A baba elvesztése az egész családot mélyen megviseli, nem véletlen, hogy a 12. hét előtt a legtöbb pár nem is jelenti be az örömhírt. Sok vetélés viszont még azelőtt történik, hogy a kismama tudna áldott állapotáról. Minden kismama a legrosszabb rémálma a vetélés. A félelem olyan szempontból nem alaptalan, hogy sajnos ez egyáltalán nem ritka jelenség: minden 4-5. terhesség vetéléssel végződik.
Ha a terhesség a 24. hét előtt minden látható ok nélkül megszakad, spontán vetélésről beszélünk. A kezdődő terhességek csaknem negyede végződik a magzat elvesztésével, sokszor olyan korán, hogy a kismama csak a tünetekből értesül egyáltalán állapotáról. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződikdik be. A vetélések nagy része (hetven-nyolcvan százalék) az első trimeszterben zajlik le. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak: ha a kritikus 12 hetet sikerül megugrani, akkor jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége. Az első három hónapban azonban bármi megtörténhet, ezért nem árt, ha ismerjük a vetélés tüneteit, hogy tudjuk, ha baj van - és persze ne izguljunk, ha nincs.
Vetélésnek, a 20. hét előtt befejeződő terhességet nevezzük, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. (Ha például a kilökődés a 23. héten történik, de a magzat csak 400 grammos, akkor még vetélésről beszélünk.) A vetélés szempontjából vízválasztónak tekinthető a betöltött 24. Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt (a terhességi teszt használatát megelőzően) történnek. Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken. A gyakoriság több tényezőtől, egyebek mellett az anya korától függ: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés.
A vetélés típusai és tünetei
A vetélés többféleképpen is megtörténhet. Bár a szóról mindenkinek az jut eszébe, amikor a kismama vérezni kezd, és az embrió spontán kilökődik, nem minden esetben történik így. Előfordulhat az is, hogy minden látható jel nélkül, méhen belül elhal a terhesség, a kilökődés azonban nem indul meg egy jó ideig. Ilyenkor sokszor művi befejezése van szükség, hogy megtisztítsák a méhet, mivel magától nem ürül ki, de egy megindult vetélés is végződhet műtőben. Éppen ezért nincs konkrét válasz arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, ha elvetélünk, ugyanis szinte minden esetben mást tapasztalhatunk. Ahogy már említettük, előfordulhat, hogy valaki egyáltalán nem érzékel semmit, csak ultrahangon derül ki, hogy már nincs élő embrió. Más esetben vannak jelek és tünetek, az azonban, hogy ezek pontosan milyenek, változhat, és nagymértékben függ például attól, hogy milyen idős a terhesség. Nem mindegy, hogy egy 5-6 hetes vetélésről van szó, vagy egy 10-11 hetesről.
Természetesen vannak olyan általános jelek, amik a legtöbb vetélésnél tapasztalhatók - már ahol megtörténik a spontán kilökődés. Vérzés. Ezen jelek közé tartozik a vérzés és a hasi görcsök. Ezek közül azonban nem biztos, hogy mindegyik jelentkezik egy vetélés során, emellett előfordulhat, hogy olyasmit is tapasztal a kismama, ami nem a tankönyvi tünetek közé tartozik.
A vetélésnek konkrét okai és rizikótényezői vannak. A rizikótényezők közül a dohányzást és az alkoholfogyasztást kell kiemelni, de emeli a kockázatot a kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél). A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot, ahogy az is, ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el. A lisztérzékenység (cöliákia) és az extrém túlsúly szintén növeli a kockázatot, de ilyen hatása lehet az alacsony folátszintnek is. A rizikótényezők mellett vannak kromoszómarendellenességek is, amelyek vetélést okoznak - a vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki. A Turner-szindróma (amely kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség) például a terhességek zömében - a becslések szerint mintegy 98 százalékában - a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik. A terhesség ideje alatti dohányzás, jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is.
Progeszteronhiány. A progeszteron igen fontos hormon, többek között a tökéletes beágyazódást segíti: minél komolyabb a hiánya, annál nagyobb eséllyel következik be vetélés. Pajzsmirigyzavar. Akár alul-, akár túlműködésről van szó, mindkettő befolyásolja a teherbeesést és a várandósságot is. Rendellenes hormontermelése ugyanis negatívan hat a menstruációs ciklusra, a peteérésre, a megfelelő beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére. PCOS. Különböző fertőzések. Várandósság során a hüvely ph-ja megváltozik, és ezért a kismama lényegesen fogékonyabbá válik különböző fertőzésekre.
A vetélések nagy része (hetven-nyolcvan százalék) az első trimeszterben zajlik le. Az ilyenkor bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okai a magzati kromoszóma-rendellenességek. A fogamzás elmaradásának hátterében állhatnak még a méh veleszületett, vagy szerzett anatómia rendellenességei, hormonális zavarok, fertőzések, toxikus ártalmak, valamint immunológiai és genetikai defektusok is. Jó, ha tudjuk azonban, hogy a spontán vetélések okait a legtöbb esetben nem sikerül felderíteni.
A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is. Lehet például olyan méhnyálkahártya alatt található képlet vagy például polip, illetve miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni. Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak_ ilyen például a méhsövény. Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről (Asherman-szindrómáról) is, amely szintén vetéléshez vezethet.
A vetélés típusait tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az ún. nem lezajlott vetélés (missed abortion). Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális). A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.
A vérzés jelentősége a terhesség alatt
Minden esetben rosszat jelent a vérzés? A kismamák rémálma, hogy vérezni kezdenek, pisiléskor vérfoltot találnak az alsóneműben. Szerencsére azonban ez nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. Azt viszont nem árt, ha tisztázzuk, hogy egy terhesség alatt a vérzés egészen biztosan semmi jót nem jelent. Szerencsére lehet, hogy nagyon rosszat sem, de ha vért látunk, akkor fontos minél előbb orvoshoz fordulni.
A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv (de utalhat annak kezdetére), a bő mennyiségű, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra. Fontos ugyanakkor, hogy ne otthon próbáljuk eldönteni, hogy veszélyes-e a vérzés, minden esetben kérjünk ehhez orvosi segítséget! A vérzés lehet egyebek mellett hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, lehet egy hematóma, és igen, jelentheti azt is, hogy elkezdődött a kilökődés.
A legártalmatlanabb forgatókönyv, hogy csak elpattant egy ér valamilyen erőlködés hatására. A hormonproblémákat még lehet hormonpótlással orvosolni, így a terhesség is folytatódhat. A hematóma már egy fokkal bonyolultabb dolog, mert elhelyezkedésétől függően veszélyeztetheti az embrió is, ezért gyakran ágynyugalmat írnak elő, és eltiltják a kismamát a nemi élettől is. Hematóma esetén egyébként ürülhet élénkpiros, nagy mennyiségű vér, ezért írtuk korábban, hogy még ez sem jelent feltétlenül vetélést, habár mindenképpen aggodalomra ad okot.
A vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk. A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.
A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni. Azonban nem mindig jelentkeznek panaszok, vagy egészen más jellegű tünetek miatt fordulnak orvoshoz a kismamák. A vetélés a korai terhességben gyakori; az első trimeszter során a terhesség elvesztése az igazolt terhességeknél körülbelül 10-25%. Általában azt gondolnánk, hogy a vetélés mindig erős vérzéssel, erős fájdalommal jár, eszünkbe sem jutna, hogy néha a vetélés tényét csak egy ultrahangvizsgálat során tudjuk megállapítani. Ezt az esetet „missed abortion”-nak hívjuk, vagyis olyan vetélés, amikor a terhesség fejlődése megszakad, nem látunk az embriónál szívműködést, de a vetélés folyamata nem indul be.
Mit jelent a vérzés a vetélés során? A vérzést a terhesség során minden esetben kórosnak tekintjük, és ennek megfelelően mindig indokolt ilyenkor vizsgálatot végezni. A vérzés háttérében először mindig azt feltételezzük, hogy a méhszájon át a méh belsejéből ered, ez pedig potenciálisan a terhesség megszakadását, kiürülését jelezheti. Ilyenkor megindult vetélésről van szó, a méhszáj gyakran nyitva van, sőt, a folyamat spontán is végbemehet, és a kontrollvizsgálaton már csak az üres méhüreget találjuk. Egy vetélés általában erős alhasi görcsökkel is járhat, de általános szabály nincs, fájdalom nélkül is elindulhat a folyamat. Mindemellett nagyon fontos tudnunk, hogy a vérzés terhesség alatt mást is jelenthet, és különösen a kevés, pecsételő vérzés hátterében könnyen kezelhető eltérés, mint például egy hüvelygyulladás is állhat. Kialakulhat a petezsák körül kis vérömleny, ami adott esetben járhat friss vérzéssel is, de később jelentkező pecsételő vérzéssel is, sőt, teljesen panaszmentes terheseknél ultrahangos vizsgálat során is diagnosztizálhatja a kezelőorvos. Amennyiben a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség szépen tovább is fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek, és a vérömleny is felszívódhat. Tehát nagyon jó minden kismamának tisztában lennie a vérzés jelentésével, de az is fontos, hogy nem szabad az első figyelmeztető jelre pánikba esni, mert sokszor a folyamat leállítható, kezelhető, és egészséges terhességet hordhatnak ki a korai terhesség alatt jelentkező vérzés ellenére is.
Ha egy kismamának vérzése van (ez lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés) és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megnézhessék, vetélésről van-e szó vagy sem. Egy barnás pecsételés nem feltétlen jelez vetélést, a bő vérzés viszont már nagyon veszélyes állapot. A komplett vetélés akár otthon is lezajlik bő menstruációs jellegű vérzéssel, de ebben az esetben is szükség van orvosi vizsgálatra. Az inkomplett vetélésnél (tehát amikor a méh nem képes kellőképp összehúzódni és kiürülni) a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet.
A vetélés nélküli terhességmegszakadás tünetei
Milyen tünetei lehetnek a vérzés nélküli vetélésnek? Az oka annak, hogy az emberek nem értik, hogyan lehet vérzés nélkül is elvetélni nagyon egyszerű. Orvosi nyelven a vetélésnek több fajtája, több lépcsője van, és bizony az olyan terhességi veszteségeket is vetélésnek hívjuk, amikor még nem ürült ki a méh, de a terhesség nem fejlődik tovább, a magzati szívműködés leáll. Köznyelven talán szerencsésebb inkább magzati veszteségről beszélnünk, talán ezáltal könnyebben érthető lesz a páciensnek is, mi is történt vele. A kismamáknak az egyik legnehezebben elviselhető hír, amikor teljesen panaszmentesen jelentkeznek vizsgálatra, és kiderül, hogy elhalt a terhességük. Sokan nem is tudják megérteni sem, és felfogni sem, hogyan történhetett ilyen, hiszen semmilyen panaszuk nem volt. Sajnos ez az egyik leggyakoribb jelenség a vérzés nélkül jelentkező vetélésnél, hogy a terhesnek igazán semmilyen panasza sincs. Általában valamilyen súlyos (például genetikai) eltérés lehet az oka a veszteségnek, de ez nagyon sok esetben ki sem derül, annyira kicsi lehet még a terhesség. A kismamák elgondolkoznak, vajon miért nem vettek észre semmit, és vajon biztosan elhalt-e a terhességük. A megnyugtatásukra elmondhatjuk, hogy sajnos ilyenkor semmit sem tehettek volna, sem megelőzni nem tudták volna a szomorú eseményt, sem kezelni. Amikor megállapít egy orvos vagy egy nőgyógyászati szonográfus egy magzati elhalást, mindig szükséges a szakma szabályai szerint egy következő vizsgálat is, hogy a leletet alátámasszuk, így nem kell attól tartania a kismamáknak, hogy élő terhességről mondanak le.
Rosszabbul jelent, ha már nem érzek terhességi tüneteket? Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb. Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak. Nos, ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség. Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs. A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők.
A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra is, de néha még sincs jelentőségük. Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen, vagy fokozatosan történő eltűnése. Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége. Panasz, vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül.
Szintén egyéb tünetek lehetnek még a hányinger, rossz közérzet (holott ez korábban már megszűnt), hasmenés, erős deréktáji fájdalom. Természetesen egy gyomorrontás is okozhat ilyen tüneteket, tehát szintén nem szabad pánikba esni azok jelentkezésénél. Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel. Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt. Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása is kontrollvizsgálatot igényel. Sokszor hibás tesztek, akár hibásan pozitív, vagy hibásan negatív tesztek okozhatnak félreértést, ijedtséget, amit egy orvosi vizsgálat könnyen tisztázhat.
A vetélés okai és a kockázati tényezők
A spontán vetélések oka az esetek jó részében soha nem derül ki, idősebb korban nagyon gyakori, hogy kromoszóma-rendellenesség miatt következett be. Az ok egyéb esetben is kideríthető komolyabb utánajárás után.
A terhesség megtartásában nagyon fontos szerepe van az életkornak, hiszen ennek a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt nevezzük spontán vetélésnek. Ha a terhesség első tizenkét hetében történik az esemény, korai vetélésről, ha a második trimeszterben - a terhesség 12. és 24. hete között - késői vetélésről beszélünk. Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak, ezért a vetélés megelőzésére nem létezik biztos módszer.
Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát.
Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük. Ezen kívül szükséges, hogy az embrionális szövetek az anyaméhből távozzanak.
A vetélést az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás és a stressz kerülése segít megelőzni, illetve fontos a rizikót növelő alapbetegségek kezelése is. A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges. Akkor is így van, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be. Ez azért lehetséges, mert az érintett területek nagyon gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is.
A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.
A természet néha nehezen kiszámítható - azonban fontos, hogy amennyire csak lehet, felkészüljünk minden eshetőségre, és az esetlegesen felmerülő problémákra.
A vetélés kezelési lehetőségei
Van-e segítség, ha megindult a vetélés? Jelenlegi tudásunk szerint egy megindult vetélésen csak akkor tudunk segíteni, ha azt progeszteronhiány okozza. Ebben az esetben hormonpótlással támogatjuk a terhességet, így van rá esély, hogy mégis megmarad. Minden egyéb esetben sajnos az a helyzet, hogy nem sokat tehetünk.
A korai vetélések nagy része nem ok nélkül történik. Bár akik átélték ezt a szörnyűséget, azok talán nem szívesen hallják ezt, de ilyenkor legtöbbször az a helyzet, hogy természetes szelekció történik: a baba valószínűleg nem tudott megfelelően fejlődni, megtapadni, ezért szakadt meg a várandósság még az elején.
Fontos, hogy bár egy vetélés lelkileg fájdalmas, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valami nincs rendben velünk. Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem is ritka, éppen ezért 1 alkalom után még nem keresünk okokat - ha az orvos zöld utat ad, és lelkiekben is minden rendben (már amennyire lehet), nyugodtan próbálkozhatunk újra.
Ha ismétlődő vetélésekről van szó, és a kivizsgálás során sikerül kideríteni, miért történnek, akkor - ideális esetben - kezelésükkel csökkenthető vagy megakadályozható a következő vetélés. Egy spontán vetélést követően nincs szükség speciális kivizsgálásra. Nagy valószínűséggel véletlen esemény, ami nem fog megismétlődni. Más a helyzet, ha két vagy több vetélésről van szó az anamnézisben, ebben az esetben már indokolt a kivizsgálás.
Miért? Bár a vetélést követően is megmaradhatnak a terhességi tünetek, az azonban változó, hogy ki mennyi ideig tapasztalja ezeket. Sok tünetért a terhesség alatti hormonális változások felelősek. A vetélés után ezeknek a hormonszinteknek a terhesség előtti állapothoz való visszaállása nem egyik napról a másikra történik.
A folyamatot egyébként befolyásolhatja a lelkiállapot is. Sőt. A terhesség elvesztésével járó teher akár még fel is erősítheti a tüneteket. Ha nem szűnnek meg, orvosi, pszichológusi segítségre is szükség lehet. A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor, hogy megnyugodjunk, az eseményt követően érdemes lehet elmenni egy kontroll nőgyógyászati vizsgálatra is.
Ha pedig a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (ún. méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része. Egy kutatás szerint a habituális vetélés kockázatát némileg akkor csökkenthetjük, ha a következő teherbeesés még 3 hónapon belül sikerül. Ez azonban nem szentírás.
Amennyiben komplett vetélésről beszélünk - amikor a méh ürege a vetélés során teljes mértékben ki tud ürülni -, akkor nagy valószínűséggel nem lesz komplikáció. Ha inkomplett vetélésről van szó, akkor mindenképpen szükség lesz egy nőgyógyászati kisműtétre, mivel ilyenkor a méh ürege ürül ki teljesen, ezért a bennmaradt terhességi szövetek miatt elhúzódó, bő vérzés, fertőzés jöhet létre. Ha a második trimeszterben történik a vetélés, ez az a műtét, amelyet mindenképpen elvégeznek. Az abbamaradt vetélés befejezése is mindig műtéttel végződik, hiszen ilyenkor a terhesség elhal ugyan, de a vetélés nem indul meg.
A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzünk, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség. A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonló. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.
A lelki feldolgozás és az újrakezdés
Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.
A magzat elvesztésének pszichés hatásai - Ne féljen segítséget kérni! Forrás: WEBBeteg Orvos szerzőnk: Dr. Farkas Ágnes, szülész-nőgyógyász
A magzat elvesztésével járó teher akár még fel is erősítheti a tüneteket. Ha nem szűnnek meg, orvosi, pszichológusi segítségre is szükség lehet. A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor, hogy megnyugodjunk, az eseményt követően érdemes lehet elmenni egy kontroll nőgyógyászati vizsgálatra is.
Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, akkor már javasolt a teljes kivizsgálás. A nőgyógyászati vizsgálat mellett a kezelőorvos kérhet általános laboratóriumi vizsgálatot, ellenőrizheti a hormonszinteket, megnézheti, nem áll-e valamilyen fertőzés a probléma hátterében. A teljesség igénye nélkül szükség lehet még immunológiai és genetikai vizsgálatokra, a méh anatómiai rendellenességeit kimutató vizsgálatokra, esetleges véralvadási zavarok fennállásának ellenőrzésére és a partner andrológiai vizsgálatára is.
A Reprogenesis klinikán szakembereink segítségével kiderítheti Ön is, mi áll egy sikeresen végigvitt terhesség akadályában. A hormonszintek megmérésével, a kismedence ultrahangos vizsgálatával, egy immunológiai és egy genetikai vizsgálattal már biztosabb képet kaphat szervezete jelenlegi állapotáról, így teherbeesésének esélyeiről is.
A téma kapcsán nagyon fontos megemlítenünk egy lényeges vizsgálati szempontot. Minden nőtől egy nőgyógyászati vizsgálat során megkérdezzük, mikor volt az utolsó menstruáció első napja. Ugyanis az esetek jelentős részében ebből tudjuk kiszámolni, hogy hány hetes is lehet egy terhesség. Amikor a vizsgálat során mégis ettől eltérő leletet kapunk, a másik fontos szempont, hogy milyen hosszú idő telik el két menstruáció első napjai között. Nem minden nőnek vannak ugyanis szabályos, 28 napos ciklusai, vannak, akiknek ettől hosszabb, vannak, akiknek rövidebben a ciklusaik. Ebből az is következik, hogy a petesejtérés minden nőnél másik napra eshet, ami egy szabálytalan vérzés esetén több hetes különbséget is jelezhet. Ezért semmiképpen sem lehet az első vizsgálattal elhalt terhességet, vagy nem fejlődő terhességet diagnosztizálni, hiszen egyszerűen lehetséges, hogy még túl kicsi a terhesség, és a fogantatás időpontja jóval később volt, mint ahogyan azt az utolsó menstruációból kiszámolhatnánk. Egy kivétel van ilyenkor, ha a magzat, vagy az embrió mérete alapján már egyértelműen látni kellene a szívműködést is.
A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges. Akkor is így van, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be. Ez azért lehetséges, mert az érintett területek nagyon gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is. Szövődmény akkor lehet, ha a vérzés miatt a várandós kismama kivérzett állapotba kerül. Ilyen esetekben szükség lehet véradásra is.
A vetéléshez hasonlóan a halvaszületés is mély pszichés traumát okozhat. A gyászfeldolgozásban pszichológus vagy pszichiáter segíthet. Fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat hibásnak, hiszen a halvaszületést sokszor nem lehet előre jelezni vagy megelőzni.