A meddőség a fejlett világban egyre nagyobb problémát jelent, emiatt pedig a kezelésére is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Van, ahol ennek tudható be a szülések 8-10 százaléka, ez az arány hazánkban mégis kevesebb mint öt százalék. Akkor beszélünk meddőségről, ha rendszeres, fogamzásgátlástól mentes szexuális együttlét ellenére egy éven belül nem jön létre terhesség.
A lombikprogram, vagyis az in vitro fertilizáció (IVF) egy olyan asszisztált reprodukciós eljárás, amelynek célja, hogy segítsen a meddő pároknak a gyermekvállalásban. Az eljárás során a petesejteket és a spermiumokat laboratóriumi körülmények között egyesítik, majd a keletkezett embriót beültetik az anyaméhbe. Ez a módszer esélyt ad arra, hogy olyan párok is szülővé válhassanak, akik számára más módon ez nem lehetséges.
Még júniusban írta a Hvg.hu, hogy döntött a kormány a lombikprogram állami támogatásának kiterjesztéséről. Akkor a hírekben az állt, hogy az állami programban részt vevők gyógyszertámogatása a jelenlegi 70 százalékról 90-re emelkedik, vagyis amíg az érintettek eddig a készítmények árának 30 százalékát fizették, a jövőben csak harmadát, tíz százalékot kell állniuk. Így az átlagban 250-300 ezer forintos gyógyszerköltség helyett a jövőben 80-100 ezret kellene csak fizetni a programhoz kapcsolódó készítményekért.
Korábban megjárta a sajtót az a hír is, hogy egy kormányhatározat szerint kétszer annyi, hatezer helyett 12 ezer lombikbébi-kezelést támogat majd az egészségbiztosító. Ebben az ügyben azonban hónapok óta nincs előrelépés.
A lombikprogram etikai és vallási dilemmái
A lombikprogram etikai és vallási megítélése összetett kérdés, amely sok vitát vált ki a különböző felekezetek és társadalmi csoportok között. Míg egyesek az orvostudomány csodájaként tekintenek rá, amely segít a gyermekre vágyó párokon, mások aggályokat fogalmaznak meg az eljárás természetével és következményeivel kapcsolatban.
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a Szent István-nap alkalmából tartott ünnepi szentmisén úgy fogalmazott: "Egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre épülő társadalom önfeladásának mételye. Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben". A 444.hu szerint arra utalhatott, hogy a programban több embriót hoznak létre mesterséges körülmények között, mint amennyit beültetnek, a számfeletti embriókat pedig idővel elpusztítják.
Kaáli Géza, a Kaáli Intézet alapító-igazgatója ezzel szemben úgy nyilatkozott: maga is vallásos ember, református papi családból származik. "A katolikus egyház tanítása és elvei azonban a nőkkel kapcsolatban, legyen szó akár a fogamzásgátlásról, az abortuszról, a házasság előtti szexről vagy a lombikbébiprogramról, rendkívül dogmatikusak. A katolikus nők nyolcvan százaléka valószínűleg ezeket a szigorú szabályokat nem is veszi figyelembe, nemhogy mások" - fogalmazott. Kaáli Géza hozzátette, hosszú pályafutása alatt még nem találkozott olyan katolikus meddő párral, amely vallási okból aggályosnak tekintette volna a beavatkozást.
A protestáns etika elfogadhatónak tartja a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) is azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. Az egyházaknak pedig folyamatosan tájékozódniuk kell a reprodukciós medicina eredményeiről és várható fejlődéséről ahhoz, hogy szentírási alapon és tárgyszerűen tudjanak állást foglalni a témában.
Az IVF és az arra épülő eljárások alkalmazására némelyek hajlamosak rögtön a „természetellenes” jelzőt rásütni, elfeledkezve a szükséget szenvedő keresztyén felebarátaik iránti könyörületességről. S arról, hogy korunk már jócskán átlépte a „természetesség” általuk áhítottnak vélt fogalmát: az orvosságok, a létfenntartó eszközök, az ember által létrehozott anyagok és technológiák aligha mondhatók természetesnek, ezek használatáról pedig senki nem lenne hajlandó lemondani.
A római katolikus egyház tanítása a legelzárkózóbb az IVF minden formájával kapcsolatban, amelynek természetjogi megközelítése a házasság szentségén belülre helyezi és egymástól elválaszthatatlannak tartja a szeretetteljes egyesülést és utódnemzést. E felfogás szerint a mesterséges fogamzásgátlás ez utóbbi, a külső megtermékenyítés az előbbi rovására bontja meg ezt az egységet, így mindkét gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja. Azt is kifogásolja, hogy az IVF kifejlesztése embriókísérletekkel folyt, illetve hogy az eljárás a be nem ültetett embriók megsemmisülésével jár, miközben megilleti őket az élethez való személyi jog.
Különböző egyházak álláspontja
A protestáns egyházak elfogadhatónak tartják a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. A felekezetek közötti állásfoglalás különbsége abban a nehezen megválaszolható kérdés feloldásában áll, hogy teremtési rendeltetésünk révén szabadok vagyunk-e arra, hogy beavatkozzunk bizonyos folyamatokba. Az európai protestáns egyházak alaptalan vádnak tartják, hogy ezzel „istent játszanánk”.
A zsidó vallás alapvetően engedi a mesterséges megtermékenyítés formáit, éppen a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsnak megfelelve. Bizonyos feltételekben különbség van a megreformált zsidók álláspontja és az ortodox rabbik álláspontja között. Általában egyezik a többség véleménye abban, hogy csak házasság keretein belül történhet, tilos az idegen ondó- vagy petesejt használata, a saját hímivarsejtek összegyűjtését pedig csak aktus közben, gumióvszerrel vagy megszakított közösüléssel tartják elfogadhatónak.
Az iszlám vallásban a meddőséget egyes esetekben különböző betegségek okozzák, a betegséget pedig kezelni kell. Hisznek abban, hogy a származás, a vérségi kapcsolatok tisztasága és egyértelműsége elengedhetetlen. A gyermekek jogai közé tartozik, hogy házasságon belül szülessenek és ismerjék származásukat.
A buddhizmus tanítása szerint a legnehezebb megtanulni, hogyan segíthetünk úgy valakin, hogy nem végezzük el helyette a feladatát, hanem gondoskodunk róla, hogy képessé váljon azt önállóan megcsinálni. A gyermekvállalás esetében nagyon sok tényezőt nem láthatunk előre. Buddha útmutatásai szerint mindenkinek magának kell ilyenkor mérlegelnie, hogy képes-e rá.
A meddőség kezelésének lehetőségei és kihívásai
A modern orvostudomány, különösen a nőgyógyászat, egyre nagyobb hangsúlyt fektet a meddőségi kezelésekre, beleértve a lombikprogramot is. Dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász szerint a gyermekvállalási kedv kitolódása az egyik fő oka annak, hogy a pároknak nehezebben sikerül a fogantatás, ez ellen pedig csak a mesterséges beavatkozással tehetnek.
„Mára kitolódott a gyermekvállalás, egyre kevesebben vállalnak gyermeket a húszas éveikben, pedig a szervezet biológiailag ekkor a legtermékenyebb. Helyette a harmincas-negyvenes éveikben vállalnak gyermeket a párok, és ezért beszélhetünk manapság olyan sok fogantatási problémáról” - magyarázza a szakorvos, aki szerint a lombikprogram biztonságos megoldást kínál azoknak a pároknak, akik természetes úton nem tudnak gyermeket vállalni.
Magyarországon a társadalombiztosító is támogatja a lombikprogramot, ugyanakkor még így is szigorúbb feltételekhez kötik az eljárást, mint más közeli országokban. Dr. Vörös Anna elmondása szerint külföldön (többek között Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában) megengedett az anonim petesejt donáció, de Magyarországon ez nem lehetséges.
A petesejt donáció során egy másik nődonor petesejtjeit használják a páciens megtermékenyítéséhez. Amikor az így létrejött embrió eléri az öt napos kort, és a vizsgálatok során nem találnak genetikai problémát, akkor beültetik a méhbe. Magyarországon azonban ez a lehetőség korlátozott, mert anonim donáció nem engedélyezett, ami csökkenti a petesejt donáció lehetőségét.
A lombikprogram mindennek ellenére a katolikus egyház tanítása szerint nem megengedett, csakhogy a társadalmi változások miatt a meddő párok száma évről évre nő. Habár a lombikprogram megosztó, fontos megérteni, hogy egyre több házaspár számára ez az egyetlen lehetőség a gyermekvállalásra.
A lombikbébi megszületése után elhíresült és elterjedtté vált IVF gyors ütemben további eljárások kifejlesztéséhez vezetett. Ilyen például a mélyhűtéses konzerválás, a petesejt- és embrióadományozás vagy az azok elpusztításával járó embriókutatás. Ezek jogi, orvosetikai és teológiai kérdéseket is felvetnek.
A segédanyagot előkészítő bizottság tagjai a megszületendő gyermek és az érintett pár érdekeit egyaránt szem elé helyezik. Ugyanakkor az egyházaknak prófétai küldetése felhívni a figyelmet az asszisztált reprodukciós eljárások során felmerülő bioetikai kérdésekre, és az eljárásokkal együtt járható súlyos következményekre is. Hangsúlyozandó, hogy a gyermek számára nem a fogantatása, hanem születésének körülményei válnak meghatározóvá - a szerető és biztonságos közeg, amelyben felnőhet. De az ahhoz vezető sorozatos próbálkozások és kudarcok, és a technológiai alávetettség anyagi és lelki terhet ró a párra.
Nem elhanyagolható számunkra a feleslegessé váló életképes embriók sorsa sem. A beültetés után megmaradt, életképes embriókról való rendelkezés minden esetben a pár felelőssége. Így lehetőség van, hogy egyesével mélyfagyasztják - vitrifikálják-, majd -196 °C-os folyékony nitrogénben tároljákegy külön erre a célra fenntartott tárolóban. De felajánlhatják más pároknak vagy kutatási célokra, illetve kérhetik a megsemmisítésüket.
A törvényi lehetőségek más országokban lehetővé teszik a házaspárok, párkapcsolatban élők és az egyedülálló nők mellett az egyneműek IVF-hez való hozzáférését is. Az Egyesült Királyságban már két nőnek is lehet genetikailag közös gyermeke. A háromszülős megtermékenyítésnél nem a sejtmagot, hanem a mitokondriális DNS-t szolgáltató fél csak egy százalékban adja a megszületendő gyermek genetikai állományát. Az egyébként vitatott eljárás célja bizonyos betegségek kiküszöbölése, nem a közös szülőség.
Az elméleti lehetőségek száma igen nagy, és a jövőben ez várhatóan csak növekedni fog. Ma már például egyetlen gyermeknek akár öt különböző szülője is lehet: két genetikai, egy biológiai, aki kihordja - és két szociális, aki felneveli.
Végezetül nem ítélhetjük el azok sóvárgását, akik saját (genetikai állományú) gyermeket akarnak, az nem kulturális vagy genetikai önzőség. De protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat, hogy az asszisztált reprodukciós eljárás életet védő, segítő attitűdje váljon meghatározóvá. Ugyanakkor rámutathatunk az örökbefogadás és a lelki szülőség értékére is: Isten fogadott gyermekének lenni és egyszerre valakit a szívünkbe fogadni olyan érték, amely túlmutat a mulandó földi világon.