Inszemináció és tüszőérés: Részletes útmutató a mesterséges megtermékenyítéshez

A meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne.

Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát - így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat. Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje orvosi segítséget kérni.

A termékenységet befolyásoló tényezők

A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség.

Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.

Vizsgálatok és életmódváltás

Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos. A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik.

Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni.

Az inszeminációról általában

Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével. Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció.

Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.

Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik. Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne.

Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira. Sok múlik a jól megválasztott időponton. Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő.

Mikor alkalmazható az inszemináció?

• A pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható.
• Van tüszőérés.
• A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban.
• A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is.

AID (Artificial Insemination by Donor): az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés.

Az inszemináció ellenjavallatai

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem szabad vagy kifejezetten ellenjavallt az inszemináció elvégzése:

• A nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén.
• Amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml, vagy egyáltalán nincsenek mozgó vagy ép ivarsejtek.
• Mindkét oldali petevezető lezárt.
• Súlyos fokú endometriózis.
• Súlyos fokú kismedencei összenövések.
• A méhüreget is deformáló vagy súlyos fokú miómás elváltozás esetén.
• Húgycső-, here- vagy prosztatagyulladás esetén.
• Amennyiben nincs megfelelő tüszőérés és megfelelő méhnyálkahártya.

A tüszőfejlődés és a petesejtek

A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok.

A tüszők száma és fejlődése életünk során

• Egy nő még magzati korban, kb. a 20. héten rendelkezik a legtöbb tüszővel (kb. 6-7 millió).
• Születéskor ez a szám már csak kb. 1 millió.
• Pubertáskorra 300-400 ezer marad.
• A női élet során kb. 400-500 tüsző érik meg ténylegesen annyira, hogy petesejtet bocsásson ki.

Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A tüszők száma meghatározott, véges. Bár fogamzásgátló szedése mellett nincs ovuláció, a tüszők természetes módon akkor is elsorvadnak. A tabletta tehát nem tartja meg a tartalékot, a tüszők száma tovább csökken a szedés ideje alatt is.

Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt.

Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától.

Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.

Ultrahang vizsgálat a tüszők nyomon követésére

A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.

Tüszőméretek a fejlődés során:

A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik.

Az inszemináció folyamata

Amikor a természetes fogantatás várat magára, az inszemináció az egyik legelső és legkíméletesebb lehetőség. Ez a folyamat hidat képez a természetes úton történő próbálkozás és a komplexebb lombikbébi programok között.

Előkészítő vizsgálatok

Mielőtt bármilyen konkrét orvosi beavatkozásra sor kerülne, elengedhetetlen a pár alapos kivizsgálása. Ez az időszak nemcsak a fizikai állapot felméréséről szól, hanem arról is, hogy az orvos és a leendő szülők között kialakuljon egyfajta bizalmi viszony. A szakember ilyenkor részletesen áttekinti a kórelőzményeket, korábbi betegségeket és a ciklus sajátosságait.

• Női oldalon: Az egyik legfontosabb vizsgálat a petevezetékek átjárhatóságának ellenőrzése. Amennyiben a vezetékek elzáródtak, az inszemináció sajnos nem hozhat eredményt, hiszen a spermiumnak és a petesejtnek fizikailag is találkoznia kell. Ezt általában kontrasztanyagos ultrahanggal (HyCoSy) vagy röntgenvizsgálattal végzik el.
• Férfi oldalon: A spermiogram az alapvető kiindulópont. A laboratóriumi elemzés során vizsgálják a spermiumok számát, alakját és mozgási dinamikáját. Érdemes tudni, hogy az inszeminációhoz nincs szükség milliárdnyi sejtre, de egy bizonyos kritikus mennyiség és minőség elengedhetetlen ahhoz, hogy a laboratóriumi előkészítés után elegendő „úszó” maradjon a fecskendőben.

Hormonális stimuláció és monitorozás

Bár létezik természetes ciklusban végzett inszemináció is, a szakemberek leggyakrabban az enyhe hormonális stimulációt javasolják. Ennek célja, hogy ne csak egy, hanem lehetőség szerint kettő vagy három érett tüsző induljon fejlődésnek. Ezzel statisztikailag jelentősen nő a teherbeesés valószínűsége, ugyanakkor a hármas vagy négyes ikerterhesség kockázatát igyekeznek minimálisra csökkenteni. A kezelés történhet tablettákkal (pl. Clostilbegyt) vagy apró, bőr alá adható injekciókkal (FSH tartalmú készítmény, pl. hMG vagy Puregon).

A stimuláció ideje alatt az orvos folyamatosan nyomon követi a folyamatot. Ez általában két-három alkalommal elvégzett hüvelyi ultrahangvizsgálatot jelent, ahol milliméter pontosan megmérik a növekvő tüszők átmérőjét. Ekkor dől el, hogy szükséges-e módosítani a gyógyszeradagon, vagy minden a tervek szerint halad-e.

A tüszőrepesztő injekció

Amikor az ultrahangos mérések azt mutatják, hogy legalább egy tüsző elérte a 18-20 milliméteres méretet, elérkezett az idő a következő kritikus lépéshez. A petesejt ugyanis csak egy rövid ideig, körülbelül 12-24 óráig életképes a tüszőrepedés után. Ezért a beavatkozást pontosan ehhez az ablakhoz kell igazítani. Ez az injekció általában HCG hormont tartalmaz, amely imitálja a szervezet saját jelzését a peteérés befejezésére és a petesejt kiszabadulására. A beadás után nagyjából 34-36 órával történik meg az ovuláció. A pontos időzítés az inszemináció sikerének egyik legfontosabb pillére.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha a tüszőrepedés hamarabb bekövetkezik. Az orvosok vérvétellel is ellenőrizhetik a hormonszinteket, hogy megbizonyosodjanak róla: a szervezet nem indította-e el idő előtt a folyamatot.

Spermium előkészítése

Miközben a hölgy felkészül a beavatkozásra, a háttérben a laboratóriumban is zajlanak az események. A férfi partner által leadott mintát nem közvetlenül használják fel. A természetes közösülés során a méhnyak szűrőként funkcionál, csak a legjobb mozgású spermiumokat engedi tovább.

A minta feldolgozása során eltávolítják a spermából azokat az anyagokat (például prosztaglandinokat), amelyek a méhbe jutva erős görcsöket okoznának. A spermiummosás és dúsítás folyamata során a sejteket centrifugálják és speciális tápoldatokkal kezelik. Ennek eredményeként egy kis térfogatú, de rendkívül magas koncentrációjú, mozgékony spermiumokat tartalmazó szuszpenziót kapnak. A laboratóriumi munka körülbelül 60-90 percet vesz igénybe.

A beavatkozás menete

Sok nő szorong az inszemináció napján, pedig maga az eljárás technikailag nem bonyolultabb, mint egy éves rákszűrés vagy egy rutinszerű nőgyógyászati vizsgálat. A beavatkozás egy speciális vizsgálóágyban történik, és mindössze néhány percet vesz igénybe. Az orvos először egy kacsát (spekulumot) helyez fel, hogy láthatóvá tegye a méhszájat. Ezután egy vékony, steril katéter segítségével a laboratóriumban előkészített mintát óvatosan a méhüreg felső részébe fecskendezi. A beavatkozás fájdalommentes, a legtöbb páciens csupán egy enyhe, feszítő érzésről számol be, ami hasonlít a menstruációs görcsökhöz. Miután a spermiumok a helyükre kerültek, a katétert eltávolítják. Ilyenkor érdemes 15-20 percet fekve maradni.

Mellékhatások és utókezelés

Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. A fertőzés kockázata minimális, mivel steril eszközökkel dolgoznak, de ha láz vagy szokatlanul erős görcsök jelentkeznek, nem szabad várni.

A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. A hormonális támogatás segít optimalizálni a peteérést, és biztosítja, hogy a méhnyálkahártya megfelelő vastagságú és szerkezeteű legyen a későbbi beágyazódáshoz.

A "két hét várakozás" és a terhességi teszt

Lelkileg ez az egyik legnehezebb időszak. A „két hét várakozás” (Two Week Wait) alatt minden apró testi jelre felfigyel az ember. Fontos tudatosítani, hogy az enyhe szurkálás vagy mellfeszülés nem feltétlenül a terhesség (vagy annak hiányának) jele, hanem gyakran a stimuláció és a sárgatest-támogatás mellékhatása.

A sikeres beágyazódáshoz elengedhetetlen a progeszteron nevű hormon megfelelő szintje. Ez a hormon készíti fel a méh nyálkahártyáját a petesejt fogadására, és segít fenntartani a korai terhességet. Ezek a készítmények leggyakrabban hüvelykúp vagy gél formájában érhetőek el, mivel így a hatóanyag közvetlenül ott szívódik fel, ahol a legnagyobb szükség van rá. A progeszteron pótlását általában a terhességi tesztig, pozitív eredmény esetén pedig a várandósság 12. hetéig javasolják.

Az inszemináció utáni 14. nap a bűvös dátum. Bármennyire is nagy a kísértés, a túl korán elvégzett vizeletvizsgálat hamis eredményt adhat. A tüszőrepesztő injekció ugyanis HCG-t tartalmaz, ami a szervezetben maradva akár 10 napig is álpozitív tesztet okozhat. A legmegbízhatóbb módszer a vérből történő HCG-szint mérés. Ez a vizsgálat már egészen korán ki tudja mutatni a terhességet, és a szint növekedéséből következtetni lehet a terhesség életképességére is. Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.

Egyéb asszisztált reprodukciós eljárások

Lombikeljárás (IVF)

Ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül. A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés. A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer).

Asszisztált hatching (AHA)

Akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz. Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás. A kezelést követő gyógyszeres terápiával együtt nagy az esély a terhességre.

Petesejt, spermium vagy embrió donáció

Ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége. Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás.

tags: #inszeminacio #tuszo #meret