Az ösztrogén, a női nemi hormonok egyik legfontosabbika, és a Graaf-tüsző, a petefészekben érő petesejtet körülvevő struktúra kulcsszerepet játszanak a női reproduktív rendszer működésében. Ez a rendkívül érzékeny rendszer számos hormon bonyolult összjátékának eredménye, amely meghatározza a menstruációs ciklust, a pubertáskori változásokat, és hatással van a nők közérzetére és hangulatára.
Az ösztrogén: A nőiesség hormonja
Az ösztrogén neve a latin "oestrus" (nőstények termékenységi szakasza) és a "gén" (létrehozás) szavakból tevődik össze, ami jól tükrözi alapvető funkcióját. Az ösztrogén szteroid vegyületek kombinációja, főbb alkotóelemei az ösztron, az ösztradiol és az ösztriol. Bár a petefészkek és a méhlepény termelik a legnagyobb mennyiségben, kisebb mértékben a mellékvesekéreg, a zsírszövetek és az izmok is hozzájárulnak termeléséhez.
A tüszőhormonnak kiemelkedő szerepe van a másodlagos női nemi jellegek fejlődésében, mint például a mellek növekedése, a méhnyálkahártya vastagodása és a menstruációs ciklus szabályozása. A nők termékeny korszakában jelentős mértékben termelődik, elősegítve a reproduktív funkciók megfelelő működését.
Az ösztrogén normál értékei
A laboratóriumi vizsgálatok során általában az ösztradiolt mutatják ki vérből. Ennek normál értéke férfiak esetében 36,7 - 220,2 pmol/l között van. Fiatal nőknél 110,1 - 367 pmol/l, idősebb, de termékeny nők esetében 367 - 1468 pmol/l, mely a női ciklus alatt változik és a labor referencia tartományai ezt feltüntetik, míg menopauza után mindössze 18,35 - 66,06 pmol/l.
Az ösztrogénszintet menopauza előtt és alatt is vizsgálnak, vizeletből (az ösztradiolt mutatják ki). Ekkor ugyanis jelentősen lecsökken az ösztrogénszint, kellemetlen tüneteket okozva.
Az ösztrogénszint-csökkenés tünetei és kockázatai
Az ösztrogénszint csökkenésének számos tünete lehet, mint például hőhullámok, éjszakai izzadás, heves szívdobogás, ingerlékenység, kimerültség, hangulatzavarok, pánik, alvászavar, hüvelyszárazság, visszatérő húgyúti fertőzések, fájdalmas közösülés és vizeletcsepegés.
Hosszú távon az ösztrogénhiány veszélyes lehet, mivel kötőszöveti rendellenességek, szív- és érrendszeri betegségek, Alzheimer-kór, csontritkulás, ízületi fájdalmak, zsíranyagcsere-zavarok, magas vérnyomás és férfiasodás alakulhat ki.
A női reproduktív rendszer szabályozása
A női nemi fejlődés és a nemi ciklus szabályozásában több endokrin szerv is szerepet játszik: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenye és a petefészkek. A hipotalamusz GnRH-t (gonadotropin releasing hormont) termel, amely az agyalapi mirigy specifikus sejtjeinek a luteinizáló hormon (LH) és follikulus-stimuláló hormon (FSH) elválasztását befolyásolja. Az LH és az FSH pedig a petefészkek ösztrogén- és progeszterontermelését szabályozzák.
Az ösztrogén és a progeszteron a szaporító szervrendszer különböző részein fejtik ki hatásukat (pl. méh, hüvely stb.), valamint az emlők fejlődésére is hatással vannak. Egy negatív visszacsatolásos hurok (negatív feedback) révén általában gátolják a hipotalamusz GnRH elválasztását, kivételt képez ez alól az ovuláció időszaka.
Pubertás: A női test átalakulása
A pubertáskor során a kamaszkorú lányokban a nemi érés eseménysorozata következtében olyan fizikális változások történnek, melyek hatására kialakulnak a felnőtt nőre jellemző alkati sajátosságok, valamint a reproduktív szerveikben kialakult változások eredményeképp fogamzóképessé válnak. A születéskor magasabb LH és FSH szintje néhány hónapon belül csökken, és a pubertásig alacsony marad - kamaszkorig kevés változás történik a reproduktív szervekben.
A serdülőkor kezdete
Serdülőkor kezdetén a kamaszkorú fiatal szervezetében kialakuló változásokat és azok sebességét megannyi faktor szabályozza. Az utóbbi 150 évben, feltehetően a javuló életszínvonalnak köszönhetően (különös tekintettel az emberek egészségügyi állapotára és a táplálkozási tényezőkre) a pubertás egyre alacsonyabb életkorban kezdődik a gyermekeknél - az Egyesült Államokban átlagosan a 12,5 éves korú lányoknál. Gyakran kezdődik az átlagnál korábban az enyhén túlsúlyos, és az átlagnál később a súlyosan sovány és alultáplált lányoknál. Mindezek arra engednek következtetni, hogy egy bizonyos kritikus testtömeg vagy zsírszövetmennyiség jelenléte szükséges a pubertás megkezdéséhez. Más tényezők is befolyásolják a serdülőkor kezdetét, pl. a méhen belüli fejlődés és a születést követő táplálás, de a tanulmányok szerint az anya első menstruációjának ideje, a földrajzi és a környezeti faktorok is hatást gyakorolnak a pubertásra.
Testi változások a serdülőkorban
A kamaszkorban jellegzetes fizikai változásokon is keresztülmegy a szervezet: a mellek növekedésnek indulnak, a kamaszlány növekedésében hirtelen ugrás következik be (növekedési ugrás), majd megjelenik a nemi szerveken a szeméremszőrzet, és a hónaljak is szőrösödni kezdenek. A menarche (az első menstruáció) általában 2-3 évvel a mellek növekedésének megkezdését követően jelenik meg. A menstruációs ciklus kezdetben szabálytalan, akár 5 évbe is telhet, amíg szabályossá válik. A menarchét követően a növekedés üteme lassul. A test alakja megváltozik, a medence és a csípők kissé kiszélesednek, a szervezet zsírtartalma is növekszik, elsősorban a csípők és a combok területén.
A pubertást beindító folyamatok
A pubertást elindító folyamatok egyelőre még nem teljesen ismertek. A GnRH elválasztását központi idegrendszeri tényezők modulálják ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) révén. Az idegrendszeri faktorok gyermekkorban gátolják a GnRH-elválasztást, majd a serdülőkor elején fokozzák az elválasztást a pubertás megindítására. A korai pubertásban a hipotalamusz GnRH-elválasztása kevéssé érzékeny az ösztrogén és a progeszteron gátló hatására, így a megnövekedett GnRH-szekréció fokozza az LH- és FSH-elválasztást, ami a női nemi hormonok előállítását (elsősorban az ösztrogénét) stimulálja - az ösztrogén pedig a másodlagos nemi jellegek kialakításáért felelős. A szeméremszőrzet és a hónaljszőrzet növekedését a mellékvesekéreg által termelt androgén hormonok, a dehydroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát stimulálja.
Hogyan működnek a hormonjaid? - Emma Bryce
A petefészek és a tüszőérés
A petefészkek a méh két oldalán találhatóak, teljes fejlettségüket a serdülőkor időszakára érik el. A petesejtek a petefészkekben lévő tüszőkben érnek. A kéregállományban különböző érési fokú tüszők helyezkednek el, amelyekben a petesejtek fejlődése, érése megy végbe. A petefészek működését az agyalapi mirigyben termelődő hormonok szabályozzák, és maga a petefészek is fontos nemi hormonokat termel. Ezek váltják ki havi ciklusokban a tüszőérést. Az érett tüsző 20 milliméter nagyságú, és a petefészek felszínén kidomborodó, vékony falú tömlővé alakul, melyben a megtermékenyítésre érett petesejt helyezkedik el.
A tüszőérés folyamata
Az FSH (nevéből fakadóan) a petefészkek tüszőérését serkenti. Minden menstruációs ciklusban 3-30 tüsző (follikulus) indul növekedésnek, melyekből általában egy tüsző jut el a tüszőrepedésig (ovulációig). A domináns follikulus (domináns tüsző) megreped, a petesejt útjára indul a petevezetéken keresztül a méh felé, mellyel párhuzamosan - a domináns follikulus repedésének hatására - a többi, növekedésnek indult tüsző sorvadásnak indul.
A petefészekben található nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek. A tüszőket kis hólyagokhoz is hasonlíthatjuk, melyek határát néhány sorba rendezve hámsejtek képezik, s a középen kialakult, folyadékkal telt üregben ül a petesejt. Ezek a petesejtek - egészen pontosan primer oocyták - még nem azok, amelyek majd a hímivarsejtekkel fognak találkozni. Egyelőre még kétszeres kromoszóma-készletük van, márpedig ez túl sok egy ivarsejtnek. A számfelező osztódást, amin át kell még esniük, meiózisnak hívják. Nagy részük még magzatkorban elkezdte a meiózis első osztódását, de aztán megakadt a folyamat. A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak.
A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben. Csakhogy az ösztrogén-termelésnek is vége szakad egyszer.
Tüszőrepedés (ovuláció)
Az ekkor működésbe lépő enzimek nem csak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle. Tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet. Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik. Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa ún. sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk. Szerepe az, hogy ha netán létrejön a terhesség, akkor az fenn is maradjon. A hormon legnagyobb mennyiségben az ovuláció utáni hetedik napon termelődik.
A menstruációs ciklus
A menstruáció (menzesz, menstruációs vérzés) a méh belső rétege, az endometrium vérzés kíséretében történő periodikus (ciklikus) leválását és a hüvelyen keresztüli távozását jelenti, ami terhesség hiányában a petefészkek gyorsan csökkenő progeszteron- és ösztrogéntermelése következtében jön létre. A menstruáció a nők reproduktív életszakaszában jelentkezik periodikus jelleggel. A menopauza alatt egy évvel az utolsó menstruáció után kezdődő időszakot értik.
A menstruációs vérzés átlagosan 4,5-8 napig tart, melynek során átlagosan 30 ml vérvesztés történik (5-80 ml közötti mennyiség), a vérzés általában a menstruáció 2. napján a legerősebb. A menstruációs ciklus átlagos hossza 28 nap (24-38 nap között változhat normálisan). A menstruációs ciklus variabilitása általában a menarchét követő és a menopauzát megelőző időszakban a legnagyobb, ugyanígy a menstruációs vérzések közötti intervallumok is ezekben az időszakokban a leghosszabbak. A menstruációs ciklus első napja a menstruációs vérzés első napja, a ciklus pedig a következő vérzés első napjáig tart.
A menstruációs ciklus fázisai
A menstruációs ciklus különböző részekre bontható. A petefészkek a következő fázisokon mennek át:
- Follikuláris (preovulációs) fázis: Változó hosszúságú szakasz, melynek első felében (korai follikuláris fázis) a tüszők növekedésnek indulnak. Ebben a fázisban az alacsony LH- és FSH-szintek miatt az ösztrogén- és a progeszterontermelés is alacsony. Az FSH-termelés kissé fokozódik, melynek következtében a follikulusok is növekedésnek indulnak. Az FSH emelkedését 1-2 nappal az LH enyhe emelkedése követi. A növekvő follikulusok ösztrogéntermelése is megindul, ami stimulálja az LH- és FSH-szintézist, de gátolja azok elválasztását. A késői follikuláris fázisban az tüszőrepedésre kerülő follikulus tovább érik, növekszik. Az FSH-szint csökken, az LH-szint kevésbé változik - mindez részint az eltérő ösztrogén-érzékenységnek köszönhető, valamint annak, hogy a növekvő follikulus inhibin nevű hormont termel, amely gátolja az FSH szekrécióját, az LH-szekrécióra azonban nincs befolyással. Az ösztrogénszint exponenciálisan növekedik.
- Ovuláció: Az ösztrogénszint tetőzik az ovulációs fázis elején, és a progeszteronszint is emelkedésnek indul. A tárolt LH nagy mennyiségben a véráramba kerül, ún. LH-csúcs (LH surge) jelentkezik, mely 36-48 órán át fennáll - kisebb mértékben az FSH-szint is emelkedik. Az LH-csúcs a magas ösztrogénszint hatására alakul ki, de szerepet játszik benne a GnRH és a progeszteron is. Az LH-csúcs következtében enzimhatásra lebomlik a follikulusok fala, valamint ezzel párhuzamosan genetikai változások is végbemennek a petesejten belül.
- Luteális (posztovulációs) fázis: A domináns tüsző sárgatestté (corpus luteum) alakul a tüszőrepedést követően. A luteális fázis hossza a legállandóbb, általában 14 nap, melyet követően - amennyiben nem jön létre a petesejt megtermékenyülése - a sárgatest elsorvad. A corpus luteum elsődlegesen progeszteront termel, amely az endometrium szekretoros átalakulását segíti elő, ami elengedhetetlen az embrió beágyazódásához. A progeszteron hormon termogén, vagyis hőt termelő hatással is bír, ezért a testhőmérséklet 0,5 Celsius fokkal megemelkedik a luteális fázis alatt. A magas keringő ösztrogén-, progeszteron- és inhibinszintek miatt a luteális fázisban az LH és az FSH szintje csökken. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a luteális fázis végén csökken az ösztrogén- és a progeszteronszint, a corpus luteum pedig corpus albicans-szá (fehértestté) sorvad.
A reproduktív szervek ciklikus változásai
A menstruációs ciklus során az endometrium is különböző fázisokon megy keresztül, melyek a következők: menstruációs, proliferációs, szekréciós fázis. A menstruációt követően az endometrium vékony, majd az emelkedő ösztrogénszint hatására megvastagszik a petefészkek follikuláris fázisa alatt (mely az endometrium proliferációs fázisa). Az ovuláció az endometriális ciklus szekréciós fázisának elején történik. A luteális fázis alatt a progeszteron hatására az endometriumban lévő mirigyek megduzzadnak, glikogénnel telitődnek és beindul a mirigyek szekréciója, miközben a nyálkahártya vérellátása is fokozódik. Az ösztrogén- és progeszteronszintek csökkenése következtében (a luteális fázisban) megindul az endometrium nyálkahártyájának és vérereinek az elhalása, ami a méhnyálkahártya vérzés kíséretében bekövetkező leválásához vezet (menstruációs fázis).
A méhnyak védelmi gátként szolgál: megakadályozza a méhűr külvilággal való kommunikációját. A follikuláris fázis alatt növekvő ösztrogénszintek mellett a méhnyak vérellátása fokozódik, vizenyőssé válik és az általa elválasztott nyák mennyisége, viszkozitása és sótartalma növekszik. A külső nyílása kissé megnyílik és nyákkal telődik az ovulációkor. A luteális fázis alatt a növekvő progeszteronszint hatására a méhnyaknyák megvastagszik, viszkozitása csökken, ezáltal nehezebben jutnak rajta keresztül a spermiumok, csökkentve a megtermékenyítés esélyét.
A follikuláris fázis elején, az alacsony ösztrogénszint mellett a hüvely nyálkahártyája vékony és halovány. A follikuláris fázis vége fele az ösztrogénszint emelkedik, a hüvely nyálkahártyája is kissé megvastagszik. A hüvelyfal rugalmasságához, a benne lévő elasztin és kollagén termeléséhez ösztrogén hormon szükséges, ez fokozza a hám folyadékmegtartó képességét is.
Ösztrogéndominancia és menopauza
Az ösztrogén dominancia egy olyan állapot, amely akkor fordul elő, amikor a szervezetben az ösztrogén szintje magasabb, mint amire szükség van, és a progeszteron szintje viszont alacsonyabb, mint amire szükség lenne. Az ösztrogén dominancia számos tünetet okozhat, beleértve az emlőfeszülést, a menstruációs zavarokat, az érzékeny és fájdalmas melleket, a hangulatingadozásokat, a szorongást, az álmosságot és a fejfájást. Hosszú távon kockázatos lehet, ugyanis növelheti a mellrák, a méhnyakrák és az endometriózis kialakulásának kockázatát.
A perimenopauza és ösztrogéndominancia
45-46 éves kor után, az úgynevezett perimenopauzában az ovuláció elmaradozhat, a tüszőhormon önmagában hullámzó, néha nagy mennyiségben termelődik, ezt nevezzük ösztrogén dominanciának. A vérzés rendszertelenebbé válik, így az agyalapi mirigy serkentőhormon termelése is pontatlan lesz. A sárgatest hormon hiányzik a ciklusok második felében, mely addig felváltotta és visszaszorította a további tüszőhormon termelést, így a pontatlanság mellé a ciklusok vérzése nem kívántan erőssé válhat. Ilyenkor a ciklus közepétől szedetett sárgatest hormonhoz hasonló hatású tabletták (gesztagének) rendezhetik a vérzés pontosságát és mennyiségét. Ugyanígy később, a menopauzában tüszőhormon többlet okozta, sokszor tartós és erős vérzésrendetlenségek jelentkezhetnek. Szövettani tisztázás után a túlfejlődött nyálkahártya visszaszorítása tartósabb gesztagén szedéssel megszüntethető.
Férfiaknál is előfordulhat ösztrogén dominancia?
Igen, bár az ösztrogén dominancia leggyakrabban a nőknél fordul elő, a férfiaknál is előfordulhat. A férfiakban az ösztrogén a herékben termelődik, és kisebb mennyiségben a mellékvese és a zsírszövetek is képesek ösztrogént termelni. Az ösztrogén dominancia férfiaknál is manifeszt tünetekkel járhat, mint például a mellnövekedés, vagyis a gynecomastia, a szexuális diszfunkció, az alacsonyabb szexuális vágy, az erekciós zavarok, a hang magasságának változása, a hangulatváltozások és az alacsonyabb izomtömeg.
Hormonális fogamzásgátlás és hormonpótlás
Az ösztrogén fontos összetevője a szájon át szedhető fogamzásgátló tablettáknak, de menopauza utáni és transzszexuális nőknek is adják a hormonpótlásra. (A férfiaknál viszont impotenciát okozhat!).
Hormonális fogamzásgátlók
A világszerte legáltalánosabban alkalmazott fogamzásgátlás a hormonális fogamzásgátlók használata. Hatásuk lényege, hogy a rendszeresen bejuttatott napi hormonadag az elegendő hormonszint érzékelésével leállítja az agyalapi mirigy serkentőhormonjait, így a petefészek is leáll működésével. Ezzel természetesen együtt jár az ovuláció és az érett petesejt megszűnése a gyógyszerszedés időtartamára. A tartós fogamzásgátló igényhez tüszőhormont és sárgatest szerű hormont egyaránt tartalmazó bevitelre van szükség a hormonális egyensúly fenntartásához. A két hormonfajtát vagy napi egyforma arányú keverékben, vagy a ciklus változó hormonarányait jobban követő, havonta többféle aránykeverékben gyártják. Ma már a bevitel lehet szájon át bevehető tabletta, bőrre kent gél, méhbe helyezett eszköz, vagy hüvelygyűrű megoldás is. A tüszőhomon-bevitelt ellenjavalló szoptatás idejére csak gesztegéntartalmú fogamzásgátló is létezik.
Hormonpótlás a menopauza tünetei ellen
A menopauza kellemetlen tünetei kivédésére a tüszőhormonadás úgynevezett hormonpótlással teljes panaszmentességet jelent. Legjobb eredményt és következmény-mentességet a menopauza után mielőbb kezdett hormonpótlás ad, de mindenképpen az első néhány évben kezdve. Csak akkor pótoljunk hormonnal, ha a tünetek erősek, életvitelt rontóak. A legkisebb hatásos adagot használjuk, és csak a szükséges ideig. Csak tüszőhormon tartalmú gyógyszert kizárólag méhével nem rendelkező beteg kaphat a méhnyálkahártya túlfejlődés elkerülésére. Egyébként csak tüszőhormon és gesztagén együttes adása javasolt mindenkinek. Vannak nem konkrét hormonalapú, de hormonszerű hatással bíró gyógyszerek is - valamennyi tünet karbantartására, mellékhatás mentesebben. A menopauzális hormonpótlás a beteg évi kötelező rákszűrését kívánja meg a méhszáj és a mellek vonatkozásában, illetve a csontritkulás karbantartása érdekében.