A szüléshez társuló pszichiátriai zavarok: megértés, kezelés és támogatás

A gyermek születése alapvető változásokat hoz minden család életében. A várva várt gyermekáldás örömteli esemény, ugyanakkor az anyaság első élményei, a szülés, a szoptatás és az első hónapok történései a gyermekkel sokszor lelki problémákkal terheltté válhatnak. A pszichiátriai betegségek népegészségügyi problémának tekinthetők, és a reproduktív korban lévő nők jóval gyakrabban szenvednek depresszióban, mint a férfiak. A 21. század elejére a depresszió a rokkantság és a korai halálozás második leggyakoribb oka lehet a WHO előrejelzései szerint.

A terhesség és szülés alatt változik az anya hormonszintje, mely összefüggésben áll a hangulati állapotával. Ez a hangulati változás igen széles skálán mozog, az eufóriától a depresszióig terjedően. Amíg a boldogság állapota természetes és kívánatos számunkra, addig a depressziós jellegű hangulati ingadozások komoly aggodalomra adhatnak okot.

A szülést követően a hormonális rendszer változása mellett a nőnek új szerepéhez is alkalmazkodnia kell. Átalakul férjéhez, szüleihez fűződő kapcsolata, módosul testképe és énképe is. Így nem meglepő, hogy ebben a rövid életszakaszban számos pszichiátriai zavar jelentkezhet.

A szülés utáni lelki zavarok különböző formái

A nők jelentős százalékánál, a szülés utáni héten közvetlenül jelentkezik egyfajta szomorúság, mely rövid ideig, kb. egy hétig tart. Ezt a jelenséget "baby blues"-nak nevezik.

A könyv első része összefoglalja mindazt, amit ma a tudomány a terhesség alatti depresszió, a gyermekágyi poszttraumás stressz zavar és a gyermekágyi hangulatzavarok (gyermekágyi lehangoltság, gyermekágyi depresszió és gyermekágyi pszichózis) okairól, megelőzéséről, előfordulásáról, gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléséről tud.

Nemzetközi és hazai adatok szerint a pszichiátriai megbetegedések incidenciája a szülés után ténylegesen sokkal nagyobb, mint a várandósság ideje alatt, a pszichózis esetében 18-szoros a különbség.

A pszichiátriai zavarok történeti áttekintése

A szüléshez társuló pszichiátriai betegségeket a XIX. századig jól körülhatárolt kórképként kezelték. Hippocrates i. e. 700-ban leírta és önálló kórformának tekintette az anyák gyermekágyban jelentkező mentális problémáit, akárcsak Galenus és Celsus. Marcé 1858-ban közzétett egy tanulmányt a szoptató anyák tébolyáról (Traits de la Folie des Femmes Enceintes).

A változás Kraepelin nevéhez fűződik, aki 1860-tól már nem tekintette különálló betegségnek a post partum kórképeket, hanem ezeket a tüneti kép alapján a meglévő diagnosztikus kategóriák valamelyikébe sorolta. E szemléletet átvették a modern klasszifikációs rendszerek is (DSM, BNO), ahol a „post partum” jelzőt sem használták.

1980-tól újabb fordulat következett be, a Marcé Society megalakulásával megélénkült a tudományos érdeklődés a téma iránt. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szintén elismerte a specifikus kapcsolatot a gyermekszülés és a hangulatzavarok között, valamint azonosította a várandósság és a szülés által kiváltott pszichés zavarok egyedi jellegzetességeit. A DSM IV-ben (1994) már a szülés után 4 héten belül megjelenő hangulatzavarok és rövid pszichotikus állapotok „post partum kezdet” megkülönböztető jelzést kapják.

Modern megközelítések és kezelési stratégiák

A várandósság ideje alatt fellépő pszichiátriai betegségek kezelése, szükség esetén pszichiátriai háttérrel a szülés biztosítása, követése, a szülés után kialakult gyermekágyi depresszió vagy pszichózis korai kezelése kiemelt jelentőségű annak érdekében, hogy a kezelés idején a szoptatás, illetve a gyermekkel való kontaktus folyamatosan biztosítva legyen.

Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják az anya-gyermek egységben való kezelés jelentőségét, melynek eredményeként biztosítható az anyai betegség gyorsabb rendeződése, az anyai kompetencia megerősödése, illetve elkerülhető a gyermek szeparációja, ezzel biztosítva a gyermek későbbi egészséges fejlődését és az anya mielőbbi munkaképességét.

A gyermekágyi pszichózis előreláthatólag kedvező lefolyása és a kezelés viszonylag rövid időtartama is indokolja az anya és csecsemő együttes kezelését. Ilyen feltételek mellett az anya a gyermekágyi pszichózis után gyermekét nem idegen testként érzékeli, erősödik benne az anyaság érzése, és kifejlődik a gyermek kötődési szükségleteinek megfelelő természetes kapcsolat. Az együttes felvétel indokolt szorongásos, hangulat- és személyiségzavarban szenvedőknél is.

A pre-, peri- és posztnatális időszakban fellépő pszichés problémák felismerését, szűrését a gyógyszeres terápia szükségességének elbírálása követi. A farmakoterápia során lehetőség szerint próbáljuk a szoptatást fenntartani, ha ez nem lehetséges, akkor ablactatio történik. A gyógyszeres terápiával párhuzamosan pszichoterápiás módszereket is alkalmazunk. A terápiás munkában a kötődési és csecsemőkutatási eredményekre támaszkodva az anya-gyerek interakciót helyezzük a fókuszba, de a heppenheimi modellhez képest is nagyobb hangsúlyt kapnak a rendszerdinamikai szempontok, az apa és - amennyiben lehetséges - a család bevonása.

A szupervízió célja kettős. Egyrészt a programba bekerült esetekkel kapcsolatos problémák, a kezelésből, az együttes elhelyezésből és a beteg szociális hátteréből fakadó nehézségek megbeszélése, a kezelési terv közös, team alapú kialakítása. A szupervízió másik célja, hogy az anya-gyermek kapcsolatban megjelenő problémák megértését és megoldását az interakciós felvételek közös megfigyelésével és megbeszélésével segítse.

Kutatások és programok Magyarországon

Kiemelésre érdemes, hogy hazánkban eddig a gyermekágyhoz társuló pszichiátriai zavarok körében szűrővizsgálat nem történt. Debrecenben és vonzáskörzetében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megye) a szerző és munkatársai vizsgálata az első, amely az EPDS (Edinburgh Postnatal Depression Scale) teszt általuk kidolgozott magyar változatával igen nagyszámú mintán mérte a szüléshez társuló hangulatzavarok előfordulását.

2004-ben megkezdődött az együttműködés az Országos Gyermekegészségügyi Intézet, a Szent János Kórház pszichiátriai osztálya és a heppenheimi Pszichiátriai Intézet között. Egy műhelysorozat keretében, a nemzetközi tapasztalatokat áttekintve fogalmazta meg a team (főorvos, orvosok, pszichológusok, ápolók, szociális munkás) saját lehetőségeit, kompetenciáját.

2007 óta 82 anya és 1 apa (illetve családjaik) vett részt a programban; 54 anya az osztályon fekvőbetegként, 29 anya ambuláns betegként részesült kezelésben. Több olyan betegünk is volt, akinek több várandósságát, szülését, illetve post partum időszakát segítettük, így mondhatjuk, hogy már több „közös” gyermekünk is született.

tags: #szuleshez #tarsulo #pszichiatriai #zavarok #kulonos #tekintettel