Az ovulációt szabályozó hormonok és szerepük a női egészségben

Az ovuláció, vagyis a peteérés, a női reproduktív ciklus központi eseménye, amely minden hónapban megtörténik a fogamzóképes korú nők életében. Ez a rendkívül alulértékelt, ám létfontosságú folyamat nem csupán a termékenység alapvető feltétele, hanem szoros kapcsolatban áll a női hormonháztartás változásaival is, amelyek számos fizikai és érzelmi tünetet okozhatnak. Ennek megértése elengedhetetlen a női egészség ápolásához és a tervezett családalapításhoz. Ahogyan dr. Jerilynn Prior fogalmaz, „felbecsülhetetlen az az előny, amelyre a nők 35-40 évnyi ovulációs ciklussal szert tesznek. A ciklusaik lezajlása által ugyanis csökkenthetik olyan betegségek kockázatát, mint például a csontritkulás, az emlődaganat, a stroke vagy a demencia”.

Mi az ovuláció és miért fontos?

Az ovuláció jelentése peteérés vagy tüszőrepedés, amely akkor következik be, amikor a hormonális változások jelzik a nő petefészkeinek, hogy érett petesejtet bocsátanak ki. Általában havonta egyszer fordul elő a nők menstruációs ciklusa során. Az ovuláció egy sor gondosan kidolgozott, szigorúan egymásra épülő lépés eredménye, az endokrin rendszer csodásan vezérelt összjátéka nyomán történik meg. Amikor a petefészek egy érett petesejtet bocsát ki, a petesejt a petevezetékbe kerül, hogy ott maradjon 12-24 órán keresztül, és ez idő alatt megtermékenyülhet egy spermával. A spermiumok a nemi érintkezés után öt napig fennmaradhatnak a női reproduktív traktusban, megfelelő testkörülmények között. Az ovuláció nélkülözhetetlen a hormonrendszer megfelelő működéséhez, és Prior professzor szerint az ovulációs ciklusok a „jó egészség teremtői”.

A női menstruációs ciklus szakaszai

A női ciklust négy fő szakaszra bonthatjuk, melyek hormonoktól vezérelve zajlanak:

1. Menstruációs szakasz: A ciklust mindig a menstruáció első napjától számítjuk, amikor friss vérzést tapasztalunk. A vérzés általában 3-7 napig tart, és során a méh nyálkahártyájának felső rétege leválik.
2. Follikuláris fázis: A menstruációs vérzés első napjával elindul a follikuláris fázis. Ekkor az agyalapi mirigy follikulusstimuláló hormont (FSH) termel, amely serkenti a petefészkekben lévő tüszők érését és az ösztrogén hormon termelésének megindítását.
3. Ovulációs szakasz: A ciklus közepén, jellemzően a 14. nap körül (de ez egyénileg változó) az ösztrogén magas szintje kiváltja a luteinizáló hormon (LH) szintjének gyors emelkedését (LH-csúcs). Ez az LH-csúcs okozza az érett petesejt kilökődését a petefészekből.
4. Luteális fázis: A megrepedt tüszőből sárgatest alakul ki, amely a progeszteron nevű női nemi hormont termeli. A progeszteron vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nem történik meg a megtermékenyítés, a sárgatest visszafejlődik, a progeszteron és ösztrogén szintje lecsökken, és a méhnyálkahártya lebomlik, ami újabb menstruációhoz vezet.

Az ovulációt befolyásoló hormonok

A hormonok különböző kémiai anyagok, melyeket különböző szerveink termelnek, és a többi szervünkre is kihatással vannak. Főbb szabályozó funkcióik az anyagcsere és a szaporodás. Az ovuláció bonyolult biológiai folyamat, amely több hormon gondosan koordinált összjátékának eredménye.

Follikulus stimuláló hormon (FSH)

Az FSH az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődik, és serkenti a petefészek tüszőinek érését. Koncentrációja a vérben fordítottan arányos az ösztrogén szinttel és a petefészek működési fokával. Alulműködése következtében menopauza, petefészek kimerülés, ovuláció kimaradás lehetséges. Emelkedett értéke következtében előfordulhat: klimax, alacsony progeszteronszint, PCOS, IR, Schmidt-szindróma, petefészek/here daganat, kemoterápia/sugárkezelés (mely érintette a petefészkeket). Szintjét leggyakrabban meddőség esetén szokták ellenőrizni.

Luteinizáló hormon (LH)

Az LH az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődik. Előidézi a peteérést, stimulálja a hormonok termelődését a petefészekben. Az LH kiváltja az FSH által érlelt tüsző további érését és középidőben a tüszőrepedést, az ovulációt. Ennek hatására jön létre a sárgatest a petefészekben, ami progeszteron hormont termel. Az ovuláció előtt 24 órával az LH értéke megemelkedik, ezzel jelezve a termékeny időszakot.

Ösztrogén

Az ösztrogén nőknél a petefészekben és a méhlepényben termelődik. A menstruációs ciklus szabályozásában vesz részt, illetve a terhesség során is fontos szerepük van. Az ösztrogén a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért (mellek, méh), a csontosodásért és a koleszterinszint szabályozásáért is felel. A ciklus első felében van jelen, és a petefészekben termelődik. Menopauzában szintje a vérben jelentősen csökken, az ismert változó kori panaszok megjelenését okozva.

Progeszteron

A progeszteron a placentában és a petefészekben termelődik, a sárgatest által. Az egyik legfontosabb női nemi hormon, mely elősegíti a beágyazódást a terhességnél, illetve ellensúlyozza az ösztrogén szintjét. A progeszteron hiánya fogamzási nehézségeket és korai vetélést okozhat. A ciklus második felében van jelen, és csak tüszőrepedés után kezdődik a termelődése. Sajnos feltételhez kötött a termelődés, mivel ha nincs tüszőrepedés, nincs progeszterontermelődés sem.

Prolaktin

A prolaktint az agyalapi mirigy termeli. Koncentrációja a vérben nagymértékben megemelkedik a szülés következtében, hatására megkezdődik a tejelválasztás. A magas prolaktinszint leggyakoribb oka lehet az agyalapi mirigy hormontermelő daganata (hipofízis mikroadenóma), veseelégtelenség, pajzsmirigy elégtelenség, májzsugor, vagy bizonyos gyógyszerek szedése. Magas prolaktinszint meddőséget és PMS-t is okozhat, mivel gátolja a petefészek működését és blokkolja a tüszőrepedést.

Tesztoszteron

A tesztoszteron a női szervezetben is jelen van, a mellékvesék és a petefészkek választják ki kis mennyiségben. A szexuális aktivitás, a libidó, a csontosodás, illetve a vázizomzat kialakulásáért felel. Túlműködése okozhat menstruációs zavarokat, férfias külsőt, fokozott szőrösödést, hajhullást, bőrproblémákat (pl. akne), tüszőérés elmaradását, illetve meddőséget.

AMH (Anti-Müller-hormon)

Az AMH-t szintén a petefészek termeli, és az ováriumok maradék/tartalék kapacitásának mérésére szolgál. Azaz a nők termékenységének fokáról nyújt tájékoztatást. Meddőség, korai menopauza, petefészek kimerülés esetén segít a diagnózis felállításában. Lombik program előtt az AMH szintjét vizsgálják a petefészkek stimulálhatóságának felmérésére.

Az ovuláció jelei és megfigyelése

Az ovulációra számtalan jel utal, a legfontosabbak a méhnyaknyák, a testhő és a méhszáj változásai. A cikluskövetési módszerek mindegyike az ovuláció jeleinek felismerése köré szerveződik, ezért az egészséged alapos megfigyelése miatt is nagyon jó ötlet lehet elsajátítani a neked legszimpatikusabbat.

• Méhnyaknyák változása: A peteérés előtti időszakban a méhnyaknyák által a hüvelybemenet körül keltett érzet megváltozik. A nyák megjelenése a termékenység jele: táplálja és védelmezi a spermiumokat, átszállítja őket méhnyakon keresztül, és életben tartja őket a méhen belüli útjuk során. A fejlődés menete általában a száraztól a ragacsoson át nedves, végül síkos érzetig tart. A nyák látványa is napról napra különböző lehet, a legtermékenyebb napokon tojásfehérje-szerűvé válik.
• Testhőmérséklet változása: A tested hőmérséklete ovuláció előtt jellemzően picit leesik, majd az ovulációt követően megemelkedik (körülbelül 0,5-1°C-kal). Ennek a követéséhez minden reggel ugyanabban az időpontban fel kell jegyezned a testhődet - még mielőtt bármit is csinálnál, közvetlenül ébredés után.
• Méhszáj változása: Az ovuláció környékén a méhszáj puhább, nyitottabb, mint máskor.
• Ovulációs fájdalom (mittelschmerz): Egyes nők kisebb medencei kényelmetlenséget vagy enyhe görcsöket tapasztalnak az ovuláció előtt vagy alatt.
• Ovulációs vérzés: Ritkán előfordulhat enyhe, pecsételő vérzés az ovuláció idején.
• Puffadás és mellérzékenység: Néhány nő puffadást és mellérzékenységet tapasztal az ovuláció előtt és alatt.
• Ovulációs tesztek: Ezek a tesztek a vizelet LH-szintjét mérik, amely az ovuláció előtt emelkedik, jelezve a közelgő peteérést.

A termékenység ablaka

Az ovuláció ideje egyénről egyénre változik, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy a menstruációt megelőző 10-14. nap között történik meg. Az ovuláció napja ciklusról ciklusra változhat. Fontos tudni, hogy a petesejt az ovulációt követően mindössze 24-48 óráig életképes, míg a spermiumok a női reproduktív traktusban akár 5 napig is életben maradhatnak. Ezért a nők az ovuláció előtti napon és az ovuláció napján a legtermékenyebbek.

Hormonális egyensúlyhiányok és ovulációs zavarok

Az ösztrogén és a progeszteron megfelelő egyensúlya a női egészség alapja. Amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest, kialakul az ösztrogén dominancia, mely számos problémát okozhat:

• PMS (premenstruációs szindróma): Mellfeszülés, migrén, hangulatingadozások, alhasi fájdalom, puffadás, ödéma, ingerlékenység. Oka a rövid luteális szakasz és az alacsony progeszteronszint.
• Mellfibrociszták: Jóindulatú, mozgatható csomók a mellben.
• Túl erős menstruáció: Az ösztrogén hatására túlépült méhnyálkahártya okozza, akár 400-500 ml vérveszteséggel járhat.
• Meddőség: Az ovuláció hiánya vagy a progeszteron elégtelen termelődése megakadályozhatja a megtermékenyített petesejt beágyazódását.
• Endometriózis: Az ösztrogén burjánzásnak indítja a méhnyálkahártyát, amely a méhen kívülre vándorolva rendkívül fájdalmas tüneteket okoz.
• Menopauza (klimax): Bár az ösztrogén termelődése csökken, ovuláció hiányában a progeszteron szintje nullára esik, ami relatív ösztrogéndominanciát eredményezhet, hőhullámokat, izzadást és egyéb panaszokat okozva.

Az ovuláció serkentése és meddőségi kezelések

Ha egy nő nehezen esik teherbe, számos orvosi kezelés áll rendelkezésre az ovuláció serkentésére vagy szabályozására. Ezek a gyógyszerek hasonlóan működnek, mint a természetes hormonok, az FSH és az LH, és így idézik elő az ovulációt.

Hormonális készítmények az ovuláció serkentésére

• Clomiphen citrát: Szájon át szedhető gyógyszer, amely a hipofízist több FSH és LH hormon felszabadítására serkenti, ezzel elősegítve a peteérést.
• Humán menopauzális gonadotropin (hmCG)/rec FSH: Injekció formájában juttatható be a szervezetbe. Közvetlenül a petefészkeket stimulálja és többes tüszőnövekedést okoz.
• Humán choriogonadotropin hormon (hCG): Ha ovuláció indukciót alkalmaznak, általában ezzel a vegyülettel idézik elő a petesejtek kiszabadulását. Kizárólag injekció formában hozzáférhető.
• Progeszteron származékok: Többes peteérés esetén a terhesség korai szakaszában progeszteron támogatásban részesítik a beteget.
• Metformin: Akkor alkalmazzák, ha a meddőség hátterében az inzulinrezisztenciát tartják a fő oknak.
• Bromocriptin: Azoknak a hölgyeknek lehet előnyös, akiknek menstruációs ciklusa a magas prolaktinszint miatt szabálytalan.

A hormonális kezelések során az orvosok folyamatosan figyelik a szervezet válaszreakcióját vérvétellel (ösztrogénszint mérés) és hüvelyi ultrahanggal (tüsző méretének vizsgálata). Amennyiben szükséges, emelik a gyógyszer adagját a megfelelő érettség eléréséhez. Az utolsó hormon injekció után 24-48 órával hCG injekciót adnak, majd javasolják a nemi közösülést, vagy mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak.

Kockázatok és ellenjavallatok

Egyes betegségek esetén tilos hormonkezeléssel peteérést kiváltani, mert a hormonok megnövekedett szintje súlyosbíthatja a fennálló betegséget. Ilyen például az agy nemi hormon termelését serkentő részeinek, vagyis a hipofízis és a hipotalamusz daganatai esetén. Női nemi szervek, vagyis a méh, a petefészek valamint az emlő tumoros elváltozásai esetén sem adható hormonkezelés, mert sok esetben ezek a tumorok a magasabb hormonszint miatt gyorsabban növekednek. Szoptatás alatt sem alkalmazható hormonkezelés, mert az befolyásolhatja a tejelválasztást.

tags: #milyen #hormon #okozza #az #ovulaciot