A spontán vetélés: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A vetélés, hivatalos orvosi megnevezése szerint spontán vetélés, a terhesség betöltött 24. hete előtti megszakadását jelenti, amikor 500 gramm súly alatti, életjelenséget nem mutató magzat születik. Magyarországon a terhesség 24. hete előtt, vagy az 500 grammos magzati súly elérése előtt megszakadó terhességet nevezzük vetélésnek. Azonban fontos megjegyezni, hogy a 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

A vetélés jóval gyakrabban fordul elő, mint azt elsőre gondolnánk. Egyes vizsgálatok szerint a klinikailag igazolt terhességek 10-15%-a vetéléssel végződik. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel. Érdemes tudni, hogy sokkal több alkalommal jön létre vetélés, mint ami tudatosul bennünk, mint aminek látható és érezhető jelei vannak. A legtöbb esetben a petesejt megtermékenyülését követő napokban fellép a kilökődés. Az ennyire korai vetélést a legtöbbször észre sem vesszük, hiszen még a terhesség tünetei, gyanújelei sem alakultak ki, és a menstruációval együtt ürül a petesejt is. Az egész világon a terhességek mintegy egynegyede vetéléssel ér véget, amit pontosan az igen korai vetélések viszonylagos gyakorisága okoz.

A legtöbb vetélés a terhesség igen korai szakaszában következik be, nagyon sokszor még terhességi teszt sem készült ilyenkor. Leggyakrabban a terhesség 12. hete előtt következik be vetélés, ami a szülőknek akkor is nagyon megterhelő lehet lelkileg, ha még csak igen kicsiny volt az embrió, vagy a magzat. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak: ha a kritikus 12 hetet sikerül megugrani, akkor jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége. Az első három hónapban azonban bármi megtörténhet, ezért nem árt, ha ismerjük a vetélés tüneteit, hogy tudjuk, ha baj van - és persze ne izguljunk, ha nincs.

A spontán vetélés típusai

A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai:

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): Hüvelyi vérzés és alhasi görcsök jelentkeznek, de a méhszáj nem nyílt ki, és a terhesség tovább fejlődik. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): Vérzéssel és alhasi fájdalommal jár, de a nyakcsatorna még zárt.
• Inkomplett vetélés (abortus incompletus): A hüvelyi vérzés és az alhasi görcsök mellett a méhszáj kinyílik. Ilyenkor sajnos nagyon gyorsan megkezdődik a terhesség kiürülése is, a folyamatot nem lehet megállítani. Befejezetlen vetélésről van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető.
• Komplett vetélés (abortus completus): A hüvelyi vérzés és alhasi görcsök mellett a nyitott méhszájon át a terhesség eltávozott, a méh ürege üres. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.
• „Missed” abortion (nem lezajlott vagy abbamaradt vetélés): A terhesség fejlődése megszakad, az embrió vagy a magzat életjelenséget nem mutat, de a vetélés folyamata nem indult be spontán. Ilyenkor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek. Az embrió fejlődése megáll, majd elpusztul, de nem lökődik ki. Ennek oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi.
• Habituális vetélés (ismétlődő vetélés): Szokványos vetélésről akkor beszélünk, ha két vagy több spontán vetélés követi egymást. Definíció szerint azt jelenti a habituális vetélés, hogy a terhesség 20. hete előtt három vagy több egymást követő alkalommal bekövetkezik a veszteség. Olyankor van szó róla, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti.

Mi történik vetéléskor?

A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. A 17. héttől a vetélés - a szüléshez hasonlóan - kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény. Ha azonban a 16. hetet már betöltötte a terhesség, akkor előbb a magzat távozik, majd ezután a magzatburok és a méhlepény. Ilyenkor ez a két fázis között telhet el idő, akár egy-két nap is. A „missed abortion” esetén a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul meg.

A spontán vetélés tünetei

A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapon belül véget ér. A terhesség során jelentkező vérzés, pecsételő vérzés, barnás váladékozás mindig kiemelkedő figyelmet igényel.

A vetélés általános jelei

• Hátfájdalom
• Súlycsökkenés
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• Barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
• A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése

A vérzés mellett igen gyakori panasz lehet az erősödő, vagy nem szűnő alhasi görcs. Minden nőnek jelentkezhet enyhe, alhasi, menstruációs görcsöléshez hasonló fájdalma, hiszen a növekvő méh fokozott görcsöket válthat ki. Ezek a panaszok mindig könnyen szűnnek, a magnéziumpótlás és megfelelő folyadékbevitel sokat segíthet a görcsök enyhítésében. A rendszeresen jelentkező alhasi görcsök, melyek akár derékba sugárzó fájdalomként is jelentkezhetnek, pihenésre, magnéziumra nem múlnak, esetleg vérzéssel, gyengeséggel, rossz közérzettel, vagy egyéb panasszal járnak, mielőbbi orvosi vizsgálatra adnak okot.

A hüvelyi rendellenes váladékozást leggyakrabban egyszerű gyulladás okozza, de ez nem mindig egyértelmű a kismamáknak, hiszen sokszor nem is okoz egyéb panaszt a fertőzés. A vízszerű, emellett esetleg kellemetlen szagú, enyhén színes váladékozás is jelenthet problémát. Általánosságban elmondható, hogy terhesség alatt a rendellenes hüvelyi váladékképződést mindenképpen ellenőrizni kell, mert a gyulladások is okozhatnak problémát a terhesség során. Tehát, ha nem is tudja a terhes eldönteni, hogy milyen váladékozás jelentkezett, és nem biztos benne, hogy pl. vetélésről lenne szó, akkor is érdemes orvoshoz fordulnia.

Mikor forduljon orvoshoz?

Bő vérzés esetén mindenképpen azonnali nőgyógyászati vizsgálat javasolt, de kisebb panaszok esetén is érdemes mielőbb orvoshoz fordulni segítségért, tanácsért, szükség esetén gyógyszeres kezelésért. Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!

Féloldali, erős hasi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, szédülés, hüvelyi vérzés, és pozitív terhességi teszt mielőbbi orvosi vizsgálatot igényel minden esetben.

Rosszat jelent, ha már nem érzek terhességi tüneteket?

Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb. Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak. Ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség. Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs. A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők.

Minden esetben rosszat jelent a vérzés?

A kismamák rémálma, hogy vérezni kezdenek, pisiléskor vérfoltot találnak az alsóneműben. Szerencsére azonban ez nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. Azt viszont nem árt, ha tisztázzuk, hogy egy terhesség alatt a vérzés egészen biztosan semmi jót nem jelent. Szerencsére lehet, hogy nagyon rosszat sem, de ha vért látunk, akkor fontos minél előbb orvoshoz fordulni.

A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv (de utalhat annak kezdetére), a bő mennyiségű, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra. Fontos ugyanakkor, hogy ne otthon próbáljuk eldönteni, hogy veszélyes-e a vérzés, minden esetben kérjünk ehhez orvosi segítséget!

A vérzés lehet egyebek mellett hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, lehet egy hematóma, és igen, jelentheti azt is, hogy elkezdődött a kilökődés.

A spontán vetélés kiváltó okai

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A vetélés hátterében számtalan dolog állhat, és sokszor nem is tudjuk, hogy miért jön létre a vetélés, miért ,,dönt úgy a természet”, hogy egyes magzatok életben maradnak, míg mások kilökődnek. A legtöbb vetélés a terhességgel kapcsolatos probléma miatt következik be. Rengeteg, nagyon bonyolult folyamat játszódik le a sejtek osztódása, differenciálódása során, és bármilyen hiba ebben a korai stádiumban a későbbiekben súlyos károsodáshoz vezethetne, de a természet ilyenkor nem engedi a terhességet továbbfejlődni. A korai vetélések nagy része nem ok nélkül történik. Bár akik átélték ezt a szörnyűséget, azok talán nem szívesen hallják ezt, de ilyenkor legtöbbször az a helyzet, hogy természetes szelekció történik: a baba valószínűleg nem tudott megfelelően fejlődni, megtapadni, ezért szakadt meg a várandósság még az elején.

A habituális vetélés nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:

1. Sárgatest-elégtelenség

A magzat beágyazódásáról a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest gondoskodik progeszteron termelése révén. Amennyiben a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra, és a magzat a terhesség 6-10. hete között tünetek nélkül elhal ("missed ab."). A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésett beindulása (missed abortion).

2. Fertőzött ondó

A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismerve heveny nyakcsatorna-gyulladást (akut cervicitis) alakít ki. A méhszájat lezáró genny megakadályozza a méhüreg fertőződését. Rendszeres óvszerhasználat esetén a nyakcsatorna immunrendszere gyanútlanná válik, a fertőzött sperma méhüregbe jutásának vetélés lesz a következménye. E jelenségnek tudható be, hogy a rendszeresen óvszert használó párok esetén gyakoribb a habituális vetélés. Hasonló okok miatt a férj ondójával végzett mesterséges megtermékenyítési kísérletek többsége is eredménytelen.

3. Nőgyógyászati betegség

Többnyire méhfejlődési rendellenesség (kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége, stb.), méhizom-daganat (leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, a méhüreg falainak szállagos összenövései, stb.

4. Valamelyik szülőnél fennálló kromoszóma rendellenesség

Előfordul, hogy az egyik kromoszómából letörik egy darab és ráragad egy másikra ("transzlokáció"). A génhiba hordozója nem beteg, mert sem génhiánya, sem génfeleslege nincs. Az ivarsejtek osztódásakor azonban előfordul, hogy az utód géntöbbletet vagy génhiányt mutató kromoszómát örököl. Génhiány esetén a magzat biztosan elhal. Géntöbblet esetén a terhesség végződhet spontán vetéléssel, de többnyire súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel is. A kórelőzmény ilyenkor meglehetősen tarka, mert a tünetmentes génhordozónak születhet egészséges, egészséges génhordozó, súlyos fejlődési rendellenességgel sújtott gyermeke és a terhesség végződhet spontán vetéléssel is. A kromoszómahiba mind a nőnél, mind a férfinél előfordulhat. Az első trimeszterben az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.

5. Immunológiai összeférhetetlenség

Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik, és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.

Egyéb kockázati tényezők:

• 40 év feletti anyai életkor
• Dohányzás
• Drog- és alkoholfogyasztás
• Túlzott koffeinfogyasztás
• Véralvadási zavar (pl. Leiden mutáció, antifoszfolipid szindróma)
• Cukorbetegség
• Extrém túlsúly
• Lisztérzékenység
• A pajzsmirigy működési zavarai
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• Méhnyak-elégtelenség: a méhnyak elsődlegesen vagy másodlagosan nem funkcionál, a méhszáj a 20. hét körül megnyílik (általában egyéb tünetek nélkül).
• Fertőzött ivarcsatorna: a pár férfi tagjának valamilyen fertőzése (pl. idült prosztatagyulladás), esetleg a nőnek valamilyen gyulladása a kórokozók bejutását teszi lehetővé a méhbe a 16. héttől.
• A Turner-szindróma és az ismétlődő vetélések között szoros biológiai összefüggés van, amely elsősorban a petefészkek korai kimerülésére és a genetikai rendellenességekre vezethető vissza.

Még nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, a feszültség vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó használata a vetélés okai lennének. Bármi legyen is a helyzet, elengedhetetlen, hogy ne hibáztassuk magunkat a vetélésért.

A vetélés diagnosztizálása

A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni. Egy ultrahang teszt a vetélés megerősítésére szolgál, amely ellenőrzi a magzat szívverését vagy a sárgájazsák jelenlétét. Vérvizsgálat javasolt a vetélés ellenőrzésére, mivel a teszt a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont méri. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.

Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is. A sárgatest-elégtelenség kimutatható az ébredési hőmérséklet mérésével és gondos elemzésével. A görbe kiértékelése szakorvosi feladat! A kromoszómahibák vizsgálatára általában akkor kerül sor, ha a családban már fordult elő fejlődési rendellenesség, vagy az asszony - 35 feletti - életkora indokolja a vizsgálatot, ugyanis a kromoszómahibák kockázata is magasabb. Az immunológiai vizsgálatot ismételt vetélés esetén végzik, ha az immunológiai összeférhetetlenség gyanúja fennáll.

A spontán vetélés kezelése

Fenyegető vetélés esetén mindig pihenést, kíméletet javaslunk, ami adott esetben kórházi felvétellel biztosítható a legkönnyebben. Magnéziumpótlás, sárgatesthormon pótlása, bő folyadékfogyasztás szinte minden esetben szükséges lehet. A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel. Aktívan a fenyegető vetélés gyógyítható. Szigorú ágynyugalom, enyhe nyugtatók, méhellazítók és kizárólagosan természetes progeszteron készítmények adásával (kapszula és hüvelytabletta formájában) a folyamat sok esetben visszafordítható.

Amennyiben nem lezajlott vetélésről van szó (missed abortion), próbálkozhatunk gyógyszeres kezeléssel, amikor méhösszehúzó gyógyszerektől várjuk, hogy a folyamat beinduljon, és spontán befejeződjön. Már folyamatban levő vetélés esetén a vérzés mennyisége dönti el, hogy szükség van-e azonnali műtétes befejezésre, vagy gyógyszeresen segíthetjük a folyamatot. Azonnali beavatkozásra a kifejezetten bő vérzés miatt kerülhet sor, hogy a túl nagy vérveszteséget elkerüljük. Ezek a lehetőségek jellemzően csak akkor állnak rendelkezésre, ha az ember a terhesség előtt tíz héttel elvetélt. Egy éjszakára bevihetik őket a kórházba megfigyelésre. Amikor a vérzés eláll, folytathatja mindennapi tevékenységét.

A másik (vagy a sikertelen gyógyszeres kezelés utáni szükséges) beavatkozás a méhnyak tágítása, és a méhüreg műtéti úton történő kiürítése. Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik. Amikor a vérzés eláll, folytathatja mindennapi tevékenységét. Azokban az esetekben azonban, amikor a terhesség meghaladja a tíz hetet, a műtét lehet az egyetlen lehetőség. Az orvos által végzett bármely beavatkozás során a méhnyakot kitágítják, és a megmaradt szöveteket óvatosan leszívják vagy kikaparják a méhből.

Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Ha viszont a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (ún. méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része. Már megindult vetélés esetén a folyamat spontán lezajlásáról gondoskodnak, steril körülmények között. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak. A nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. méhkaparást végeznek.

Ha valakinek betegsége van, annak kezelése javíthatja a sikeres terhesség esélyeit. Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a következő terhesség vállalása előtt. Az egyre koraibb ismétlődő vetélések esetén ellenanyag-vizsgálatot végeznek az Országos Hematológiai Intézetben. Pozitív esetben a férjtől vett fehérvérsejtek (limfociták) a feleségnek adott transzfúziójával lehet csökkenteni az antitest-termelést.

Jelenlegi tudásunk szerint egy megindult vetélésen csak akkor tudunk segíteni, ha azt progeszteronhiány okozza. Ebben az esetben hormonpótlással támogatjuk a terhességet, így van rá esély, hogy mégis megmarad. Minden egyéb esetben sajnos az a helyzet, hogy nem sokat tehetünk.

A spontán vetélés megelőzése és a perikoncepcionális gondozás

A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás
• Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése
• Rendszeres testmozgás
• Stressz kerülése
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése

A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért. Ha a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet.

Ha a vetélés ismétlődik, az orvos feladata a kiváltó ok azonosítása és célzott kezelése. Szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. Terhesség alatti kezelés hatékonysága kérdéses. A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító tényezőket.

Fontos, hogy bár egy vetélés lelkileg fájdalmas, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valami nincs rendben velünk. Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem is ritka, éppen ezért 1 alkalom után még nem keresünk okokat - ha az orvos zöld utat ad, és lelkiekben is minden rendben (már amennyire lehet), nyugodtan próbálkozhatunk újra.

tags: #mi #urul #ki #spontan #veteleskor