Az internet korában a szoptatás és az anyaság kérdései is új megvilágításba kerültek. Az online platformok rengeteg információt kínálnak a fiatal anyukáknak, de felmerül a kérdés: ez az információáradat áldás vagy átok számukra?
Az internet, mint információs forrás és közösségi tér
Az internet a mindentudás forrása, nagy segítség a babás-kisgyermekes mindennapokban az utóbbi néhány évtizedben édesanyává vált nők számára. Az internet térnyerésével egyidőben ugyanakkor a generációk teljes eltávolodása is lezajlott, elsősorban a fizikai térben, de a szülői, nagyszülői hatások, tanácsok tekintetében szintúgy. A modern életmód és a megváltozott függetlenségi igények gyakorlatilag eltörölték a több generációs együttélési formát. Természetesen a korábbi formával együtt járó rengeteg kellemetlenség is megszűnt, a fiatal párok önállósága soha nem látott mértékben valósult meg.
Az a következmény viszont, hogy a szülők és nagyszülők százszázalékosan kiszorultak a segítők közül, mintha ők soha nem neveltek volna gyermeket, nem hiszem, hogy a pozitív fejleményekhez tartozik. Csakhogy az internet és főleg a különböző közösségi platformok és csoportok inkább egy kétarcú szörnyeteghez hasonlítanak. Amit korábban anyánktól lestünk el, vagy kérdeztünk meg, ahelyett most vadidegenek százait faggatjuk az online térben, tudományos értekezéseket bújunk és a világon mindent tudományosan megalapozottan szeretnénk csinálni. Vagyis, nincs többé megbízható anyai norma, mert a sok bába között bizony elveszik a gyerek.
A szoptatás körüli nyomás és mítoszok az interneten
A szoptatással kapcsolatos online nyomás például, az „anyatej a legjobb mindenáron” diskurzus bizonyítottan szorongást, bűntudatot, sőt szülés utáni traumához hasonló tüneteket is kiválthat, különösen, ha valaki nem tud vagy nem akar szoptatni. Könnyen beszél az, akinek probléma nélkül ment a szoptatás egy olyan anyukának, akinek a kisbabája elutasítja az anyatejet, vagy egyéb okok miatt nem sikerül az anyatejes táplálás.
Sheryl Wynne angol édesanya, aki dúlaként dolgozik, a mai napig szoptatja öt- és hatéves fiait, ezt pedig büszkén vállalja. A WHO ajánlása szerint hat hónapos korig kizárólagosan, kétéves korig - vagy még tovább - hozzátáplálás mellett javasolják a szoptatást a szakemberek.
Egy amerikai kismama posztja például vírusként terjedt két évvel ezelőtt, amelyen élete párja szoptatja újszülött kisbabájukat egy szondán keresztül. A kismamánál komplikációk léptek fel a szülés folyamán, így a tervekkel ellentétben nem sikerült a babát azonnal mellre tenni és az anya-baba bőrkontaktust megteremteni. Az anyuka preeclampsia (terhesség alatt kialakuló magas vérnyomás súlyos formája görcsökkel, rohamokkal) miatt két rohama is volt, ami miatt a sürgősségi császármetszéshez folyamodtak az orvosok. A babát az apuka a meztelen mellkasára helyezte, amikor a nővér megkérdezte tőle, lenne-e kedve megszoptatni. Az aranyórában történő azonnali bőrkontaktus és szoptatás a WHO szerint is növeli annak a valószínűségét, hogy a baba kizárólag anyatejjel táplálkozzon életének minimum az első négy hónapjában, illetve a hosszabb szoptatási időszakot is megalapozza.
Egy fotósorozat a szoptatás valóságáról
2018-ban Vincent Ferrane, egy neves fotós, egy nagyon intim fotósorozattal jelentkezett, ami elképesztő érdeklődést váltott ki. A fiatal fotós apuka lett, és ekkor jutott eszébe, hogy rögzíti anya (azaz a felesége) és a fia legmeghittebb pillanatait. Ferrane nem akart egy afféle naplót készíteni, egyáltalán nem akarta glorifikálni a szoptatást, vagy túlságosan beállított képeket készíteni. A valóság ellesett, néha esetlen, fárasztó pillanatait ugyanúgy megmutatni, mint a szoptatás közben megszülető összekapcsolódást. A fotósorozat valószínűleg azért is lett egy csapásra rendkívül népszerű, mert ezeken a fotókon a szépség éppúgy látható, mint az anyaság első nehézségei.
Anyatej, a folyamatos védőoltás - A szoptatás világnapja
Az internet és a szoptatási gyakorlat: ellentmondásos tanácsok
Az online csoportokban és weboldalakon a cumiról szóló információk is gyakran ellentmondóak. Egyes cikkek szerint nincs kimutatható összefüggés a beszédfejlődési problémák vagy fogászati eltérések és a cumihasználat között, mások szerint galád tett egy cumival kockáztatni gyermeked fejlődését. Megint csak könnyen beszél egy nyugodt babával megáldott édesanya egy olyan anyukának, akinek nyűgös, hasfájós babáját egyedül a cumival lehet megnyugtatni. Egy holtfáradtra gyötört anyát azért elítélni, mert este cumival éri el, hogy gyermeke végre elcsendesedjen, nagyon igazságtalan.
Szobatisztaság és hozzátáplálás az internet korában
És itt van még a szobatisztaság kérdése, ahol aztán igazi „tipp-dömping” zúdul a keresgélő anyukák nyakába. Ha ráérő időnkben utána olvasnánk, a világon hányféle életkorban kezdik meg vagy javasolják a szobatisztaságra szoktatást, nagyon meglepődnénk. A skandináv országok például nyugodtabb tempót diktálnak, és inkább a gyermek hajlandóságához igazodnak, míg egyes kelet-ázsiai országokban már egy éves kor előtt megkezdik a szoktatást. Az Európában általában elfogadottnak tekintett életkor 18-24 hónap táján van, ami természetesen szintén nem szentírás, és nagyban függ az adott gyermek élethelyzetétől. A különféle módszerek persze kipróbálhatók, de a siker kulcsa mindenképpen a gyermek érettsége lesz, vagyis az a felismerés, hogy őt is kezdi érdekelni a pelusmentesség, a bilizés, vagyis ahogy a nagyok csinálják. A szeretetteljes, türelmes és jó hangulatú próbálkozások többet érnek mindenféle csodamódszernél.
A különféle ételek bevezetése, illetve a szilárd táplálékhoz szoktatás talán az egyik legtöbb vitát kiváltó téma manapság. Az évszázadokig gond nélkül működő rutin, a pépes ételek adása elsőként a szoptatás után mára nagy riválisra talált a BLW (Baby-Led Weaning) rövidítés mögött megbújó módszerben. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a szülő lehetővé teszi, hogy a baba maga válassza ki és fogja meg a szilárd falatokat, amiket képes elrágcsálni. A gyermeket a fulladástól féltők kézzel-lábbal tiltakoznak a módszer ellen, míg mások esküsznek rá és eszükbe nem jutna pépes étellel vacakolni a következő gyermeknél sem. A módszer állítólagos előnyei, hogy a baba a családi asztalnál ülve eszik, a szülő nem etet, csak kínál, javítja a finommotorikát és az önállóságot, valamint fokozza a gyermek étkezés iránti érdeklődését.
Arról pedig, hogy melyik esetlegesen allergiát kiváltó ételt mikor lehet bevezetni, végképp soha nem fogunk tudni teljesen korrekt információt kapni, akkora az ellentmondás a végtelen sok tanács között. Egyik véglet, hogy mindentől óvakodunk, még 2 évesen sem adunk neki egy halom ételt, amit már rajta kívül mindenki eszik. A másik nézet szerint pedig, minél hamarabb vezetünk be egy ételt, annál kevesebb lesz az esély egy későbbi allergiára.
Digitális eszközök és a szoptatás: egy kutatás eredményei
Vajon hogyan változott meg az anyák és gyermekeik kapcsolata, amióta szinte folyamatosan körül vagyunk véve digitális eszközökkel? Egy kutatás során huszonöt anya és csecsemő párost vizsgáltak meg. Megkérték a résztvevőket, hogy szoptassák meg csecsemőjüket egy nyugodt, tiszta szobában, amit videófelvételen rögzítettek. Az anya-gyermek párosokat kétszer is megvizsgálták. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az anyák, amikor tv-műsort néztek szoptatás közben, valamivel kevésbé voltak érzékenyek a gyermekeik jelzéseire (pl.: az anya befejezi az etetést, ha a csecsemő jelzi, hogy már jóllakott), mint akkor, amikor csak zenét hallgattak az etetés során. Emellett még nagyobb különbség mutatkozott a helyzetek között abban, hogy az anya mennyire igyekezett elősegíteni a gyermek gondolkodásának fejlődését (pl. azzal, hogy beszél a gyermekhez a folyamat során).
A kutatók kitöltettek az édesanyákkal egy kérdőívet is, melyben arra voltak kíváncsiak, hogy egy átlagos napon mennyire nyúlnak digitális eszközökhöz szoptatás során. Az etetés közben általában keveset kütyüző anyák csecsemői, az anya tabletezése során kevésbé reagáltak az anyjukra, mint amikor csupán zenét hallgatott a páros. A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy bár az anya nem minden viselkedése változik meg attól, hogy kütyüzik szoptatás közben, mégis úgy tűnik, hogy az anyai válaszkészség bizonyos területeire ez negatívan hat.
A képernyőhasználat hatása a szoptatásra és a kötődésre
A szülő számára ugyanakkor még kevés gyakorlatiasan megfogalmazott tájékoztató áll rendelkezésre a képernyőmentesség betartásáról az első három évben. A babával töltött idő és a baba jelenlétében az élet képernyőmentes legyen, és ez mindenkire vonatkozik, aki a babával van. Ha munkajellegű képernyő használatban, vagy magán ügyintézés, vagy fontos családi, egyéb kommunikációra van szükség, az édesanya vagy az édesapa, akkor lehetőség szerint menjen át egy másik helyiségbe. A baba ellátása közben figyelemelterelés és a vélt jobb együttműködés érdekében ne kapjon telefont, mert ezek a helyzetek éppen a közös tanulás, ismerkedés és kommunikáció fontos eseményei. A szoptatás alatt ne legyen a szobában, vagy ahol a szoptatás történik az anya kezében vagy környezetében telefon, ne legyen bekapcsolva TV, videó.
Az aktív figyelem, jelenlét: szemkontaktus, anyai hangok, érzelmek kifejezése. Ebben a folyamatban az ingerek egymás felől jönnek, egymás jelzéseire válaszolnak. Ebben az interakcióban nincs helye más ingernek. Sőt, ha vannak ilyenek, ezek megzavarják ezt az egymásba olvadást, teljességet, kötődést. Sőt, ha az anya azokra a külső ingerekre válaszol, nem válaszolhat a szoptatott gyermekre. Az újszülött, csecsemő a szoptatás előtt az anya hangjára, a testi érintéseire reagál. Aktivizálódik és keresni kezdi az anya mellét. Ha érzi az anyatej illatát, még inkább igyekszik a szopási helyzetre aktívan készen állni. Az intenzív szemkontaktus, közben a kedves hangú beszéd, simogatás, és a tej szopása, és gyomorba kerülése elkezdi megnyugtatni a babát, amire ő egy idő után szemét lecsukva szopik tovább. Legtöbb baba eleinte ebben el is fárad, és elalszik.
A képernyőhasználat miatt megosztott figyelem hatása a babára: Azt érzi, hogy anya nem csak az enyém, anya nem figyel, nem vigyáz, épp, hogy táplál engem, nincs rám ideje. Az anya azt érzi a megosztott figyelmi állapotban, hogy ha most nem szoptatna, tudna ezzel, vagy azzal beszélgetni, ügyet intézni stb. Szüksége van az anyának a pozitív megerősítésre, hogy elég jó anya, ki tudja elégíteni gyermeke szükségleteit. A nem megfelelően felkészült, és digitális eszközhasználat szempontjából áthangolt édesanyák önértékelése, elégedettsége magával, anyaságával, a gyermek viselkedésével, a gyermek családon belüli beilleszkedésével alulmarad a várakozásuktól, és ez frusztrálja az anyai viselkedést is, amire a gyermek is kedvezőtlenül reagál, mert erre nincs felkészülve.
A szoptatás nem csak táplálás, hanem kötődési és fejlődési folyamat is. A szoptatás alatti szemkontaktus segíti a gyermek érzelmi biztonságának kialakulását és a kötődést. Mivel figyelme fókusza megoszlik, beszédben, hangadásban megnyilvánuló válaszait befolyásolja. A baba jelzéseit (pl. az oxitocin, amely a tejleadó reflexet és a kötődést is támogatja, a baba szemébe nézésével, érintéssel fokozódik. Az anya könnyebben megszakíthatja a szoptatást értesítések, üzenetek miatt, ami ronthatja a baba nyugodt táplálkozását. Ne legyen a szoptatási/szopási helyzetben és térben telefon.
A „tökéletes anya” illúziója és a támogatás fontossága
Két szörny, ami úgy ahogy van tönkreteszi az egész anyaságot: az ítélkezés és a bűntudat. Korábban is létezett, de az internet világában döbbenetes méreteket öltött a „máshogy csinálók” feletti ítélkezés és az emiatt kialakuló bűntudat az érintettekben. A fenti két szörny szülőanyja pedig a „tökéletes anya" illúziója, ami minden ellenkező híresztelés ellenére: nem létezik! Akármennyit olvasunk az interneten, akárhány módszert vezetünk be és akárhány eltérő véleményt ítélünk el fennhangon, ettől még nem leszünk tökéletes anyák. Legyünk egyszerűen szerető és gondoskodó anyák, figyeljünk a gyermekünkre, mindent aszerint tegyünk, ami az adott fejlettségi állapotának megfelel!
Egy 2019-es bejegyzésben Tóth Flóra, egy kétgyermekes anya, arról mesél, hogy az internetes anyaközösségek hogyan segítették át őt a szülés utáni nehézségeken, és hogyan vált a telefonja a külvilággal való kapcsolatává. Azt is kiemeli, hogy a szoptatás nehéz, és az anyukáknak szükségük van minden lehetséges támogatásra.
A görög mitológia szerint a Tejút nem más, mint Héra kifröccsent anyateje, akinek álmában a mellére helyezték Héraklészt Zeusz balkézről született fiát. Az istennő azonban egyáltalán nem akarta, hogy Héraklész az ő tejétől örökéletet kapjon, ezért tépte le magáról a csecsemőt, így jött létre a Tejút, a mitológia szerint.