A szülészeti fájdalomcsillapítás formái

A vajúdás és szülés során érzékelt fájdalom mértéke és annak elviselése az egyéni fájdalomtűréstől függően változhat. A várandós anya a szülés megindulása előtt a fájdalomcsillapítás különböző módjai közül választhat a szülész-nőgyógyász szakorvos tanácsai alapján. A szülészeti fájdalomcsillapítás során elsősorban a nem gyógyszeres, mellékhatások nélküli lehetőségek igénybevétele ajánlott, ugyanakkor fontos szempont, hogy az anya számára leghatékonyabb módszert alkalmazzák. A szülés természetes folyamat, ugyanakkor nem kis kihívás a szülő nő számára. A terhesgondozás során kialakuló bizalmas légkör segít oldani a kismama aggodalmait, az előzetes tájékozódás pedig növeli a biztonság érzetét. Minden várandós nő máshogyan tervezi el a szülését, mint ahogyan más és más a fájdalomérzetük is. A szülés közben alkalmazott fájdalomcsillapító módszerek lehetnek természetesek (mint a légzési és relaxációs technikák) és lehetnek gyógyszeresek. A szülés követés egyik legfontosabb feladata ezen félelmek csökkentése, megszűntetése.

Természetes fájdalomcsillapítás

A természetes fájdalomcsillapítás elsősorban a szülésre való felkészülés során elsajátított légzési és relaxációs technikák alkalmazását jelenti. A szülő édesanya mellett jelenlévő hozzátartozó (a születendő gyermek édesapja vagy más, előre megjelölt nagykorú személy) érzelmi támogatása jelentősen csökkentheti a szorongást és a fájdalomcsillapítás iránti igényt, a hozzátartozó által alkalmazott hátmasszázs pedig enyhítheti a vajúdás alatt jelentkező hátfájdalmat. A szülő anya a lehetőségekhez és a kockázatokhoz mérten vajúdhat és szülhet az általa megválasztott legkényelmesebb testhelyzetben: ülve, állva, guggolva vagy térdelve. A legegyszerűbb és mindenki számára ajánlott módszer a speciális szülészeti légzőgyakorlatokat jelenti. Ezt a technikát mindenkinek személyesen magyarázzuk el. Ez sokszor szükségtelenné teszi a gyógyszerek adását, így akár teljesen természetesen születhet meg a gyermek. A légzőgyakorlat lényege és egyben nehézsége is a szabályozott légzéstechnika. A fájdalom hatására a vajúdó ösztönösen kapkodni kezdi a levegőt, amely olyan anyagcsere folyamatokat indít be, amely a fájdalmat erősíti. Tudatosan lassított légzésszámmal meglepően nagy mértékben csökkenthető a fájdalomérzet. A fájások alatt az orron át tudatosan lassan kell beszívni és még lassabban a szájon át kifújni a levegőt. Ez egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban kell néhány perc, amíg a várandós ráérez. A szülés végső, kitolási szakában szintén igen fontos a levegővétel módja. A fájás kezdetekor hatalmas légvétellel kell megtölteni a tüdőt és csukott száj és szem mellett a levegő kifújása nélkül kell lefelé préselni. Jobb hasonlat híján talán a nehéz széklet kiürítéséhez hasonló préselő-nyomó erőt kell kifejteni a megfelelő erőhöz. A levegőt ilyenkor hosszan, akár a teljes fájás ideje alatt bent kell tartani, azt szoktuk mondani, hogy ugyanúgy, mint amikor víz alá merül az ember. Ha elfogy a levegő, akkor még ugyanazon fájás alatt egy gyors kilégzést követően újra hatalmas levegőt kell venni és megismételni a nyomást. Ezt a fájás teljes hossza alatt addig ismételjük, míg a görcs nem múlik. A fájás után próbálunk ellazulni és elkezdjük a lassú belégzés-lassú kilégzés ismétlését a következő görcsig. A szülés során a fájdalom egy jelentős részét a méhszáj feszülése okozza. A fej előtt a méhszáj olyan mértékben érzékennyé válhat, hogy akár hányinger is kialakulhat. Ilyen esetekben hasznos segtség lehet egy farizomba adott "gyógyszer-koktél", amely a méhszáj ellazulását, tágulását segíti elő. A bőrre tapasztott elektródák segítségével, elektromos impulzusokkal stimulálják az idegeket, ezáltal csökkentve a fájdalomérzetet. A meleg víz nem csak fájdalomcsillapító hatású, de a tágulást is elősegíti, ezért előszeretettel alkalmazzák a szülés során.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás

A szülés alatt adott gyógyszerek lassíthatják a magzat légzését és egyéb életfunkcióit, ezért a lehető legkisebb mennyiségű gyógyszer alkalmazása ajánlott. A gyógyszerek a vajúdást is lassíthatják, ezért rendszerint csak az aktív (kitolási) szakaszban alkalmazzák. Nem adhatók abban az esetben, ha a szülés várhatóan rövid időn belül lezajlik. A fájdalomcsillapítást mindig a szülés körülményeihez és az anya egészségügyi állapotához kell igazítani. Jobb már a terhesség során tájékozódni és átbeszélni a lehetőségeket, azonban az orvos a szülés során az adott helyzethez igazodva dönthet a legjobb fájdalomcsillapítási módszerről.

Helyi érzéstelenítés

Indokolt esetben az orvos gátmetszést (epiziotómia) végezhet a szülés megkönnyítése és a repedések elkerülése érdekében, amihez injekció formájában beadott helyi érzéstelenítést alkalmaz. A gátmetszés egy oldalirányú vágás a hüvely szélén, mely segítségével a baba könnyebben tud kibújni a megnagyobbodott nyíláson. A modern szülészetben a gátmetszés szerepe egyre csökken, az északi államokban a gátmetszést az összes szülés kevesebb mint 10%-ában, a déli országokban több mint háromnegyedében rutinszerűen végeznek. Rutinszerűen a jelenlegi irányelvek szerint nem végzünk episiotomiát, a szükségessége a magzati és anyai jótékony hatások figyelembe vételével történik.

Inhalációs érzéstelenítés

A szülés közben alkalmazott inhalációs fájdalomcsillapításra legelterjedtebb szer a nitrogénoxidul és oxigén 50-50%-os keveréke. Előnye, hogy nem halmozódik fel a szervezetben, illetve nem károsítja az anya és a magzat oxigénellátottságát. A gyógyszer a méhösszehúzódásokat nem csökkenti, az anya a tudatánál marad, és szakaszos használat mellett nem befolyásolja negatívan a szülés folyamatát sem. A szülés során az anya nitrogénoxidul (kéjgáz) és oxigén 50-50%-os keverékét lélegzi be, amely csökkenti a fájdalomérzetet. Előnye, hogy gyorsan hat és könnyen alkalmazható, ráadásul az anya maga szabályozhatja a fájdalomcsillapítást. A legelterjedtebb, az egyetemi klinikán is használt szer a nitrogénoxidul-oxigén 50-50%-os keveréke, amit a méhösszehúzódások alatt lélegeztetnek be a szülő nővel speciális készüléken keresztül.

Regionális érzéstelenítés

A legfőbb különbségek a spinális és az epidurális érzéstelenítés között az epidurális fájdalomcsillapításhoz általában nagyobb gyógyszeradag szükséges, mint a spinálishoz a fájdalom csillapodásának kezdete az epidurális érzéstelenítés esetében lassabban következik be az epidurális érzéstelenítés a gerincoszlop mentén csaknem bárhol elvégezhető (nyaki, háti, ágyéki vagy keresztcsonti részen), míg a spinális érzéstelenítést leggyakrabban a második ágyéki csigolya magasságában hajtják végre részleges fájdalomcsillapításhoz, illetve érzéstelenítéshez az epidurális út alkalmasabb bennmaradó katétert főleg az epidurális érzéstelenítés során alkalmaznak a spinális érzéstelenítést általában egyszeri injekció formájában végzik, az epidurális esetében folyamatosan lehet gyógyszert adagolni a vajúdás ideje alatt a katéteren keresztül, valamint műtét után is.

Epidurális érzéstelenítés

Az epidurális fájdalomcsillapítás során a hát alsó szakaszán, a csigolyák közé injekció formájában beadott gyógyszerrel teszik érzéketlenné az idegeket, így megszűnik az anya fájdalomérzete. Az érzéstelenítőszert a gerincvelőt körülvevő térbe (epidurális tér) juttatják be (lumbális epidurális injekció). Az epidurális érzéstelenítés az alábbi helyzetekben javasolt: különösen fájdalmas, komplikált vagy elhúzódó vajúdás esetén; kettes- vagy hármas ikrek szülésekor; császármetszés elvégzése előtt a vajúdás időszakában; asszisztált szülés esetén (a magzat világrajövetelét speciális eszközzel segítik); egyes kísérőbetegségek esetén. Az epidurális érzéstelenítés hatására a szülő anya először melegséget, zsibbadást érez a derekától lefelé és a lábaiban, majd lábai mozgatását nehezebbnek érezheti. A módszer hátránya, hogy az érzéstelenítés gátolhatja a kellő mértékű préselő nyomást a kitolási szakaszban, azonban a méh összehúzódásai általában elegendő erőt jelentenek a magzat átpréseléséhez a szülőcsatornán. Az epidurális érzéstelenítés nem fájdalmas művelet. Az altatóorvos helyi érzéstelenítővel lekezeli a beavatkozás helyét, így csupán néhány másodpercnyi tűszúrásszerű fájdalmat lehet érezni, majd a nyomást, amikor a katéter behelyezésre kerül. A hatás legtöbbször 10-15 percen belül kialakul. A katéternek köszönhetően szükség szerint adagolható a fájdalomcsillapító, így a fájdalommentességet egy hosszú vajúdás alatt is folyamatosan lehet biztosítani. Az epidurális érzéstelenítésnek számtalan előnye van, de megvannak a kockázatai is. A kismamák többsége az epidurális érzéstelenítést választja. Az epidurális érzéstelenítés során a gerincvelőt körülvevő epidurális térbe juttatnak érzéstelenítő gyógyszert, ami blokkolja a fájdalomérzetet az alsó testrészben. Előnye, hogy nagyon hatékony fájdalomcsillapító módszer, az anya éber marad, és aktívan részt vehet a szülésben. Hátránya, hogy egyes esetekben vérnyomásesést okozhat, az alkalmazás után pedig mozgáskorlátozottság léphet fel. Az epidurális érzéstelenítés során a nőnek ülő vagy fekvő helyzetben kell lennie, hogy az orvos könnyen elérje a gerincoszlopot. A vajúdó nő először infúzió formájában folyadékpótlást kap. Az orvos fertőtleníti a bőr területét, majd beadja a helyi érzéstelenítőt. Egy tűvel megkeresi az epidurális teret, ahova egy kis katétert vezetnek be. Ez a katéter lehetővé teszi az érzéstelenítő folyamatos adagolását a szülés alatt. Az érzéstelenítő szert közvetlenül az epidurális térbe fecskendezik. A katéter segítségével folyamatosan adagolják az érzéstelenítőt a szülés során. Számos hiedelemmel ellentétesen epidurális fájdalomcsillapítás nem emeli a császármetszés gyakoriságát, de alkalmazásakor előfordul, hogy oxytocin adagolással is támogatni kell a szülés folyamatát. Ennek az oka, hogy az epidurális érzéstelenítés csökkentheti az összehúzódásokat. Hátránya még ezen felül, hogy a gyógyszer adagolása következtében leeshet a kismama vérnyomása, mivel az altest erei kitágulnak. Ez a méhlepény vérellátásának romlásához is vezethet és befolyásolhatja annak anyagcseréjét. Ennek megelőzése érdekében az EDA során keringésstabilizáló gyógyszereket is adagolnak a kismamának. Az EDA-val történő érzéstelenítést az altatóorvosok végzik el a vajúdás alatt. Átnézik a hozott leleteket, a kórlapot és, ha nem látják orvosszakmai szempontból akadályát, akkor előkészítik a pácienst. Mivel az EDA bekötése során vérnyomásesés állhat be, előtte mindig folyadékinfúzióval töltjük fel a vajúdó szervezetét. Ha ezen túl vagyunk, akkor úgynevezett EDA kanült, vagyis egy kis csövecskét szúrnak be a hátba, amelyen át a gyógyszer adagolható. A szúrás nem éri el a gerincvelőt, hanem a csontok között csak megközelíti a gerinc burkát. Az EDA hátránya, hogy túl korán adva, tehát a vajúdás megindulásakor vagyis a méhszáj tágulásának elején igen lelassíthatja a szülést, ezzel a kismama és a magzat kifáradása is valószínűbb. A bekötött EDA hatása nem minden esetben azonos mértékű, vannak, akiknél a fájdalom nem csökken a várt mértékben. Ők kudarcként élhetik meg a további fájásokat és ez megnehezítheti a további szülést. Az epidurális érzéstelenítést nem szabad a teljes szülés alatt fenntartani, hatását a szülés végére fel kell függeszteni, mert a szülés kitolási szakaszában igen is éreznie kell a szülő nőnek a tolófájásokat, mert enélkül a magzat megszületése igencsak nehéz lenne. Összefoglalásként, tehát az epidurális érzéstelenítés nagyon hasznos, általunk is sok esetben javasolt módszer a szülés során, de nem szabad rá úgy tekinteni, mint 100%-ban biztos megváltásra, mert sajnos nem mindenkinek adható illetve nem mindenkinél hat.

Spinális érzéstelenítés

A spinális érzéstelenítés során a gerinccsatornába közvetlenül juttatják az érzéstelenítőt, amely gyorsabb hatást biztosít, mint az epidurális érzéstelenítés. Gyakran használják császármetszés során. Ebben az esetben a fájdalomcsillapító szer közvetlenül az agyvízbe kerül, melyet egy tű segítségével juttatnak el oda a gerincburkon át. Ebben az esetben nem használnak katétert. Előnye, hogy már kevés gyógyszernek is van hatása és gyorsabban történik meg a fájdalom csillapítása. Hátránya - akárcsak az epidurális esetében - az, hogy a kismama a tolófájásokat nem feltétlenül fogja érezni, így elhúzódhat a szülés folyamata. Természetesen szülés esetén csak akkor használják, ha az epidurális módszer valami miatt nem elérhető. Leggyakrabban császármetszések alkalmával veszik igénybe, ilyenkor viszont tényleg szüksége van néhány óra ágynyugalomra a kismamának.

Kombinált spinális-epidurális érzéstelenítés

Az epidurális és spinális technikák kombinációját alkalmazzák, így gyors és tartós fájdalomcsillapítást érnek el.

Általános érzéstelenítés

Az általános érzéstelenítés (altatás) abban az esetben választandó eljárás, ha sürgős császármetszés válik szükségessé, mivel ez a leggyorsabb módja az érzéstelenítésnek. A korábbi gyakorlat szerint a császármetszések altatásban történtek, az anya órákkal a beavatkozás után felébredve találkozott csak először csecsemőjével. A Maternity Klinikán az édesapa is bent lehet a császármetszésnél, hisszük, hogy jelenléte sokat segít a kismamának. Az apáknak nem kell félni, hogy premier plánban kell végignézniük a műtétet, hiszen a párjuk fejénél, paraván mögött tartózkodnak.

Fájdalomcsillapítás lehetséges szövődményei

A vajúdás, illetve a szülés alatt alkalmazott fájdalomcsillapítási módszer kiválasztásánál fontos szempont, hogy a szülő anya számára a lehető legjobb legyen, ugyanakkor figyelembe kell venni az anyára és a magzatra gyakorolt egyéb hatásait is. A túl nagy adagban alkalmazott gyógyszeres fájdalomcsillapítók lassíthatják a magzati életműködéseket; az epidurális fájdalomcsillapítás pedig gátolhatja az anya erőkifejtését, vagyis a hasprést a kitolási szakaszban. Epidurális fájdalomcsillapítást követően gyakran fordul elő fejfájás, ritkán kialakulhat ún. posztdurális punkciós fejfájás is, ha az érzéstelenítő injekció beadásakor véletlenül megsérül a gerincvelőt körülvevő folyadék külső borítása. Az epidurális érzéstelenítés ritka szövődményei lehetnek még a kanül bemeneti helyének elfertőződése, illetve az érfal sérülése következtében kialakuló epidurális vérömleny. Egy 2024-es tanulmány 125 ezer, epidurális érzéstelenítést kapott nő adatai alapján azt írta, hogy közülük nagyjából 2400-an tapasztaltak súlyos szövődményeket. Előfordult egyebek mellett légzési nehézség, aneurizma, illetve szívelégtelenség a szülés alatt vagy az azt követő hetekben. Az epidurális érzéstelenítésnek is - mint minden gyógyszernek - előfordulhatnak mellékhatásai, azonban ezek rendkívül ritkák. A kismama tapasztalhat hidegrázást, hányingert, hirtelen vérnyomásesést, a beadás helyén előfordulhat fájdalom vagy véraláfutás, illetve extrém ritka esetben maradandó idegkárosodás azon a területen, ahol a katétert bevezették. 200-ból 1 esetben számoltak be súlyos fejfájásról, amely szerencsére kezelhető.

Kérje orvos tanácsát, tájékozódjon előre! Az egészségünkkel, orvosi kezelésünkkel kapcsolatos döntések meghozatala sosem könnyű. Ezért is kiemelten fontos a megfelelő, hiteles forrásból való tájékozódás, a lelki felkészülés. Kérdezze bátran orvosát a fájdalomcsillapítási módszerekről, lehetőleg már a terhesgondozás során. Összességében az epidurális érzéstelenítés biztonságos módszer mind a kismama, mind a baba számára, nagyon kicsi az esélye bármilyen hosszú távú mellékhatásnak.

tags: #szules #alatti #erzestelenites #formai