Az emberi élet kezdete mindig is mély teológiai és filozófiai kérdéseket vetett fel, különösen a katolikus egyház tanításában. Az egyik legfontosabb és legvitatottabb kérdés az "animáció" pillanata, azaz az a pont, amikor az emberi test megkapja lelkét, és így teljes emberi lénnyé válik. Ehhez kapcsolódik szorosan az abortusz erkölcsi megítélése is, amelyet az egyház szigorúan elutasít.
Az "animáció" (lat. 'az elevenítő lélek befogadása') tágabb értelemben azt a pillanatot jelenti, amikor az élet befogadására alkalmassá szerveződött anyag megkapja formáját, éltető elvét. Szorosabb értelemben, a katolikus teológia szerint, ez az a pillanat, amikor az emberi test befogadja az értelmes lelket, amelyet Isten teremt és áraszt a testbe. A →hülemorfizmus szerint amint az anyag alkalmassá válik egy új forma substantialis befogadására, elnyeri ezt a formát. Alkalmasságát átalakulási folyamat során kapja megfelelő ok hatására, bizonyos idő alatt.
Ezen általános törvénynek megfelelően az emberi testnek is alkalmassá kell válnia az értelmes lélek, saját forma substantialisának befogadására. Az animáció kérdése éppen ezt fogalmazza meg: vajon mennyi idő alatt válik alkalmassá a test az értelmes lélek befogadására? A mai napig nem lehetett a kialakult két vélemény közül egyiket sem kizárni.
Két Fő Vélemény az Animáció Időpontjáról
A teológusok és filozófusok két fő véleményt fogalmaztak meg az animáció időpontjával kapcsolatban:
1. A Késleltetett Animáció Elmélete
A késleltetett animáció szerint bizonyos idő telik el az emberi élet fogantatása és az animáció között. Ez idő alatt a megtermékenyülés pillanatában nyert vegetatív lélek vezérli az embrió fejlődését. Amikor az embrionális állapot bizonyos szervezettségi szintet elér, a vegetatív lélek helyére lép a szenzitív lélek, majd ismét magasabb szintű szervezettség elérésekor ez átadja a helyet az értelmes léleknek. A magzatban mindig csak egy lélek van jelen, a magasabbrendű érkezése magával hozza az alacsonyabbrendű lélek megszűnését.
Az animáció időpontjaként a régebbi szerzők a Lev 12,1 alapján fiú esetében a 40., leány esetében a 80-90. napot jelölték meg. Mások rövidebb időt mondtak, ismét mások, főleg a 17. században, a fontosabb szervek kialakulását tették az animáció feltételévé, vagy az embrióállapot végét jelölték meg. E nézet képviselői között találjuk Arisztotelészt, Gennadiust, Theodorétoszt, Szent Anzelmet, Petrus Lombardust, Szent Bonaventurát, Aquinói Szent Tamást és az ő nyomában szinte az összes skolasztikust. Az újabbkori jogászok és moralisták közül P. Laymann, E. de Lugo, H. Busenbaum, Ligouri Szent Alfonz képviselték ezt az álláspontot, és mind a mai napig vannak, akik ezt a nézetet vallják.
Érveik a Szentírásból a Kiv 21,22-23; Lev 12,2-5; Jób 10,9-12. A 16. századig a Szentíráson kívül főleg egyházi atyákra és arra az ősi jogi szemléletre hivatkoztak, amely különbséget tett a foetus animatum és non animatum, a 'lelkes' és 'még lelketlen magzat' között. Az újabb időkben inkább filozófiai és élettani megfontolásokkal érvelnek.
2. A Közvetlen Animáció Elmélete
A közvetlen animáció képviselői azt vallják, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik. Az egyházi atyák közül Tertullianus, Nissai Szent Gergely, Maximus Confessor vallotta ezt. A skolasztika korában kevesen fogadták el, de a 17. század óta egyre többen vallják.
A Szentírásból Jób 3,3 és Lk 1,31.36-ra, az említett patrisztikus szerzőkre, az Egyház keresztelési gyakorlatára és filozófiai-élettani érvekre hivatkoznak. Ezek közül a leghatásosabbak: az értelmes lélek magasabbrendű forma, mely képes a vegetatív és szenzitív lélek feladatainak ellátására is; az embrió élete specifikusan emberi, mert kezdettől fogva emberi szervek alakulása figyelhető meg. A genetikai kutatások is szolgáltatnak érveket a közvetlen animáció mellett.
Bár e vélemények egyike sem tudja kizárni a másikat, a szakértők nagyobb része a közvetlen animáció felé hajlik. A kérdés teológiailag a megtestesüléssel és a szeplőtelen fogantatással, erkölcsi és jogi oldalról az abortusszal kapcsolatban merül fel, de e témák sem adnak döntő választ.
A Katolikus Egyház Álláspontja az Abortusz Kérdésében
A katolikus egyház határozottan elutasító álláspontot képvisel az abortusszal kapcsolatban. Az egyház hagyományos tanítása szerint az emberi magzatot fogantatása pillanatától kezdve személynek kell tekinteni és ennek megfelelően kell vele bánni. Megilleti a személynek kijáró tisztelet, ezért ettől a pillanattól el kell ismerni személyi jogait, melyek között az első az ártatlan emberi lény élethez való sérthetetlen joga.
II. János Pál pápa kijelentette: "Azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, a Püspökökkel közösségben, akik a legkülönbözőbb módokon elítélték az abortuszt és az említett konzultációk során szerte a világon egyetértettek e tanítással, kinyilvánítom, hogy a közvetlen abortusz, melyet célként vagy eszközként szándékolnak, mindig az erkölcsi rend súlyos felforgatása, mert egy ártatlan emberi élet előre megfontolt kioltása."
A közvetlenül szándékolt abortuszt sújtó egyházjogi büntetés, a kiközösítés, nem az irgalmasság kiiktatása, hanem a bűn súlyosságának tudatosítása és az arányos vezeklés és megtérés elősegítője.
Ez a tanítás a természetes erkölcsi törvényen és a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya továbbadta, és tanítja a rendes és egyetemes Tanítóhivatal. A magzat életéért felelősek az anya, apa, az egészségügyi személyzet, törvényhozók, nemzetközi intézmények, alapítványok és társaságok. Az abortusz kiterjed a magzatokon végzett beavatkozásokra is, ezért a magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen. Különös gondosságot követelnek a születés előtti diagnosztikai eljárások, nehogy a magzatot jóvátehetetlen károsodás érje.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: "A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a politikai hatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek az emberi jogok nem függenek sem az egyénektől, sem szüleiktől, és nem a társadalom vagy az állam részéről engedélyezett dolgok. Abban a pillanatban, amikor egy pozitív törvény megfosztja az emberek egy csoportját attól a védelemtől, amelyet a polgári törvényhozásnak számára biztosítania kell, az állam tagadja a törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam a maga erőit nem valamennyi állampolgára, különösen a gyengébbek jogainak szolgálatára fordítja, magának a jogállamnak az alapjai kerülnek veszélybe... Következésképpen a magzatot fogantatása pillanatától megillető tiszteletből és védelemből adódóan a törvénynek e jogok szándékos megsértéseit megfelelő büntetésekkel kell megtorolnia."
A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, "ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és megtartására vagy egyéni gyógyítására irányul ... De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák. Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú-leány, erős-okos, alacsony-magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre." (KEK 2270-2275)
Az Animáció és az Abortusz Története az Egyházban
Az abortusz és az animáció kérdésköre szorosan összefonódott a teológiai gondolkodásban. A korai egyházi atyák, mint Tertullianus, Athénagorasz, Minucius Felix és Szent Gergely is elítélték az abortuszt. A Didakhé (kb. 80 körül) és Barnabás levele (2. század) is tiltja a magzat elpusztítását.
A későbbi zsinatok is foglalkoztak a kérdéssel. Az elvirai zsinat (300 körül) kiközösítéssel sújtotta az abortuszt elkövetőket. Az ankürai zsinat (314) enyhített a korábbi határozaton, 10 év vezeklést írva elő. A hispániai léridai zsinat (524) 7 év utáni visszafogadást rendelt el, míg a konstantinápolyi 6. egyetemes zsinat (678) elítélte az abortuszt okozó szereket használó asszonyokat.
A 16. század végén V. pápa rendelete szigorúan büntette az abortuszt, és ez a hagyomány folytatódott a későbbi egyházi törvényekben is. Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv (2350. kánon) kiközösítéssel sújtotta az abortuszt végrehajtókat. XI. Piusz pápa a Casti connubii enciklikában (1930), VI. Pál pápa a Humanae vitae-ben, II. János Pál pápa pedig a Familiaris consortio-ban is megerősítette a magzati élet védelmére vonatkozó tanítást.
A Magzatvédelem és a Modern Tudomány
A modern tudományos kutatások, különösen a genetikában és az embrionológiában, új megvilágításba helyezték az emberi élet kezdetének kérdését. Ezek a felfedezések egyre inkább a közvetlen animáció elmélete mellett szólnak, alátámasztva azt az álláspontot, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától kezdve teljes értékű.
Az egyház továbbra is kiáll a magzati élet védelme mellett, hangsúlyozva, hogy az emberi méltóság és az élethez való jog sérthetetlen. Az abortusz, mint az emberi élet szándékos kioltása, az egyház tanítása szerint súlyos erkölcsi bűn.
Oktatási tartalom, a megtermékenyítéstől a szülésig | 3D orvosi animáció | készítette: Dandelion Team
A katolikus egyház álláspontja szerint a mesterséges megtermékenyítés (IVF) is számos etikai aggályt vet fel, különösen, ha az eljárás során embriókat hoznak létre, amelyek közül sokat elpusztítanak vagy lefagyasztanak. Az egyház hangsúlyozza, hogy a gyermek ajándék, és nem szabad a tudományt ily módon manipulálni.
A katolikus egyház szentjeinek élete, mint Szent István, Szent László vagy Árpád-házi Szent Erzsébet, példaként állnak a hívők előtt, bemutatva az Istennek tetsző és emberhez méltó élet lehetőségét, még a legnehezebb körülmények között is. Az animáció és az abortusz kérdésköre továbbra is mély teológiai és erkölcsi elgondolkodást igényel mind az egyház, mind a társadalom egésze számára.