A szülés szuggesztív ereje: Hogyan befolyásolja a méh és a kommunikáció a szülésélményt?

A szülés egy olyan egyedülálló esemény az életünkben, amely számtalan érzelmi behatással és módosult tudatállapottal jár, és így megnöveli a szuggesztibilitást. Ezért a vajúdás-szülés során hallottak, látottak, az egészségügyi személyzettől érkező jelzések mély nyomot hagynak bennünk, akár hosszú idő után is. De mi is az a szuggesztió, és hogyan befolyásolja a szülésélményünket?

A szuggesztió olyan üzenet, amit a páciens önkéntelenül befogad és hatással van rá. Ez lehet pozitív, a gyógyulást elősegítő és lehet negatív, a gyógyulást hátráltató üzenet is. A kommunikáció megjelenhet szavak formájában, ám mozdulatok, illetve a tárgyi környezet is vált ki hatást.

A várandósság és a szülés alatt természetes módon megemelkedik a szuggesztiókra való fogékonyság, az édesanya számára kiemelkedő jelentőséggel bír minden, amit körülötte tesznek vagy mondanak.

A kórházi kommunikáció és a szülésélmény

A kórházi és kifejezetten a császármetszés alatti kommunikáció sajátosságai alapvetően befolyásolják a szülésélményt. Gyakran önkéntelenül is a negatív kommunikációs szituációk jutnak eszünkbe, hiszen alapvető rendszerszintű hiányosság, hogy az egyetemi képzésben nem kap elég hangsúlyos szerepet a megfelelő kommunikáció oktatása, pedig a páciensekkel való napi kapcsolatban ez rendkívül fontos készség, tudás.

A megfogalmazás szemléletet közvetít, a szavaink komoly lelki, de bizonyítottan testi károkat is okozhatnak, pedig tudatosan jól használva ezeket komoly segítséget jelentenek a gyógyulásban. A várandósgondozás minden szintjén beszámolnak az anyák negatív tapasztalatokról. A szülés kapcsán sokan a fájdalomtól félnek leginkább, ám végül a bánásmód lesz az, aminek az élményét egyfajta teherként magukkal viszik a nők a szülésükről.

Ilyen lehet az anya számára, amikor a CTG-görbe alapján lekicsinylik azokat az összehúzódásokat, amiket ő szubjektíven már nagyon fájdalmasnak él meg, vagy mintha ott sem lenne, nem odaillő témákról beszélgetnek a császármetszés alatt a műtőben; de az is, ha nyersen közlik vele, hogy nem fog tudni szoptatni, mert kicsik a mellei (holott tudjuk, hogy ez semmiben nem fogja befolyásolni a szoptatás sikerességét).

Szerencsére azonban a számtalan rossz történet mellett vannak pozitív megerősítő mondatok és élmények is, amelyeket mindig megemlítenek a nők a szülésélményeik feldolgozásakor. Ezek hosszú távon az anyákkal maradnak és olyan jó érzés visszaemlékezniük egy-egy kedves szóra, gesztusra, amit a legnehezebb pillanatokban kaptak és erőt tudtak belőle meríteni.

A pozitív, támogató kommunikáció ereje

A jó, pozitív, megerősítő kommunikáció elsősorban támogató, megengedő: vagyis, ha valaki sír vagy elmondja, hogy számára nehéz egy adott helyzet, akkor fontos lenne, hogy az egészségügyi személyzet ezt ne bagatellizálja el, hanem engedjen teret az érzelmeknek. A szülő nőnek joga van kifejezni ezeket, és joga van akár annak a gyásznak a kifejezéséhez is, hogy esetleg nem tudott természetes úton szülni.

Minden bátorító, motiváló, megerősítő mondat hatalmas erőt adhat ilyenkor. Fontos a nők partnerként kezelése, a folyamatos ritmusú kommunikáció és a megfelelő tájékoztatás, illetve jó lenne megkérdezni őket, mire van igényük. Ha egy olyan tekintélyszemély, mint az orvos például a császármetszés során jól használja a kommunikációs formulákat, és támogatóan fejezi ki magát, az pozitív hatással lehet az egész szülésélményre és magára a gyógyulási folyamatra is. Így a császármetszés, ami akár csalódottságra adhatna okot, egészen más élménnyé válhat, ha a kórházban odafigyeltek, kedvesek voltak velünk, és figyelembe vették a szempontjainkat.

A várandós pácienssé válása és a "majd a műszer megmutatja"-felfogás

A gyermekvárás és a szülés Magyarországon olyan egészségügyi környezetbe került esemény, ahol a „páciensek” többsége teljesen egészséges. Ezt illusztrálja, hogy a leleteken ott szerepel a „beteg” megnevezés, illetve az alacsony és magas rizikójú beosztás is, amely már magába foglalja a komplikáció fogalomkörét. Az egész környezet, a berendezés, a tárgyak, még a szagok is erősíthetik az üzenetet: a várandósság egy veszélyes, rizikós dolog, a várandós pedig páciens.

Az ultrahangkép készítésének elterjedése és előtérbe kerülése azt üzeni, hogy a műszerek és az általuk szolgáltatott adatok fontosabban, mint az anya érzete, állapota, sejtései. Míg az ultrahangfelvétel nagyon fontos információkat szolgáltathat, a legtöbb és legmélyebb tudással a magzat aktivitásáról, annak időbeli változásairól maga az anya rendelkezik - ő a gyermek elsőszámú szakértője. Érdemes lenne ebben a tudásában megerősíteni minden várandóst. Azonban a sűrűn előírt ultrahang azt üzenheti az anyának, hogy itt bármikor baj lehet.

Felkészülés a szülésre és a szuggesztiók tudatos kezelése

Nagyon fontos, hogy felkészülten érkezzünk a szülésre, és tudatában legyünk a lehetőségeinknek, hogy adott helyzetben megfelelően dönthessünk. Fontos, hogy a szülésen ne csak túl akarjunk esni, hanem erősítsük magunkban, hogy jogunk van kérdezni, kérni, az igényeinket kifejezni, és jogunk van a személyre szabott ellátáshoz is. Mint ahogy ahhoz is, hogy az egészségügyi személyzet elismerje, hogy szülésünk különleges életesemény. Tudatosítani kell azt is mindenképp, hogy a kórházban egyfajta szolgáltatást kapunk.

A szülésélményt befolyásoló tényezők

Egy 2002-es kanadai tanulmány, melyet Ellen D. Hodnett publikált, rávilágított, hogy a szülésélmény kapcsán a fájdalom jelentőségét a legtöbb nő még csak meg sem említette, és az összesítésben is csak a sokadik helyen szerepelt a fájdalom. A legfontosabb tényező a szülésélmény kapcsán az volt, hogy milyen gondolatokkal tekintenek az anyák a szülésre. Amikor eleve rettenetesnek, borzalmasnak és negatív élménynek állítják be a szülést a gondolataikban, akkor ez valószínűleg visszaköszön a valóságban is. Míg ha egészséges izgalommal, egyfajta kalandként és megtapasztalásként tekintenek a szülésre, akkor az élmény általában sokkal pozitívabb. Szintén fontos az is, hogy mennyire reális a szüléssel kapcsolatos kép, ami az anyák fejében él és mennyire cseng össze a valósággal.

A szülés-élményt befolyásoló tényezők:

• Az anyák gondolatai és hozzáállása a szüléshez.
• A szülésznővel és az orvossal való kapcsolat.
• Támogatás a szülés során.
• Bevonódás a döntésekbe, közös döntéshozatal.

A szülésre való felkészülés módszerei

A szüléssel kapcsolatos félelmek, szorongások leküzdésében a szülés előtti tanfolyamok segítenek: ennek része a megfelelő felvilágosítás, másrészt érdemes megismerkedni a szülés majdani helyszínével, ami ekkor már nem lesz idegen a kismama számára. A tanfolyamokon pontosan ismertetik a szülés menetét, illetve azokat a jeleket, amelyek a szülés közelgő megindulására utalnak: ezek közé tartoznak a rendszeres fájások, valamint a magzatvíz elfolyása.

Számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre a stressz és a szorongások oldására és arra, hogy megtanuljuk pozitívan befolyásolni a testünk működését és ezáltal úrrá legyünk a szüléssel kapcsolatos szorongásainkon:

1. Stresszoldó módszerek és autogén tréning: Amikor szorongunk, szaporán ver a szívünk, gyorsabban vesszük a levegőt és az izmainkat megfeszítjük. Az autogén tréning megfordítja a folyamatot: hat lépcső során eléri, hogy nyugodt mély légzés, szabályos szívverés, és ellazult izmok mellett, elengedjük szorongásainkat is.
2. Raffai Jenő-féle anya-magzat kapcsolatanalízis: A csaknem két évtizede kidolgozott módszer során az anya relaxált állapotban hangolódik rá a magzat érzéseire. A foglalkozások alatt olyan kétoldalú érzelmi kötődés jön létre köztük, aminek a segítségével szabályozhatóvá, harmonikussá tehető az anya-magzat kapcsolat.
3. Hipnoszülés: Ez nem bizarr transzba esést jelent, hanem az autogén tréning és a meditáció során megélt állapothoz hasonló tudatos, ellazult jelenlétet. A hipnózisban az elme racionális része elcsendesedik, és csökkenthető a szorongás, a fájdalom érzése.
4. Haptoterápia: A terapeuta a beszéden túl, érintésekkel lép kapcsolatba a páciensével, meghívja őt az érzései átélésére, miközben megerősíti őt abban, amit átél.
5. Mese- és művészetterápia: A szorongató érzésekhez társítható mesén keresztül a terapeuta és a kismama egy kreatív játék, közös gondolkodás keretében kerül egyre közelebb a probléma megoldásához.
6. Intimtorna: A medencekönyéki izmok, a hüvely és a gátizmok megerősítésével hozzájárul a gát védelemhez, rugalmasítja a kötőszöveteket, megkönnyítheti a szülést és a későbbi regenerálódásban is nagy szerepet játszik.

A méh egészsége és a szülés

A méh fájáskészségét befolyásoló tényezők mellett a progeszteron nevű lepényi hormon emelendő ki, ami a szülést megelőző hetekben már igen nagy mennyiségben termelődik. A progeszteron fő feladata a terhesség fenntartása, emellett ellazítja az anyai szöveteket, így könnyebbé válik a magzat szülőcsatornán való áthaladása. Ez egy kétirányú folyamat, amelynek során az anya medencecsontjai rugalmasabbá válnak a szeméremízület környékén, másrészt a szülés közben a baba koponyája is idomul a kutacsok mentén.

A méhnyak állapotát a szülés közeledtének időpontjában a hormonális változások befolyásolják: tapintással ilyenkor jól megállapítható, hogy mennyire érett a méhszáj. Ha a méhnyaknak az ajakhoz hasonló tapintata van, akkor érett, ha viszont az orrhoz hasonló, keményebb tapintatú, akkor éretlen (utóbbi esetben gyógyszeres kezeléssel segíthető az érés folyamata, a szülés megindításához szükséges magzati javallattal). Az állag mellett a méhnyak tágassága, valamint a hossza is fokozatosan változik: a szülés előtt rövidülni és tágulni kezd a szerv. A tapintásos vizsgálatot a terhesség harminchetedik hetétől végzik heti rendszerességgel, ez alapján megközelítőleg pontos tájékoztatás adható a kismamának a szülés várható időpontjáról.

A magzat elhelyezkedése

A magzat elhelyezkedésénél az esetek döntő többségében kétféle pozíció lehetséges, a fejvégi és a farfekvéses helyzet. A terhességek 92-94%-ában a magzat a megfelelő, fejvégi pozícióban van a szülés időpontjában - ez tekinthető a kívánatos állapotnak. A harmincadik hét körül a magzatok még nagyjából fele-fele arányban vannak a fej- illetve medencevégi helyzetben, ilyenkor tehát még nem kell aggódni amiatt, ha a magzat medencevégi helyzetben van. Az elhelyezkedésre az utolsó hónapban, a harminchatodik hét környékén kell igazán odafigyelni, de a magzat ekkor már általában a jó irányba fordul.

Ha mégis medencevégű állapotban maradna a születendő gyermek, akkor nagy valószínűséggel császármetszéssel segítik világra a csecsemőt. A császármetszés alkalmazása előtt persze még arra is lehetőség van, hogy kézzel „terelgessék” a megfelelő irányba a csecsemőt: ez az esetek nagyjából felében sikerül is. A méh fájáskészségét ilyenkor infúziós fájáscsökkentő kezeléssel próbálják mérsékelni, majd ultrahanggal vizsgálják a méhlepény helyzetét és a magzat elhelyezkedését. A medencevégi elhelyezkedés azért veszélyes, mert a baba feneke puhább a fejénél, így könnyebben áthalad a szülőcsatornán, a koponya viszont fennakadhat. A köldökzsinórból érkező vérellátás ilyenkor elakad, és amennyiben öt percnél tovább tart ez az állapot, a magzat megfulladhat.

Különböző kultúrák szuggesztiói a szülésről

Minden kultúrában kialakul egy jellegzetes hiedelem- és szokásrendszer a várandósággal és szüléssel kapcsolatban, s ezt a nemzedékek továbbadják egymásnak. Az átörökítés történetek, képek vagy épp filmek által történik. A történeteket alkotó szavaknak, képeknek teremtő erejük van: előre kijelölik a megélhető élmények körét, ezáltal erősen befolyásolják azt, hogy miként éli meg az eseményeket az édesanya és a környezete.

Néprajzi kutatások segítenek nekünk ihletet meríteni a pozitív üzenetekhez. A törzsek gyakran használtak szertartásokat, rituális szövegeket a várandósok körül:

• Brazíliai tapirape törzs: Úgy tartották, hogy a magzatok lelkei beköltöznek a nő méhébe, ott mocorognak, megnézik, hogy jól érzik-e magukat. Ha nem érzik jól magukat, akkor elhagyják a méhet, ám ha jónak találják, maradnak és tovább fejlődnek. A törzs varázslói úgy próbálták befolyásolni a kis lelket, hogy szertatások közben duruzsoltak neki: „Ez egy jó méh, ez egy jó anya lesz, érdemes itt maradni!”
• Thaiföld: A negatív szuggesztiók elkerülésére irányult az a szokás, hogy a bába szigorúan megtiltotta a várandós és szülő nő körül az alábbi szavak említését: „nehéz szülés/elakadás/beszorulás/bezáródás”.
• Afrikai yoruba törzs: Ezzel a verssel biztatták a szülő nőket: „A kecskének nincs bábája. / A birkának nincs bábája. / Mikor a kecske terhes lesz, biztonságban megszül. / Mikor a birka terhes lesz, biztonságban megszül. / Te, most, hogy terhes vagy, biztonságban megszülsz.”

Mind a három hagyomány pozitív szuggesztiókkal vagy épp a negatívak elkerülésével megerősíti a nő hitét a saját testében és a kisbabája képességében: mély üzenetként azt adják át, hogy a nő tud szülni, s a baba tud megszületni.

Visszajelzés fontossága

Nagyon fontos, hogy a szülés után a jó és rossz tapasztalatainkat visszajelezzük az orvosunknak, szülésznőnknek, akár a csecsemőosztályon dolgozóknak, a kórháznak! Ezt megtehetjük személyesen, levélben vagy online fórumokon. A visszajelzés tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy fejlődés legyen ezen a téren is. Sajnos a közösségi térben csupán azok a boldog bejegyzések férnek meg, amelyek egy-egy egészséges kisbaba érkezéséről adnak hírt, és arról, hogy „mindenki jól van”. A családok valódi történetei, a nők személyes testi-lelki megélései, nehézségei, fájdalmai rejtve maradnak, majd kimondhatatlanná válnak, végül tabuvá szilárdulnak.

tags: #szules #szuggesszio #jo #meh