A fogantatás pillanatától kezdődően az anyai szervezet egy közel 40 hétig tartó csoda része, letéteményese és kivitelezője is egyben, melynek eredménye egy új élet születése. Mindennek része: a méhlepény kialakulása és működése a magzat fejlődése során, szerveinek kialakulása és működésük megindulása, az anyai immunrendszer változásai a gesztációs hetek alatt, a várandósság mentális feldolgozása, megélése a kismama részéről, és ehhez a különleges helyzethez való alkalmazkodás a hétköznapokban. Ez a 40 hét egy örök változásról szól, melynek az anya szervezete mindenben igyekszik megfelelni.
A 16. várandóssági hétre alakul ki és kezd működni teljes egészében a méhlepény, mely a későbbiekben úgy az anyai, mint a magzati szervezet működését hivatott irányítani. Ezen rendkívül bonyolult szerv kialakulásának hetei során az anyai szervezet számára sok értékes fehérjét, szénhidrátokat, zsírt, vitaminokat, ásványi anyagokat kell biztosítani, hogy ez a folyamat zavartalan legyen. Ez megnyilvánulhat az étvágy megváltozásában, szokatlan ételek hirtelen megkívánásában és az étkezési ritmus megváltozásában is. Tehát, a környezet számára időnként megmosolygott kívánósság mögött komoly, a születendő élet számára létfontosságú élettani feladatok sikerességének igyekszik megfelelni az anyai szervezet.
Valószínű, hogy a magzat kiválasztó és endokrin szerveinek kialakulását, működésük beindulását követően is nagy változások érhetik az anyai szervezetet, és ez megnyilvánulhat a táplálékbevitel mennyiségének, minőségének, gyakoriságának megváltozásában is.
Tünetek, amelyek bajt jelezhetnek
Erre talán a legismertebb példa az, hogy a magzati hasnyálmirigy működésének megindulásával a magzati inzulin befolyásolhatja az anyai szénhidrát-anyagcserét, kialakulhat a várandósság alatti diabetes (cukorbetegség) az arra hajlamos kismamáknál, és ezért kötelező a 26. gesztációs héten a vércukorszint-vizsgálat, valamint a folyamat rendszeres ellenőrzése is. Ezzel kerülhető el többek között a magzati szénhidrát-anyagcsere már méhen belül kialakult zavara, mely a túlzottan nagy súlyú és túlzottan hosszú, úgynevezett óriás magzatok születéséhez vezetne, mely anyára és magzatra nézve egyaránt veszélyt jelenthet, nem beszélve a magzat további életminőségéről. Az ilyenkor a kismamánál jelentkező túlzott étvágy, megnövekedett folyadékbeviteli igény, a fáradtságérzés, izzadás, remegés nemcsak a szakemberek, de a környezet számára is feltűnő lehet és kivizsgálást igényel.
Az anyai immunrendszer változásai és a kívánósság
Az anyai immunrendszer alapvető változásokon esik át a fogantatást követően és a 40 gesztációs hét alatt tartó folyamat során. Legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy az anyai szervezet tudomásul veszi, hogy egy számára eleddig „idegen test” fejlődése veszi kezdetét a szervezetén belül és a kezdeti „átállási időszak” és változások után már védi is a továbbiakban a fejlődő magzatot. Amennyiben ez a folyamat zavart szenved már a kezdeti időszakban, akkor vetélés, a későbbiekben főleg a lepényi működés zavarának következtében koraszülés vagy méhen belüli elhalás következhet be. Itt kell feltétlenül felhívni a figyelmet arra, hogy minden a lepény működését zavaró életviteli szokás, ilyen a dohányzás, drogok, alkohol fogyasztása, a magzat méhen belüli fejlődését döntően és károsan befolyásolhatja, de elmondható ugyanez és érvényes akár a fogantatás pillanatára is.
Ahhoz, hogy az anyai immunrendszer ezeket a változásokat végre tudja hajtani és új feladatának meg tudjon felelni, fokozott mennyiségű nyomelemre (cink, réz), esszenciális aminosavakra, ásványi anyagokra van szüksége és ez is hozzájárulhat ahhoz és magyarázata lehet részben annak, hogy a kismama különös ételeket kíván meg.
Külön fejezetet érdemelne az a kapcsolat, mely a fogantatás élményének, a várandósság tényének mentális feldolgozása és a várandóssági hetek változásai során a női szervezetben fellépő és megnyilvánuló étvágymegváltozás között van. A fogantatás ténye akár pozitív, akár negatív stresszhelyzetként hat, feldolgozása, megélése, a reagálás rá, mindenkor egyénre jellemző. A kezdeti hormonális és immunrendszeri változások szomatikus tünetei (hányinger, hányás), mellfeszülés, hangulati labilitás mellett az étvágy megváltozása is egyik kísérő jelenség lehet.
Ugyanakkor - főleg hányingerrel, hányással járó folyadékveszteség, kiszáradás - akár kóros mértéket is ölthet és intézeti kezelés válhat szükségessé. A lepény működésének megindulásával és az immunrendszer zavartalan átalakulásával ezen kezdeti tünetek megszűnnek, a kezdeti étvágytalanságot fokozott táplálékigény és -bevitel válthatja fel, melynek ellenőrzése nemcsak a kismama, hanem a szakemberek feladata is, vagyis a testsúly folyamatos ellenőrzése.
A kívánósság háttere és a táplálkozás
Ez a fajta sóvárgás az első trimeszterben kevésbé gyakori, a többségnél a második során a legintenzívebb, és a harmadik trimeszterre sokszor távozik is. A lista élén az édességek szerepelnek, de a gyors- és zsíros ételek is előkelő helyet foglalnak el a sorrendben. Az első trimeszterben a szervezet több inzulint állít elő, így a második trimeszterre egy enyhe inzulinrezisztenciás állapot alakul ki, amelynél a vércukorszint csökken. Szervezetünknek nagyon sok módszere van arra, hogy fiziológiai szinten védje a csecsemő egészségét. Az egyszerű, keményítő tartalmú ételeket nem gondolja a szervezet ártalmasnak, ezért ösztönzi arra az édesanyát, hogy ilyen fogásokat fogyasszon.
Bizonyos tápanyagok iránt nő az igény a terhesség során, különösen a vas, a folsav, a B-vitaminok, a jód, a cink, a magnézium, a kalcium és az A-vitaminok bevitelére. A kívánósság teljesen normális jelenség, és általában nem káros. Éppen ezért ne érezzük rosszul magunkat, ha ránk tör, elvégre a testünk ezáltal csak üzenni szeretne valamit. Viszont a túlzott szénhidrátbevitel, különösen a sokszorosan feldolgozott, gyors felszívódású szénhidrátoké hosszú távon túlzott súlygyarapodással járhat, amely veszélyes lehet az anya és a baba egészségére is. A finomított szénhidrátok helyett válasszunk teljes kiőrlésű, lassan felszívódó ételeket. Csökkentsük a stresszt, hiszen ez is fokozhatja a sóvárgást.
Azonban a kívánósság nem egyetemes jelenség, legalábbis nem úgy, ahogy az Egyesült Királyságban vagy Amerikában ismerik. Azt gondolnánk, hogy a nők csokit és sült krumplit kívánnak ilyenkor a világ minden táján, pedig Japánban például a rizst jelölték meg az állapotos nők, mikor a terhesség alatt leginkább kívánt ételükről kérdezték őket. Mindez arra világít rá, hogy a kívánósságnak pszichológiai és kulturális háttere lehet.
A cukros édességeket alapvetően nem tartjuk egészségesnek, sőt, sokszor bűntudatot érzünk, ha fogyasztunk belőlük, annyira belénk ivódott kulturálisan, hogy most éppen az egészségünk ellen dolgozunk. Ha végül mégis megengedjük magunknak a nasizást, akkor viszont nagyon nehéz kontrollálni a bevitt mennyiséget, tekintve, hogy rengeteg időre megvontuk magunktól az élvezeteket. Várandósság alatt azonban szabad. Természetesen vannak időszakok, amikor a társadalom kevésbé szankcionálja, ha egy nő többet és energiadúsabban táplálkozik a megszokottnál, ilyen a terhesség időszaka is. A PMS és a várandósság pont ilyenek: ekkor a nők kicsit végre “lazíthatnak”. A szakértő szerint többször lehet engedni a nasizásnak minőségi élelmiszerekkel. Ha így teszünk, nem fog a nasizhatnék farkaséhség formájában ránk törni, és kontrollálni tudjuk majd az édesség iránti vágyunkat.
A várandósság alatti pszichés változások
A várandósság az egyik legizgalmasabb, és ugyanakkor talán az egyik legstresszesebb időszak is egy nő életében, mely a testi és lelki változások következtében jelentős pszichés kihívást jelent a kismama számára - különösen első alkalommal. A várandósság során tapasztalt pszichés változások nemcsak az édesanyára, hanem a magzatra, valamint az újszülöttre is kihatással lehet. A várandós pszichés állapota hatással lehet a szülés, és a szülés körüli, úgynevezett perinatális (gyermekágyas) időszakra, valamint az újszülött fizikális állapotára is egyaránt. Már a várandósság idején kialakul egyfajta érzelmi kötelék az édesanya és a magzat között, mely magyarázza a szoros kapcsolatot.
Várandósság során gyakori az ellentmondásos érzések megjelenése, valamint a hangulatingadozás, mely legtöbb esetben a várandósság során jelentkező élettani változásokra, például a hormonháztartás megváltozására vezethető vissza. Számos esetben leginkább a várandós környezete figyel fel tartós szomorúságra, szorongásra, mely a természetes hangulatingadozásokon túlmutat. Ilyenkor kérje a védőnő, a kezelőorvos vagy a háziorvos segítségét a megfelelő szakember felkeresésében.
A pszichés változások mögött számos tényező állhat. Várandósság esetén a női test és a külső megjelenés változásával, valamint megváltozott szexualitással járhat. Ezek mind fontos meghatározói a lelki egészségének. A pszichés változások és hangulatingadozások mögött a hormonális változásoknak jelentős szerepe van. Maga a várandósság is számos aggodalmat, kételyt jelenthet a várandós nő számára: a várandósság lefolyása, kimenetele és önmagában a szülés is, mely a legtöbb esetben a félelem egyik fő forrása.
Az első trimesztert a hormonális és fizikális változások uralják, a második trimeszterben a magzat már önálló mozgásokat végez, melyet az anya is érzékel. A harmadik trimeszter a szülésre való felkészülésről, és az első találkozásra való várakozásról szól. A várandósság során a nő szembesül azzal, hogy szülő lesz, egy másik élettel osztja meg testét, valamint realizálja a felnőtté válást, mely néha szintén jelentős pszichés terhelést jelenthet.
A várandósság lelki oldala
Milyen hormonális változások lépnek fel a várandósság során?
Fontos tudnunk, hogy a változás már a fogantatás pillanatától elindul testünkben, amikor még nem is gyanakszunk semmire. Sok idő eltelhet ilyenkor az első menstruáció kimaradása és a pozitív terhességi teszt kézben tartásáig, miközben nem is sejtjük, hogy mennyi hormonális változás zajlik le testünkben. Emellett az ösztrogén hormon mennyisége is növekszik, ami teljesen “a baba igényeire” formálja odabent a szervezetünket, de mi idekint ezt vizesedésben, esetleg duzzadt arcban, lábban vagy karban tapasztalhatjuk meg. Termelődik még prolaktin is, ami segíti a tejelválasztást, illetve oxitocin is, ami enyhíti a szorongást és elősegíti a kötődést, később pedig alapvető szerepet játszik a szülés megindításában.
Ne ijedjünk meg, ha erős mellfeszülést, hangulatingadozást, levertséget, fáradtságot, reggeli émelygést, rosszullétet vagy sűrűbb vizelési ingert tapasztalunk. Ez mind a hormonális változásoknak köszönhető, melyek azért mennek végbe, hogy kisbabánk a lehető legnagyobb biztonságban fejlődhessen odabent.
Mi okozza a különböző ételek iránti fokozott vágyat akár a terhesség első napjától? A kívánósságot a legtöbbször az első trimeszter végén és a második trimeszter során tapasztaljuk meg, ami bármilyen ízre, ízkombinációra irányulhat, legyen szó édesről, sósról, savanyúról vagy épp keserűről. Lehet, hogy hosszan tartóan egy ételt szeretnénk majd fogyasztani, de az is előfordulhat, hogy ez naponta változik majd. Sokan sokféleképpen kutatták már a kívánósságnak a konkrét okát, de a tudományos háttere a mai napig nem tisztázott. Viszont ésszerű feltételezésnek tűnik, hogy a terhességgel megváltozó hormonháztartás, az ingadozó vércukorszint és a megnövő zsírraktározás hatással vannak a kismama étvágyára és anyagcseréjére, így a kívánósságra is.
Az anyai szervezet célja ebben a kilenc hónapban az, hogy a fejlődéshez szükséges hátteret biztosítsa a fejlődő magzat számára. Ennek nem is olyan egyszerű megfelelni, hiszen fokozott mennyiségű nyomelemre, aminosavra, vitaminra, ásványi sóra van ehhez szükség. Ebből kiindulva testünk egyfajta tápanyaghiány jelzése is lehet a kívánósság, ezért törhet ránk az érzés: “most azonnal ennem kell az adott ételből”.
Nézzük meg alaposabban, hogy mely ételt milyen tápanyag hiányával szokták azonosítani! Míg a csokoládé, de akár az extra sós nasik megkívánása a magnéziumhiány jele lehet, addig a cékla iránti vágy a vashiányé, a különböző sajtok utáni sóvárgás pedig a zsírsav hiányát üzenheti számunkra. A fokozott húsbevitel szintén az alacsony vasszintet sugallhatja, a szénhidrátok utáni vágy pedig arra utalhat, hogy energiaraktáraink lassan kiürülnek.
Pszichés oldalról is megközelíthető a kívánósság kérdése, hiszen minden nő másként éli meg a babavárás időszakát. A pozitív terhességi teszt mérhetetlen örömöt jelent, de egyben hatalmas felelősséget is helyez a szülőkre. Várandós kismamaként a hangulatingadozások és a stressz is hajlamosíthat rendszertelen étkezésre. Ilyenkor a megnövekedett tápanyagigény növekvő étvággyal társulhat, hiszen mindent meg akarunk tenni a fejlődő kisbabáért.
Étkezési szokások a terhesség alatt
A legfontosabb szempont a kiegyensúlyozott táplálkozás. A kívánósság sem fog olyan gyakran ránk törni, ha naponta 4-5, sőt a harmadik trimeszterben akár 6-7 alkalommal is étkezünk. Ezzel ugyanis kordában tarthatjuk a vércukorszintet is. Az étkezések alkalmával törekedjünk arra, hogy a menüben megfelelő mennyiségben és minőségben szerepeljenek fehérjék, zsírok, vitaminok, illetve ásványi anyagok.
Rendkívül fontos, hogy a diétát és fogyókúrát tegyük félre ebben az időszakban. Szervezetünkre most más feladatok várnak, de tartsunk mértéket, hiszen a túlzásba vitt étkezés sem nekünk, sem kisbabánknak nem tesz jót. Törekedjünk az egészséges, változatos és kiegyensúlyozott étkezési rutin kialakítására.
Kismamaként a testünk külsőleg is sokat változik. Azonban ez mind töredéke annak, amilyen “felfordulás” odabent történik, hiszen ebben az időszakban szervezetünk legfontosabb feladata egy új élet megteremtése. A rengeteg hormonális változás olyan tünetekkel járhat, mint például a bizonyos ételek iránti fokozott vágy vagy éppen undor. De ne stresszeljünk ezen, inkább igyekezzünk szervezetünk számára biztosítani a minőségi tápanyagbevitelt a babavárás hónapjaiban.
tags: #varandos #kiirasanak #oka