A peteérés, más néven ovuláció, a női menstruációs ciklus egyik kulcsfontosságú eseménye, amely a petesejt tüszőből való kiszabadulását jelenti. Ez a folyamat teremti meg a megtermékenyítés lehetőségét, és központi szerepet tölt be a női egészség megértésében.
Mi a peteérés?
Az ovuláció az a pillanat, amikor a petefészek egy érett petesejtet kibocsát, amely a petevezetékbe, majd a méhüregbe jut. Szabályos peteéréssel járó menstruációs ciklus esetén a petesejt a ciklus középső időszakában érik meg. A petesejt a ciklus első felében az úgynevezett tüszőben (folliculus) fejlődik. Amint éretté válik, bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a petesejt. Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció).
A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít). A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz. Ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz.
A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. Az érési sor úgy néz ki, hogy az ún. primordiális tüszők, majd primer tüszők, majd szekunder tüszők, végül pedig érett Graaf-tüszők alakulnak ki. A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek.
Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben. Amikor már nagyon sok van belőle, a hipofízis ezt úgy értelmezi, hogy ideje leállítani a dolgot, és elkezdi termelni a sárgatest-serkentő hormont (luteinizáló hormon, LH), ami a tüszőrepedést "sürgeti". Az ekkor működésbe lépő enzimek nemcsak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle.
Megtermékenyítési folyamatok (3D animáció)
A petesejt sorsa
Megtermékenyítés esetén az érett női ivarsejt, a petesejt röviddel a peteérés után a petevezetékben találkozik a hímivarsejttel, és egymásba olvadnak. Ha nem történik megtermékenyítés, az érett petesejt a méhüregbe jutva elpusztul.
A peteérés időpontja
A peteérés időpontja előre csak kalkulálható, nagy biztonsággal csak utólag határozható meg. Az ovuláció 28 napos ciklus esetén a 14. napon valószínűsíthető. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától visszaszámolunk 14 napot, és így megkapjuk a tüszőrepedés (valószínű) időpontját. A ciklus első napjának a menstruáció első napját tekintjük.
A ciklus hosszától függően a peteérés egyénenként különböző napra eshet. A 21 napnál rövidebb és 35 napnál hosszabb ciklus esetén nagy a valószínűsége, hogy nem történik ovuláció. A normális ciklus hónapról hónapra hasonló, hossza legalább 3 hét, legfeljebb 5 hét, és az ingadozás nem több mint egy hét.
Az ovuláció egy pillanatig tart: addig, amíg a petefészek kibocsát egy petesejtet. Ezután a petesejt körülbelül 12-24 óráig életben marad. Ám ez nem jelenti azt, hogy csak ezen az egy napon eshetsz teherbe. A termékeny időszak már napokkal a peteérés előtt elkezdődik, mert egy sperma akár 7 napig is életben maradhat a testben. Figyelembe véve, hogy a spermiumok akár több napon át életképesek, azt mondhatjuk, hogy az ovuláció előtt 72 órával kezdődően, és az ovulációt követő 24 órán belül a legnagyobb a teherbeesés esélye.
Peteérés a menstruációs ciklusban
A menstruációs ciklus során mindössze néhány napos időszak számít termékenynek. Egy ciklusban csak egyetlen egy napon lehet teherbe esni (kivételek ritkán előfordulhatnak)! A petesejt átlagos élettartama átlagosan 24 óra. A női test folyamatait lehetetlen pontosan „bemérni”, hiszen természetüknél fogva hónapról hónapra változnak. A peteérés pontos ideje sok mindenen múlik, ezért nehéz megjósolni, mikor fog bekövetkezni. A menstruációs ciklus 11. és 21. napja között bármikor sor kerülhet rá. Ebben az időszakban vagy a legtermékenyebb, vagyis ilyenkor van a legnagyobb esélye a teherbe esésnek.
A peteérés jelei
Az ovulációnak számos jele van. A leggyakoribb és legjobban felhasználható jel a középidős fájdalom és vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása, az ún. „nedves napok”. A peteérés idején minden esetben a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására változik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít). Fontos, hogy nem minden nőnél következnek be a felsorolt jelek, esetleg más tünet is társulhat mellé, ezért önmagában ezekre figyelni nem elegendő.
Az ovulációs vérzése a nők néhány százalékának van, egyeseknél rendszeresen, másoknál csak időnként. A peteérés után elkezdődik a menstruációs ciklus második, luteális szakasza, ami a peteéréstől a következő vérzésig tart. A folyás mennyisége ekkor csökkenni kezd, és jellemző, hogy szárazabbá, ragacsosabbá, krémesebbé válik. A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk.
Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat. Ilyen például az alhasi nyilalló fájdalom, vagyis az ovulációs fájdalom. Ez a sajgás többnyire rövid ideig tart, és nem túl erős. Ha elhúzódó, szinte kibírhatatlan fájdalmat érzel, az másra, például endometriózisra utalhat, ezért ha ilyesmit tapasztalsz, mindenképpen fordulj orvoshoz. Más jelek is utalhatnak peteérésre, vagyis arra, hogy épp most bocsátott ki a petefészek egy petesejtet. Ilyen a tompa hátfájás vagy a testhőmérséklet váratlan csökkenése. Az egyik leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyi folyás olyan sikamlós, mint a tojásfehérje, a mellek pedig érzékennyé válnak. Van, aki bizonyos ízekre és szagokra érzékenyebben reagál.
A tüsző fejlődése és a petesejtek száma
A női ivarsejtek (oocyta) száma életkortól függő változást mutat. Születéskor 1 millió, serdülő korban 400 000, 37 éves kor felett 10 000, menopauzában kevesebb, mint 100. A tüszők száma meghatározott, véges. Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt.
A tüsző méretei különböző fejlődési szakaszokban
| Tüsző típusa | Méret |
|---|---|
| Primordiális tüsző | <0,03 mm |
| Primer tüsző | 0,05-0,1 mm |
| Szekunder tüsző | 0,2-0,4 mm |
| Antrális tüsző | 2-10 mm |
| Domináns tüsző (ovuláció előtt) | 16-25 mm |
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió. Születéskor már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet folyamán mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig. A készlet folyamatosan fogy, és nincs olyan módszer vagy étrend-kiegészítő, amely képes lenne ezt megállítani.
Az elmaradt peteérés (anovuláció)
A legtöbb nő úgy gondolja, hogy ha menstruál, akkor volt is ovuláció. Ez azonban nagy tévedés, és bár általában a túl rövid vagy a túl hosszú ciklusok utalnak a problémára, ám az is előfordulhat, hogy normál időközönként jelentkezik a vérzés. Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hátterében. Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok.
Az elmaradt peteérés diagnosztizálása és kezelése fontos, különösen azok számára, akik gyermeket szeretnének. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is.
Táplálkozás és termékenység
Táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak fogyasztását, mivel magas vas és folsav tartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növeli a teherbeesés esélyét.
