A várandósság során a leendő édesanyák számos vizsgálaton esnek át, amelyek célja a magzat és az anya egészségi állapotának nyomon követése. Az ultrahangvizsgálatok mellett a kardiotokográfia (CTG) is a magzat egészségi kontrolljára szolgáló vizsgálatok sorába tartozik, a terhesgondozás egyik utolsó lépéseként.
A CTG, más néven kardiotokográfia, a méhen belüli diagnosztikai módszerek közül az egyik legelterjedtebb. Az NST (non-stressz teszt) pedig a CTG egy speciális formája, amely a magzat szívműködését monitorozza nyugalmi állapotban. Ezek a vizsgálatok teljesen fájdalommentesek és biztonságosak, semmilyen negatív hatással nincsenek az újszülöttre. Céljuk, hogy megbízható képet adjanak a méhlepény oxigénszállító kapacitásáról és a magzat reakcióiról.
Mi az NST és a CTG vizsgálat?
A CTG (kardiotokográf) egy olyan műszer, melynek segítségével a magzati szívműködés és a méhizomzat aktivitása (keményedés, jósló és valódi fájások) együttesen, folyamatosan vizsgálhatóak, monitorozhatóak, és egymáshoz viszonyítva értékelhetőek. Az NST (non-stressz-teszt) vizsgálatot ugyanazzal a géppel végzik, mint a CTG-vizsgálatot.
A különbség csupán annyi, hogy NST során csak a magzat szívműködését monitorozzák, azaz csak egy vizsgálófejet helyeznek a kismama hasára, míg CTG során kettőt, a másodikat a méhtevékenység észlelésére. Ez azért fontos, mert így az orvos szülés közben a méhtevékenységet is nyomon követheti.
Már a non-stressz teszt elnevezés alapján is kikövetkeztethető, hogy az NST semmilyen kockázattal nem jár. Egy teljesen fájdalommentes és biztonságos módszer, amely semmilyen negatív hatással sincs az újszülöttre.
A vizsgálat menete
A vizsgálat az esetek döntő többségében minden kismamánál ugyanúgy zajlik, függetlenül attól, hogy az első NST-re vagy a sokadikra kerül sor. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető széken vagy egy vizsgálóasztalon, ülő vagy oldalfekvő helyzetben. Az NST alapvetően nem igényel felkészülést a kismama részéről, de célszerű a CTG-vizsgálat előtt bőséges folyadék- és magas szénhidráttartalmú étel fogyasztása (csoki, szőlőcukor).
A kismama hasára két puha pánttal rögzítenek két érzékelő fejet. Az egyik érzékelő a magzat szívműködését figyeli, míg a másik a méhizomzat tónusfokozódását, összehúzódásait érzékeli. A legtöbb szívfrekvenciát érzékelő fej ultrahangos elven működik. A vizsgálat időtartama általában 20 perc.
A kardiográf ultrahanggal, ún. Doppler elv alapján érzékeli a szívlüktetést, és a szívmozgásokkal egyidejűleg hangjeleket ad ki. Igazából tehát nem a baba szívhangját halljuk „felhangosítva”, hanem a készülék a magzat szívmozgásait alakítja át hallható hanggá és leírható görbévé. Két szívösszehúzódás között eltelt időből pedig a gép kiszámítja a pillanatnyi, egy percre vonatkoztatott szívfrekvenciát. Ezt regisztrálja folyamatosan a CTG.
Mikor indokolt a vizsgálat?
Mivel a terhesgondozási protokoll országonként eltér egymástól, fontos kiemelni, hogy Magyarországon minden kismama számára kötelező a terhesség 36. hetétől az NST vizsgálat. Ezt követően a 40. hétig hetente egy alkalommal, a terminus túllépése után pedig 1-2 naponta javasolt NST végzése.
Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél gyakrabban indokolt a teszt elvégzése:
- Túlhordás: amennyiben a terhesség túllépte a 40. hetet, a vizsgálat gyakorisága megnő.
- Veszélyeztetett terhesség: a veszélyeztetett vagy magas kockázatú terhesség minden esetben nagyobb odafigyelést, ezáltal gyakoribb NST-t igényelhet.
- A kisbaba nem fejlődik megfelelően: előfordulhat, hogy a kisbaba bár aktív, fejlődése nem megfelelő, túl kicsi a korához mérten.
- Vércsoport-problémák: a terhesség során vércsoport-problémák is kialakulhatnak, így amennyiben a kismama Rh-negatív, de a magzat Rh-pozitív, a szervezet antitesteket termelhet, ami szintén súlyos szövődményekkel járhat.
Indokolt esetben, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy ha kisebb vagy nagyobb a baba, túl sok vagy túl kevés a magzatvíz az adott terhességi héthez képest, akkor korábban is végezhető NST, illetve CTG vizsgálat, akár már a 24. terhességi héttől.
A görbék értelmezése
A vizsgálat során a gép egy papírcsíkra rögzíti az eredményt, két görbe/vonal formájában. Ez alapján a vizsgálóorvos értékelni tudja a szívfrekvencia olyan változásait, melyek a magzat mozgásával és a méhtevékenységgel függenek össze, és ezek alapján következtet a baba állapotára, oxigén-ellátottságára. A felső vonal a magzat szívfrekvenciáját, az alsó görbe pedig a méhtevékenység erősségét ábrázolja.
Alapfrekvencia
Normális terhesség során a magzat pulzusszáma - így az alapvonal, azaz görbe frekvenciája - nyugalmi állapotban 120-160/perc között van. A magzati pulzusszám pillanatnyi értéke 120-160/perc között normális a terhesség 36. hetétől.
Az alapfrekvencia tartós, több mint 10 percig tartó megemelkedésének (tachycardia) több oka is lehet, például az anya lázas állapota, magas vérnyomása, pajzsmirigy-túlműködése, méhen belüli fertőzés, a baba vérszegénysége, illetve különböző gyógyszerek hatása. Ha a magzati szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti (bradycardia), az az oxigénhiány egyik legfontosabb jele, gyors beavatkozásra van szükség.
Oszcilláció (variábilitás)
A magzat szívlüktetése nem olyan egyenletes, mint felnőttek esetén, hanem pillanatról pillanatra változik. Ennek az az oka, hogy a magzat keringése, és annak szabályozása még éretlen. Ezért a görbe, ami megjelenik a papíron, nem egyenletes, hanem fűrészfogszerű, azaz egy adott érték (például 130) körül ingadozik. Ezt a változékonyságot oszcillációnak/variábilitásnak nevezzük, mely az NST-görbén az egyik fontos információt nyújt a magzat állapotáról. A megfelelő oszcilláció a baba jó oxigénellátottságát tükrözi. Oxigénhiány, rossz méhlepény-keringés esetén ez a variábilitás lecsökken, vagy ritkán meg is szűnik, a görbe nem fűrészfogszerű, hanem kiegyenesedik. Ez súlyos állapotra utalhat.
Akceleráció (gyorsulás)
A pulzusszám a magzat mozgása következtében egészséges esetben megemelkedik, de csupán fél-egy percre. Ez a rövid ideig tartó, átmeneti frekvenciaemelkedés az akceleráció, azaz gyorsulás. Az NST-vizsgálat 20-40 perce alatt legalább 2-5 ilyen, magzatmozgáshoz társuló gyorsulásnak kell megjelennie ahhoz, hogy a görbe reaktív legyen. Az eredmény nem megfelelő, azaz nem reaktív, ha egyáltalán nincs akceleráció. Ha csak 1-2 gyorsulás van jelen a görbe enyhén reaktív, ha 5-nél több, akkor hiperreaktív.
Deceleráció (lassulás)
Ha a görbén rövid ideig, néhány másodpercig tartó frekvenciacsökkenés, lassulás/deceleráció látható, mely nem függ össze méhösszehúzódással, és nem ismétlődik, az nem jelent feltétlenül kórosat. Viszont ha rendszeresen, a fájásokat követően, vagy a fájástól függetlenül lép fel és percekig tart, akkor az a magzati veszélyeztetettség jele lehet, kivéve a kitolási szakban a fájásokkal pontosan egy időben jelentkező lassulás, ami reflexes változás, és nem kell megijedni a jelentkezése esetén.
NST eredmények és teendők
Az NST vizsgálat eredménye háromféle lehet:
- Reaktív: A görbe jó, a magzat aktív, és a magzatmozgásokra a görbe rövid ideig tartó emelkedésekkel reagál (akcelerál). Reaktív NST-ről akkor beszélhetünk, ha a magzat aktív volt a vizsgálat során és a mozgás hatására a görbékről leolvasható a szívverés gyorsulása.
- Suspect („gyanús”) görbe: Nincs egyértelmű jele kóros élettani folyamatoknak, de finom eltérések mutatkoznak a görbén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a magzat alszik, nem aktív. Kisebb eltérések láthatók a görbén, melyek nem egyértelműen kórosak. Néha csak az a magyarázat, hogy a magzat szundikál, alszik, inaktív. Ilyenkor kb. 30-60 perc elteltével érdemes a vizsgálatot megismételni.
- Nem reaktív görbe: A magzat vagy nem mozog, vagy a mozgást nem követi a szívverés felgyorsulása. A görbe kóros jeleket mutat. A szívfrekvencia tartósan 120/perc alatti tartományban van, oscillációja beszűkül, süllyedések, decelerációk figyelhetők meg. Az állapot tartós fennállása oxigénhiányos állapotra utalhat. Az esetek döntő többségében általában elegendő lehet az NST vizsgálat ismétlése egy olyan időszakban, amikor a kisbaba aktív. Ha nem sikerül, akkor 1-2 óra múlva megismételhetik a vizsgálatot, vagy szükség esetén egyéb vizsgálati módszereket alkalmazhatnak (például ultrahang, flowmetria).
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pillanatnyi helyzet lehet minden későbbi károsodás nélküli, átmeneti jelenség is, ezért az elhamarkodott, gyors beavatkozás (legtöbbször akut császármetszés) fölösleges is lehet.
Terheléses CTG vizsgálat
A nyugalmi NST-vizsgálattól megkülönböztetjük az ún. „terheléses” CTG-vizsgálatot, melynek során a méhlepény működését művi úton terheljük, és közben vizsgáljuk a magzat szívműködésének változásait. Ebből következtetünk a magzat méhen belüli állapotának „tartalékaira”. A terhelés alatt ugyanis a méh és a méhlepény vérkeringése kissé csökken. Amennyiben a lepényi keringésnek nincsenek tartalékai (rejtett elégtelenség), a CTG-n kóros elváltozások jelenhetnek meg.
Terhelést lehet kiváltani tényleges fizikai megterheléssel (torna, guggolás, szobakerékpár, lépcsőzés). Ezt a módszert nevezzük FTT-nek, azaz fizikális terheléses tesztnek. Legelterjedtebb módszer azonban az oxytocin infúzióval kiváltott méhösszehúzódás. Ez az oxytocin terheléses teszt vagy OTT. Harmadik és legritkábban használatos eljárás az emlőbimbó stimulációjára kialakuló méhösszehúzódás, azaz EST - emlő stimulációs teszt.
Manapság a terheléses CTG vizsgálatokat leginkább akkor alkalmazzák, ha a nyugalmi NST eredménye nem megnyugtató vagy nem egyértelmű. Ha az eredmény nem mutat megfelelő javulást, egyéb vizsgálatot is végezni kell, erre az áramlásos ultrahang-vizsgálat (flowmetria) terjedt el, amit egyéb ok miatt is gyakran végeznek.
Folyamatos CTG a vajúdás alatt
A vajúdás alatti folyamatos CTG egy vitatott módszer. Bár az ötlet nagyon szuper és nemes, hiszen ezzel a géppel így automatikusan és folyamatosan lehet követni a baba szívhangját a vajúdás alatt, a kutatások szerint nem csökkenti az oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedő babák számát, viszont ugrásszerűen megnöveli a császármetszések arányát.
A folyamatos CTG-nek egyéb hátrányai is vannak:
- Ágyhoz kötöttség: a szülő édesanya fizikailag egy géphez van kötve, ami limitálja a mozgást, a szabad pozícióválasztást és a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazását.
- Magzati stressz túldiagnosztizálása: a szívhang változásának minden kis rezgését rögzítve olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a lehető legnagyobb rendben van.
- A baba pulzusa gyakrabban esik fekvő testhelyzetben, ami önmagában is megemeli a magzati stressz kockázatát.
- Technikai problémák: a tappancsok elmozdulhatnak, esetleg a baba pulzusa helyett az édesanya pulzusát rögzítik.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja.
Bizonyos esetekben azonban a folyamatos CTG szükségessé válhat:
- Ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik.
- Ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak.
- Epidurális érzéstelenítés alkalmazása során.
- Ha valamilyen kockázati tényező merül fel (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, elhúzódó vajúdás).