Biztonságos babahordozó és gyermekülés rögzítés az autóban – Amit minden szülőnek tudnia kell

Az autózás a leghétköznapibb utazási forma, ugyanakkor a legveszélyesebb is, hiszen ezt használják a legtöbben. Fontos, hogy mind a saját, mind pedig a kocsiban velünk utazó gyerekek testi épségét a legnagyobb mértékben óvjuk. Ezt felnőttek esetében a biztonsági öv használatával garantálhatjuk, a gyerekeknek azonban speciális kiegészítőkre van szükségük, hiszen egy hirtelen fékezés vagy ütközés esetén a biztonsági öv nem nyújt kellő védelmet a kicsiknek.

A balesetekre nem készülünk, csak megtörténnek. Olykor hirtelen, egy pillanat alatt bekövetkeznek, megváltoztatva emberek, családok életét. Sokszor éppen a vétlenekét. A hatások egyes esetekben elkerülhetők vagy legalább enyhíthetők, ehhez egyre több eszköz áll rendelkezésünkre, de az is elengedhetetlen, hogy ezeket jól használjuk. A balesetek csecsemő-, gyermek- és fiatalkorban is a vezető halálokok közé tartoznak. Könyörtelen igazság viszont az, hogy egyetlen gyermekélet elvesztése is túl sok. Százszázalékosan aligha védhetjük meg magunkat vagy gyermekeinket, mert a közlekedésnek egyszerűen túl sok olyan tényezője van, amire nem lehetünk kihatással. De a minimumot megtehetjük: használjuk azokat a biztonsági rendszereket, amelyek rendelkezésünkre állnak, és amelyeket egyébként a jogszabályok sok esetben elő is írnak.

A KRESZ előírásai és a gyermekülések kötelező használata

Magyarországon 2002. január 1-jétől kötelező a gyermekbiztonsági rendszerek használata. A gyermek biztonságát szolgáló ülés ma kötelező, így erről kár vitát nyitni. Rövid távon is az, még ha tényleg csak pár percnyire mész is gyermekeddel, és lassan hajtasz. Ugyanakkor már ilyen tempónál is szenvedhetsz komoly sérüléseket felnőttként is, egy gyermek esetében pedig még nagyobb az esélye ennek, különösen a legkisebbek esetében, akiknek izomzata még képtelen védekezni a hirtelen érkező fizikai behatásokkal szemben.

Az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet, közismertebb nevén a KRESZ, elég egyértelműen fogalmaz: "A gépkocsiban vagy a mopedautóban - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert a jármű e célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz kell a gyártója által megadott szerelési információknak megfelelően rögzíteni. A jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban a jármű első üléséhez a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható."

A gyermekbiztonsági rendszer a babahordozót, a gyerekülést és az ülésmagasítót jelenti, és a rendelet szerint a gyermek magassága és testsúlya határozza meg, hogy melyiket is kell használni, nem pedig a kora. A kor egyébként 18 éves kor felett lesz lényeges, ugyanis 18 év felett már nem kell gyermekbiztonsági rendszer akkor sem, ha az illető nem éri el a 150 cm-es magasságot, addig viszont kötelezően ülésmagasítóban kell, vagy kellene ülnie. A törvény arról is rendelkezik, hogy 3 év alatti gyermeket csak olyan gyermekbiztonsági rendszerben, vagyis gyerekülésben lehet szállítani az autóban, melyhez hevederek (pántok) tartoznak, és azzal is kell őket rögzíteni, tehát nem a biztonsági övvel. Mielőtt gyerekülést választunk, mindenképp célszerű utána járni a KRESZ-nek és a törvényi rendelkezéseknek.

Van néhány kivétel, ami esetén szintén elhagyható a gyerekülés, például, ha olyan autóval utaztatjuk a 3 évesnél idősebb porontyokat, amelyekben nem megoldott a gyerekülések rögzítése (például veterán modelleknél), ám fontos, hogy ezekben is csak hátul ülhetnek a gyerekek. Menetrend szerinti járaton természetesen nem kell gyerekülést használni, s a nem menetrend szerinti járatokon sem, amennyiben az olyan autóbusz, amely álló utasokat is szállíthat.

Gyermekülések típusai és kiválasztása

A gyermekülésnek mindig a gyermek életkorának, súlyának megfelelőnek kell lennie, tehát ahogy cseperedik a kicsi, úgy változik az is, hogy milyen védelmi rendszert érdemes használnunk az autózás alkalmával. A gyerekülések besorolására napjainkban az ECE-R 44 szabvány szerinti osztályzás a leginkább elterjedt. Amelyik ülés ilyen besorolással rendelkezik, az egyben az "E"-betűs tanúsítványt is magáénak tudhatja, ahogyan az ECE-R 129-es szabvány szerint osztályozottak is. Utóbbi a gyermekek magassága, előbbi pedig tömege szerint ajánl ülést.

Babahordozók (0-10 kg vagy 0-13 kg)

Az újszülötteket és kisbabákat mindig a számukra kifejlesztett ülésben utaztassuk. Ezek általában kagyló alakúak, hiszen a csöppségek még nem tudnak ülni. A babahordozókat menetiránynak háttal kell rögzíteni az autóban. Ez azért fontos, mert a csecsemők feje arányaiban sokkal nagyobb a testükhöz képest, ráadásul tehetetlen is, nem elég fejlett még az izomzatuk. Az ostorcsapás-sérülések veszélye ilyenkor magasabb, a kisgyermekek ennek jobban ki vannak téve. Ha az erőhatás más irányú, és előrebólint a gyermek, az kisebb kárt tud okozni. Menetiránynak háttal csak olyan ülésen utazhat a gyermek, amelyik nincs ellátva légzsákkal, vagy előzetesen azt kikapcsoltuk.

Sok babakocsit eleve úgy forgalmaznak, hogy tartozik hozzá egy olyan hordozó, amelyet a babakocsi vázára is csatlakoztathatunk, ugyanakkor az autóban gyerekülésként is funkcionál. Ez azért praktikus, mert a kicsit nem kell állandóan pakolászni, csak megfogjuk az ülést - amelynek a kosárhoz hasonló füle van - és berögzítjük az autóba, majd az út végeztével egy mozdulattal áthelyezzük a babakocsi vázára.

A legújabb norma szerint erősen ajánlott a gyermeket 1,5 éves koráig menetiránynak háttal utaztatni az autóban. Mivel ebben a helyzetben jelentősen csökken a sérülés veszélye, a fejlettebb országokban ezt a korhatárt amennyire lehet, kitolják. Így egyre több gyártó számol ezzel, és úgy fejleszti ki az gyereküléseit, hogy az minél tovább használható legyen menetiránynak háttal. Ehhez a legkényelmesebb megoldás a támasztólábbal ellátott bázistalp használata. Ezek az ülések főleg a 0-18 kg kategóriába tartoznak.

A szakemberek nem ajánlják az autóshordozó mindennapi hosszas használatát, mert akármennyire ergonomikusan van kialakítva, a baba gerincének a teljesen fekvőhelyzet a legideálisabb. Hosszabb autós utaknál is érdemes 2 óránként megállni pihenni, és a babát kivenni a hordozóból. Léteznek ECE szabványnak megfelelt és tesztelt mózeskosárrá alakítható autóshordozók, melyek teljesen fekvőhelyzetbe állítva beköthetőek az autóba. Szuper megoldás, ha hosszabb autóútra indulunk a picivel.

Gyerekülések (9-18 kg és nagyobbak)

Amikor a baba már stabilan ül és elérte a 9-10 kg-ot (gyereküléstől függ), érdemes biztonsági gyermekülésre váltani. Egyrészt ekkorra nagyon kényelmetlenné válhat a kicsi számára a hordozó/kagyló, másrészt sokkal éberebbek már ebben a korban és szívesen nézelődnek, ez pedig gyerekülésben jobban megoldható, hiszen a nekik szánt ülések magasabban helyezkednek el és a menetiránynak megfelelően vannak rögzítve. Ezekből léteznek olyan változatok, amelyek dönthetőek, sőt szűkítővel is rendelkeznek, így akár 9 hónapos kortól is használhatóak.

A 0-18 vagy 25 kg-ig terjedő kategóriában vannak olyan gyerekülések, melyek úgy vannak kialakítva, hogy dönthető állapotuk miatt csecsemők, de akár nagyobb gyermekek is utazhatnak bennük. Az ilyen ülések rögzítésénél arra kell ügyelni, hogy amíg a baba nem tud önállóan ülni, addig a menetiránynak háttal kell rögzíteni, ha pedig már tud ülni önállóan is, akkor meg lehet fordítani. Az új ülések „együtt nőnek” a gyermekkel, azonban utóbbival ellentétben nem maguktól, hanem csak akkor, ha időről-időre a gyermek testméretéhez igazítod azokat. Az adott fejlettségi szinthez igazodó ülések jobban illeszkednek. Vagy például, ha a 9-18 kilós ülésben elalszik a pici, csak meghúzod egy kicsit a fenekét, döntesz rajta, hogy javítsd a pozícióját. A 0-25 kg és 0-36 kg között használható autósüléseket nevezzük a gyermekkel együtt növő üléseknek, mégpedig azért, mert ezeknek jó esetben állítható a fejtámla- illetve övmagassága, sőt vannak modellek, amelyeknek a szélességét is tudjuk szabályozni. Ezek a gyerekülések lehetővé teszik a menetiránynak háttal valamint menetirányszerinti bekötést is a járműbe.

A gyerekülések övei csak akkor védenek, ha - hasonlóan, mint a hagyományos biztonsági övek - kellőképpen feszesen vannak rögzítve, megakadályozva, hogy a gyermek kicsússzon. Sok olyat látok, hogy nemcsak bekötve nincs, de nem is ül, hanem áll az ülésen a gyerek. Pedig pár száz méteren, egy kilométeren is bármi megtörténhet. Talán még rosszabb, ha ölben fogják. Ha a baba eléri a műszerfalat vagy az ablakot, az anyukája még rá is nyomja a saját testsúlyával. Én már láttam olyan videót is és éles esetet is, amikor az elöl ülőnek semmi baja nem lett volna, de hátulról a másikat vitte a lendület, és gerincsérülést okozott. A biztonsági öv is fog sérülést okozni - sok autóbalesetben panaszkodnak arra, hogy meghúzta a mellkast -, de ezek kisebbek, mint amit akkor szenvednénk el, ha nem használjuk.

Ülésmagasítók (15-36 kg)

Amennyiben a gyerekülés már nem kényelmes a gyerek számára, ülésmagasítóra is lehet váltani. A KRESZ szabályzat nem tér ki kifejezetten az ülésmagasítók használatára. Ami feketén-fehéren le van írva, az az, hogy 150 cm magasságig kötelező gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítani a gyermeket. Ebből azonban nem derül ki, hogy mi az a súly vagy magasság, ami felett használható az ülésmagasító. A gyártók kétféle súlykategóriába szokták sorolni az ülésmagasítókat: 15-36 kg (II. csoport) és 22-36 kg (III. csoport). Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy egy 15 kg-os gyermeknek még nem biztonságos az ülésmagasító, hiszen nem mindegy, hol fut a biztonsági öv.

Rögzítési rendszerek és hibalehetőségek

Mint ahogy az élet minden területén, úgy ez esetben is az emberi tényező jelenti a legnagyobb hibalehetőséget, nem véletlen, hogy a Német Autóklub legutóbbi gyermekülés tesztjén sok, egyébként minden szempontból tökéletes ülés azért szerepelt rosszabbul, mert túl sok lehetőség merült fel a helytelen használatukra. Az autók saját biztonsági övével beköthető üléseknél több a hibalehetőség, egyes felmérések szerint csak alig harmadukat kötik be megfelelően.

ISOFIX rendszer

Amikor a babahordozók és gyerekülések biztonságos rögzítéséről van szó, akkor az ISOFIX rendszer neve fel fog merülni. Manapság már a legtöbb gyerekülés és hordozó alkalmas erre a fajta rögzítésre, de persze akad, amelyik nem. Egységes gyerekülésrögzítő rendszer, ami 2014 óta minden, az EU-ban eladott (forgalomba helyezett) személyautó esetén kötelező a hátsó üléseken, számos modellben megtalálható az első utasülésen is (kikapcsolható légzsákkal kombinálva). Az egymástól 28 centiméternyire lévő horgok által a gyerekülés az autó karosszériavázához illeszkedik, ezért sokkal jobb biztonságot ad, főként a kisebb korosztályok üléseinél, amelyeknél az ülést külön kell az autóhoz rögzíteni. Kiegészítésként felső feszítő és támasztóláb is tartozhat az isofixes ülésekhez.

A 2011 óta kötelező, de korábbi gyártású autókban is megtalálható - egyes típusoknál utólag is könnyen beszerelhető - isofix egyszerűsíti a dolgot, afféle gyorscsatlakozóként szolgál, és kevesebb esélyt hagy az emberi mulasztásra. A biztonsági gyerekülés az autóba rögzíthető hagyományos módon, biztonsági övvel, de jóval modernebb az úgynevezett isofix rendszer, amelynél a gyerekülést az autó karosszériájához csatlakoztatjuk, így akadályozva meg, hogy ütközéskor a gyerekülés kicsavarodjon vagy kirepüljön. Itt nincs lehetőség arra, hogy a rossz rögzítés miatt az ülés elmozduljon, így ebből a szempontból az isofix biztonságosabbnak mondható, mint a hagyományos, szíjas rögzítés.

Ugyanez igaz az Isofix rögzítésű ülések esetében: nem véletlen, hogy a gyártók minden esetben felhívják arra a figyelmet, hogy minden egyes utazás előtt meg kell győződni arról, hogy az ülés megfelelően van-e rögzítve, hiszen csak ebben az esetben nyújt védelmet a gyermek számára. Az isofixes és támasztólábbal ellátott üléseknél ez a hibázási lehetőség sokkal kisebb.

Biztonsági övvel történő rögzítés

A legnagyobb rizikófaktort éppen a legkisebbek biztonságos utaztatására szolgáló bébihordozóknál van, hiszen azokat jellemzően minden alkalommal a babával együtt berakod, illetve kiveszed az autóból. Gyakori hiba a rosszul vezetett biztonsági öv, amikor nem az erre a célra kialakított rögzítési pontokon bújtatod át az övet, vagy nem megfelelően helyezed azt el a kialakított fülecskékben. A gyártók erre külön felhívják a figyelmet és egyértelműen jelzik a megfelelő rögzítést, de sokszor ez is kevésnek bizonyul. A szülők esetében éppen a rutin jelentheti a rizikófaktort, érdemes minden alkalommal a becsatolás követően még egyszer meggyőződni arról, hogy megfelelően fűzted-e be az övet. Ezt a hibát ugyanúgy el lehet követni a gépjármű saját biztonsági övével rögzített gyermekülések esetében.

Ha az autó biztonsági övével kötjük be a gyerekülést, nagyon körültekintően el kell olvasnunk a használati útmutatót, és az ábráknak megfelelően kell eljárnunk. A biztonsági öv elvezetését a gyártók sokféleképpen oldják meg, és sajnos hibázásra adhat lehetőséget egy bonyolult megoldás. Érdemes a vásárlás alkalmával a szakeladót megkérni, hogy az üzletben kihelyezett próba autóülésen mutassa meg a bekötés menetét.

Gyakori hibák és tévhitek a gyermekülések használatával kapcsolatban

Mint ahogy az élet minden területén, úgy ez esetben is az emberi tényező jelenti a legnagyobb hibalehetőséget. A Német Autóklub legutóbbi gyermekülés tesztjén sok, egyébként minden szempontból tökéletes ülés azért szerepelt rosszabbul, mert túl sok lehetőség merült fel a helytelen használatukra.

Hibás rögzítés és övhasználat

• Rosszul vezetett biztonsági öv: Amikor nem az erre a célra kialakított rögzítési pontokon bújtatod át az övet, vagy nem megfelelően helyezed azt el a kialakított fülecskékben.
• Rutinból adódó hibák: A szülők esetében éppen a rutin jelentheti a rizikófaktort, érdemes minden alkalommal a becsatolás követően még egyszer meggyőződni arról, hogy megfelelően fűzted-e be az övet.
• Nem eléggé meghúzott öv: Sokan eljutnak odáig, hogy megveszik, sőt akár használják is minden utazásnál a gyerekülést. Hibázni még ekkor is lehet, például azzal, ha nem feszítjük meg eléggé az övet, attól tartva például, hogy kényelmetlen lesz a gyereknek.
• Vastag kabát viselése: A szakemberek nem javasolják a vastag kabátok viselését a gyerekülésben, mert ebben az esetben a belső biztonsági övet nem tudjuk optimálisan beállítani. Amikor melegebb lesz az autóban, levesszük a kabátot, de nem állítunk utána. Lógni fog benne a gyerek, egy ütközésnél vagy nagyobb fékezésnél előre lendül, csak később kezd dolgozni az öv. Kicsúszhat belőle, lejöhet a válláról, vagy pont az öv okoz majd sérülést.
• Gyermekek önálló övbújtatása: A kisgyerekek még nem is igazán tudják, nem értik, miért van rajtuk a biztonsági öv. Mozgolódnak, és ha olyan laza, hogy ki tudják bújtatni a vállukat, akár le is vehetik magukról anélkül, hogy észrevennénk. Ezek egyébként olyan anatómiai pontokon rögzítik a testet, hogy a vázrendszert jól meg tudják fogni. Ha a mellkas vagy a has más részére csúszik el, okozhat sérüléseket.

Tévhitek és fontos tudnivalók

• "Amikor mi voltunk gyermekek, nem is voltak gyerekülések": Hangzik el sokszor, ugyanakkor kevesen teszik hozzá, hogy 20-30-40 éve még jóval kevesebb autó is volt az utakon, ennek megfelelően arányosan kevesebb baleset is történt. A gyermek biztonságát szolgáló ülés ma kötelező, így erről kár vitát nyitni.
• Egy gyerekülés bármennyi gyermeket kiszolgál, bármennyi ideig megfelel majd: Nem azért nem igaz, mert a gyártói lobbi újabb és újabb ülést akar rád sózni, hanem azon egyszerű alapelv miatt, hogy az ülésben felhasznált anyagok bizony öregszenek. A gyermekülés nem csak a gyermek részéről van jelentős strapának kitéve, de meg kell küzdenie az időjárás viszontagságaival is, hiszen jellemzően kemény mínuszokban és a nyári napsütés által felhevített időszakban is az autóban „lakik”. Ez nem azt jelenti, hogy használtan nem szabad gyermekülést venni, de minden esetben nézz utána, hogy a gyártó mennyi időre garantálja az ülések biztonságát, hiszen ma már ezek esetében is létezik egyfajta szavatossági idő.
• ADAC teszt hiánya = nem biztonságos ülés: Évente átlagosan mindössze 50-60 autósülést tesztel az ADAC. Azonban ennél azért jóval több modell legurul a gyártósorokról. Továbbá az ADAC teszt igen összetett, ahol ugyan a biztonságot 50%-ban súlyozzák, azonban a tesztelés nemcsak a biztonsági kritériumokból áll. Szóval, ha egy autósülésnek nincs ADAC tesztje, az nem azt jelenti, hogy nem biztonságos vagy nem használható.
• Az ár jelképezi a biztonságot: Az ár nemcsak a biztonságot jelképezi. Minden gyártónál más kritériumok alapján történik az árképzés. A márka piaci pozicionálása, az anyaghasználat, az extra funkciók mind sokat nyomnak a latba. Azonban sok prémiumkategóriás márka saját tesztlaboratóriumot üzemeltet, ahol bevizsgálja termékeit, ezért ennek fenntartási költségeit is beépítik a termék árába. Így egy középkategóriás autósülés - ami lehet, hogy nem prémiumminőségű anyagokból készült, és nincs benne annyi plusz funkció - lehet ugyanannyira biztonságos, mint a fullextrás, felsőkategóriás modell.
• "Gyermekkel együtt növő" ülések újszülött kortól: Ugyan ezeket az ún. gyermekkel együtt növő üléseket 0 kg-tól kategorizálják, azonban soha nem szoktuk ajánlani féléves kor alatt.
• Ülésmagasító 15 kg-os gyermeknek: A gyakorlat azt mutatja, hogy egy 15 kg-os gyermeknek még nem biztonságos az ülésmagasító, hiszen nem mindegy, hol fut a biztonsági öv.
• Kismértékű ütközés után nem kell cserélni az ülést: Akármilyen kismértékű ütközésről van szó, még akkor is, ha látszólag a biztonsági ülés nem sérült, akkor is ajánlott a csere. A belső szerkezetben olyan károk keletkezhetnek, amelyek ugyan kívülről nem érzékelhetőek, azonban egy újabb esetleges balesetnél nem fogja az ülés ellátni 100%-osan a feladatát.
• Autóshordozó mindennapos hosszas használata: A szakemberek nem ajánlják az autóshordozó mindennapi hosszas használatát, mert akármennyire ergonomikusan van kialakítva, a baba gerincének a teljesen fekvőhelyzet a legideálisabb.
• Taxiban nem kell gyerekülés: A KRESZ szabályozás kimondja, hogy a taxiban nem kötelező a biztonsági gyerekülés. Azonban sajnos nincs garancia arra, hogy a taxival való utazás biztonságos a gyermeknek ülés nélkül. Szerencsére azért már a nagyobb taxitársaságok számoltak ezzel, és lehetőség van igényelni olyan autót, amiben van autósülés, így a gyermeket is biztonságosan utaztathatjuk.

Sérülések és megelőzés

Egy baleset során a gépjármű mozgási energiája nem vész el, csak átalakul. Azt maga az autó, illetve a benne ülők fogják elnyelni, ilyen szempontból pedig nagyon nem mindegy, hogy például be vagyunk-e kötve vagy sem - utóbbi esetek jellemzően sokkal súlyosabbak. Az anatómiai sajátosságokat kell figyelembe venni. Az ülések és a biztonsági övek felnőttekre vannak szabva, de más-más a testarány csecsemő-, kisgyermek-, felnőtt- vagy öregkorban. Nem létezik olyan univerzális megoldás, amely mindenkinek megfelelő lenne.

A sérülések típusai

Az ütközés akár másik gépjárművel, akár más fizikai akadállyal történik, a haladási sebességünkből származó mozgási energiánk redukcióját szenvedi el gépkocsink és így a szervezetünk is. Tehát azt mondhatjuk, hogy a megválasztott sebesség határozza meg az ütközés energiáját, és ezzel túlnyomórészt a közlekedési esemény súlyosságát. A különféle sérülések jellemzően a direkt erőhatások során alakulnak ki, ezeket jellemzően két nagy csoportba sorolhatjuk: lágyrész- és csontsérülések. Magas számban jelennek meg a koponya-, illetve agyi sérülések. A mellkas és így a mellhártya sérülése szintén járhat életveszélyes következményekkel. Úgynevezett tenziós légmell alakulhat ki, amely akár percek alatt légzési, keringési és metabolikus elégtelenséghez vezethet. Fontos szót ejteni a medencét és a combcsontot ért ártalmakról is, mindkettő régió gazdag érhálózattal rendelkezik, illetve jelentős nagy erek futását biztosítja. Ezen testtájakat ért sérülések veszélye, hogy a jelentős vérzés viszonylag „néma” marad. Akár a medence ürege, akár a comb szövetközi régiója nagy mennyiségű vérnek biztosít helyet, anélkül hogy ez egy laikus szemlélőnek külsérelmi nyomot, vagy tünetet vessen fel. Lágyrész-sérüléseknél meg kell említeni a fedett hasi sérüléseket. Ezek jellemzően a hasi régiót ért tompa erőhatás következtében alakulnak ki.

A balesetek mechanizmusát, a sérülések típusait és jellegét tekintve csecsemő- és kisgyermekkorban sincs nagy eltérés a fentiekhez képest. Az első és legjelentősebb, hogy ekkor nagymértékben eltérnek a testarányok és az anatómiai viszonyok a felnőttkorihoz képest. A testhez, torzóhoz képest nagyobb méretű a fej, amely miatt nagyobb a valószínűsége a fejet ért sérüléseknek, a súlyos agy- és koponyaártalmaknak, skalpsérüléseknek. Továbbá az úgynevezett ostorcsapás jelenségnek is sokkal kitettebbek ezen korú csecsemők, gyermekek.

Kismama övterelő

Nemcsak akkor kell gondoskodni a biztonságról, amikor utódunk már megszületett. Amikor az anyuka várandós, a hasát - így közvetve a magzatot - érő behatások is károsak lehetnek. Ennek elkerülésére már lehet kapni, vagy akár bérelni is úgynevezett kismama övterelőt. Ennek a működése egyszerű: többnyire annyit kell tennünk, hogy az ülőlapra helyezzük, a megfelelő módon - például a támlát körülölelő csattal - rögzítjük.

Hol utazhat az autóban a gyermek?

A KRESZ kimondja, hogy a gyerek az autóban a vezető oldali ülésen kívül bárhol utazhat, tehát akár az anyósülésen is. A háttal beszerelhető autósüléseket, illetve autóshordozókat használhatjuk az anyósülésen. Én személy szerint, amikor még hordozóban utaztattam a lányomat, és egyedül mentem vele, akkor mellém kötöttem be, hogy folyamatosan szemmel tarthassam. Ha valamire szüksége volt, nem kellett hátranyúlkálnom, és így ő is és én is nyugodtabban utaztunk.

tags: #babahordozo #kocsiba #rogzito