Az óvodakezdés minden család életében fontos mérföldkő, egy új helyzetet teremtve mind a szülő, mind a gyermek számára. Vízválasztó élmény ez, hiszen ez az első alkalom, amikor a gyermek elválik a szülőktől, a megszokott rutintól és hétköznapoktól.
A beszoktatás folyamata: Kihívások és megoldások
Az óvodák beszoktatással kapcsolatos hozzáállása és gyakorlata nagy változatosságot mutat. Fontos, hogy a szülő olyan módszert válasszon, ami a gyermek érzelmi biztonságát szolgálja.
Fokozatos beszoktatás az, ami a leginkább szolgálja a gyerekek lelki biztonságát és alkalmazkodását. Bár a pedagógusok között ebben megoszlanak a vélemények, pszichológiai szemszögből a gyerek számára az a legbiztonságosabb, ha ott van a szülő az első pár napban, és elérhető a gyerek számára. A szakember szerint a beszoktatás idején egyébként is lényeges, hogy a pedagógus és a szülő között szoros együttműködés és rendszeres kommunikáció legyen arról, hogyan érzi magát bent a gyerek, elvan-e, játszik-e, felveszi-e a kapcsolatot másokkal, de ha a szülő nincs ott, ennek még inkább megnő a jelentősége. A pszichológus ugyanakkor kiemeli azt is, hogy a szülő szenzitivitása a gyerek számára jelentősen megkönnyíti a beszoktatás folyamatát. De idetartozik az is, hogy ismerjük meg a gyerek érzelmeit és reagáljunk rá. Például, ha azt látjuk rajta, hogy izgatott vagy fél, akkor elmondhatjuk neki, hogy mi is szoktunk izgulni, amikor új helyre megyünk.
A szülőnek joga van előzetesen tájékoztatást kapni az óvoda nevelési elveiről, házirendjéről, pedagógiai programjáról, már az óvoda kiválasztása előtt is. Az óvodai nevelés során joga van a rendszeres és részletes tájékoztatáshoz a gyerekéről (például arról, hogy hogyan viselkedett, mennyit sírt, hogyan nyugtatták meg, mit játszott az elválás után).
Az óvodai nevelésben érvényes jogokat és kötelezettségeket a köznevelési törvényen felül az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Kormányrendelet szabályozza. Ez tartalmazza, hogy a „a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg”, és azt is, hogy „az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk”. Ez tehát azt jelenti, hogy a szülő szükség esetén (például egy nehéz beszokásnál) jogosan várhatja el az egyénre szabottságot a beszoktatás folyamatában is.
A beszoktatást, mint ahogy a programban is többször megemlítem, több oldalról érdemes megközelíteni: praktikus (fizikai), lelki és szociális irányból is.
Az óvodai beszoktatás időszaka során a szülőknek is alkalmazkodniuk kell az új rutinhoz és ha visszamennek dolgozni, egyensúlyt találniuk a munka, család és szabadidő hármasa között. Mindenképpen fontos, hogy a felnőttek támogató és megértő környezetet teremtsenek a gyermek számára és nyitottak legyenek a kommunikációra az óvodával kapcsolatban.
Az óvodai beszoktatás protokollja intézményenként jelentősen eltérő lehet. Fontos szempont, hogy a gyermekek személyisége is igen változatos, emiatt jó figyelembe venni a beszoktatási terv kialakítása során tulajdonságait, egyéni reakcióit. Az első nap előtt alapos tájékoztatást lehet kérni, hogy az adott intézménynek mik az elvárásai a beszoktatás során. Többek között hány órára menjenek, mennyi időt fognak ott tölteni, mi fog történni.
Az óvodai beszoktatás kapcsán általában két főbb irányzattal találkozhatunk. Az elsőnél a cél, hogy a beszoktatás minél hamarabb történjen meg, időben ne húzódjon el. A második irányzat megengedőbb és inkább a fokozatosságra épít, bár időigényesebb. Ebben az esetben a szülő jelenléte, támogatása nagyobb szerepet kap. Kezdetben az egyik szülő biztos pontként jelen van a gyermek mellett és ha már biztonságban érzi magát, fokozatosan veszi át a helyét az óvónő. Amikor a gyermek kezdi megszokni az új környezetet a szülő elkezd háttérbe húzódni. Fontos hagyni a gyermek számára, hogy egyedül is felfedezze a környezetét, megfigyelje a többi gyereket vagy másokkal játsszon.
Az óvoda napirendjét tekintve az étkezés és az ottalvás kisebb mérföldkőnek tekinthető.
Ismerkedés az ismeretlennel: Már a beszoktatást megelőzően beszélgetéseket lehet kezdeményezni az óvodáról, hiszen minél többet tud a gyermek az új környezetről annál könnyebben megtalálja benne a helyét. A szülők is megoszthatják saját tapasztalataikat, hogy számukra milyen volt az óvodai lét. Hasznos lehet már korábban elsétálni az óvodához, hogy a környék ismerőssé váljon, esetleg nézzék meg az udvaron játszó gyermekeket, az óvodai játékokat. Számos kimondottan gyerekeknek szóló mesekönyv is elérhető már, amik segíthetnek bemutatni, hogy mi várja őket az oviban.
Szülői felkészülés: Érdemes szülőként is készülni érzelmileg az új helyzetre, az elválásra. A gyermekek elég szenzitívek ebben az életkorban, képesek megérezni, ha a szülő szorong vagy gátlásokkal van tele.
A napirend átalakítása: Hasznos otthon is az óvodáéhoz hasonló napirendet kialakítani, ha ez korábban eltérő lett volna.
Kedvenc játék: Ha az ovi partner benne, vigyen be a gyermek egy átmeneti tárgyat, ami ismerős számára, hidat képez az otthon biztonsága és az új környezet között.
A viszontlátás öröme: Beszéljük meg előre, ki és mikor fog a gyerekért menni.
A nap zárása: A délután során beszéljünk a gyermekünkkel az aznapi történésekről. Fontos, hogy merjen és tudjon az átélt élményekről és ezzel kapcsolatos érzésekről beszélni, melyek megnevezésében a segítségére lehetünk.
Ha feltétlenül indokolt és szükséges, kérhet halasztást az óvodavezetővel való egyeztetés nyomán.
Kistestvér érkezése és az óvoda
Orsolya kislánya jövő augusztus 31-én tölti a 3. életévét, kistestvére azonban néhány hónappal előtte születik meg. Vajon érdemes-e megkezdeni az ovit ősszel? Nem érzi-e magát számkivetettnek a nagytesó, ha őt „kirekesztik“ a családi életből az óvoda miatt?
Kislányom augusztus 31-én töltötte be a második életévét. Jövő év júniusának elején kistestvére érkezik és már most foglalkoztat, beadjam-e szeptemberben óvodába. Több helyen olvastam, hogy az ezt megelőző kevés együtt töltött idő negatívan hathat a gyermekre, ergo azt gondolhatja, "lepasszolom" az oviba a testvérkéje miatt. Elvileg három hónapot töltenénk együtt.
Mind az óvodakezdés szükségessége, mind a családban eltöltött idő fontos szempont kérdését illetően. Előbbiek miatt tanácsos a „kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon“ elvet követni. Ősszel érdemes megpróbálni az óvodakezdést, de az első évben csak fél napra. Ez kellő érzelmi megalapozással, remélhetőleg nem fog törést okozni gyermekénél. Pl: „A kistesód sajnos még nem olyan nagy és okos, hogy óvodába mehet, de te már az vagy. Ez lesz a te munkahelyed és meglepheted szép ovis rajzokkal a tesódat“ Ezeket pedig ki lehet tenni a kiságy fölé a falra, óvodás gyermeke nagyon büszke és boldog lesz. Tanácsolom, hogy a gyermeket első évben minden nap vigye haza ebéd után , így elegendő idő jut a családi életre is.
Vannak olyan óvodák, ill. akadnak olyan szülők is, akik, - a kisebb gyermek önállóságát, szabad kibontakozását féltve, - nem támogatják, hogy a testvérek egyazon óvodai csoportba kerüljenek. Az óvodák többségében azonban támogatják, hogy kistesó és nagytesó egy helyre kerüljön.
Lídia óvodás lánya: Eszter már nagycsoportos óvodás volt, mikor kisöccse beszoktatós kicsiként került a csoportjukba. A nővérke otthonosan, magabiztosan mozgott az oviban, így csodálatosan megtámogatta kistestvére óvodai beszoktatását. Bár az óvó nénik igyekeztek minden picurt megfelelően támogatni az óvodába lépés idején, ám a nagytestvér segítségével még gördülékenyebben és sírás nélkül ment a beszoktatás. Abban az esetben viszont, ha a nagytesó hajlamos arra, hogy rátelepedjen kishúgára, kisöccsére, nem ajánlott közös csoporton gondolkodni. A szülőnél jobban senki nem ismeri a gyerekeit, így elsőként Önnek kell mérlegelnie, vajon a haszna vagy a kára lenne nagyobb a közös csoportnak? Gyermekeit ismervén Önben minden bizonnyal egyértelmű lett a válasz. Kérje tehát eszerint az elhelyezést, amennyiben mód van választásra!
Nehézségek és lehetséges megoldások az óvodakezdés során
Kisfiam októberben töltötte a 3. életévét, el is kezdtük az ovit, amit nagyon nem szeret. Sokat sír, nem eszik, nem játszik másokkal az udvaron is külön sétálgat. Játszótérre sokat jártunk, ott nincs ilyen probléma. Azóta, decemberben megszületett kistestvére, aki nagyon szeret, sokat simogat. Nagyon odafigyelek, hogy ő ne legyen háttérbe helyezve. Decembertől sokszor itthon volt, mert féltem, nehogy az legyen a baj, hogy én itthon maradok a kistesóval, őt meg oda visszük, ahol szomorú. Azóta többször voltunk bent együtt, sokat beszélgettünk róla, hogy ő azért megy oda, mert az ovi nagyfiúknak való és neki az a dolgozója, mint ahogy apának a munkahelye. 4 hete elkezdtük az ovit, csak délelőtt és ebéd után haza, ahol persze egy falatot sem eszik azóta sem. Most már a pajtásaival kezd játszani. De, 1 hete az én itthon kimagaslóan jól evő, szófogadó, nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiamból, sajnos egy nyávogós, nem evő kisgyerek lett. Bárhogy próbálok jót tenni, folyton mindenért "nyávog", nem fogad szót, nem mond igazat (ez már többször bebizonyosodott) Kitalál dolgokat, pl ebédelt az oviban, ezzel játszott, azzal játszott, még neveket is mond, nem sírt stb. és óvónénitől tudom az ellenkezőjét. De, nem is ez a lényeg, hanem, hogy 1 hete itthon sem akar megenni a joghuton és a kakaón kívül semmit, holott ez nem volt rá jellemző. Ha rászólok, hogy igenis egyen, mert ez az evés ideje (mint eddig is megszoktuk és nem volt probléma) a szájába veszi a falatot, forgatja, majd odahány tőle a konyha közepére. Nagyon szeretjük, már az egész család aggódik, mindenki próbálja a kedvenceit főzni, de egy falatot sem vesz a szájába, ha beteszem neki, akkor meg öklendezik és kiköpi jó esetben.
Kedves Anyuka! Aggodalma indokolt, segítségre van szükségük. A kérdés csak az, hogy milyen szakember tudja orvosolni a problémát. A leírtak alapján a "szófogadó, kiegyensúlyozott, jó evő" kisfia valami olyan problémával került szembe, amivel nem tud egyedül megbírkózni. Mindenek előtt tanácsos a házi gyermekorvosukkal konzultálni, ugyanis a rossz hangulat, a magába fordulás hátterében lappangó betegség is állhat. Ha a gyermekorvos (és az általa szorgalmazott, esetleges vizsgálatok) nem talál betegségre utaló jelet, akkor érdemes pszichológussal konzultálni. Látatlanban, a leírtak alapján annyi bizonyos, hogy a kisfia igencsak érzékeny, így az evési problémák oka - ha igazoltan nincs szervi elváltozás - szinte bármi lehet. A környezet változásaira érzékenyebben reagáló gyerekeknél még a legkisebb változás is komoly "tüneteket", viselkedésbeli furcsaságokat okozhat. Mint ahogy azt Ön is helyesen sejtette, a kistestvér születése meglehetősen drasztikus változás a kisfia életében (elveszti az elsőséget, osztoznia kell úgy a szülők szeretetén, mint - később - a játékokon, a szobán). Ennek ellenére úgy tűnik, Ön/Önök igyekeztek felkészülni és tudatosan "végigmenedselni" az esetleges testvérféltékenységből adódó problémákat. Minden jóakaratuk és igyekezetük dacára azonban meglehet, hogy a kisfia mégis szorongással éli meg az új "jövevény" érkezését, és a látszólagos elfogadással (simogatással) csak szófogadó módon próbál az elvárásoknak megfelelni. Az orvosi vizsgálat eredményeitől függetlenül javasolt lehet a pszichológussal történő konzultáció, mivel számos olyan diagnosztikus mód van, amelyek segítségével pontosan meghatározható, mi okozza a gyerek szorongását, így a probléma azonosítása önmagában gyógyír lehet. Remélem, mielőbb kiderül a probléma oka és hamar visszakapják okos és kiegyensúlyozott kisfiúkat!
Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit.
Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Emiatt te ideges vagy, mert másnap reggel kelni kell, nincs idő órákat altatni. A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled. Több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Mi a megoldás? Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel, mi pedig elvárnánk tőle, hogy a mesenézés, a nagy esti csiklandozás, az erős műfények, a hosszas intenzív pancsolás után azonnal aludjon el. Mit tehetsz? A lefekvés előtti rutin (kb.a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek.
Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is (ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel, nekik is könnyebb, ha nem tiltják meg) vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó „anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri (pl. egy póló vagy kendő).
Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát. Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle!
Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután.
Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit.
Tippek a sikeres óvodakezdéshez
Az óvodai nevelésben érvényes jogokat és kötelezettségeket a köznevelési törvényen felül az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Kormányrendelet szabályozza. Ez tartalmazza, hogy a „a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg”, és azt is, hogy „az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk”.
A szülőnél jobban senki nem ismeri a gyerekeit, így elsőként Önnek kell mérlegelnie, vajon a haszna vagy a kára lenne nagyobb a közös csoportnak? Gyermekeit ismervén Önben minden bizonnyal egyértelmű lett a válasz. Kérje tehát eszerint az elhelyezést, amennyiben mód van választásra!
VIDEÓ: Szakértők tippeket adnak a gyermek óvodába való átmenetének elősegítéséhez
Az óvodai beszoktatásra való felkészülés során fontos kérdés, hogy a gyermek járt-e korábban bölcsődébe. Ha a válasz igen, feltételezhető, hogy az ovis beszoktatás is könnyebb lesz, esetleg rövidebb időre lesz szükség hozzá. Ennek oka, hogy már nem teljesen új és ismeretlen helyzet a gyerek számára a szeparáció élménye. Az, hogy a nap egy részét szüleitől távol tölti, amikor valaki más vigyáz rá. Azonban ilyenkor sem becsülendő le a beszoktatás jelentősége, hiszen az intézményváltás által a korábban bölcsődébe járó gyerek is új környezetbe kerül. Emiatt érdemes körültekintően választani a lehetséges intézmények, csoportok közül.
A kiválasztás során fontos szempont lehet, hogy milyen közel van az intézmény, hosszas utazás megterhelő ebben az életkorban a gyermek számára. Előzetesen érdeklődni lehet a csoport létszámáról és összetételéről (nemek aránya, milyen életkorúak a csoportba járó gyermekek). Akkor szerencsés az intézményválasztás, ha a szülőket elégedettséggel tölti el a döntés.
Könyvajánló az óvodakezdéshez
A videó tartalma:- a láthatatlan szövetség- rád már nincs is szükség?
Az Ovis programunk egyik videójában említettem, hogy mennyit tudnak segíteni a könyvek, a meséléssel egybekötött információszerzés, érzelemkezelés és feldolgozás, a szemmel is látható tapasztalatok begyűjtése (a lapozható képek segítségével) az intézménybe szoktatás folyamatában. Így mindenképpen fontosnak éreztük, hogy összeállítsunk Nektek egy intézménybe szoktató könyvajánlót, hiszen számos olyan könyvet tudunk Nektek ajánlani, amik kifejezetten jók és hasznosak a kicsik számára ebben az időszakban.
- Julia Donaldson: A majom mamája
- Oliver Jeffers: A pingvin és a kisfiú
- Oliver Jeffers: Fent és lent
- Sam Taplin: Hová bújtál?
- Kis Judit Ágnes: Babaróka ajándéka
- Catherine Leblanc - Eve Tharlet: Akkor is szeretnél?
- Patrice Karst: A láthatatlan fonal
- Farkas Nóra: Összeköt a szeretet
- Vadadi Adrienn ovira hangoló mesekönyvei
- Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!
- Catherine Leblanc - Eve Tharlet: Oviba megyek!
- Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!
- Gyöngyösi Katalin: Vár a bölcsőde! és Bölcsődés vagyok lapozói
- Doris Rübel: Óvodás lettem!
- Kukucs, itt az óvoda!
- Finy Petra: Óvodások kézikönyve
- Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés az óvodában
- Susanne Gernhauser: Keress, találj, mesélj! Óvodai nagy böngésző
tags: #ovi #kisteso #beszoktatas