Az abortusz jogi és társadalmi megítélése Magyarországon: Történelem és jelen

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) aggasztónak tartja, hogy a kormány egyházi kórházaknak nyújt anyagi támogatást azzal a feltétellel, hogy ne végezzenek abortuszt. A szervezet szerint a beavatkozások számának csökkentése hatékonyabb a tájékoztatás, a szexuális felvilágosítás és a fogamzásgátló eszközök széles körű elérhetőségének biztosítása révén, nem pedig állami tiltással.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy kormányinfón jelentette be, hogy a Bethesda Gyermekkórház és a Budai Irgalmasrendi Kórház 7,8 milliárd forint fejlesztési támogatást kap, és új, speciális szülészeti-nőgyógyászati egység jön létre ezekben az intézményekben. A kórházak cserébe vállalták, hogy ezen az osztályon nem végeznek abortuszt, és hálapénzt sem fogadnak el.

Zeller Judit, a TASZ Betegjogi Programjának munkatársa kiemeli, hogy bár az orvosok lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadhatják az abortusz elvégzését, maga az intézmény ezt nem teheti meg. Hozzáteszi, hogy amennyiben a támogatási szerződés feltétele a pénz ilyen jellegű elköltése, az nem legitim. Ha azonban az az irányzat erősödik, hogy az abortuszt nem végző intézmények kapnak fejlesztési pénzt, az olyan területek létrejöttéhez vezethet, ahol ez a típusú ellátás megszűnik, ami korlátozhatja az önrendelkezési és az egészséghez való jogot.

Az abortusz története Magyarországon

Az alábbi szócikk az abortuszok történetét tekinti át Magyarországon a középkortól napjainkig. Mivel a művi terhességmegszakítások tömeges engedélyezése csak a 20. század közepétől terjedt el hazánkban, a cikk kitér az előzményekre és az illegális magzatelhajtásokra is.

A várandósság megszakítása a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt. Az 1950-1970‑es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak.

A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza.

Magyarországon 1956 óta legális bizonyos körülmények között a művi abortusz, azelőtt az ilyen tevékenység minden formája magzatelhajtásnak számított. Egyes források szerint az 1970-es évektől az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül 73 millió, Magyarországon pedig körülbelül 5,5-6,5 millió legális művi abortuszt végeztek napjainkig.

2022. szeptember 15-étől szigorodott az abortuszszabályozás, melynek értelmében minden abortusz előtt a kismamának kötelező meghallgatnia a magzat szívhangját. Más országokban is létezik olyan intézkedés, amely a legális művi abortusz keretein belül kívánja csökkenteni a terhességmegszakítások számát.

A terhességmegszakítás megítélése és a jogi szabályozás

A terhességmegszakítás megítélése vitatott. A legális abortusz hívei szerint a kismamák csak a saját testük felett hoznak döntést, amelyhez joguk van. Ezzel szemben az életpártiak ezt a vélekedést nem tartják fontosabbnak az embrió vagy magzat életre való potenciáljánál, úgy vélik, hogy az élet a fogantatással kezdődik, és az abortusz gyilkosság. Felmerül a hippokratészi eskü idézése is, amely tiltja a magzatelhajtást, bár a választáspártiak vitatják ennek eredeti szövegét és értelmezését.

Az abortuszt általában a művi terhességmegszakításokra értik (abortus arteficialis), megkülönböztetve a spontán vetélésektől (abortus spontaneus) és a jogi szempontból tilalom alá eső magzatelhajtásoktól.

A középkori közgondolkodást jellemzően a római katolikus egyház megközelítése alakította, amely elítélően nyilatkozott a terhességmegszakításról. Ez azonban nem akadályozta meg az illegális magzatelhajtásokat.

A magzatelhajtás gyakoriságát, a rá vonatkozó erkölcsi normák társadalmi-történeti változásait nehéz pontosan ismerni, mivel az erkölcsi töltetű szokások leginkább takart rétegeket jelentenek.

Az újkori Magyarországon a kép nem sokat változhatott a középkori állapotokhoz képest. Írásos dokumentumok elsősorban boszorkányperekkel kapcsolatban említik a magzatelhajtás vádját.

A magyar btkv a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetően különbséget tesz a méhmagzat megölése és a szorosabb értelemben vett elhajtása között. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. Az elkövető lehet maga a teherben levő nő vagy egy harmadik személy.

William Graham Sumner amerikai szociológus 1906-os művében hivatkozik egy magyarországi kutatásra, amely szerint "Magyarországon mindenütt, valamennyi nemzetiség asszonya űzi a magzatelhajtást."

A két világháború közötti időben tovább éltek a korábbi tiltó intézkedések, de az illegális abortuszok is. Szakértői becslések szerint Budapesten évente 25-30 000 gyermekéletet oltottak ki így. Az esetek alig 2-3%-a derült ki, és voltak olyan esetek, ahol egy egyszerű drótszeggel több mint 300 magzatot hajtottak el.

Egy 1933-as kúriai döntvény - bár az 1878 óta tartó tilalmat nem szüntette meg - néhány kivétel számára utat engedett. Engedélyezetté vált a legális terhességmegszakítás, amennyiben bűncselekmény következményeként történt a fogantatás, az anya életének megóvása érdekében vagy más egészségügyi okból (örökletes szervi bajok, nem várható egészséges magzat stb.).

A legális-félig legális abortuszok mellett természetesen nem szűntek meg az illegális magzatelhajtások sem. Magzatelhajtásairól hírhedt területnek számított a Sárköz és különösen az Ormánság.

A Rákosi-kor sem engedélyezte az abortusz gyakorlatát. A második világháború alatt és után a szovjet katonák százezres nagyságrendben követtek el szexuális erőszakot magyar nőkkel szemben. A kormány 1950 és 1953 között Ratkó Anna egészségügyi miniszter intézkedéseinek köszönhetően kifejezetten a nagyobb gyermekáldási törekvéseket támogatta.

1956-ban az anya kérésére lényegében feltétel nélkül engedélyezték a terhességek művi megszakítását. Az abortuszok száma kezdettől fogva igen magas volt, az 1960-as évek végére elérte az évi 200 000-et is. A számítások szerint a létrejött terhességek 52%-át nem kívánt terhességként tartották számon.

1973-tól szigorították az abortusztörvényt, az 1040/1973. számú minisztertanácsi határozat alapján úgynevezett „abortuszbizottságokat” állítottak fel. Ennek hatására az abortuszok száma jelentősen csökkent.

A rendszerváltást követően, az 1992-ben hozott és azóta hatályos LXXIX. törvény megalkotása előtt az abortuszszabályozással kapcsolatban heves viták folytak a parlamenti pártok között.

Czeizel Endre szülész-nőgyógyász rámutatott, hogy bár fiatal orvosként ő is végzett terhességmegszakítást, érettebb fejjel rájön, hogy az élet a fogamzással kezdődik, és az egészséges magzatok megölése élet elleni bűn. Ezzel az állítással egyetért a Központi Statisztikai Hivatal egyik tanulmánya is.

Az 1990-et követő időszakban egyetlen olyan jogszabályi változás történt, ami újraszabályozta a terhességmegszakítások engedélyezésének indítékait, de lényegét tekintve nem jelentett szigorítást a korábbi joggyakorlathoz képest. Ez az 1992. évi LXXIX törvény a magzati élet védelméről, ami 1993. január 1-jén lépett hatályba.

Ahogy a római katolikus egyház feje, Ferenc pápa is elítéli az abortuszokat, úgy a magyarországi egyházak is ellenzik folyamatosan. 1991-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Nyilatkozat a megfogant élet védelmében címmel részletezte a katolikus egyház álláspontját.

Erdő Péter esztergomi érsek és Szabó István dunamelléki református püspök egyenesen arra kérte 2017-ben a kormányt, hogy egyházi kórházakban ne végezzenek abortuszt Magyarországon. A református egyház fenntartásában működő Bethesda Kórház főigazgatója, Velkey György „abortuszmentes” szülészeti osztályt ígért. Az ugyancsak egyházi, de római katolikus kézben lévő Budai Irgalmasrendi Kórház is abortuszmentessé kívánja tenni magát.

A 2000-es évek elején „abortuszmentes napok” néven már voltak a magyarországi kórházaknak hasonló, alkalmi törekvései. Az ötletet az Alfa Szövetség vetette fel, és 2004-ben például 13 kórház csatlakozott hozzá.

Fontos tudni, hogy az abortuszt egyébként nem csak a katolikus és a protestáns egyházak utasítják el. Súlyos bűn ez a görögkatolikus nézetek szerint is. 2024-ben a görögkatolikus Hajdúdorogi főegyházmegye kezelésébe került Kisvárdai kórházban a főegyházmegye beszüntette az abortusz lehetőségét.

Jelenlegi helyzet és statisztikák

Az abortuszok száma az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, azonban még így is magas: 2020-ban 23 901-et tett ki.

Kopp Mária pszichológus szerint a magyar társadalomban kialakult gyakorlat szerint az abortusz tabu téma, és aki átesett az eljáráson, általában nem beszél róla.

A Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) „Ne ess pánikba” címmel végez ismeretterjesztési kampányt az abortuszok visszaszorulásáért.

Az abortuszok számának csökkentését segítik az egyes kórházak elé elhelyezett inkubátorok.

2021-ben az Ipsos kutatóintézet a világ 27 különböző országában végzett felméréseket az abortuszok támogatottságának vizsgálatára.

Az abortusz költségei és elérhetősége Magyarországon

A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő számlájára. 2022-ben ennek maximális összege 41 667 forint volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül.

Mind állami, mind magánkórházak végeznek abortuszműtéteket Magyarország területén, azonban - akár más „egészségügyi szolgáltatások” igénybevétele esetén - nagy különbségek mutatkoznak az állami- és a magánpraxisok tarifái között.

Hogy Magyarországon mennyi abortuszt végeztek el törvényesen a kezdetektől fogva, nehéz megállapítani. Egy számítás az 1965 és 2017 közötti abortuszok számát valamivel kevesebb, mint 6 millióra becsüli. Egy másik számítás kb. 6,5 millióra becsüli az 1956 és 2018 közötti számokat.

Az abortuszok mellett továbbra is léteznek illegális magzatelhajtások, és csecsemőgyilkosságok is. Utóbbiak számát 2012-ben évi körülbelül 100-ra becsülték, de csak az esetek húsz százaléka derül ki.

Akad példa az éppen világra jött gyermekek megölésére is, bár a szülők által elkövetett gyilkosságok nem korlátozódnak kizárólag az újszülöttekre.

Az orvosok lelkiismereti szabadsága és az abortusz megtagadása

Egyre több olyan orvos van, aki lelkiismereti okokból nem hajlandó terhességmegszakítást végezni. Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szabályozza az egészségügyi dolgozók jogosultságait, többek között azt, hogy milyen helyzetben tagadhatja meg az orvos a beteg ellátását.

Vannak egyértelmű fizikai okok, amikor például az orvos egy másik beteg ellátásával van elfoglalva, nem kötelezhető arra, hogy újabb beteg ellátásába fogjon bele. Vagy ilyen például, amikor a beteg súlyosan megsérti az együttműködési kötelezettséget, nem tartja be a kórház házirendjét, vagy nem fizeti meg az előírt térítési díjat. Ha a beteg magatartása sértő, vagy súlyosabb esetben veszélyezteti az orvos életét vagy testi épségét.

Az orvos akkor is visszautasíthatja a beteg ellátását, ha úgy ítéli meg, hogy ahhoz neki nincs szakmai kompetenciája, felkészültsége, vagy nincsenek meg az ellátás tárgyi feltételei.

Vannak helyzetek, amikor az ellátást kötelező megtagadnia az orvosnak, ilyen például, ha a beteg vagy a beutaló orvos által kért kezelés jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik.

Az egyik lehetőség az orvosnak a beavatkozás megtagadására, ha azt vallási, lelkiismereti okokból teszi, tehát az orvosnak nem kell az erkölcsi meggyőződésével ellentétes ellátásban közreműködnie. Ilyen lehet például a művi abortusz vagy az etikátlan genetikai vizsgálat.

Emiatt az orvost a munkahelyén hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Azonban az orvosnak írásban a szolgáltatóval közölnie kell előre, ha bizonyos beavatkozásokat bármilyen oknál fogva nem óhajt végezni, vagy ha nem közölte előre, akkor az első adandó alkalommal írásban meg kell tennie.

Ha egy intézményben minden orvos úgy nyilatkozott, hogy ő nem hajlandó abortuszt végezni, akkor ez az intézmény nem végzi jól a dolgát. Olaszországban évek óta probléma, hogy olyan kevés orvos hajlandó terhességmegszakítást végezni, hogy az már az ellátást veszélyezteti.

Az orvosi hivatás célja az emberi élet védelme, a fogantatástól a halálig. Tehát az orvosok számára az élet a fogantatás pillanatában kezdődik.

Az abortusznál a kulcskérdés a nem kívánt terhesség megelőzése lenne, ennél pedig döntő szerepe van a felvilágosításnak, az oktatásnak.

Az abortusz szabályozása Európában és Magyarországon

Európai összevetésben a magyar szabályozás - szemben a jóval szigorúbb lengyelországiával, vagy a teljes tilalomról rendelkező máltaival - a középmezőnybe tartozik.

A terhesség alapesetben, a fent felsorolt négy feltétel valamelyikének megléte esetén a 12. hetéig megszakítható, de vannak esetek, például korlátozott cselekvőképesség vagy cselekvőképtelenség, amikor a terhesség a 18. hétig, ha több mint 50 százalék az esély arra, hogy a magzat károsodott, a terhesség a 20. hetéig megszakítható.

Ezeknél az eseteknél mindig kell az orvos szakvéleménye, míg például a 12 hetes időkorlátnál azt, hogy egy nő életében súlyos válsághelyzetet okozna a gyermek vállalása, kizárólag a nő tudja eldönteni, ő jogosult meghozni ezt a döntést.

Tapasztalatok szerint ugyan megvan a lehetőség jogilag Magyarországon a terhességmegszakításra, de a 12 hetes határidő szinte betarthatatlan.

Az 5-6. hétnél korábban nem nagyon szokta észrevenni egy nő, hogy terhes, és onnantól kezdve már csak hat hete van arra, hogy a szükséges lépéseken végig menjen az abortuszhoz. Ráadásul nagyon nehezen hozzáférhetők az egyes szolgáltatások, maga a nőgyógyászati szakellátás is nehezen hozzáférhető.

A koronavírus-járvány sem segített a helyzeten, és ha valaki nem annyira határozott, hogy elmondja a telefonban, terhességmegszakítás miatt van szüksége a vizsgálatra, ezért vegyék előre, könnyen kifuthat az időből.

Vannak ugyanakkor nőgyógyászati szakellátók, amelyek közlik a honlapjukon, hogy ha sürgős esetről van szó, akkor azt jelezzék az érintettek a telefonban és soron kívül kapnak időpontot.

Zeller Judit úgy látja, hogy az edukáció, az iskolai felvilágosítás nagyon gyenge pontja a rendszernek, hiszen a nem kívánt terhesség megelőzése a cél, nem pedig az abortusz. Ahogyan a tájékoztatás is elégtelen.

A terhességmegszakítást kórházban végzik Magyarországon, de nem minden kórház végez ilyen beavatkozást.

A törvény ugyanakkor előírja, hogy a szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati intézményekben legalább egy olyan csoportnak kell működnie, amely végez terhességmegszakítást.

Problémás, ha egy adófizetői pénzből dotált egészségügyi intézmény közfinanszírozott ellátást tagad meg.

Nemzetközi kitekintés: Lengyelország, Írország, Hollandia

Ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is jelentősen csökkent az abortuszok száma az elmúlt évtizedekben.

Lengyelországban a szigorú abortusztörvény miatt tragikus esetek történtek, ahol a nők nem kaptak időben segítséget, ami az életüket is veszélyeztette. A tiltakozók "Senki többet!" jelszóval vonultak az utcára.

Az ír szabályozást tartják a legszigorúbbnak a nőjogi szervezetek, itt csak az erőszak áldozatai, vagy a veszélyeztetett terhesek élhetnek a művi megszakítás eszközével.

Hollandiában hatályos a legliberálisabb magzatvédelmi törvény, mely a terhesség huszonkettedik hetéig engedélyezi a művi vetélést.

Szlovákiában 2003-ban kis híján kormányválsághoz vezetett az abortusztörvény módosítása.

Az Egyesült Államokban az abortuszpárti Pro Choice és az azt ellenző Pro Life mozgalmak rendszeresen szerveznek tömegrendezvényeket elveik támogatottságának megjelenítésére.

tags: #lazar #janos #abortusz