A különböző vakcinákkal kapcsolatos oltásellenes nézetek folyamatosan terjednek az internetes oldalakon, közösségi portálokon, elektronikus levelekben. Ezekben a valóságtól elrugaszkodott összeesküvés-elméletek, nem létező tudósokra és nemzetközi tudományos kutatásokra való hivatkozások, csúsztatások, tárgyi tévedések jelennek meg, és előfordul az is, hogy valós tényeket tüntetnek fel hamis színben.
A rutinszerűen alkalmazott védőoltások révén megelőzhető fertőző betegségek járványügyi helyzete hazánkban kiváló, köszönhetően a magas átoltottságnak (tehát annak, hogy a lakosság nagy része megkapta az oltásokat) és a védőoltásokkal kapcsolatos járványügyi felügyeleti tevékenységnek. De még ilyenkor sem szabad elfelejteni, hogy a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek veszélyesek!
A súlyos szövődmények megelőzésében jut a védőoltásoknak központi szerep. A 20. század első felében az otthon ápolt 1000 kanyarós gyermek közül átlagosan 4 életét veszítette. A fertőző kórházakban, egyéb gyermekintézményekben még megdöbbentőbb volt ez az arány: akár minden második beteg meghalt! A védőoltásoknak köszönhető, hogy ilyen sokkoló adatokkal hazánkban ma már nem találkozunk.
Azok a szülők, akik azt vallják, hogy gyermekeiknek szükségük van arra, hogy természetes módon átesjenek a betegségeken, felesleges kockázatnak teszik ki őket. A védőoltással kapcsolatos kockázatok összehasonlíthatatlanul, nagyságrendekkel kisebbek annál, mint amit a velük megelőzhető súlyos fertőző betegségek, szövődmények jelenthetnek.
Egy példa a fent leírtak szemléltetésére: 1974-ben Japán végrehajtott egy sikeres szamárköhögés (pertusszisz) elleni védőoltási programot, a japán gyermekek közel 80%-át beoltották. Abban az évben csak 393 bejelentett szamárköhögéses megbetegedés volt, és nem fordult elő haláleset sem. Ezután rémhírek terjedtek arról, hogy a vakcina nem biztonságos, ennek eredményeként 1976-ra már csak a csecsemők 10%-a volt beoltva a betegség ellen. 1981-ben a kormány megkezdte az oltásokat az acelluláris (sejtmentes) pertusszisz vakcinával, és a megbetegedések száma újra csökkent.
De a közelmúltból is vannak példák. A kanyaró nagy járványokat okozott az elmúlt években Európa-szerte. Szíriában a járványos gyermekbénulás okoz problémát. Ez a - korábban már visszaszorított - betegség azért tud ismét járványosan terjedni, mert a polgárháborús helyzet akadályozza a védőoltási program tervezett végrehajtását.
Fő üzenetek a valós életbeli tapasztalatok alapján:
- A védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek ma már ritkábban fordulnak elő, mert hosszú ideje nagy tömegeket oltanak ellenük.
- Az immunizálást mindaddig folytatni kell, amíg a betegséget fel nem számoljuk.
- A védőoltás a lehető leghatékonyabb módja, hogy az egyes fertőző betegségeket megelőzzük, illetve a súlyos lefolyást megakadályozzuk.
Gyakran Ismételt Kérdések (GY.I.K.)
Mi az oka, hogy több európai ország is van, ahol nincsenek kötelező védőoltások?
Minden országban feltételei vannak a gyermekek nevelés-oktatási intézménybe történő felvételének, köztük ilyen a szükséges oltások megléte is. Így az iskoláztatás indirekt módon teszi kötelezővé a védőoltásokat.
Igaz, hogy egészségesebbek azok a gyermekek, akiket nem oltanak be?
Az érvrendszer, amely szerint az oltatlan gyermekek egészségesebbek az oltottaknál, tudományosan teljesen megalapozatlan és félrevezető. A védőoltásokat azért alkalmazzuk, hogy az immunrendszer működését felkészítse a kórokozóval való találkozásra (fertőzésre), s ezáltal a megbetegedés, illetve annak következményei, szövődményei elkerülhetők legyenek.
Igaz, hogy összefüggés van a védőoltások beadása és az allergiás megbetegedések között?
A Robert Koch Intézet (Németország) 2011-ben készítette el az úgynevezett KiGGS (Studie zur Gesundheit von Kindern und Jugendlichen in Deutschland) tanulmányát. Ez 2003 és 2006 között vizsgálta Németországban az oltott és a védőoltásban nem részesült 1-17 éves korosztály egészségi állapotát. Összesen több mint 13 ezer nem bevándorló német gyermeket vontak be a vizsgálatba, 0,7 százalékuk volt oltatlan.
A vizsgálat eredményeiből azt a következtetést vonták le a szerzők, hogy nincs tudományosan igazolt különbség az oltottak és oltatlanok allergiára való hajlama között.
A vakcinák higanyt tartalmaznak?
Az oltásellenesek gyakran hivatkoznak a vakcinában található higany, illetve a tiomerzál káros hatásaira, de állításaik hamisak. A tiomerzál egy szerves vegyület, amely etil-higanyt tartalmaz. 1930 óta használják igen kis mennyiségben bizonyos oltóanyagok bakteriális és gombás fertőződésének megelőzésére. A tiomerzál (esetenként thimerosalnak is nevezik) tehát oltóanyagokban használt, higanyalapú tartósítószer.
Az ilyen módon tartósított oltóanyagokban a higanytartalom nagyon alacsony. Habár nem találtak semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy egészségkárosodást okozna, a legtöbb oltóanyagból kivonták. A gyermekeken és felnőtteken végzett vizsgálatok az oltóanyagokban használt tiomerzálnak sem korai, sem késői káros hatását nem mutatták ki.
A higany egyébként a természetben is előforduló fém. Így három formában fordul elő: fémhigany, szervetlen higany (megtalálható a természetben és az állati szövetekben is) és szerves higany (amelynek két leggyakoribb formája a metil-higany és az etil-higany).
A higany különböző vegyületei tehát megtalálhatók a levegőben, a földben, a vizek üledékében és a halakban (legfőképpen a hosszú életűekben, pl. a cápákban). Használják az iparban, a fogak tömőanyagaiban, hőmérőkben és oltóanyagokban is.
A higany két szerves formája, a metil-higany és az etil-higany sok szempontból hasonló, de vannak köztük fontos különbségek is. A metil-higany az emberi szervezetre sokkal veszélyesebb, mivel a szervezetből való kiürülésének ideje körülbelül 50 nap. A tiomerzálban lévő etil-higany nem raktározódik a szervezetben ilyen mértékben, mivel a felezési ideje kb. 7 nap. Az etil-higany gyorsan átalakul a szervezetben szervetlen higannyá, amely a bélcsatornán keresztül kiürül. A higanyvegyületek károsíthatják a központi idegrendszert, a bőrt, a vesét, de a mérgező hatások elsősorban a metil-higanyhoz köthetők.
Igaz, hogy a védőoltások autizmust okoznak?
Több tanulmány is foglalkozott a kérdéssel Dániában, Svédországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, és nem találtak összefüggést a fejlődési vagy neurológiai rendellenességek és az oltások között. 2004-ben az Egyesült Államok egy független tanácsadó testülete (Institutes of Medicine) leszögezte, hogy nincs összefüggés az autizmus és a tiomerzáltartalmú oltóanyagok használata között sem. Szintén 2004-ben egy átfogó tanulmányt közöltek a tiomerzáltartalmú oltóanyagok és az autizmus, illetve az idegrendszeri károsodások esetleges összefüggéseiről, az eredményeket a Gyerekgyógyászat nemzetközi folyóiratban publikálták.
A tanulmányok az autizmus, a szellemi visszamaradottság, a beszédzavarok és a figyelemzavarok előfordulását vizsgálták. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy az autizmus és a szellemi károsodások nem függnek össze a tiomerzáltartalmú oltóanyagokkal. A szerzők azt is megjegyzik, hogy azok a népegészségügyi vizsgálatok, amelyek összefüggést feltételeztek, jelentős hiányosságokat mutattak a vizsgálat módszertanát, valamint a levont következtetések érvényességét tekintve.
Jelenleg az életkorhoz kötött, kötelező védőoltásokhoz alkalmazott oltóanyagok nagy része nem tartalmaz tiomerzált. Az MMR, DTPa+IPV+HIB, DTPa+IPV, BCG védőoltások sem tartalmazzák ezt a tartósítószert. Néhány influenza elleni oltóanyagban azonban még megtalálható alacsony mennyiségben. A jelenleg használt vakcinákban előforduló higany mennyisége jóval alacsonyabb, mint a higanybevitelre vonatkozó ajánlások. Több vizsgálat is történt, amely meghatározta a csecsemők és kisgyermekek vérében a higanykoncentrációt tiomerzáltartalmú oltóanyag beadását követően, de az eredmények szerint a vér higanyszintje nem haladta meg az ajánlott határértéket.
Egyesek szerint a védőoltások mellett a gyógyszercégek lobbiznak, befolyásolják az orvosokat, így növelve profitjukat. Igaz ez?
Valójában részletes jogi szabályozás teszi mindezt lehetetlenné. Fontos tudni, hogy hazánkban egész Európa egyik legszigorúbb szabályozása van érvényben, amely nemcsak a gyógyszerek engedélyezésére, hanem a gyógyszeripar által nyújtott támogatásra, a szponzorációs tevékenységre, orvoslátogatásokra, reklámozásra (tehát a lobbitevékenységre) is vonatkozik.
Milyen eszközökkel téveszti meg az embereket az oltásellenes nézeteket terjesztők?
Fontos rávilágítani, hogy a védőoltások beadását ellenzők tábora bizonytalan, vagy nemegyszer rosszindulatúan manipulált, máskor hamis adatokra hivatkozik. Rendszerint forrásmegjelölés nélkül „idéznek” kétes vizsgálatokat, ugyanakkor az egyes fertőző betegségek gyakran tragikus, máskor „csak” maradandó egészségkárosító hatását bagatellizálják, így próbálják meg a közvéleményt befolyásolni. Különösen szomorú, hogy ezek a hangok az utóbbi időben komoly olvasottságra számot tartó, országosan elismert, népszerű médiafelületeken és portálokon is teret kapnak.
Fontos! A tudomány mai állása szerint nem megkérdőjelezhető tény, hogy az oltások előnyei egyértelműen és messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát. Az életkorhoz kötött, kötelező védőoltások hazai rendszere segítségével számos, akár halálos, illetve súlyos szövődménnyel járó betegséget sikerül megelőzni, gyakorlatilag teljesen száműzni Magyarországról!
Kit veszélyeztet az a szülő, aki a gyermekét nem oltatja be?
Ilyen esetben a fertőző betegség nemcsak a gyermeket veszélyezteti, hanem mindenkit, aki az oltatlan gyermek környezetében van, és valamiért nem áll fenn nála megfelelő védettség (pl. az idősek - nagyszülők, játszótársak, krónikus betegséggel élők). Az oltások széles körű alkalmazása a közösséget is védi, ezt nevezzük nyájimmunitásnak. A nyájimmunitás azt jelenti, hogy a népesség elég nagy hányadának beoltása védettséget biztosít a be nem oltottak számára is, hiszen nincs kitől elkapniuk a betegséget. E jelenség komoly szerepet játszik a járványok kialakulásának megakadályozásában.
Ha azonban az oltatlanok aránya egy közösségben a kritikus szint alá csökken, akkor e hatás megszűnik. A kanyaró esetében például minimum 95%, a mumpsznál pedig 86% oltottsági szint szükséges az oltatlan „potyautasok” védelméhez.
A védőoltások jogi háttere és a bírósági gyakorlat
A Kúria Kfv.I.37.241/2024/7. (BH2025. 72.) számú ítéletének tényállása szerint az oktatási intézmény védőnője jelzéssel élt az alperes felé, miszerint a felperesek egy külföldi (osztrák) orvos bejegyzésével igazolták azt, hogy az oktatási intézménybe járó kiskorú gyermekük részére az életkorhoz kötötten kötelezően előírt MMR és dTap elleni védőoltások beadásra kerültek.
Az alperes ezután hivatalból hatósági eljárást indított, amely eljárás során beszerezte a védőoltási tanácsadó állásfoglalását. Az állásfoglalás szerint a gyermek csecsemő- és gyermekkori oltásait igazoló oltási könyvecske nem került becsatolásra, a mellékelt oltásikönyv-részletben pedig egy Ausztriában praktizáló orvos által dokumentált oltások szerepelnek. Amennyiben ezek nem tekinthetők hitelesnek, akkor egyes oltásokat pótolni kell.
Az alperes erre tekintettel határozatában az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 58. § (7) bekezdése alapján kötelezte a felpereseket, hogy a jogszabályban előírt MMR és dTap elleni kötelező védőoltások beadatásáról gondoskodjanak.
A felperesek keresettel támadták az alperesi határozatot, amelyet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével alaptalanként elutasított. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Eütv. 57. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) szerinti oltások beadása kötelező. Ez alól csak az Eütv. 58. § alapján lehet mentesülni, a mentesülés érdekében viszont a felpereseknek kell kérelmet előterjeszteniük. Utalt arra is, hogy a mentesítési eljárás megindításának lehetősége továbbra is fennáll.
Kifejtette, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak az NM rendelet 14. § (2) bekezdésére, mivel e szakasz „védőoltása korábban máshol már megtörtént” fordulata csak arra az esetre vonatkozik, ha korábban már egy másik oltóorvos által beadásra került a védőoltás, a külföldi orvos azonban nem minősül oltóorvosnak az NM rendelet 5. § (9) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság nem tartotta alaposnak a felperes szabad orvosválasztással és egészségügyi önrendelkezési joggal kapcsolatos érveit sem. Végül utalt rá, hogy a felperesek erre irányuló tájékoztatás ellenére nem terjesztettek elő a védőoltás alóli mentesítés iránti kérelmet, holott az Eütv. 58.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy az oltás felvételét nem cáfolja, hogy az alperes szerint azt nem az arra jogosult személy adta be, ez ugyanis csupán formai hiba. Előadták, hogy az oltás ismételt felvételére való kötelezés sérti az NM rendelet és az Eütv. rendelkezéseit. Az NM rendelet 5. § (1)-(7) bekezdései szerint az MMR és a dTap elleni oltást 11 éves korban egyszer kell ismételten felvenni, annak beadását a jogszabály több alkalommal nem teszi kötelezővé.
Az alperesi határozat és a jogerős ítélet sérti az Oviedói Egyezmény 6. cikk I. pontját, mivel beleegyezési képességgel nem rendelkező személyen csak saját közvetlen javát szolgáló beavatkozás hajtható végre. Az Alaptörvény egyes alapjogi rendelkezéseire utalással kifejtették, hogy az oltás beadását elrendelő hatóság köteles vizsgálni az oltás végrehajtásának a gyermek életére és egészségére gyakorolt hatását is. Sérelmezték, hogy a bíróság nem rendelt ki szakértőt e szakkérdés vizsgálatára.
Kifejtették továbbá, hogy az oltás ismételt felvételére való kötelezés egyúttal orvosszakmai hibára való kötelezésnek is minősül. Utaltak arra is, hogy az Eütv. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerint az egészségügyi beavatkozás alkalmazhatóságának feltétele, hogy a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az NM rendelet 5. §-ában meghatározott védőoltási rend szerint az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 6 éves korig a háziorvos adja be, 11 éves kortól pedig iskolai kampányoltás keretében kell elvégezni azokat.
A Kúria utalt rá, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltások, illetve az oltásra kötelezés és az oltás alóli mentesítés kapcsán az Alkotmánybíróság és a Kúria már több ízben is állást foglalt. A Kúria emlékeztetett rá, hogy a következetes kúriai gyakorlat szerint továbbá az életkorhoz kötött kötelező védőoltás elmulasztása az NM rendelet 5. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az Eütv. 8. § (1) bekezdése a szabad orvosválasztás jogát nem korlátlanul biztosítja, hanem azzal a kitétellel, hogy „ha jogszabály kivételt nem tesz”. Az NM rendelet 5. § (9) bekezdése ilyen kivételnek minősül, tehát az iskolai kampányoltás körébe tartozó kötelező védőoltás esetén nem érvényesül az orvos szabad megválasztásának joga.
A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően úgy értelmezte az NM rendelet 14. § (2) bekezdésének „védőoltása korábban máshol már megtörtént” fordulatát, hogy az az oltás más oltóhelyen, de oltóorvos által történt beadására vonatkozik.
Utalt rá, hogy az alperesi határozat alapja nem az, hogy felperesek adminisztratív jogsértést követtek el azzal, hogy nem a jogszabályban előírt módon (iskolai oltóorvos által beadott oltással) igazolták a védőoltás beadatását. Az alperesi határozat az Eütv. 58. § (7) bekezdésén alapult, azaz hogy a védőoltás felvételét a felperesek mint törvényes képviselők nem igazolták. A felepresek ezért alaptalanul érveltek azzal, hogy ismételt vagy szakmai ajánlástól eltérő oltásra kötelezés történt volna.
A Kúria szerint a felperesek és az alperes álláspontja közötti alapvető eltérés abban mutatkozott meg, hogy a felperesek az osztrák orvos által kiállított igazolás miatt úgy tekintették, hogy az alperes ismételt oltásra kötelezésről rendelkezett, míg az alperes az oltás beadásának elmaradása esetén alkalmazható intézkedést hozott. Ezen eltérésből adódóan a felperesek olyan bizonyítást vártak az alperestől, amely a perbeli kötelezéshez nem volt szükséges.
A Kúria utalt arra is, hogy a jogerős ítélet helyesen állapította meg az oltásra kötelezési és a mentesítési eljárás elkülönült mivoltát, továbbá azt is, hogy a mentesítés feltételeinek igazolása a felperesek kötelessége, és a mentesítési eljárás megindításának lehetősége változatlanul fennáll.
A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve kiemelte, hogy az Eütv. 58. A felperesek a bizonyítási eljárás jogszerűségét és az indokolási kötelezettség bíróság általi teljesítését olyan tartalommal kifogásolták, amely nem az oltásra kötelezési eljárás, hanem a mentesítési eljárás tárgyát képezheti.
A védőoltások története és hatása a múlttól napjainkig
