A csontok formálódása jelképesen valamennyi szervünk kialakulását is jelenti, s régóta foglalkoztatja az embereket, mikor és hogyan zajlik. “Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében…” olvasható a Bibliában. A 139. Zsoltár pedig arról beszél, hogy Isten titokban formálja a csontokat. Az embriológia tudománya többek között arra hivatott, hogy utánajárjon az anyaméhben zajló fejlődésnek, felderítse és kikémlelje a titokzatos folyamatokat.
A különböző, olykor ártatlannak mondható, máskor súlyos végtag-rendellenességgel született gyermekek az orvosokat és kutatókat a csontfejlődés folyamatának tüzetesebb vizsgálatára késztették.
A magzati csontfejlődés szakaszai
Az emberi magzat szervei a 3-8. héten fejlődnek ki, ez az úgynevezett organogenezis időszaka, amikor a csontok és ízületek is kialakulnak. Ekkorra a kicsiny embrióban (az embriópajzson) elkülönült egymástól a három csíralemez. A paraxiális mezoderma a velőcső két oldalán szöveti blokkok (ún. szomitomerek és szomiták) sorozatából áll. E szöveti blokkok középső, hasi oldali részeinek sejtjei, illetve egyéb mezodermális eredetű sejtek megváltoznak, és a 4. hét vége felé laza szerkezetű embrionális kötőszövetet, mezenchimát alakítanak ki.
A mezenchimasejtek osztódásaik során elvándorolnak eredeti helyükről, változnak, fejlődnek. Egyes csontok kifejlődésekor a mezenchima sejtjei közvetlenül csontképző sejtekké, a kötőszövet pedig közvetlenül csontszövetté, csonttá alakul (dezmális csontosodás). Ez történik a koponyacsontok esetében.
A dezmálisan képződött csontok a magzati életben és a születés után külső felszínükön az azokat körülvevő kötőszövet felől, annak átalakulásával újabb rétegeket képezve. Születéskor e csontokat még kötőszövetes határvonalak (sutura) választják el egymástól. Az újszülött fejecskéjének puha kutacsai ilyen kötőszövetes részek. A kutacs kötőszövete addig osztódik, amíg az agy növekedése tart.
Más csontoknál a mezenchima először porcszövetté válik, majd ez a porcszövet épül át később csonttá. Ez az ún. endochondrális csontosodás.
A végtagok kialakulása
A végtagok bőre, belső szerkezete; csontjai és ízületei egyszerre formálódnak, ezért bár lehetséges csak a csontok, de szinte lehetetlen külön csak az ízületek kialakulásáról beszélni. Minden esetre talán célszerűbb előbb a csontos váz kialakulását megérteni. A különböző formájú csontok más és más módon formálódnak, s ezek ízesülései is eltérőképpen alakulnak ki.
A test oldalsó hasi részén a 4. hét végén kitüremkedések jelennek meg. E kitüremkedéseken, ott, ahol a végtagok lesznek, a mezenchima a rajta fekvő másik, külső csíralemezt, az ektodermát megvastagodásra készteti. Ez a megvastagodott rész (ún. apikális ektoderma-perem, angol rövidítése AER) befolyásolja az alatta lévő mezenchimát, melynek belső, a peremtől távolabb eső sejtjeinek egy része porcsejtekké alakul, míg a sejtek másik részéből izomsejtek lesznek. A végtagok telepei ekkor kívülről úgy néznek ki, mint egy-egy parányi virsli.
Hathetes embrióban a végtagok végei ellapulnak - a kézlemez a későbbi tenyér, és a láblemez, a későbbi lábfej jön létre -, illetve belsejükben a mezenchima tömörödik, és embrionális porcszövetté alakul. E porcszövet nagyon hasonló a felnőtt szervezet úgynevezett hialin- vagy üvegporcához.
A hetedik terhességi héten történik meg, hogy a végtagok tengelye elfordul, s felveszi későbbi végleges helyzetét, ami az ízületek elmozdulási iránya és a hajlító és veszítő izmok elrendeződése miatt is fontos. Továbbá nagyjából ekkor kezdenek elkülönülni az ujjak, mégpedig úgy, hogy közöttük előre beprogramozott sejthalál hoz pusztulást az ott lévő csekély szövetre. A 8. hétre teljesen elkülönülnek az ujjak, belsejükben a mezenchima tömörödésével és jellegzetes átalakulásával kialakul az ujjak porcos váza, az öt ujjsugár.
A csontosodás folyamata
A 12. héten a végtagok hosszú csontjainak modelljéül szolgáló porcokban egyes helyeken csontosodási magok jelennek meg. A porcfelszín felől érdús mezenchimális kötőszövet nyomul be. A mezenchimális porcfaló sejtek, chondroklasztok felfalják a porcot, s helyén mezenchimális sejtek jelennek meg, melyek azután oszteoblasztokká válnak. Az oszteoblasztokat rövidesen csontközötti állomány veszi körül: ez a csontosodási mag.
Ilyen csontosodási magok jönnek létre a későbbi hosszú csöves csontok középső részén, az úgynevezett diafízisen. A csontosodás a porchártya belső rétegéből indul, itt vékony csontréteg keletkezik (perichondrális, porckörüli csontosodás). A porchártyából ezzel csonthártya válik. A csontosodás a porcos modell vége, a csontok epifízise felé terjed. Csontosodási magok jönnek létre a csont két végén is. A csontosodás a csontok vége és közepe felé is megindul.
A születés idejére a csontok közepe (diafízise) már elkészült, befejezte a csontosodást. A diafízis és az epifízis határán megmarad egy a csont keresztmetszetével párhuzamos, porcos, korongszerű lemez, ami aztán egészen a kamaszkorig nyitva hagyja a csontok hosszanti növekedésének lehetőségét. A lemez közepén folyamatosan porcszövet képződik, ami a két külső szélén csonttá alakul (enchondrális csontosodás).
A végtagok gerincoszlophoz kapcsolásában és felfüggesztésében részt vevő csontok az úgynevezett függesztőöv alkatrészei. Először ezek porcos váza alakul ki, majd ezek enchondrális csontosodással válnak végleges csontokká. A lapocka lapos csontja kivétel, ez dezmális csontosodással jön létre.
A végtagok kialakulása a törzstől a végtagok végéig halad. Ma már minden egyes csontról tudható, hogy hány darab csontosodási magból, és mikorra alakulnak ki. A csontosodás, a csontok epifízisein zajló hosszanti, enchondrális csontosodás következtében zajló növekedése a pubertáskor első felében hormonális hatásra fejeződik be. Ideje eltérő.
A koponya agykoponyát alkotó lapos csontjainak kialakulásáról már volt szó. A koponya alapja és az arckoponya elemei egy másik mezenchima-telepből fejlődnek, és chondrálisan, azaz a porcos váz csontosodásával jönnek létre. A gerinc kialakulása a chondrális csontosodáshoz hasonló. A második embrionális hónap elején alakulnak ki a végleges csigolyaszelvények porctelepei. A gerinc csontosodása az embrionális élet 3. hónapjában indul meg. A csigolyák bonyolult formájúak, 12 csontosodási magból formálódnak csontokká.
Változások a szülés után
A csontok elkészültük után az anyaméhben tovább nőnek. A csont úgy növekszik, hogy a régi csontrétegre mindig új rakódik rá. Desmálisan (e. dezmálisan) csontosodásnál a csontszélekre rakódik réteg, míg a varratok is el nem csontosodnak. A csontok vastagságbeli növekedését a csonthártya (perioszteum) végzi. Ennek belső rétege - a mezenchimasejtekből és csontépítő oszteblasztokból álló kambiumréteg - újabb és újabb csontrétegeket termel a már meglévő csontokra. A hosszú csöves csontoknál a külső vastagodással a velőüreg is tágul.
A csontok növekedése és fejlődése, amint már említettük, természetesen a születés után is folytatódik. Ekkor kikerülve az anyaméh védett, egyenletes nyomású világából a legfontosabb folyamat a csontoknak a mechanikai terhelésnek megfelelő, a rá ható erővonalak mentén történő átépülése. Az átépülés különösen akkor fontos, amikor a kisgyerek lábra áll, majd járni kezd. Ezzel meg is tettük az első lépéseket mozgás-szervrendszerünk tartószerkezetének megértéséhez.
Csontképződés és növekedés
Azt szokták mondani, hogy a terhesség és az anyává válás teljesen megváltoztatja a nőket - és ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni.
A test változásai a terhesség és szülés hatására
- A lábméret változásának két fő oka van: a súlygyarapodás és a hormonok. A lábfejjel kapcsolatos változásokat főként a lábfejre nehezedő többletsúly okozza, amely a lábboltozat süllyedéséhez és a csontok szétterüléséhez vezethet.
- A szülés utáni hónapokban nem minden kismamának sikerül megszabadulni a súlytöbblettől, sőt, a kutatások szerint minden negyedik nő a szülés utáni években újabb felesleget szed fel magára.
- A szülést követően nem meglepő, hogy a hüvely is változáson megy keresztül, sok esetben nem csökken vissza az eredeti méretére, a nők többségének tágabb marad a hüvelye, mint korábban volt.
- Gyakori probléma az akaratlan vizeletvesztés, a hüvelyi szülés ugyanis gyengítheti a medencefenéki izomzatot.
- Egy 2008-as tanulmány bizonyította, hogy minél több gyermeket szült egy nő, az évek előrehaladtával annál több fogát vesztette el.
- A női mellek meglehetősen látványos változásokon mennek keresztül a terhesség alatt és után. A mell méretét alapvetően az határozza meg, hogy mennyi zsírszövetet tartalmaz. A tejtermelés hatására a mirigyállomány megduzzad, a szoptatás után pedig a zsírszövet és a kötőszövet aránya eltolódhat. Nem csak a méret, sok esetben a forma is teljesen átalakul. A szoptatás során a tej áramlása megnyújthatja a bőrt és a többi szövetet, és emiatt a mell megereszkedhet, üresnek, kilapultnak tűnhet.
- Sokan tapasztalják, hogy a hajuk világosabb és sűrűbb lesz a terhesség alatt, ez pedig a hormonoknak tudható be.
- A terhesség különféle bőrelváltozásokkal jár, az egyik legismertebb ezek közül a melazma. A terhességi maszk az arcbőrön, a homlokon, az orcákon, az ajkak körül vagy az orr környékén található, barnás színű foltok elnevezése.
- A szülés után egy évbe is telhet, mire a nők libidója normalizálódik.
- A kismamák életét az aranyér és a tágult alsó végtagi vénák is megnehezíthetik, mivel a méh nagyobb súlya és nyomása csökkentheti a megfelelő véráramlást, ezzel elősegítve a kellemetlen panaszokat.
- Normál esetben a női méh körte méretű, de a terhesség alatt eléri egy görögdinnye nagyságát.
- Minden második anyát érint a szétnyílt hasizom problémája.
- A megnyúlt medencefenék-izmok miatt az orgazmushoz kapcsolódó összehúzódások lehetnek gyengébbek, mint korábban.
- Sokan úgy gondolják, hogy a szélesebb csípőnek az ízületek és szalagok ellazulásért felelős hormonhoz van köze, de valószínűleg nem ez az ok.
Azt már régóta lehet tudni, hogy a menopauza komoly hatást gyakorolhat a nők csontjaira. A PLOS ONE szaklapban megjelent eredményt egy amerikai antropológus kutatócsoport érte el, amely megállapította, a szülésen étesett nőknek alacsonyabb a kalcium- és foszforszintjük, mint azoknak, akik nem szaporodtak. Emellett csontjaikban, a szoptatás következtében jelentős mértékű magnéziumcsökkenés is bekövetkezett.
A csontok tanulmányozásához a kutatók elektronmikroszkópiával és energiadiszperzív röntgenspektroszkópiával vizsgálták a csontokból vett szövetminták kémiai összetételét.
A szülés folyamata és a csontok szerepe
Dr. Vezér Márton szülész-nőgyógyász 3 részes blogsorozatban mutatják be a szülés folyamatát. Lesz szó a vajúdásról, a fájdalomcsillapító módszerekről, a vizsgálatokról, a császármetszésről és a programozott szülésről is.
Szülés lépésről lépésre I.
A szülés kérdése sok nőben okoz feszültséget, bizonytalanságot a terhesség vége felé. Egy fiziológiás - tehát komplikáció mentes- terhesség vége felé beszélünk a terminusról. A szülés közeledtét számos apró jel elővetítheti. Ilyenek lehetnek a jósló fájások. Ezek az alhasi keményedések általában meleg, langyos vízre enyhülő, időszakosan megjelenő egy óra alatt 2-4 szer jelentkező fájások. Jósló tünetek közé sorolhatjuk még a nyákdugó elfolyását is. Ez a nyákdugó gyakran egy elképzelhetetlen dolognak tűnik a kismamák számára. Pedig ez egy kocsonyás anyag a méhszájban, aminak a terhesség alatti feladata a kórokozóktól, különböző fertőzésektől való védelmet garantálni a magzat számára. A méhnyak vékonyodásával és tágulásával a nyákdugó általában véres váladék formájában távozik. Olyan ez mint egy zár az ajtón. Számos más jellemzők is elővetíthetik a szülés kezdetét. Ilyen lehet a méhszáj tágulása, a has leszállása, vagy a méhnyak tágulása, felpuhulása.
A vajúdás a szülés első fázisa, ami rendszeres fájásokkal jár együtt. Míg az első fájások 30 másodperc körüliek és 20 percenként jelentkeznek, később akár 90 másodpercig is tarthatnak, és szinte folyamatosan érezhetők. A valódi fájások a jóslófájásokkal ellentétben nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására, hanem egyre intenzívebbek, a magzatmozgás viszont csökken. A babát a méh üregében ekkor még magzatvíz és magzatburok veszi körül. Ez egy olyan folyadékkal telt membrán, ami segíti a magzat védelmét a méhen belül. Egy vízben fekvő babát a mechanikai ingerek is kevésbé érik el, nehezebben sérül meg.
A vajúdás alatt történik a magzatvíz elfolyása is. Ha ez a magzatvíz elfolyás a 37. hét előtt történik, akkor idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ekkor megszűnik az utolsó védelmi réteg a baba és a külvilág között, ilyenkor kórházba kell menni, hogy elkerülhető legyen a baba fertőzése. A magzatburok megrepedésekor a távozó magzatvíz mennyisége függ a burokrepedés helyétől, illetve a baba elhelyezkedésétől is.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet megkülönböztetni a magzatvizet, az esetleg óvatlanul elcseppenő vizelettől. A szivárgó magzatvíz nem visszatartható, míg a vizelet általában igen. Ha a burok megreped, onnantól a magzatvíz folyamatosan folyni fog. A szaguk sem hasonló, a vizelet jellegzetes erőteljesen ammónia szagával ellentétben itt inkább neutrális édeskés illat a jellemző. A magzatvíz általában áttetsző. Amennyiben azt látja a kismama, hogy az elfolyó magzatvíz zöldes, az a babának egy stresszállapotára enged következtetni. Ekkor azonnal a kórházba kell menni, hiszen alapos kivizsgálást követően tudják csak a nőgyógyászok megállapítani, hogy ez a korábbi stresszállapot még mindig fennáll-e a magzatnál. A magzatvíz ekkori zöldes színét a meconium, tehát a magzati széklet adja. Ha bárkiben felmerül a magzatvíz folyás gyanúja is, a nőgyógyászati ügyeleten ezt különböző vizsgálatok során ki tudják zárni, vagy esetleges megerősíteni.
A terhesség utolsó heteiben a nőgyógyászok a terhesgondozás kötelező részeként leveszik a Streptococcus szűrést. A baktérium jelentősége az újszülöttkori fertőzésekben van. Az újszülött fertőzése legtöbbször a szülés során a szülőutakban történhet meg, vagy felszálló fertőzésként a hüvelyből a magzatburok megrepedését követően.
A vajúdási szakhoz tartozik a méhszáj tágulása, vagyis a szülésnek az az része, ami egyre sűrűbb és egyre fájdalmasabb méhösszehúzódásokkal jár, ezalatt a méhszáj egyre jobban kitágul. Egy először szülőnél a méhszáj megrövidül, elvékonyodik. Azoknál a kismamáknál, akik korábbi babájukat is hüvelyi szülés útján hozták a világra, a szülés ezen szakasza sokkal gyorsabb, akár a fele időtartam alatt végbemehet. Persze minél többedik gyermekről van szó, a folyamat annál gyorsabb. Az, hogy ezek a sorozatos fájások mennyire fájdalmasak, gyakran összefügg a terhességek számával is. Az, hogy a magzat hogyan viseli ezeket a fájásokat végig monitorozásra kerül a vajúdás alatt. A CTG vizsgálat során a baba pulzusát vizsgáljuk. Míg egyesek a sorozatos fájások során fokozatosan kimerülnek, elgyengülnek, mások a különböző lazító technikáknak köszönhetően végig a helyzet urai maradnak. Manapság a kórházak egy részében rendelkezésre állnak úgynevezett “alternatív vajúdási módszerek“, mint például a vízben, zuhany alatt történő, vagy a labdán vajúdás, de nem számít ritkaságnak gyertyafény vagy zene mellett eltölteni ezt az időszakot sem.
