Kovács Gábor neve több különböző személyre is utalhat a magyar közéletben, akik közül az egyik pedofíliával vádolt politikus, a másik egy neves szívsebész, a harmadik pedig egy Széchenyi-díjas neuroendokrinológus. Fontos elkülöníteni a különböző személyeket és az őket övező eseményeket.
A pedofíliával vádolt egykori LMP-s politikus
Kovács Gábor, az LMP egykori politikusa jelenleg is letartóztatásban van, mivel a Kaposvári Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság egy héttel korábban meghozott döntését. A volt ellenzéki politikust azzal gyanúsítják, hogy egy 13 éves kisfiúval fajtalankodott. A férfi ellen körözést adtak ki, és a rendőrök végül Körmend környékén fogták el.
Vadócz Attila, a törvényszék szóvivője közölte, hogy a Kaposvári Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság harminc napra vonatkozó végzését a pedofíliával gyanúsított volt LMP-s politikus letartóztatásáról.
A letartóztatás körülményei
A Kaposvári Járásbíróság a szökés és elrejtőzés, a bizonyítás megnehezítése, valamint a bűnismétlés veszélye miatt hozta meg a legszigorúbb kényszerintézkedésről szóló döntését egy héttel ezelőtt. Kovács Gábor ellen 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális visszaélés miatt adtak ki február 26-án elfogatóparancsot, majd egy nappal később el is fogták a férfit.
A Metropol szerint Kovács egy 13 éves kisfiút csalt el otthonról, akit orális szexre akart kényszeríteni. Az áldozat a történtekről otthon beszámolt a szüleinek, akik feljelentést tettek. A feljelentés nyomán a rendőrök Kovács Gábor rokoni, ismerősi kapcsolatait figyelték, így akadtak a politikus nyomára, amint Körmend felé tartott az autójával. Nem zárható ki, hogy az egykori képviselő külföldre akart szökni. Az ügyben a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányság folytat nyomozást.
Politikai múltja
A 67 éves férfi nem ismeretlen a somogyi közéletben, hiszen korábban önkormányzati képviselő és parlamenti képviselőjelölt is volt. Kovács a 2014-es országgyűlési választáson még a Negyedik Köztársaság Párt (4K!) jelöltjeként mérettette meg magát Somogy 2. számú választókerületében, amelynek központja szülővárosa, Barcs. Ekkor mindössze 54 szavazatot kapott, ám a politizálástól ez sem vette el a kedvét: három évvel később már az LMP mutatta be őt mint a következő választáson induló jelöltjét.
Az LMP-s politikust és a kampányát a jelöltsége idején a párt nagyágyúi segítették: a nyilvános fotók és videók tanúsága szerint személyesen utaztak a határ menti településre, hogy együtt gyűjtsenek aláírást vele.
Dr. Kovács Gábor, a szívsebész
Egy másik Kovács Gábor (Szeged, 1929. december 27. - 2023. október 21.) magyar orvos, szívsebész, a magyarországi nyitott szívműtétek egyik bevezetője, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának professor emeritusa.
Élete és pályafutása
Régi szegedi orvoscsaládban született, középiskolai tanulmányait a Dugonics András Piarista Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1948-ban. Ezután a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanult, diplomát 1954-ben szerzett. A SZOTE Sebészeti Műtéttani Intézetében dolgozott. 1958-tól a sebészeti klinikán tanársegéd, 1966-tól adjunktus, 1969-től docens volt.
1962-ben ösztöndíjjal az Egyesült Királyságba utazott, ahol a mesterséges szív-tüdő készüléket tanulmányozta. Visszatérése után bevezette a műszer használatát, és megkezdődtek a nyitott szívműtétek. 1965-66-ban az Amerikai Egyesült Államokban volt tanulmányúton, és ennek köszönhetően megindultak a szívbillentyű-beültetések és a csecsemőkori szívműtétek Szegeden.
Kovács Gábor klinikai munkája mellett tanított: 1960-tól Szegeden, 1972-től a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd részt vett a debreceni egyetem szívsebész képzésének beindításában. 1977-ben egyetemi tanárnak nevezték ki, nyugdíjba 1995-ben vonult. Tagja volt az Amerikai és az Európai Mellkassebész Társaságnak, vezetőségi tagja volt a Magyar Sebész Társaságnak és a Magyar Kardiológusok Társaságának.
Az alábbi táblázat Dr. Kovács Gábor, a szívsebész pályafutásának főbb állomásait mutatja be:
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1929 | Születés Szegeden |
| 1948 | Érettségi a Dugonics András Piarista Gimnáziumban |
| 1954 | Orvosi diploma a Szegedi Orvostudományi Egyetemen |
| 1958 | Tanársegéd a sebészeti klinikán |
| 1962 | Tanulmányút az Egyesült Királyságban, mesterséges szív-tüdő készülék tanulmányozása |
| 1965-66 | Tanulmányút az Amerikai Egyesült Államokban, szívbillentyű-beültetések és csecsemőkori szívműtétek bevezetése Szegeden |
| 1966 | Adjunktus |
| 1969 | Docens |
| 1977 | Egyetemi tanári kinevezés |
| 1995 | Nyugdíjba vonulás |
| 2023 | Elhunyt |
Dr. Kovács L. Gábor, a neuroendokrinológus
Kovács L. Gábor (Pécs, 1948. március 15. -) Széchenyi-díjas magyar orvos, neuroendokrinológus, laboratóriumi szakorvos, emeritus egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Korábban az idegrendszeri peptideknek a kísérletes kábítószer- és alkohol-hozzászokásokra vonatkozó hatásának kutatója, jelenleg az emberi reprodukció molekuláris biomarkereinek kutatója.
Tudományos és vezetői pozíciói
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának dékánja, majd a PTE tudományos és innovációs rektorhelyettese volt. 2012-2018 között a PTE Szentágothai János Kutatóközpont elnöke. 2017-2020 között az MTA Doktori Tanácsának elnöke, 2020-tól az MTA Felügyelő Testületének elnöke és az MTA Orvosi Tudományok osztályának elnökhelyettese.
1966-ban érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetemre (POTE, ma a Pécsi Tudományegyetem része), itt szerzett orvosi diplomát 1972-ben. Diplomájának megszerzése után az egyetem Élettani Intézetének tanársegéde lett, majd 1976-ban átment a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe. Itt előbb tanársegédként, majd 1980-tól adjunktusként, 1985-ben pedig egyetemi docensként dolgozott. Eközben 1977-1987-ben az Utrechti Egyetemen vett részt posztgraduális képzésen.
1987-ben kikerült az egyetemi környezetből és a szombathelyi Markusovszky Kórház osztályvezető főorvosa lett. 1990-ben a kórház orvos-igazgatójává nevezték ki, ezt a tisztséget 1999-ig töltötte be, majd 2000-ig főigazgató főorvosa volt. Emellett 1994-ben a POTE Egészségügyi Főiskolai Karán kapott főiskolai tanári kinevezést. 1995-ben egészségügyi menedzseri diplomát szerzett. 1997 és 2000 között a főiskola szombathelyi képzési központjának igazgatója volt. 1997-ben egyetemi tanári megbízást kapott. 2001-ben a főiskolai kar intézetigazgatója, majd 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Laboratóriumi Medicina Intézet igazgatásával bízták meg.
Kutatási területei és elismerései
1978-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Ekkor a Pécsi Akadémiai Bizottság, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja lett, majd 2005-ben a Hálózati Tanácsba is bekerült. Akadémiai elismerése mellett 1992 és 1998 között, valamint 2004-től a Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának elnöke. 1998 és 2005 között a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságot vezette. 2001-ben az Európai Laboratóriumi Szövetség elnökségi tagjává választották. 2007-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja lett, jelenleg az Orvostudományi Szakbizottság társelnöke.
Fő kutatási területei a neuroendokrinológia, a neuroimmunológia, valamint az endokrin rendszer és az idegrendszer kapcsolatának elemzése, e témakörön belül az idegrendszeri peptidek hatása a kísérletes kábítószer- és alkohol-hozzászokásokra. Itt a laboratóriumi paraméterek, a hormonok és az ingerület-átvitel kapcsolatát és kölcsönhatásait is vizsgálja. Foglalkozik különböző szabályozó fehérjék, valamint neuropeptidek és modulátorok kölcsönhatásával, e kutatásai során kimutatta, hogy a genetikai háttér és az anyagcserében részt vevő anyagok (úgynevezett metabolitok) jelentős szerepet játszanak az átvitel folyamatában és annak zavarainak kialakulásában. Ennek fontossága, hogy a tömegspektrometria és a molekuláris genetika diagnosztikus módszereivel a korai kezelés lehetőségét biztosítsa egyes orvosi (szaporítási és újszülött-gyógyászati) folyamatokban és a zavarok során kialakuló helyzetekben. Jelentős eredménye, hogy érhetőbbé váltak a válsághelyzetben levő betegekben zajló patológiás folyamatok.