket nem mindig sikerül eltávolítani.

Tágítás (dilatáció) és kürettázs

A beavatkozás során a méhnyak tágítását speciális gyógyszerek, vagy egyre növekvő átmérőjű finom tágítópálcák alkalmazásával érik el. A méh tartalmát szívókészülék, majd a méh falát apró kanálhoz hasonló hurkok (kürett) segítségével távolítják el. A beavatkozás előnyei: 10-15 perc alatt lezajlik, akár egy napos bentfekvéssel is végezhető, illetve az, hogy a műtét után a vérzés általában 5 napon belül szűnik. Hátrányai: a műtét sebészi beavatkozást jelent, fertőzések léphetnek fel. A kürettázs az esetek 97-99%-ában hatékony. A méh helyi érzéstelenítéssel érzésteleníthető, azonban a méh görcseit ez nem csökkenti. Néhány óra pihenés után a nő otthonába bocsájtható.

Tágítás (dilatáció) és kiürítés (evakuáció)

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák. A beavatkozás a tágítás és kürettázs módszeréhez hasonló, azonban nagyobb tágítás, nagyobb méretű szívó, illetve fogó alkalmazására van szükség, emiatt a műtéttel járó kényelmetlenség is nő.

Egyéb sebészi lehetőségek a második trimeszterben

• Tágítás (dilatáció) és eltávolítás (extrakció): A méhnyak korábban ismertetett előkészítése után a magzatot egyben távolítják el - ilyenkor a magzat fejét összenyomják, annak érdekében, hogy az a méhnyakon átférjen.
• Vetélés kiváltása (indukció): A méhnyak gyógyszeres vagy mechanikai tágítása után gyógyszeres úton méhösszehúzódásokat váltanak ki, amelyek hatására 8-72 órán belül a magzat megszületik. A mellékhatások hányinger, hányás, hasmenés lehetnek.
• A méhfal bemetszése (hiszterotómia): A méhfalon ejtett metszésen keresztül távolítják el a méh tartalmát. Ezt a beavatkozást akkor végzik, ha az indukció eredménytelen volt.

Diagnózis és előkészítés

Az orvosnak ismernie kell a terhesség korát, ennek pontos megállapításához a kikérdezésen túl vizsgálatot is végez. A terhességmegszakítás előtt fontos, hogy a terhes nő valamennyi kérdésére választ kapjon, és legyen kellő ideje átgondolnia döntését. Kiskorú anya esetén a beavatkozáshoz a szülők beleegyezése elengedhetetlen.

Utókezelés és szövődmények

A beavatkozást követően a vérzés mennyiségének és a vérnyomás változásának megfigyelésére van szükség. Rh-negatív (immunválaszt kiváltó, genetikailag meghatározott vércsoport antigén hiánya) anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető. A vérzés sebészi terhességmegszakítás esetén 5 napig, gyógyszeres terhességmegszakítás esetén tovább is folytatódhat. Ezen túl a fertőzések megelőzésére szükség lehet antibiotikus kezelésre, valamint kerülendő a nemi érintkezés és a tamponhasználat.

Az abortusz lehetséges szövődményei:

• vérzés
• fertőzések
• méhfal perforáció: komoly vérzést, esetleg csonkoló műtétet eredményez
• magzatrész visszamaradása: vérzést, lázat, gyulladást okoz
• a méh üregében felgyülemlő véralvadék
• hegesedés a méhnyak vagy a méh üregében meddőséghez vezet
• nyakcsatorna sérülése: a tág cervix állandó folyást, krónikus gyulladást okozhat, az újabb terhesség nagyobb eséllyel vezet vetéléshez, koraszüléshez
• Rh-szenzibilizáció
• lelki következmények.

A legtöbb esetben a terhesség megszakítása szövődmény nélküli és nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit. Egy amerikai tanulmány szerint a tizenharmadik terhességi hét előtt végzett terhességmegszakítások 2,5 százalékában fordul elő valamilyen enyhe szövődmény. A súlyosabb, kórházi felvételt igénylő szövődmények előfordulási valószínűsége azonban már fél százalék alatti.

Méhen kívüli terhesség

Amikor a megtermékenyített petesejt a méhen kívül tapad, méhen kívüli terhességnek nevezik. A nő méhe, más néven méh, a magzat otthona a baba születése előtt. A terhesség akkor kezdődik, amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhbe. Sok esetben a megtermékenyített petesejt a méhfalon kívül tapad - a petevezetékekben, a méhnyakban stb. 1 terhességből körülbelül 50-ben fordul elő méhen kívüli terhesség, és azonnali figyelmet igényel.

Típusai

• Petevezetékes terhesség: A méhen kívüli terhesség, amely a petevezetékben jelentkezik, amikor a petesejt kiszabadul a petefészkekből, petevezetékes terhességnek nevezik.
• Nem petevezetékes terhesség: Az ilyen típusú terhességek az összes méhen kívüli terhesség körülbelül 2%-át teszik ki.

Tünetek és diagnózis

A méhen kívüli terhesség korai tünetei és jelei összetéveszthetők a normál terhesség jeleivel. A méhen kívüli terhesség egyik első és korai jele az kismedencei fájdalom és hüvelyi vérzés. Ezek azonban egybeesnek bármely terhesség normális korai tüneteivel, ezért kezelőorvosa lépésről lépésre alkalmazza annak diagnosztizálását, hogy terhessége méhen kívüli-e.

Ha méhen kívüli terhességre gyanakszik, az első dolga, hogy felkeresse nőgyógyász-nőgyógyászát. Ezen kívül kezelőorvosa azt is tanácsolja Önnek, hogy végezzen néhány vérvizsgálatot a progeszteron és a hCG szintjének meghatározására. Azonban azokban az esetekben, amikor a tünetek nagyon súlyosak, előfordulhat, hogy nem lesz elég idő az összes értékelési lépés végrehajtására.

Kezelés és kilátások

Bár még mindig terhességnek tekintik, a méhen kívüli terhesség nem biztonságos az anya és a magzat számára. A magzat ilyen esetekben ritkán éri el a teljes kort, és el kell vetni. Emiatt a méhen kívüli terhesség azonnali kezelést igényel. Ha a méhen kívüli terhességet azelőtt diagnosztizálják, hogy vészhelyzet alakulna ki, orvosa olyan gyógyszereket írhat fel Önnek, amelyek megakadályozzák a sejtek gyors osztódását a méhen kívüli tömegben. Sok esetben azonban a műtétet részesítik előnyben a gyógyszeres kezeléssel szemben. Egy méhen kívüli terhesség megnöveli a következő terhesség kockázatát, de ez nem akadályozhatja meg abban, hogy újra megkísérelje teherbe esni. Miután teljesen felépült a műtét után, fel kell keresnie orvosát, mielőtt újra megpróbálná teherbe esni. Tudnia kell, hogy méhen kívüli terhesség után lehetséges a későbbiekben egészséges, teljes idejű terhesség.

Magzati Medicina Munkacsoport és méhen belüli beavatkozások

A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján januárban alakult meg a Magzati Medicina Munkacsoport, melynek célja a magzatok védelme, a beteg méhen belüli magzatok segítése és a szükséges méhen belüli beavatkozások elvégzése. A csoport megalakítását Benkő Zsófia kezdeményezte, aki korábban - Leipold Gergővel, a klinika szakorvosával együtt - Londonban a világhírű Kypros Nicolaides professzor vezette Fetal Medicine Foundation központjában szerzett nemzetközileg elismert magzati diagnosztika diplomát.

Súlyos vérszegénység kezelése

Egy esetben, amikor az anyuka szervezete ellenanyagot termelt a baba vércsoportja ellen, a 28. hétre olyan súlyos vérszegénység alakult ki az 1200 grammos magzatnál, hogy csak vérátömlesztéssel lehetett elkerülni az azonnali császármetszést. Vér a köldökzsinóron keresztül is adható, amire hazai szinten Pécsett már többször volt példa. Ebben az esetben ugyanakkor ez az eljárás a méhlepény elhelyezkedése miatt nem volt járható út.

A Magyarországon úttörőnek számító, de nemzetközi szinten már régebb óta végzett beavatkozás első lépéseként a magzatot méhen belül kellett a megfelelő pozícióba segíteni, majd beadni a combjába az altató és fájdalomcsillapító gyógyszerkoktélt egy speciális tűvel. Ezt követően lehetett megkezdeni magát a vérátömlesztési beavatkozást, amelyhez a magzati májban elhelyezkedő 5-6 mm átmérőjű vénát kellett megszúrni, hogy a vérkészítmény a magzati keringésbe juthasson. Benkő Zsófia hangsúlyozta, az ország egész területéről várják azokat a várandósokat, akiknél olyan magzati vészhelyzet alakult ki, amire a méhen belüli beavatkozások megoldást jelenthetnek. Céljuk, hogy munkacsoportjuk minél több tapasztalatra tegyen szert, és hosszútávon többféle, hazánkban még nem elérhető magzatsebészeti beavatkozást is bevezessenek (pl. gerincfejlődési rendellenességek korrekciója).

Egyéb méhen belüli beavatkozások

Az ellenanyagtermelés, vagy vírus (pl. anyai lepkehimlő) okozta súlyos vérszegénységen kívül ilyen helyzetet idézhetnek elő például a nyirokrendszeri betegségek. Ezek következtében előfordulhat, hogy a mellhártya lemezei között nagy mennyiségű folyadék szaporodik fel, és a tüdő nem képes kifejlődni. Méhen belüli beavatkozással az anya hasán és a méhen átvezetett kb. fél centiméteres tű segítségével lecsapolható a folyadék, és beültető egy shunt, hogy ne gyűljön fel újra a váladék. A tüdő így szépen kifejlődhet, az anyagcsere betegség pedig kezelhető a születés után. Ugyanígy, ha húgyúti elzáródás vagy beszűkült húgycső miatt a magzat nem tud vizeletet üríteni, az mire megszületik, tönkreteszi a veséket.

Immunológiai és hormonális tényezők a magzat megtartásában

A magzat fiziológiás “transzplantátum”, azaz olyan, mint egy átültetett szerv, amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszély a szerv kilökődése. A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig “idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben és később pedig nem minden esetben lökődik ki. Prof. Balázs Csaba endokrinológus írása e védelem immunológiai és hormonális okait összegzi.

Immunológiai mechanizmusok

A magzat kilökődését számos védő mechanizmus akadályozza. A terhesség alatt megváltozik az immunrendszer szabályozása. Ennek lényege, hogy az immunológiai védekezésért felelős sejtek, az ún. Th1 és Th2 limfociták aránya eltolódik a Th2 sejtek javára. Ennek következtében a Th1 által közvetített immun- és autoimmun folyamatok aktivitása általában csökken, ezért élettani körülmények között a terhesség második trimeszterétől (4.hónaptól) kezdve az autoimmun betegségek tünetei általában javulnak. Ez egy élettani immungátlás, azaz kényes egyensúly, amely feltétlen szükséges ahhoz, hogy a magzat megmaradhasson. Ezt a kényes egyensúlyt azonban számos hormonális és külső tényező képes felborítani. Amennyiben ez a fiziológiás immungátlás nem alakul ki, akkor kóros terhesség és spontán abortusz következhet be.

A citokinek szerepe a vetélésben

A Th1 sejtek által termelt anyagok ún. citokinek a terhesség kimenetele szempontjából kedvezőtlen hatásúak. A Th1 csoportba tartozó gamma interferon (INFγ) citotoxikus T sejteket aktivál, amelyek károsíthatják a magzatot. Egerekben az INFγ-val történő kezelés a terhesség megszakadásához vezetett. Ennek az anyagnak az emelkedését figyelték meg az ismételten vetélő nőkben is.

Kapcsolat az autoimmun pajzsmirigybetegség, a meddőség és a spontán vetélések között

A pajzsmirigy autoimmun betegségei és a terhesség közötti kapcsolatra több magyarázat van:

• A vetélés kapcsolatban lehet azzal az egyensúlyzavarral, amely az autoimmun betegség alatt a Th1 és a Th2 arány kedvezőtlen változásával függ össze.
• Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedőkben a pajzsmirigyhormonok viszonylagos, ill. abszolút hiánya figyelhető meg. Az első három hónapban (trimeszterben) minimálisan emelkedett TSH-t mutattak ki. Amennyiben a TSH érték 2,5 mU/l fölé emelkedett és a TPO elleni antitest szintjük is magas volt, akkor a vetélés kockázata lényegesen növekedett. Ez azt jelzi, hogy az immunrendszer aktiválódása (antitest szint emelkedése) és a csökkent pajzsmirigy aktivitás mindenképpen káros a magzat szempontjából.
• A nemzetközi irodalomban egyértelmű állásfoglalás található arra, hogy a terhesség, sőt a fogantatás előtt a pajzsmirigy alulműködést el kell kerülnünk megfelelő kezeléssel.

Az NK és uNK sejtek

Az NK sejtek természetes ölő sejtek (NK= natural killer cells) fontos szerepet játszanak a daganatok kialakulásának gátlásában, mivel a tumor sejteket képesek elpusztítani. Ennek vizsgálata azért is fontos, mert kiderült, hogy a vérben lévő fokozott számú és funkciójú NK sejt káros lehet a magzatra és vetélését okozhat. Az NK sejtek (ún. CD56 sejtek) meghatározása sejtszeparátorral történik. Sikeres reproduktív folyamathoz szükséges, hogy az NK limfocita sejtarány értéke kevesebb legyen 15%-nál, ideális esetben pedig 12% alatt. Az emelkedett NK sejtarány és/vagy a fokozott NK funkció sikertelen IVF-t, ismétlődő vetéléseket és beágyazódási zavarokat okozhat.

További érdeklődést váltott ki, hogy az NK sejteknek (CD56-al jelzetteknek) van egy fontos alcsoportja, az uNK sejtek, azaz a méhben lévő sejtek. Ezeknek az aktiválódása szerencsére védi a magzatot a kilökődéstől. Ez az elmúlt hónapban leírt felfedezés új értelmezést jelent, másrészt a kezelésben is új távlatokat nyit meg. A jelentősége az, hogy a perifériás vérben lévő NK sejtek számának és funkciójának csökkentése, az uNK sejtek működésének fokozása lehet a cél.

Kiderült, hogy több olyan kezelési mód van, amelyekkel az eddigi eredmények biztatóak. Egyrészt igazolódott, hogy a pajzsmirigy hormonjainak szerepe van ezeknek a sejteknek a működésében (fokozza működésüket!), másrészt a szteroid hormonoknak (mellékvese és a progeszteron), ill. a hCG-nek, a szelénnek kedvező hatása van az NK sejtek működésének kedvező alakításában.

A magzat fogalma és az emberi élet kezdete

Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embernél a 22. napon indul meg.

A pro-life (életért) mozgalom - Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. A két ivarsejt találkozásakor új egyed jön létre. Amikor a humán spermium penetrálja a petesejtet, új valóság születik meg, melyet zigótának nevezünk, amelyet a morula és a blastocyta állapot követ. A genetikai állománya emberi, semmilyen másféle élőlény nem képződhet belőle. Sőt minden más emberi lénytől is különbözik, még édesanyjától is. Az élő szervezet kritériumainak teljesítése. Teljes fejlődési program.

Pro-choice (választásért) mozgalom - Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz, és nem szabad őket a gyermek megszülésére késztetni a törvények szigorításával. A pro choice mozgalomnak létezik mérsékelt, az abortuszt csak a terhesség korai szakaszában (első 10-12 hetében) támogató irányzata, ez főleg Európára jellemző, az Amerikai Egyesült Államok pro choice mozgalma általában a magzat méhen kívüli életképességéig (24. hétig) támogatja az abortuszt.

Terhességmegszakítás jogi szabályozása Magyarországon

Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza. Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van.

Indikációs és időbeli korlátozások

Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig - általában a fogamzástól számított 12 hétig - az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet.

Magyarországi eljárás

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles a Családvédelmi Szolgálat védőnői tanácsadásán megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez esetben az adott egészségi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos "E" jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A formanyomtatvány csak aláírással, orvosi pecséttel és kórházi hosszúbélyegzővel együtt érvényes, és két példányban kell meglennie. A nőgyógyászaton ezzel a papírral kell jelentkezni a műtétre, amihez azonban még szükséges a terhességet igazoló orvosi lelet (melyen a terhességet egyszer már megállapították), ill. egy friss vércsoport-meghatározási és vérképeredmény. A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. A terhességmegszakítást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. 18 éves kor alatti lányok esetében a terhesség megszakítása a 18. életév betöltésétől függetlenül szülői beleegyezéssel lehetséges, illetve bírósági döntéssel is. A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő számlájára. 2022-ben ennek maximális összege 41 667 forint volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül.

Történelmi kitekintés az abortuszra

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.”

Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: 1. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. 2. Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni.

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41).

A veszteség és a gyász feldolgozása

Életünk során a veszteségek, illetve a gyász témája többször is aktuálissá válhat, a szülés körüli időszakban különösen. A vizsgálatok szerint a párok közel 35 százaléka él át veszteséget a várandósság és a szülés során. A kimutatott terhességek 15-20%-a vetéléssel végződik. A veszteségek feldolgozását segítő hagyományos rítusainktól már eltávolodtunk, ugyanakkor új rituálék még nem épültek be kultúránkba. Ezért a veszteséget átélő családok sokszor bizonytalanná válnak, nehezen találnak kapaszkodókat, mint ahogy a tágabb család és az egészségügyi személyzet sem tudja pontosan, hogyan segíthetik, támogathatják jól a gyászolókat.

A terhesség orvosi segítséggel történő megszakíttatása minden esetben biológiai és pszichológiai trauma. Mivel műtéti beavatkozást igényel, és egy fejlődő emberi lény életének vet véget, mindkét fajta hatás érthető. A szülők, vagy az esetlegesen egyedül maradt édesanya döntését az esetek túlnyomó többségében a kényszer szüli, vagyis általában egy nehezen megoldható, vagy másképp talán meg sem oldható problémára válasz az abortusz. Természetesen ahhoz, hogy a magzat elvetetése felmerüljön, az anyának már előzetes tudással kell rendelkeznie terhességéről, ami egyben azt is jelenti, hogy gyermekéről valamilyen kép él a fejében. Ez a képzeleti kép azért különösen fontos, mert ez az alapja a terhesség korai szakaszában az anya gyermeke iránti kötődésének. Mindez változatos erősségű és jellegű lehet, de természetéből fakadóan ritkán nélkülözi az érzelmi töltést. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kapcsolat megszakadása, vagyis az abortusz után többnyire hasonló gyász zajlik le (gyakran nem tudatosan), mint más veszteségek után. Az abortusz, bár megszünteti a terhességet, de a leendő csecsemővel kapcsolatos elképzeléseket nem képes megszakítani, ezért azok újra és újra felmerülhetnek. Mivel a természetes gyász folyamata is tartalmaz önvádat és bűntudatot, ez itt is megjelenik, de érthető módon fokozott mértékben, hiszen a terhesség megszakítása tudatos döntés eredménye. Amennyiben ez nem csak saját elhatározás vagy még inkább, ha a környezet kényszeríti rá a kismamát a műtétre, akkor a harag ezt követően szinte törvényszerűen kifelé fordul, azon személyek ellen, akik befolyásolták ezt a döntést. Sokszor tapasztalni azt, hogy a gyász teljes mértékben elfojtás alá kerül, és a pár úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ez valószínűleg azért van, mert még nem képesek szembe nézni a történtekkel, még időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg is lereagálják. Tehát igen gyakori, hogy akár évek vagy évtizedek múlva tér vissza az élmény érzelmi síkja. Fontos kiemelni, hogy a férfiaknak ugyanúgy végig kell menniük ezen a folyamaton, mint a nőknek. Pszichoterápiákból származó megfigyelések azt mutatják, hogy a feldolgozatlan abortusz a későbbi válás egyik fontos okává válhat. Művi vetélésnél is javasolt az érzelmi hullámzás tudatosítása, leírása napló formájában. Megtörténhet a baba elbúcsúztatása is.

A gyász szakaszai

Számos szakember próbálta megragadni, leírni a gyászreakció folyamatát, szakaszait. Az alábbiakban egy általánosan elfogadott modellt vázolunk fel:

1. Sokk: A veszteség hírét követő első reakció, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk.
2. Tudatosulás és érzelmi kavalkád: Amikor a tudatosulás zajlik, az érzések kavalkádja önt el minket, megjelenik a düh, a harag vagy sokszor a bűntudat. Olyan testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, mellkasi szorítás.
3. Feldolgozás és élet újraszervezése: A legutolsó szakasz a feldolgozás, az élet újraszervezése, amikor a gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt a szeretett személy (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie. A veszteséggel való megküzdés a lelki fejlődés katalizátora is lehet.

Gyásztípusok

• Krónikus gyász: Akkor beszélünk róla, ha a folyamat elhúzódik, akár évekig is tart.
• Késleltetett gyász: Akkor áll elő, ha a veszteség ellenére a gyász természetes jegyei nem jelennek meg vagy le vannak gátolva. A személy úgy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Ilyen esetekben gyakorivá válnak a pszichoszomatikus megbetegedések (pl. fejfájás, gyomorpanaszok).

Segítségnyújtás és támogatás a gyászban

A gyászmunkában legnagyobb segítséget az jelenti, ha a szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát: mellettünk állnak, meghallgatnak, támaszt nyújtanak, időlegesen átvállalnak néhány feladatot stb. Amennyiben valaki egyedül marad a veszteségével, érdemes egy gyászcsoportot vagy szakembert felkeresni, hogy segítségére legyen ebben a nehéz élethelyzetben. Támaszt nyújthat továbbá a vallásos hit és a spirituális gyakorlás, mivel ez segít jelentést és magyarázatot adni a veszteségre. Néhány gyászfeldolgozást segítő módszer, rituálé keretet nyújthat a veszteségek elgyászolása során (pl. emlékdoboz készítése, gyertyagyújtás).

Apák gyásza

Az apáknak nehezebb dolgok van a feldolgozásban, mert gyakran a „légy erős” elvárás irányul feléjük. Azzal, hogy igyekeznek ennek megfelelni és a társuknak is támaszt nyújtani, kevésbé adnak teret a saját gyászuk megélésére. A gyász sokszor elzártan, belül zajlik, keveset mutatnak kifelé ebből. Az érzések közül, ha valamit is kimutatnak, az leggyakrabban a düh. Az apák hamarabb tudnak és akarnak visszakerülni a megszokott életmenetbe. Fennáll a lehetősége, hogy a gyászt teljes egészében elutasítják. Nem azért, mert el akarják utasítani, egyszerűen nem tudják, hogyan gyászoljanak, nincsenek eszközeik hozzá. Ilyen esetekben előfordul a munkába menekülés. Elutasított gyász esetén a testi megbetegedések is gyakoribbá válhatnak (megfázások, fejfájás stb.). Képtelenek érzéseiket szavakba önteni vagy időre van szükségük ahhoz, hogy a fájdalmas élmény felé forduljanak. Ez a félreértés sokszor okoz konfliktusokat a kapcsolatban.

Anyák gyásza

Az anyák gyásza intenzívebb és hosszabb ideig tart. A társas környezet is támogatóbb az anyákkal, bátorítják őket az érzések kifejezésére. A nehéz érzések mellett gyakran megjelennek egyéb tünetek, például alvászavar, fogyás, szorongás is. Mivel kevés ereje marad az anyának a kapcsolatok ápolására, a munkára, fennáll az elszigetelődés veszélye. Ez jelentheti a külső, baráti kapcsolatok fenyegetettségét is, de a párkapcsolatra is vonatkozhat. Az ideiglenesen elveszett örömszerző képesség házassági konfliktusok forrása is lehet. Ezért fontos, hogy az idő előrehaladtával teret kapjon a nő-férfi viszony is, ne csak az anya-apa szerep. Segítséget jelenthet a családi, baráti kapcsolatokra való támaszkodás, különösen akkor, ha párja nem tud oly módon jelen lenni, ahogy arra szüksége van.

Gyerekek és a gyász

Örök kérdés a szülőknek, hogy elmondják-e a gyermeknek a veszteséget (pl. a vetélést) vagy inkább tartsák titokban, mondván, úgysem érti még és így legalább nem fáj neki. A tapasztalat ezzel szemben az, hogy a gyerekek sok mindent megértenek, megéreznek a szülők viselkedéséből, érzelmi hullámzásából. Tudni kell, hogy a gyerekek gyászra adott azonnali reakciói hevesen, de gyorsan lezajlanak. Az ezt követő látszólagos megnyugvás viszont nem jelenti azt, hogy a gyászfolyamat lezárult. A gyerekek gyakran reagálnak regresszióval, azaz viselkedésük visszatér egy korábbi fejlődési állomásra (pl. újból bepisil, nem akar egyedül aludni, éjszaka többször megébred), erős viselkedésváltozásokat is gyakran megfigyelhetünk náluk. A szülőknek érdemes összekötni a gyerek viselkedésváltozását a veszteséggel.

Az ikerterhesség és a „vanishing twin” szindróma

Megesik, hogy a várandósság elején jelenlevő (diagnosztizált vagy diagnosztizálatlan) ikerterhességből az első trimeszterben észrevétlenül vagy fizikai jelekkel kísérve az egyik embrió vagy magzat elhal. Sokszor az ikervárandósságra úgy derül fény, hogy az anya a vetélés jeleit mutatja, majd mikor rémülten orvoshoz megy, kiderül, hogy ott van a szívhang, egy magzat még mindig maradt a méhében. Ebben a helyzetben számos irányt vehet a lélektani folyamat. Bizonyos esetekben a történet veszteség oldala teljesen háttérben maradhat. A mai tudásunk szerint az életben maradt magzatnak az a segítség, ha a család egésze (ő, anya, apa, esetleg a testvérek) együtt hordozza a veszteség nehéz érzéseit. Tehát mindenki számára az az egészséges, ha utat engednek a gyásznak. A pszichoterápiás tapasztalatok és a kutatások azt mutatják, hogy az ikertestvérét túlélő kisbabákban ez az esemény mély nyomot hagy. Körükben gyakoribb csecsemőkorban a nyugtalanság, sok sírás, akár hónapokon keresztül, az állandó keresés, a soha meg nem elégedettség érzése, az idegenekkel való kapcsolatteremtés nehézségei stb.

tags: #tomeny #magzat #megtarto