A magyar színjátszás és filmművészet kiemelkedő alakjáról, Gábor Miklósról több helyen is megemlékeztek az országban születésének centenáriumán.
Városunkhoz a színész-rendezőt diákkorának évei kötik, pályaválasztásához inspirációt adtak az édesapja fehérvári „mozgószínházában” látott filmek.
Az évforduló alkalmából megkoszorúzták zalaegerszegi szülőházának emléktábláját, ahol 1919. április 7-én először látta meg a napvilágot.
Budapesten a Madách Színház Tolnay Szalonjában a róla készült fotókból, újságcikkekből, rajzaiból és színházi szerepeiben viselt ruhákból rendeztek kiállítást.
A Bajor Gizi Színészmúzeumban Hamlet háziköntösben címmel beszélgetéssel és vetítéssel idézték fel a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja életének ismert és kevésbé ismert fejezeteit, epizódjait - a programon részt vett lánya, Gábor Júlia is.
Csatlakozva az ezekben a napokban történt szülőhelyi és fővárosi megemlékezésekhez, ejtsünk szót mi is Gábor Miklós Székesfehérváron töltött éveiről.
Korának lenyomata jelen volt életében és szerepeiben egyaránt
A Gábor család egyes források szerint 1925- ben költözött Zalaegerszegről Fehérvárra, míg mások 1926-ot említenek.
Édesapja, Gábor Béla - aki eredetileg újságíró volt - több mozit is nyitott városunkban, ami családjuknak megfelelő polgári életmódot biztosított.
A Fehérváron iskoláztatott, s itt felcseperedő Gábor Miklós gimnáziumi tanulmányait a Magyar Királyság Állami Ybl Miklós Főreáliskolájában folytatta, s ott is tett érettségit 1938-ban.
A mintegy 12-13 év, amely Fehérvárhoz köti, hatással volt későbbi életének alakulására, színésszé válására.
Az első mélyebb hatások a Nagy Sándor utcai Ybl Miklós Főreáliskolában érték (a mai Ady Endre utcai Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola).
Főként a franciát és irodalmat tanító György Oszkár költő, műfordító tett rá nagy benyomást.
A Nyugat folyóirat külső köréhez tartozó, Baudelaire verseit először magyarra fordító költő és tanárember felfigyelt diákja jó fogalmazókészségére, s még magához is meghívta vendégségbe.
Amellett, hogy György Oszkár által az „intellektuális- művész légkörbe is belekóstolt” - mint egy diákéveire való visszaemlékezésében említette -, más erős impressziók is érték Fehérváron.
A Gábor Miklós életének és művészetének kutatásával foglalkozó Kocsis Katalin nagykanizsai könyvtáros Székesfehérváron is járt, hogy kiderítse, hol lehetett a színész apjának mozija.
Az ő nyomozása és más helyi kútfők által pontosan ismerhetjük, hogy az Uránia mozgószínház a mai Dr. Koch László utca 4. szám alatt volt (abban az időben még ez is a Várkörúthoz tartozott).
Szívesen töltötte ott az időt diákként Gábor Miklós és apja másik mozijában, a Kossuth utcai Árpád fürdő területén található egykori Árpád mozgószínházban.
A fehérvári mozikban látott filmélményeinek meghatározó szerepe volt abban, hogy Thália szolgálatába szegődött, s a gimnázium után a fővárosban, a Színművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1940-ben végzett.
Gábor Miklós már elismert színészként - a Nemzeti Színház és a Madách Színház tagjaként - tért vissza filmet forgatni városunkba 1960-ban.
A székesfehérvári Gellén-Miklós Gábor volt hétfőn az Élő Költők Társaságának a vendége.
A stúdióbeszélgetésben szó volt a költői név brand-jéről, Ady és a Depeche Mode szerepéről az indulásban, parafrázisokról, a szabadversformáról és az iskolai versírás, a szépirodalom lehetséges szerepéről is.
A fehérvári kortárs szerzőnek beküldött olvasói kérdések alapján kiderült, hogy a költői név egy dédnagyanya nevéből ered, és prózai oka pusztán egy újságíróval való névazonosság.
A költői pálya fontosabb epizódjai, állomásai között megemlítette az 1992 végén nyomtatásban megjelent első verset a hírlap egyik szombati mellékletében, az Élet és Irodalom közléseit, az első kötetet (Rossz alvó), a beválogatást a Szép versek antológiába, illetve minden szép vers megszületését annak tekinti, tette hozzá.
És hogy ki lehet költő? Akit az olvasók annak tartanak, mint ahogy irodalom az, amit akként olvasnak.
A beszélgetés során megidézték többek között Kosztolányi Dezsőt, Berzsenyi Dánielt, Kormos Istvánt, Háy Jánost, Esterházy Pétert, Weöres Sándort és Darvasi Lászlót, illetve a különkiadásban középiskolás diákok versei is elhangzottak.
Még június utolsó napján mutattam egy sokemeletes lakóház árnyékában megbújó kisebb épületet, amely valaha fontos szerepet töltött be Gábor Miklós életében és feltettem a kérdést, ismeri-e valaki, hol található és mi volt valaha.
Most felfedem a "titkot".
A város Székesfehérvár, az épület mai címe pedig: Dr. Koch László utca 4.
Az utca a Fő utcából nyílik, közvetlenül az előtt, hogy a városközpont felől sétálva odaérnénk a Vörösmarty Színház épületéhez.
Így, ha a színházzal szemben állunk, akkor a bal oldali mellékutca második háza a keresett épület.
Körülbelül egy évvel korábban egyszer már röviden ellátogattam Székesfehérvárra.
Akkor sikerült lefényképeznem az egykori Ybl Miklós reálgimnázium épületét, ahova nyolc évig járt Gábor Miklós.
Már akkor is kerestem a papa mozijait, sőt, próbáltam megtalálni a család akkori lakhelyét is.
Szekérderéknyi hivatalos iratot néztem át a székesfehérvári városi levéltárban és több helyen ugyanazt az információt találtam: az Uránia mozi a Várkörúton található, ennél pontosabban nem definiálták.
Ez részben megegyezett azzal, amit korábban, még itthon egy 1930-as években kiadott fehérvári útikönyvben olvastam, miszerint az Uránia a Várkörúton van, a színház szomszédságában.
De amikor megnéztem a várostérképet, azt tapasztaltam, hogy ez a két információ sehogyan sem lehet egyszerre igaz, mert a Várkörút, bár egyik vége nincs messze onnét, mégsem fut ki addig.
Akkor azt gondoltam, hogy ez a könyv talán keveri az Árpád mozival, mert az valóban a Várkörút és a Kossuth Lajos utca között volt valaha, mint a ma is létező Árpád fürdő része.
A történetbe aztán belekeveredett két másik volt moziépület is, ráadásul azok közül az egyik szintén a Várkörúton van.
Egyszóval teljes volt a káosz és a tanácstalanság.
Utolsó fehérvári reggelemen éppen a Várkörúton sétálgattam és a régi Köztársaság mozi lepusztult épületét fényképeztem, hátha ez volt az Uránia!
- felkiáltással, amikor a vele szemben lévő buszmegállóban egy szimpatikus idősebb úriembert pillantottam meg.
Megszólítottam, hogy tudja-e esetleg, nem ez az épület volt-e valaha az Uránia mozi.
Persze, rögtön rohantam oda.
Bementem az üzletbe, hát nagyon fiatal eladó-hölgyeket láttam ott; gondoltam, ők aztán biztosan még csak nem is hallottak a régi Urániáról.
De azért megkérdeztem őket és egybehangzóan állították, hogy igen, több idős vásárlójuk is mesélte, hogy valaha itt volt az Uránia mozi.
Egy órával később a levéltárban éppen ott ült egy tősgyökeres fehérvári - szintén idősebb - úr, aki meghallotta, miről beszélgetek a levéltáros hölggyel.
Odajött és ő is pontosan ugyanazt mondta, mint az előző úriember.
Ugyan ő már nem látott ott filmet, mert addigra megszűnt a mozi, de, mondja, nagyon jól emlékszik rá gyerekkorából, hogy az Uránia felirat még sokáig látható volt a házon.
Volt tehát két, egymástól függetlenül azonos módon emlékezőm, de valamiféle hiteles bizonyítékra mégiscsak szükségem lett volna.
Miután a levéltárban majdnem elvesztem a tengernyi hivatalos papírban, továbbra is csak az jött elő, hogy az Uránia a Várkörúton van; sőt, egy, a 30-as évek végéről származó iratban külön leszögezték, hogy mindig ott működött (mert arra is gondoltam, hátha közben elköltözött és keveredik a két cím), sóhajtva feladtam és visszamentem a megyei könyvtár olvasótermébe.
Oda is már két napja jártam és tudták, hogy mit kutatok.
A szolgálatban lévő fiatalember azzal fogadott, hogy azóta is gondolkodott a dolgon és sikerült előkotornia egy 1930-as évekbeli várostérképet.
Azt megnézve megvilágosodott a rejtély és meglett a bizonyíték.
Szóval: mégiscsak igaz egyszerre mindkét állítás: az Uránia a színház mellett is volt és a Várkörúton is, mert akkoriban a Várkörút hosszabb volt, magába foglalta a mostani Koch László utcát is.
Sőt, azon a régi térképen éppen ezt a városrészt külön ki is nagyították és odaírták a megfelelő helyre, hogy "Urania mszh." (mozgószínház).
Az Urániától jobbra, az akkori "Vár körút", azaz a mostani Koch László utca túloldalán az a csak részben ábrázolt épület a színház.
A Nádor utca a mai Fő utca.
Ha még tüzetesebben megnézzük a térképet, a mozitól balra, kicsit lejjebb, a Nagy Sándor utcában (ma Ady utca) látszik az "Áll. főreál isk." épülete - oda járt Gábor Miklós gimnáziumba.
Gábor Miklós úgy emlékezett, hogy öt éves volt, amikor elköltöztek szülővárosából, Zalaegerszegről Székesfehérvárra, ami 1924/25 körül történhetett.
Székesfehérváron Gábor Béla két mozit igazgatott mintegy másfél évtizeden keresztül: az Árpád és az Uránia mozit.
Közülük az Árpád volt az előkelőbb, az Uránia a topisabb.
Ez a koszos kis mozi azonban fontos szerepet töltött be életében: nagyrészt itt (persze azért az Árpád moziban is) folytatódtak egerszegi kisgyerekkorának filmélményei.
Valószínűleg ide járt többet, azon az egyszerű oknál fogva, hogy, mint a térképen is látszik, az Uránia egészen közel volt a főreáliskolához (sőt, egykori lakásukhoz is, de erről majd később), és gyanítom, hogy diáktársait is inkább ide hozta el az apja által biztosított potyajegyekkel.
Persze, sokszor anélkül is beengedte őket a személyzet.
Emlékpróba – Béres Ilona Gábor Miklós színművészről
Még folytatom a székesfehérvári témát, de a mostani bejegyzést zárjuk le egy részlettel az említett, 1928-ban vetített első hangosfilm részletével.
Az Élő Költők Társasága április 12-én, hétfőn 10 órakor költészetnapi különkiadással jelentkezik, hiszen április 11. A Táska Rádió stúdiójában ezúttal „saját” költőnk, Miklós Gábor, illetve írói nevén Gellén-Miklós Gábor lesz a vendégünk.
Meghívjuk továbbá iskolánk összes többi „saját” költőjét, azokat a diákjainkat, akik már próbálkoztak a versírással.
A versek beküldésének határideje: április 8.
Szívesen vesszük azokat a leveleket is, amiben megírják, melyik a kedvenc József Attila versük és miért.
tags: #szekesfehervari #ref #gy #miklos #gabor