A Katolikus Egyház tanítása szerint az emberi élet szent, és a fogantatás pillanatától kezdve tisztelni és védeni kell. Ez az alapelv határozza meg az Egyház álláspontját az abortusszal kapcsolatban, amely minden körülmények között elfogadhatatlannak minősül.
Az abortusz definíciója és a Katolikus Egyház álláspontja
Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) által kiadott „Etikai és vallási irányelvek a katolikus egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan” egyértelműen fogalmaz: az abortusz „soha nem megengedett”. Az abortuszt az Egyesült Államok püspökei úgy definiálják, mint „a terhesség közvetlenül szándékolt megszakítását az életképesség előtt, vagy az életképes magzat közvetlenül szándékolt elpusztítását”. Ebből következik, hogy az Egyház minden olyan cselekvést tilt, amelynek egyetlen és közvetlen célja az emberi élet befejezése az anyaméhben, függetlenül attól, hogy a születendő csecsemő életképes-e.
A püspökök hangsúlyozzák, hogy a meg nem születetteket a fogantatás pillanatától védeni kell. Az irányelvek így fogalmaznak: „Minden olyan eljárás abortusz, amelynek egyetlen azonnali hatása a terhesség életképesség előtti megszakítása, ami morális összefüggésében magában foglalja a fogantatás és az embrió beágyazódása közötti intervallumot.”
A nemi erőszak áldozataként teherbe esett tízéves kislány esete
Az USA Legfelsőbb Bíróságának döntése, amely felülbírálta az 1973-as Roe kontra Wade ügyet, országszerte legalizálta az abortuszt, új kérdéseket vetett fel a katolikusok számára. Egy különösen megrendítő eset egy 10 éves kislány története, aki nemi erőszak áldozataként Ohióból Indianába utazott abortusz céljából. Ebben a rendkívül nehéz helyzetben is az élet elfogadása a Katolikus Egyház tanítása.
Tadeusz Pacholczyk atya, az Országos Katolikus Bioetikai Központ oktatási igazgatója kiemeli, hogy a szándékos abortuszra való bátorítás soha nem kínál valódi megoldást egy krízissel szembesülő fiatal nő számára. „Amikor egy 10 éves lány nemi erőszaktól esik teherbe, nincs értelme a traumájára válaszul egy másik traumát felkínálni” - magyarázza. Az abortusz szerinte az eredeti erőszakot további erőszakkal súlyosbítja, kihasználva az érzelmi sebezhetőséget.
Pacholczyk atya a szeretetre és a támogatásra hívja fel a figyelmet mint megoldásra. „Amire egy fiatal nőnek szüksége van egy ilyen helyzetben, az a család és a barátok támogatása, a megnyugtatás, hogy együtt túl tudunk lenni rajta” - mondja. Hozzáteszi, hogy a fiatal nők, akiket gyengéden támogattak, gyakran megkönnyebbülésüket fejezik ki, amiért nem kínálták fel nekik a lehetőséget a gyermek elpusztítására.
Példaként Kathy Barnette esetét említi, aki nemi erőszak során fogant, amikor édesanyja mindössze 11 éves volt. Édesanyja az életet választotta. Pacholczyk atya hangsúlyozza, hogy az anyaméhben a gyermek ártatlan, és nem szabad úgy bánni vele, mintha az erőszak elkövetője lenne. A felelősséget az elkövetőn kellene számon kérni, nem pedig az ártatlan magzaton.
Méhen kívüli terhességek és az anya élete veszélyben
Az amerikai püspökök direktívája kimondja, hogy egy katolikus nő kaphat életmentő kezelést, még akkor is, ha ez a kezelés közvetve a meg nem született gyermek halálát okozza. A szándék és a cselekvés itt az anya életének megmentését célozza, nem pedig a gyermek abortív úton történő elpusztítását.
„Azok a műtétek, kezelések és gyógyszerek, amelyeknek közvetlen célja a várandós nő arányosan súlyos kóros állapotának gyógyítása, akkor megengedettek, ha nem halaszthatók el biztonságosan a születendő gyermek életképessé válásáig, még akkor is, ha ezek a születendő gyermek halálát okozzák” - áll az irányelvekben.
A méhen kívüli terhességek esetében, amelyek szintén életveszélyesek lehetnek az anya számára, az irányelvek kimondják, hogy „erkölcsileg nem megengedett olyan beavatkozás, amely közvetlen abortusznak minősülne”. Ehelyett a katolikus orvosszakértők egyetértenek abban, hogy a nők részleges salpingectomián eshetnek át, amely a petevezeték egy részének eltávolítását jelenti. A szándék itt a sérült szövetek eltávolítása, nem pedig a magzat életének kioltása.
Egyes esetekben az irányelvek megengedik a szülés „arányos okból” való megindítását, miután a születendő baba már életképes.
A katolikus kórházak szerepe az abortusszal kapcsolatban
A püspökök irányelvei hangsúlyozzák, hogy a katolikus egészségügyi intézmények nem nyújthatnak abortuszt, illetve semmilyen módon nem segíthetik az abortusz-eljárást. Azonban a katolikus egészségügyi dolgozóknak segítséget és vigaszt kell nyújtaniuk az abortusz után szenvedő nőknek.
„A katolikus egészségügyi szolgáltatóknak készen kell állniuk arra, hogy együttérző fizikai, pszichológiai, erkölcsi és lelki gondozást nyújtsanak azoknak, akik abortuszt követő traumától szenvednek” - olvasható az irányelvekben.
Pacholczyk atya összefoglalja: „A katolikus egészségügyi ellátás mindig tiszteletben tartja az anya és a gyermek egyenlő méltóságát, és elismeri, hogy minden terhességben legalább két személy, két páciens vesz részt, azzal a kifejezett céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben mindkettőjük számára kiemelkedő egészségügyi ellátást nyújtson.”
A Katolikus Egyház Katekizmusa az abortuszról
A Katolikus Egyház Katekizmusa, amely összefoglalja az egyházi tanítást, elismeri a meg nem születettek belső méltóságát és értékességét. „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell” - áll a katekizmusban. „Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (KEK 2270)
Az Egyház az abortuszt „emberélet elleni bűnnek” tekinti, és az abortusz elvégzése - vagy valaki másnak az abortuszhoz való hozzásegítése - alapot ad az automatikus kiközösítésre.
A roma nők és az abortusz
Egy kutatás, amely a magyarországi roma népesség és az egészségügyi ellátás, valamint a terhesség-szülés és a csecsemőgondozás kapcsolatát elemezte, 80 fiatal roma nővel készített interjút. Ezek az interjúk betekintést nyújtanak a fiatal roma nők termékenységi történeteibe és életútjukba.
A kutatás során gyűjtött adatok alapján megállapítható, hogy a megszólaltatott fiatal nők többsége fiatalon kezdte a nemi életet és fiatalon vált anyává. Az interjúk rávilágítanak a terhességmegszakításokkal kapcsolatos szokásokra, amelyek almintánként eltérőek.
A kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a beás cigányok körében a legkorábbi nemi élet és az első gyermek vállalása mellett egyáltalán nem élnek a terhességmegszakítás eszközével. Ez a csoport a legszigorúbb tagjaival a nemi erkölcs, a szexualitás prokreáció értelmezése terén.
Ezzel szemben az oláh cigányoknál magasabb az átlagos gyermekszám, de a művi megszakítások száma is magasabb volt a többi csoporthoz képest. A romungrók csoportjában a tradicionális családfogás kevésbé befolyásolja a válaszadókat.
Az interjúk rávilágítanak a felvilágosítás hiányára is a női testtel és a szexualitással kapcsolatban, ami sok esetben tudatlansághoz és félelmekhez vezet. A kutatásból az is kiderül, hogy a szoptatás átlagos időtartama is eltér az egyes csoportok között, ami a hagyományok megőrzését tükrözi.
A katolikus egyház az abortuszról: Igazság, irgalmasság és az élet szentsége
A kutatás korlátai közé tartozik a minta kis mérete és a válaszadók lakóhelyének, életfeltételeinek, gazdasági és kulturális környezetének eltérő jellege. Ennek ellenére az eredmények értékes betekintést nyújtanak a roma nők reproduktív egészségügyi szokásaiba és a társadalmi tényezők szerepébe.