A szoptatás a csecsemők táplálásának optimális, biológiai módja. Számos jótékony hatása van a gyermekre és az édesanyára nézve rövid és hosszú távon is, ezért a hatékony szoptatás támogatásnak fontos szerepe van a primer prevencióban. A szoptatásnak azt a folyamatot nevezik, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el az újszülöttet/csecsemőt vagy fiatal gyermekét.
Az anyatej tápanyag-összetétele optimális a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, védi őt és az édesanyát is különböző akut és krónikus betegségek kialakulásával szemben. Immunológiai szempontból azért fontos, mivel tartalmazza azokat a védő faktorokat, melyek segítik az újszülött még gyenge nyálkahártya immunrendszerét. A védelemben szerepet játszó ágensek a laktáció során végig nagy mennyiségben vannak jelen. Az emlőmirigyek az általános nyálkahártya immunrendszer részeként működnek, az anyatej által biztosítva az újszülött részére antitesteket, sejteket és számos más védőfaktort.
A késleltetett tejbelövellésnek az a célja, hogy védje az újszülöttet, tömény formában kapjon passzív immunizációt, gyakorlatilag a kolosztrum felfogható első védőoltásként is. A szoptatott csecsemők sokkal ritkábban szorulnak kórházi kezelésre életük első három hónapjában és szignifikánsan alacsonyabb az atopias betegségek, mint az asthma vagy atopias dermatitis kialakulásának esélye.
A szülést követő azonnali és zavartalan bőrkontaktus alatt az újszülött könnyebben adaptálódik a külvilághoz, gyorsabban stabilizálódik a légzése, keringése. Instabil hőmérsékletét az édesanyja bőre precízen szabályozza, valamint az édesanya bőrflórájával kolonizálódik, nem a kórházi törzsekkel. Ösztönös viselkedési mintán megy keresztül, amelynek a végén magától szopni kezd, ezáltal csökkentve a későbbi problémák előfordulásának lehetőségét.
A szoptatás különböző típusai és módjai
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az alábbi szoptatási módokat különíti el:
- Kizárólagos (anyatejes) szoptatás: a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, illetve szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként.
- Szoptatás folyadékkiegészítéssel: a kizárólagos anyatejes táplálás mellett más folyadékot (víz, vízalapú italok, gyümölcslé) is adnak a csecsemőnek, de azon kívül semmi egyebet.
- Szoptatás kiegészítő táplálással (hozzátáplálás): az anyatejes tápláláson kívül egyéb ételeket is adnak a csecsemőnek, azok fokozatos bevezetése mellett.
- Mesterséges táplálás: anyatej adása nélkül bármely más ételt vagy italt adnak a csecsemőnek, általában tápszert.
További szoptatással kapcsolatos fogalmak:
- A csecsemő igénye szerinti szoptatás: amikor a csecsemő jelzi a szoptatás igényét, akkor az édesanya azonnal megszoptatja.
- Komfortszoptatás: a táplálkozástól függetlenül is megtörténik a szoptatás.
- Elválasztódás (csecsemő által): a csecsemő saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, ilyenkor a követendő módszer a fokozatos elhagyás.
- Elválasztás (anya által): az anya saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, egészségügyi vagy szociális ok miatt.
- Tandemszoptatás: az anya a következő várandósság alatt is folytatja a szoptatást, majd szülést követően mind a két gyermekét egyszerre szoptatja.
Megfelelő oktatást és támogatást követően az anyák 97 százaléka képes szoptatni újszülött gyermekét. Az egészséges csecsemő kizárólagos szoptatása körülbelül hat hónapos koráig tart. A szoptatás naponta átlagosan 8-16 alkalommal történhet. Kr. e. 2250 körül Hammurápi törvénykódexe szerint az anyák általában két-három évig is szoptattak, de szükség esetén - ha az anya nem tudta szoptatni a csecsemőjét - a családfő szoptatós dajkát is felfogadott erre a célra.
A helyes szoptatási technika és testhelyzetek
A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre.
Az alábbi testhelyzetek a legelterjedtebbek:
- Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
- Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
- Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
- Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. A csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.
A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.
A helyes szoptatás jelei és a szoptatás befejezése
Eleinte - főként az első hetekben - bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:
- a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
- a szoptatás nem fáj az anyának;
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
A szoptatás ellenjavallatai
Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást. Ezek a következők:
- kemoterápiás gyógyszerek;
- radioaktív gyógyszerek;
- kábítószerek.
Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését.
Az igény szerinti szoptatás és a táplálkozás
Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.
Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár.
Az emberi csecsemő egészséges testi és lelki fejlődésének alapja a nagy mennyiségű testkontaktus és a gyakori szoptatás. Az embercsecsemő teje bír a legalacsonyabb fehérje- és zsírtartalommal, de a legmagasabb cukortartalommal. 100 gr humán tej átlagos fehérjetartalma 1 g, zsírtartalma 3,8 g, laktóztartalma 7 g - persze a tej pontos összetétele szopásról szopásra, illetve a laktáció előrehaladtával is változik.
Szülés után, ahogy a placenta eltávozik, a tejtermelés felszabadul a lepényi hormonok gátlása alól. 36-72 óra múlva bekövetkezik a tejbelövellés akkor is, ha a kisbaba nem kerül mellre. Az ún. prolaktin-receptor elmélet (Riordan, 2005) szerint azonban már ebben a korai szakaszban fontos a gyakori, igény szerinti szoptatás, mert a mellben ennek hatására tud megnövekedni a prolaktin-receptorok száma. A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul föl magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint.
Ha a kisbaba megfelelő gyakorisággal kerül mellre, akkor a prolaktinnak nincs ideje teljesen visszacsökkeni az alapszintre két szoptatás között (Lawrence, 2011). Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.
Az ún. növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel (La Leche League, 2010). Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8‑12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat. Természetközeli életmódot folytató népeknél (pl. a !Kung San népcsoport a Kalahári sivatagban, Mohrbacher, 2010), ahol a csecsemőket az anyák a meztelen felsőtestükön hordozzák, így a kisbabák korlátozás nélkül férnek hozzá a mellhez, akár 80-100 szoptatás is előfordulhat 24 óra alatt. A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről.
A szoptatás élettanilag az egyik legnagyobb anyagcsere-terhelést jelentő állapot a női szervezet számára. A szoptatás időszakában magasabb a kismamák kalória- és fehérjeigénye, ezen felül több vitaminból és nyomelemből is többet kell bevinni a szervezetbe. Az anyatej előállítása napi 700-900 ml tejtermelést jelenthet az első hónapokban, ami körülbelül 300-500 kcal többletenergiát és jelentős vitamin-, ásványianyag- és nyomelemfelhasználást igényel.
A legfontosabb, emelt szükségletű tápanyagok:
- B12-vitamin,
- A-vitamin,
- D-vitamin,
- folát,
- jód,
- cink,
- szelén,
- kalcium,
- magnézium,
- DHA (omega-3 zsírsav).
Az elégtelen bevitel anyai és csecsemői egészségre egyaránt kockázatos. Anyai oldalon hiányállapotok (pl. vashiányos vérszegénység, csontritkulás, fáradtság, immunrendszer gyengülése) alakulhatnak ki. A csecsemőnél a hiányos anyai tápanyagbevitel csökkentheti az anyatejben lévő vitaminok és nyomelemek koncentrációját, ami neurológiai fejlődési zavarokat, növekedési elmaradást, immunrendszeri gyengeséget okozhat, különösen B12-, A-, D-vitamin, jód és DHA hiány esetén.
Az energiaigény jelentős többletet igényel, hiszen az anyatej előállítása naponta átlagosan 330-400 kcal többletet igényel. A fehérjeigény szintén nő, naponta körülbelül 20-25 grammal haladja meg az átlagos szükségletet. A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin szükséglete számottevően emelkedik, a napi ajánlott bevitel szoptatás alatt megközelíti az 1300 mikrogrammot. A D-vitamin szerepe a csontanyagcserében, az immunműködésben és a hangulatszabályozásban ismert. Szoptatás idején legalább napi 1500-2000 NE bevitele javasolt. A B-vitaminok közül figyelmet kell fordítani a B12-vitamin (kobalamin) és a B9-vitamin (folát) fokozott bevitelére.
A kalciumszükséglet számszerűen nem nő jelentősen, mégis kritikus fontosságú. A vasigény a menstruáció hiánya miatt alacsonyabb, mint terhesség alatt, ugyanakkor a szülés körüli vérvesztés következtében sok nő indul eleve csökkent raktárakkal. A jód ezzel szemben tipikusan olyan mikrotápanyag, amely közvetlenül befolyásolja a csecsemő ellátottságát. A szelén ajánlott mennyisége a szoptatás időszakában még magasabb (85 µg), mint terhesség idején (70 µg). A cink az immunrendszer működéséhez, a sebgyógyuláshoz és a bőr, illetve a haj egészségéhez szükséges.
Az omega-3 zsírsavak közül a DHA kiemelt jelentőségű. Ez az idegrendszer és a retina fejlődésének egyik alapvető építőeleme, és az anyatej DHA-tartalma szorosan függ az anya bevitelétől.
Általánosságban elmondható, hogy a természet az anyatej minőségét igyekszik fenntartani, ezért a legtöbb tápanyag esetén elsősorban az anya raktárai merülnek ki. Vannak azonban kivételek, ahol az anyai bevitel közvetlenül meghatározza az anyatej összetételét, így a hiány a csecsemő fejlődését is veszélyeztetheti. A csecsemőre gyakorolt hatás kiemelten fontos, mivel az anyatej az első hónapokban az egyetlen tápanyagforrás.
A mindennapokban a legfontosabb a tápanyagdús, változatos étrend. Érdemes naponta több alkalommal fehérjeforrást fogyasztani, rendszeresen beiktatni kalciumban gazdag tejtermékeket vagy alternatíváikat, hetente kétszer tengeri halat enni, jódozott sót használni, valamint bőségesen zöldséget, gyümölcsöt és teljes értékű gabonát választani. Sok esetben hasznos kiegészítő lehet egy - többek között - DHA-t, jódot, vas és B12-vitamin tartalmazó szoptatósvitamin. A tudatos mikrotápanyag-bevitel nemcsak az anya regenerációját, hanem a csecsemő fejlődését is támogatja.