Agyciszták és fiúk urológiai problémái: átfogó útmutató

A ciszta definíció szerint egy tokkal körülvett folyadék- vagy gáztartalmú üreg. Ilyen eltérések minden szervben előfordulhatnak, többek között az agyban is.

A központi idegrendszer speciális helyzetben van, ugyanis egy zárt térben helyezkedik el, így minden itt lévő, növekedő eltérés súlyos tüneteket tud okozni az agyszövet összenyomása miatt. Emiatt banális eltérések is ijesztő tüneteket tudnak okozni.

Az agyban lévő cisztákat durva megközelítéssel fel tudjuk osztani jóindulatú, illetve rosszindulatú eltérésekre, valamint gyulladásos eredetű kórképek következményeire.

Jóindulatú agyciszták

Jóindulatú eltérések közé tartozik az úgynevezett arachnoidealis ciszta. Ez egy fejlődési rendellenesség, mely során az agyban egy agyvízzel teli tömlő (ciszta) keletkezik. Általában mellékleletként derül ki más okból elvégzett koponya képalkotó vizsgálat során. Nagyon ritkán okoz tüneteket, általában semmi teendő nincs vele. Ha nagyon nagyra nő és tüneteket okoz (bénulás, görcsroham), műtéti megoldása szóba jöhet.

Hasonlóan jóindulatú eltérés az ependimalis ciszta, mely leggyakrabban az oldalkamrák falánál kialakuló szerózus (fehérjetartalmú) folyadékkal teli tömlő, valamint a kolloid ciszta, mely még sűrűbb bennékkel kitöltött jóindulatú eltérés, döntően a 3. agykamra tájékán. Ezekkel az esetek túlnyomó többségében teendő nincs, kivéve, ha túl nagyra nőnek, illetve agyvízkeringési zavart okoznak, de ez szerencsére ritka.

Az epidermoid és dermoid ciszták döntően a kisagy környékén találhatóak, jellemző rájuk a meszesedési hajlam (calcifikáció), továbbá keratin- és koleszterinkristályokat is tartalmazhatnak, sőt, a dermoid ciszta szőrtüszőket és hajszálakat is tartalmazhat. Panaszt ritkán okoznak, megrepedésük agyhártyagyulladáshoz vezethet, illetve szédülést, fejfájást, hallás- és egyensúlyzavart okozhatnak túl nagyra nőve.

Még ide tartozik a craniopharingeoma, amely a koponyaüreget a garat felső részével összekötő, majd később elzáródó járat maradványából (Rathke-tasak) indul ki. Gyakran melléklelet, ritkán problémát oly módon okoz, hogy növekedése során nyomja az agyalapi mirigyet (hypophysis), és így gátolhatja az abban folyó hormontermelést, illetőleg a látóideget elérve okoz látászavart.

Rosszindulatú agyciszták

Cisztás jellegű rosszindulatú eltérések általában áttétek az agyban (másodlagos agydaganat). Az elsődleges agydaganatokra a cisztózus megjelenés döntően nem jellemző. Leginkább a tüdő-, emlő- és petefészekrákok, valamint a bőr festékes, rosszindulatú daganata (melanoma malignum) képez áttéteket az agyban. Szemben a jóindulatú eltérésekkel, ezek többes megjelenésűek, illetve jelentős ödémával (sejtek közötti fokozott folyadékfelhalmozódás) járnak.

Bővebben: Agydaganat - Mire számíthat a beteg?

Bővebben: Az agydaganat típusairól

Bővebben: Melanoma malignum: agyi áttétek kezelése

Gyulladásos agyciszták

Gyulladásos eltérések is okozhatnak cisztás eltéréseket az agyban. Gyulladásos folyamatok agyba való beterjedése okozhat agytályogot (pl. szívbelhártya-gyulladás következtében a baktériumok a vérkeringés útján az agyba kerülnek), illetőleg bizonyos - szerencsére ritka - fertőzések (Toxoplazma, Echinococcus) tudnak gyulladásos cisztózus eltéréseket létrehozni. Ezek súlyos, életet veszélyeztető kórképek, magas lázzal, elesett állapottal, bénulással, görcsrohamokkal járnak.

Choroid plexus ciszta (CPC) magzatoknál

A choroid plexus az agy azon része, mely nem érinti a gondolkodást, a személyiség fejlődést és egyéb agyi funkciókat sem, sokkal inkább annak a folyadéknak az előállításáért felelős, mely védi és táplálja az agyat, valamint a gerincvelőt. Abban az esetben, mikor az ultrahangon egy folyadékkal teli üreg látható a choroid plexusban, choroid plexus cisztáról (CPC) beszélünk.

Noha kialakulásának pontos oka nem ismert, a CPC a magzatok 1-3%-ánál figyelhető meg a terhesség 16-20. hete között végzett, úgynevezett genetikai ultrahang vizsgálaton. Ilyenkor a magzat már elég nagy ahhoz, hogy észlelhetőek legyenek nála az élettel össze nem egyeztethető deformitások, illetve az olyan rendellenességekre utaló jelek, melyek miatt a születés után műtét(ek)et vagy tartós gondozást igényel.

A CPC lehet egyoldali (unilaterális) de előfordulhat mindkét oldalon is (bilaterális), mérete és alakja tekintetében változatos képet mutathat, és előfordulhat, hogy ugyanazon magzatnál több is kialakul. Függetlenül a choroid plexus ciszta méretétől, alakjától és mennyiségétől, a CPC nem tumor vagy rák, nem veszélyes a babára és a terhesség harmadik harmadára, általában a 24-26. hét között teljesen felszívódik, de az is előfordul, hogy teljesen egészséges gyermekeknél vagy felnőtteknél is kimutatható.

Amennyiben az ultrahangon CPC-t találtak a magzatnál, részletesen átvizsgálják az összes szervet és testrészt, további rendellenességek (pl. deformált szív, fej, kéz, láb vagy visszamaradt növekedés) után kutatva. Ha a CPC nem társul semmilyen más rendellenességgel, izolált CPC-ről beszélünk.

Aggodalomra az adhat okot, hogy habár a CPC önmagában veszélytelen a magzatra, ugyanakkor enyhe jele (soft marker) bizonyos genetikai rendellenességekkel társulhat. A soft marker kifejezés azt jelenti, hogy a CPC jelenléte önmagában nem diagnosztizálja ezt a másik rendellenességet, de egyes esetekben összefüggésbe hozható vele.

A CPC egy komoly fejlődési rendellenesség, az Edwards-szindróma (18-as triszómia) jelenlétére utalhat, mivel az Edwards-kóros babák körülbelül felénél tapasztaltak koponyaűri cisztát. Ugyanakkor a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy ezeknél a magzatoknál más fejlődési rendellenességeket is találtak, melyek leginkább a szívet, kezeket és lábakat érintették. Az Edwards-szindrómás magzatok többségénél a terhesség vetéléssel végződik, az élve született babáknak kb. fele éli meg az 1 hónapot, és csak 10%-a az 1 évet, bár az orvostudomány és a műtéti eljárások fejlődésének köszönhetően ma már tinédzser Edwards-szindrómás betegről is tudni. A betegség előfordulása főleg az idősebb nők terhességénél gyakoribb.

A CPC egy másik fejlődési rendellenességre, a Down-szindrómára is utalhat. Szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a Down-szindrómára a CPC-nél sokkal erősebben utalnak az olyan ultrahangos eltérések, mint a 3 mm-nél vastagabb tarkóredő, az orrcsont hiánya az első trimeszterben, a nagylábujj és a mellette lévő ujj közötti rés, a rövid végtagok, a vesemedence tágulat, az echogén belek és az echogén foltok a szíven.

Ha a CPC-n kívül más rendellenességet nem találnak, azaz izolált CPC-ről van szó, annak kockázata, hogy a magzatnak kromoszóma rendellenessége van, kevesebb, mint 1%. Eszerint 99%, hogy teljesen egészséges, és nincs semmiféle kromoszóma rendellenessége!

A diagnózist követően az egyik legfontosabb egy újabb, részletekbe menő, kifejezetten fejlődési rendellenességekkel foglalkozó, tapasztalt szonográfus szakember által végzett kontroll ultrahang vizsgálat. Csak ezt követően lehet az izolált CPC diagnózist megerősíteni. Amennyiben a CPC mellett egyéb rendellenességet is találtak, a szülő dönthet arról, hogy vár, vagy magzatvíz vizsgálatnak (amniocentézis) veti alá magát. Habár az ultrahangos vizsgálattal a kromoszóma rendellenességekre utaló számos jel felfedezhető, egyedül az amniocentézissel lehet bizonyosan meggyőződni arról, hogy a babának nincs semmiféle genetikai rendellenessége. Habár ez egy olyan kérdés, amiről csak a szülő dönthet - a kezelőorvossal való konzultáció segítségével - sok orvos szerint nem éri meg az amniocentézissel járó vetélés kockázatát vállalni, ha az ismételt ultrahang vizsgálaton sem derül fény semmiféle rendellenességre a CPC-n kívül. Ilyenkor ugyanis a beavatkozás kockázata magasabb, mint annak esélye, hogy a babának genetikai rendellenessége van.

A CPC diagnózisa rémisztő, de ne feledje el, hogy általában a terhesség 6. hónapjára magától felszívódik, s az így született babák jelentős többsége teljesen egészséges.

A fiú nemi szervek veleszületett és szerzett rendellenességei

Csecsemő-, kisded- és gyermekkorban gyakori problémát jelentenek a férfi nemi szervek - a hímvessző és a herék - különféle elváltozásai, azonban ezek nem mindegyike tekinthető kórosnak. A fiúgyermekek ivarszerveinek veleszületett és szerzett rendellenességeivel és betegségeivel a gyermekurológia foglalkozik.

Hímvessző elváltozásai

A hímvessző és egyes részeinek - a makk és az azt fedő fityma (előbőr), valamint a húgycsőnyílás - bizonyos elváltozásai gyakori kísérői a fiúk csecsemő- és gyermekkorának.

Letapadt fityma

A letapadt fityma (adhesio cellularis preputii) a korai életszakaszban élettani állapot, amely védi a hímvessző makkját a szennyeződéstől és a gyulladástól. A makk körül felszaporodó fehér túrószerű váladék (smegma) szintén élettani jelenség, vagyis nem tekintendő kórosnak.

Az összetapadt képletek szétválasztása (adhaesiolysis) nem javasolt csecsemőkorban, mivel a beavatkozás során a fityma berepedhet, vérezhet és heggel gyógyul, illetve többnyire vissza is tapad. Ugyanakkor két-hároméves kortól már javasolt az óvatos fitymatorna (az előbőr fürdés közbeni óvatos, alkalmanként 1-2 milliméternyi hátra- és visszahúzása), amivel elősegíthető az előbőr elválása a makktól.

Nehezített vizeletürítés esetén mihamarabbi műtéti beavatkozás szükséges. Ha a szűkület nem befolyásolja a vizeletürítést, a műtét elhalasztható a szobatisztaság eléréséig.

Az egyes kultúrákban vallási és egészségügyi megfontolásból hagyományosan végzett körülmetélés (circumcisio) a fityma sebészi eltávolítását jelenti, amelyet helyi érzéstelenítésben vagy altatásban végeznek. A kb. 15-20 percig tartó műtét során szike vagy sebészi olló segítségével eltávolítják az előbőrt a makkról.

Hátrahúzva maradt fityma (paraphimosis)

A hátrahúzva maradt fityma a makkra ráfeszülve akadályozza annak keringését, melynek következtében duzzanat, vizenyő, fájdalom és vizelési képtelenség alakulhat ki. Ez az állapot általában az enyhe fokú fitymaszűkület otthoni kezelésének szövődményeként alakul ki, amikor a hátrahúzás után elfelejtik visszahúzni az előbőrt.

Fontos! Ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Fityma/makk gyulladása

A fityma bőrének gyulladása (lichen sclerosus et atrophicus) vöröses, majd porcelánszerű fehér foltokban jelentkező, nem fertőző betegség. Enyhébb esetekben elegendő a helyi kezelés szteroidot tartalmazó kenőccsel, súlyosabb esetekben plasztikai műtétre lehet szükség.

A makk felületének fájdalommal, váladékképződéssel, vöröslő duzzanattal, illetve vizelet-visszatartással járó gyulladása (balanitis) a makk és a fityma közötti tér alapos kimosásával kezelhető. A gyulladás okozta fájdalom fájdalomcsillapító gyógyszerek adásával enyhíthető.

Hímvessző sérülése

Sportolás, verekedés, baleset következtében megsérülhet a fiúgyermekek hímvesszője is. A kisebb felszínes sebek, vágások, horzsolások, zúzódások és duzzanatok házilag kezelhetők, azonban nyílt seb, kifejezett duzzanat vagy vizelési nehézség esetén azonnali orvosi ellátás szükséges.

Lásd még: Hímvessző sérülései és duzzanata

A húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedése

Élettani viszonyok között a húgycsőnyílás a makk végén, annak közepén nyílik. Rendellenes elhelyezkedés (hypospadiasis és epispadiasis) esetén a húgycsőnyílás a makknak nem a végén, hanem a hímvessző egyéb részein, súlyosabb esetben a herezacskón vagy a gáttájékon található. Ezt a fejlődési rendellenességet gyakran kíséri a hímvessző görbülete, ami megnehezítheti a későbbi szexuális életet. Az állapot urológiai műtéti beavatkozással jól kezelhető.

Hímvessző veleszületett hiánya (aphalia)

A hímvessző veleszületett hiánya (aphalia) rendkívül ritka fejlődési rendellenesség, amelyben a pénisz teljes egészében hiányzik. Gyakran társul rendellenes húgycsőnyílással. Egyelőre nem ismert az elváltozás pontos oka. A kezelés multidiszciplináris megközelítést igényel; kezdetben a vizeletelvezetés biztosítása és az esetleges társuló fejlődési rendellenességek kezelése történik, később rekonstrukciós sebészeti beavatkozás jöhet szóba.

Veleszületett erekció

Újszülötteknél is észlelhető merevedés közvetlenül a születés után vagy a születést követő első néhány napban. Ez normális élettani jelenség lehet, amely nem utal szexuális izgalomra vagy kóros eltérésre. Vizsgálatok szerint az újszülöttkori merevedés az egészséges fejlődés része, és gyakran anyai hormonok vagy gerincvelői reflexek hatására alakul ki. Nagyon ritkán azonban kóros, tartós merevedés (neonatalis priapizmus) is előfordulhat.

A here fejlődési rendellenességei

Az érett, egészséges csecsemők heréi a herezacskóban helyezkednek el. A 35. terhességi hét előtt született csecsemők többségénél 12 hetes korra fejeződik be a here leszállása.

Rejtettheréjűség

Fejlődési rendellenesség következtében a here nem a herezacskóban található, melynek hátterében a here leszállásának (descensus) elmaradása áll. A here hibás vagy nem befejezett leszállása következtében a here nem tapintható a herezacskóban. A rejtettheréjűség egyoldali vagy kétoldali is lehet.

A rejtettheréjűség az újszülöttek 4-6 százalékát érinti, előfordulásának gyakorisága egyéves kor felett 0,8 százalék. A rejtettheréjűség kezelése hormonkészítmények adásával vagy műtéti ellátással (orchidopexia) történik. A kezelés célja a nemzőképesség károsodásának és a heredaganat kialakulásának megelőzése, a kedvező kozmetikai eredmény biztosítása, valamint a lelki következmények megelőzése.

Az operált gyermekek rendszeres orvosi ellenőrzése 8-9 éves korig javasolt. A rejtett heréjű fiúk egyharmada - főként a kétéves kor felett végzett sebészi kezelés esetén - nem lesz nemzőképes felnőttkorában.

A rejtettheréjűség különböző formái az alábbiak:

• criptochismus: a here nem tapintható, mert a hasüregben helyezkedik el, vagy nem fejlődött ki;
• retentio testis: a here leszállása nem, vagy részlegesen történt meg (az egyéves kor alatt észlelt esetek 20 százalékában következik be spontán hereleszállás);
• ectopia testis: a hereleszállás pályájának megváltozása következtében a here más (például gáttájéki) területre jut;
• ascensus testis: a korábban a herezacskóban található (scrotalis helyzetű) here fokozatosan lágyéktáji (inguinalis) helyzetbe jutva megreked.

A fenti formáktól eltérő állapot a rectactilis here, melynek lényege, hogy a belső combfél ingerlésével kiváltott ún. cremaster-reflex lágyéktáji területre húzza fel a herét. Ilyen esetben az orvosi vizsgálat során a herék könnyen a herezacskóba helyezhetők.

Here hiánya

A here veleszületett hiánya (anorchia) ritka újszülöttkori rendellenesség, amely normális 46, XY-kromoszómával rendelkező férfi fenotípusú újszülöttekben fordul elő. A hereszövet teljes veleszületett hiányával jár, gyakran a magzati élet során bekövetkező herekárosodás (vanishing testis szindróma) következtében. Laborvizsgálatok során jellemző hormonális eltérés a gonadotrop hormonok emelkedett szintje (különösen az FSH szintje), az alacsony tesztoszteronszint, valamint a hCG-stimulációra elmaradó tesztoszteronszint-emelkedés.

Here és herezacskó hypoplasiája

Alulfejlett, kicsi vagy részlegesen hiányzó here és herezacskó jellemzi. Hátterében állhat veleszületett androgénhiány, herefejlődési zavar vagy genetikai rendellenesség. A herezacskó alulfejlettsége gyakran a méhen belüli androgénhiány jele. A kezelés az oki tényezőtől függ: hormonális eltérés esetén endokrin terápia, anatómiai eltérés esetén sebészi korrekció jöhet szóba.

Az ondóvezeték fejlődési rendellenességei

Az ondóvezeték a férfi ivarszervek egyik páros csöves képlete. Feladata, hogy a herében termelődő, majd a mellékherében tárolt és érlelt hímivarsejteket az ejakuláció során a húgycső felé szállítsa.

Ondóvezeték atresiája

Az ondóvezeték veleszületett rendellenessége vagy hiánya a termékenységi zavarok ritka okát képezi. Általában felnőttkorban diagnosztizálják. Attól függően, hogy egyik vagy mindkét oldali ondóvezeték érintett-e, részleges vagy teljes meddőség alakulhat ki. Gyakran társul cisztás fibrózishoz vagy azonos oldali vesefejlődési rendellenességhez.

A here gyermekkori megbetegedései

A fiúgyermekek heréit érintő kóros állapotok fejlődési rendellenességek, anatómiai elváltozások vagy fertőzések következtében alakulnak ki.

A here kocsánycsavarodása

A here kocsánycsavarodása leggyakrabban serdülőkorban fordul elő, ritkábban újszülöttkorban is felléphet. Kialakulásának hátterében a herét felfüggesztő képletek lazasága áll, melynek következtében a here megfordul a herezacskóban (heretorzió). Ennek hatására a herekocsány erei leszorítódnak, és a vérkeringés megszűnik a herében.

Tünetei a herefájdalom, a nyomásérzékenység, a herezacskó egyik felének duzzanata és bőrének pírja. Alhasi fájdalom, hányinger, hányás is kísérheti. A herecsavarodás ritkább esetben előfordulhat mérsékelt duzzanattal és fájdalom nélkül is. Az állapot sürgős sebészi beavatkozást igényel, melynek során a herét visszafordítják az eredeti helyzetébe.

A herefüggelék kocsánycsavarodása

A here felső pólusához csatlakozó 0,5-1 cm hosszúságú herefüggelék a megtekeredése esetén igen fájdalmassá válik, és a herezacskó bőrén kékes színű, kicsiny képlet formájában áttűnik. A tünetek a herecsavarodás tüneteihez hasonlóak. Az elváltozás kisebb műtéttel megoldható.

Heveny mellékhere-gyulladás

A főként serdülő fiúkat érintő heveny mellékhere-gyulladást baktériumfertőzés okozza. A betegséget heretájéki fájdalom, nagyfokú duzzanat és láz kíséri. Kezelése antibiotikumok adásával történik, a panaszok borogatással enyhíthetők.

A nem teljesen gyógyult mellékhere-gyulladás hegesedéshez vezethet, melynek következtében az ondóutak elzáródhatnak, ami meddőséghez vezethet, ezért a felépülésig szigorú ágynyugalom szükséges.

Veleszületett vízsérv

A veleszületett vízsérv (hydrocele) keletkezése alapvetően különbözik a felnőttkorban, főként időskorban kialakult vízsérvtől. Gyermekkorban a megnövekedett hasűri nyomás miatt - például sírás vagy székletürítés közben, illetve légúti megbetegedés esetén köhögéskor - szabad hasűri folyadék juthat a herezacskóba.

Ilyenkor a fekvő helyzetben történő vizsgálat során kisebb és puha, az álló helyzetben történő vizsgálatkor nagyobb, tömött elváltozás figyelhető meg a herezacskóban. Az újszülöttkori vízsérv általában spontán felszívódik. Amennyiben a vízsérv egyéves korig nem szívódik fel, vagy hirtelen nagymértékű feszülést okoz, műtéti beavatkozás szükséges.

Mikor forduljon orvoshoz?

Fiúgyermeke herezacskóján vagy hímvesszőjén tapintható vagy látható bármilyen elváltozás esetén forduljon a házi gyermekorvoshoz, aki indokolt esetben gyermekurológiai szakrendelésre irányítja a gyermeket.

A heréket érintő nagyfokú fájdalom esetén, illetve ha a herezacskó vagy hímvessző sérülését mély seb kíséri, vagy ha néhány órán belül jelentős duzzanat keletkezik, továbbá csepegő vagy vékony sugárban történő vizeletürítés esetén azonnal jelentkezzen gyermekével a legközelebbi urológiai szakrendelésen vagy sürgősségi betegellátó osztályon!

Fütyigondok? Mit tegyünk fütyigyulladás esetén? Egy gyermek világrajötte hatalmas boldogság a szülőknek, természetes, hogy ekkor még ekkor még nem az jár a fejünkben, hogy később majd foglalkoznunk kell kisfiunk intim zónájával. Olvassa el tanácsainkat!

Mit tegyünk, ha sárgás elszíneződést látunk fiunk előbőre alatt? Mit csináljunk, ha fáj és váladékozni kezd, ha nem húzható hátra, vagy a gyermek nem egyenes sugárban vizel? Nem is olyan könnyű ez a téma, mivel például a fitymaszűkület és a sejtes letapadás kezelésének idejére nézve nincs egységes álláspont. Van, hogy a kérdés kapcsán inkább hagyománnyal, szokással, mintsem megalapozott ellátási stratégiával találkozunk.

A húgycsőnyílás normális esetben a makk végén, annak közepén nyílik, így biztosítva a vizelet előre egyenes sugarát, a későbbi megtermékenyítőképességet és nem utolsósorban a pénisz normál kinézetét. A nyílás azonban rendellenesen is elhelyezkedhet, lehet a makkon (nem a végén), a pénisz egyéb részein, súlyosabb formáiban pedig a herezacskón vagy gáttájékon. Ez a rendellenesség sokszor hímvessző görbületével is jár, ami problémát jelenthet a későbbi szexuális életben. A rendellenesség megállapítása kihívást jelent még sokszor a gyermekurológiában jártas gyermeksebész számára is: van, hogy csak az előbőr hátrahúzása után válik felismerhetővé. Legenyhébb formái az úgynevezett hasadt fitymabőr és a megnyúlt húgycsőnyílás.

A péniszhiány jelenségét a szülők, laikusok leggyakrabban feltűnően kisebb méretű vagy abnormális formájú péniszként fogalmazzák meg. Az elváltozás utalhat genetikai betegségre, hormonális eltérésre, így kivizsgálását általában endokrinológus végzi. A kisméretű pénisz hátterében a leggyakoribb ok a szeméremcsont felett elhelyezkedő nagy tömegű kötőszövet, zsír (például elhízás esetén), emiatt tűnik optikailag kisebbnek a hímvessző. Esztétikai, pszichés szempontból igényelhet sebészeti teendőt.

A fityma (előbőr) a hímvessző végén található bőrredő, ami a makkot és a húgycső nyílását védi. Az élettani csecsemőkori fitymaszűkület minden fiúcsecsemőnél előfordul. Élettani fitymaszűkület esetén a legfontosabb szabály, hogy ne nyúljunk a kisfiunk fitymájához, a jelenség egy állapot, mely nem igényel teendőt! A fityma makktól történő elválása már a magzati kor végén elkezdődik, ám a folyamat sokszor még kisgyermekkorban sem fejeződik be. Szintén normális élettani állapot tehát, hogy a fityma egy finom hártyával rátapadt a makkra − gyakori, hogy a fitymán lévő nyílás alig látható −, és arról fokozatosan, az életkor előrehaladtával magától leválik.

A smegma (ejtsd: szmegma) leváló hámsejtekből és mirigyek által termelt váladékból álló sárga, fájdalmat nem okozó, nem bűzös élettani váladék, mely a makk és fityma között képződik. Amíg a fityma a makkhoz van tapadva, addig a smegma sem tud kiürülni. Több európai országban 7 vagy akár 14 éves korig is normálisnak tartják a kisfokú szűkületet és a sejtes letapadást, és a folyamat megoldását teljesen a „természetre” hagyják. Magyarországon azonban 2-3 éves kortól már javasoljuk az óvatos fitymatornát és körömvirág kenőcsös kezelését. A fitymatorna a fityma óvatos, finom átmozgatását, hátra-és visszahúzását jelenti, ami elősegíti elválást a makktól. A tornát 1-3 hónapon át, naponta akár többször is ajánlott végezni (pelenkázáskor és fürdetéskor). Az esti fürdéskor végzett fitymatorna előnye, hogy a meleg víz hatására a szövetek felpuhulnak, így a fityma könnyebben hátratolható. Nagyon fontos, hogy a fityma mozgatását csak addig a pontig végezzük, amíg a letapadás engedi (elképzelhető, hogy csak pár mm-t fog jelenteni). Itt tartsuk meg egy kis időre (fél-egy perc). Amennyiben a fityma szűkülete akutan akadályozza a vizelést (fájdalmas, ballonszerűen feltágul), keressük fel az illetékes sebészeti ügyeletet! Ha a fitymaszűkület nem oldódik 5 éves korra, érdemes szakembert (háziorvos, gyermekgyógyász, urológus, gyermeksebész) felkeresni, aki tanáccsal ellátva helyileg alkalmazható szteroidos kenőcsöt (betametazon, triamcinolon, flutikazon) ír fel. A krémet kívülről kell vékonyan az előbőrbe masszírozni.

A kisbabánk fütyijének tisztítása optimális esetben minden pelenkacserekor megtörténik: nedves törlőkendővel vagy vizes vattával tisztítsuk meg az intim területeket a széklet-, vizelet- és krémmaradványoktól. Ahogy nő kisfiunk, a fütyitisztítás egyre egyszerűbbé válik. A gyermek fürdéskor - ameddig a szövetek engedik - húzza vissza óvatosan a fitymát, és tisztítsa meg az alatta lévő területet. A szobatisztaság elérésekor szoktassuk rá arra is, hogy pisilés előtt is mosson kezet, és vizeletürítéskor húzza hátra a fitymát. Ha végzett, itassa fel a vizeletcseppeket és húzza vissza.

Veszélyes kórkép, mely legsúlyosabb esetben a pénisz végének elhalásával járhat. A hátrahúzva maradt előbőr a makkra ráfeszülve akadályozza annak keringését, melynek következtében duzzanat, vizenyő, fájdalom, vizelési képtelenség alakul ki. Általában enyhe fokú fitymaszűkület otthoni kezelésekor alakul ki, amikor elfelejtik a gyermek előbőrét hátrahúzás után visszahúzni, ez a keletkező duzzanat miatt később már nem vagy csak nagyon nehezen tehető meg. A paraphimosis azonnali beavatkozást igényel, mihamarabb jelentkezzünk az illetékes sebészeti ügyeleten!

Amennyiben az élettani fitymaszűkület 3 éves kor felett konzervatív kezelés ellenére nem oldódik, mértéke fokozódik, kóros fitymaszűkületről beszélünk. A jelenség gyakrabban fordul elő korai „erőltetett” hátrahúzások után, de kialakulhat korábbi gyulladásos folyamat miatt is. Jellemző, hogy a korábban hátrahúzható előbőr hátrahúzhatósága egyre jobban akadályozott, a gyűrűszerű szűkület jól láthatóvá válik. A kóros fitymaszűkület elsősorban szakember vezetésével történő konzervatív kezelést igényel. Míg a korábban említett kóros élettani szűkületnél a fityma normál vastagságú és nem sebes, addig itt jelentősen megvastagodott, krónikus, nem gyógyuló sebekkel, fekélyekkel borított, sokszor porckemény, gyöngyház-fehéresen átalakult az előbőr.

Balanitis során a makk felületén gyulladás alakul ki, mely fájdalommal, váladékozással, pirossággal, duzzanattal, illetve vizelet-visszatartással járhat. A vizelet a makk és a fityma közé préselődik. Szintén a makk gyulladásához vezethet, ha a smegma nehezen ürül és felgyűlik a fityma alatt. Mivel orvosunk is nagy valószínűséggel ezt fogja javasolni, ezért érdemes a fitymazsák öblítésével próbálkozni, mely a makk és a fityma közötti tér alapos kimosását jelenti. Az öblítést steril fecskendőbe felszívott jódtartalmú fertőtlenítőszerrel (például higított Betadine-oldattal) vagy kamillateás oldattal végezhetünk el. A kezelést −mely hamar megszünteti a panaszokat−, egy héten keresztül naponta egy-kétszer végezzük el! Antibiotikumos kenőccsel való külső kezelés a gyulladás elhelyezkedése miatt nem túl hatásos.

A pénisz megsérülhet többek között sportolás, verekedés, baleset miatt. A kisebb felszínes sebeket, horzsolásokat, zúzódásokat és duzzanatokat otthon is kezelhetjük. Fontos tudnunk, hogy fiúgyermekünk intim területei gondos odafigyelést, higiéniát, tisztántartást igényelnek, amit csecsemőkortól alapos fürdetéssel, 2-3 éves kortól pedig − amennyire a szövetek rugalmassága engedi − óvatos hátrahúzással és mosdatással érhetünk el. Időnként bontsuk ki a csecsemőt a pelenkából és ellenőrizzük, hogyan pisil! Akkor tekinthető normálisnak a vizelet ürítése, ha erőlködés nélkül, legalább gyufaszál vastagságú sugárban történik.

tags: #ciszta #ujszulott #fiuknak