A terhesség csodálatos utazás, mely során egy új élet formálódik az anya testében. Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb, mégis gyakran alulértékelt szerve a méhlepény, vagy latinul placenta. Ez a rövid életű, ideiglenes szerv kulcsfontosságú szerepet játszik a fejlődő baba táplálásában, a test felkészítésében a szülésre és a szoptatásra.
A méhlepény anatómiája és funkciói
A méhlepény a méh nyálkahártyájából és a magzatburokból alakul ki, miután a megtermékenyített petesejt beágyazódott a méhbe. A várandósság alatt pár sejtből egy sokrétű funkciókkal rendelkező szervvé fejlődik, körülbelül a 34. várandóssági hétre éri el teljes fejlettségét. Ekkor hozzávetőlegesen 500 gramm súlyú, 15-20 cm átmérőjű és 2-3 centiméter vastag. Az anyai testhez kapcsolódó bolyhaival a teljes felülete a 15 négyzetmétert is elérheti.
Bár a méhlepény az anya és a baba teste között a híd, a két test vére közvetlenül nem találkozik, így mindkét test külön vérkeringéssel rendelkezik. A placenta legfontosabb szerepe a fejlődő kisbaba táplálása. A placentán és a köldökzsinóron keresztül kapja a magzat az oxigént, az immunrendszer fejlődéséhez fontos antitesteket, illetve különböző tápanyagokat (glükóz, aminosavak, zsírsavak, elektrolitok, vitaminok, víz). A baba cserébe mintegy leadja az anyai testnek a szén-dioxidot és más salakanyagokat.
A placenta emellett fontos szerepet tölt be bizonyos hormonok előállításában. Az első trimeszterben humán korion-gonadotropin hormont (HCG) termel, ennek a hormonnak a jelenlétét mutatja ki a vizeleten alapuló terhességi teszt is. Hormonokat termel, amelyek segítenek a baba kihordásában, felkészítenek a szülésre és a szoptatásra is.
A méhlepény elhelyezkedése és érettsége
Nem mindegy, hogy a méhlepény hol tapad meg a méh belső falán. Lehet a lepény a méh elülső falán, a méh tetején (ez a fundus), vagy a méh hátsó falán is. Szüléskor nem okoz problémát ez a három elhelyezkedés, ám akkor gond lehet, ha a lepény a méh alsó részén tapad. Így ugyanis könnyen elzárhatja a méhszájat. A placenta ezen elhelyezkedése az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény (placenta praevia). Ezt a jelenséget felfedezhetik már a várandósság elején, ekkor még nincs ok az aggodalomra, ugyanis a méhlepény - a baba fejlődésével - vándorolhat, feljebb kerülhet a méhben. Ha a harmadik trimeszterben is még lent helyezkedik el a méhlepény, akkor arra is szükség lehet, hogy befeküdj a kórházba, megfigyelésre.
A méhlepény rövid élete alatt, ahogy érik, meszesedik is. Az ultrahang vizsgálatokon mindig ellenőrzik a lepény érettségi fokát. Az érettség értéke 0, 1, 2 vagy 3-as lehet. A 0. fokban érett lepény sima magzati felszínt és egynemű szerkezetet takar, az 1. fok enyhén hullámos felszínre utal, mészszemcsék vannak, közel a magzati felszínhez, a 2. fokban érett lepény szabdalt felszínt jelez, a mészszemcsékből egyre több van, és azok az anyai felszín felé tolódnak, a 3. fok pedig a legérettebb állapotot jelöli.
A méhlepény rendellenességei és problémái
A méhlepény tapadásának lehetnek olyan rendellenességei, amelyek szülés közben okozhatnak problémát. Előfordulhat, hogy a placenta bolyhai olyan mélyre jutnak a méhszövetbe, hogy akár az izomzatig is terjedhetnek, vagy akár a méh falán is áttörhetnek. Szüléskor ez azért gond, mert a méhlepény ebben az esetben nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud távozni.
A méhlepényt az életmód is károsíthatja. Fontos, hogy komolyan vegyék a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és más anyagcsere-betegségeket. Ha a méhlepény nem működik megfelelően, nem tud elegendő oxigént és tápanyagot ellátni a baba számára az anya véráramából. E nélkülözhetetlen támogatás nélkül a baba nem tud növekedni és fejlődni. Ez okozhatja koraszülést, alacsony születési súlyt, valamint születési rendellenességeket, valamint növelheti a szövődmények kockázatát az anya számára.
A placenta elégtelenségét nehéz azonosítani, különösen első terhesség esetén. Általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely a placenta elégtelenségével kapcsolatos. Néhány jel azonban ennek az állapotnak a korai diagnosztizálását eredményezheti. A nők megfigyelhetik, hogy méhük mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél, és a magzat is kevésbé aktív a vártnál. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések rendszeres időközönként nagyon fontosak.
Ha a placenta elégtelensége korábban jelentkezik a terhesség alatt, a baba egészségügyi problémái súlyosabbak lehetnek. Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését. Növelheti a baba túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni. A korai felismerés elengedhetetlen a méhlepény-elégtelenség kezelésében. A nőknek kerülniük kell a kábítószerrel való visszaélést, a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges terhesgondozást megkapjanak.
A méhlepény megértése
Eltűnő iker szindróma és a méhlepény
Az 1980-as évek elejével elterjedő ultrahang-vizsgálatok során derült ki, hogy sokkal több terhesség indul ikerterhességként, mint ahány ikerpár végül megszületik. Az esetek többségében az egyik iker még a terhesség első szakaszában elhal és nyomtalanul felszívódik, ezért is hívják a kórképet eltűnő iker szindrómának (angolul: vanishing twin syndrome). A mesterséges fogantatás esetén gyakoribb, egyes statisztikák szerint az így megszületett csecsemők 10-15 százalékának volt ikertestvére. Az eltűnő iker jelenség a szülészek számára már az ultrahangos felvételek előtt is ismert volt. A nyolcadik hét után, de még az első trimeszterben elhaló magzat maradványa, "múmiája" ugyanis sokszor jól kivehető a méhlepényre papírvékonyan rátapadva. A néhány centis magzat szó szerint múmifikálódik ilyenkor, ugyanis a szöveteiben lévő víz felszívódik. A magzat elhalását a legtöbb esetben a nem megfelelő beágyazódás, fejlődési vagy kromoszóma rendellenesség okozza.
Ha az iker az első trimeszterben szívódik fel, és nem készült a 8. hét előtt ultrahang felvétel, a kismama sokszor nem is szerez tudomást a másik magzatról, ugyanis - a normál vetéléssel ellentétben - ilyenkor a magzat elvesztése sokaknál nem jár vérzéssel, az egészségesen fejlődő embrió fenntartja a nő hormontermelését. Vannak azonban, akiknél enyhe vérzés, hasi görcsök, derékfájás kíséri az egyik iker elvesztését. Ha a 2. vagy 3. trimeszterben történik az iker elhalása, az mind az anyára, mind a másik magzatra nézve komoly veszélyt jelenthet. Egyrészt idő előtt beindulhat a szülés, valamint kialakulhat fertőzés. Másrészt a másik babánál megnő a cerebrális parézis valamint a veleszületett bőrhiány (cutis aplasia) kockázata.
Méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR)
A méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka. Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei. Az IUGR előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető.
A magzati sorvadás kimutatásával azonban a diagnosztikai tevékenység csak elkezdődik. Azonosítani kell ugyanis az IUGR okát mind az anyánál, mind a magzatnál. Ki kell zárnunk minden olyan anyai betegséget, káros szenvedélyt, továbbá magzati genetikai rendellenességet, méhen belüli fertőzést, mely a fejlődés megkésését kiválthatta. Ezek célzott kezelése ugyanis előfeltétele a magzat egészséges fejlődésének, továbbá, a következő terhességnél, az IUGR megelőzésének.
A méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni. Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos.
Genetikai mozaikosság és a mikrokimérizmus
A genetikai mozaikosságról akkor beszélünk, ha valaki szervezetében kettő vagy többféle genetikailag különböző sejt egyaránt megtalálható. Ez a normáltól eltérő sejtek helyétől és mennyiségétől függően okozhat egészségügyi problémákat. A legújabb kutatások szerint minden ember szervezetében található ilyen mozaikosság. Hogy ennek milyen következményei vannak az egészségre nézve, az a gyakoriságtól és a helytől függ. Minél több fordul elő, annál valószínűbb, hogy valamilyen egészségi károsodást okoz.
A mikrokimérizmus egy speciális formája ennek a jelenségnek, amikor az anya magzata sejtjeiből hordoz néhányat és fordítva, a gyermek is hordozhat anyai sejtet szervezetében. Születésünk után évtizedekkel is fellelhetőek bennünk az anyánk sejtjei, és fordítva: a magzattól kapott sejtek sokszor évtizedekig fennmaradnak az anya szervezetében. Az evolúciós magyarázat szerint a mikrokimérizmus célja, hogy a baba ezzel az anya egészségét védje, hiszen ő fogja majd felnevelni őt. Ráadásul ez a sejtcsere nem korlátozódik csak az anyára és a gyermekre. A magzatok genetikájának kutatása során egy lánymagzattal várandós anya vérében férfi sejteket is találtak. Miután tisztázták, hogy nem tévedés, kiderült, hogy a nő korábbi, fiús terhességéből származnak az anyában lévő sejtek. Az elvetélt magzatok sejtjei is jelen lehetnek az anyában, és így akár a következő gyermekben is.
Petesejt-donáció és a szülővé válás kihívásai
Egyre több gyermek érkezik különleges fogantatással, harmadik fél közreműködésével: petesejt-donációval. A donorsejtes fogantatás esetén a pár számára biztonságérzetet ad a tudat, hogy a pici testi és lelki szükségleteit a kezdetektől fogva ki tudják elégíteni, a baba számukra ellenőrizhető és megnyugtató környezetben, szeretetben fejlődik az anyukája hasában. A petesejt-donációval történő fogantatás technikai kivitelezése itthon nem megoldott, mert nagyon szigorúak a petesejt-donáció feltételei, Csehországban viszont csak pénzkérdés.
A pároknak kérdéseik vannak, de válaszaik nem nagyon. Elmondják-e a környezetüknek, hogy egy harmadik fél segítségével jött létre a várandósság? Elmondják-e majd a gyermeküknek a fogantatása különleges körülményeit? Az örökbefogadásra vonatkozó állásfoglalások közismertek. Mivel az örökbefogadási eljárás során egy olyan gyermek érkezik a családba, akinek van egy élettörténete, volt egy édesanyja, akiben fejlődött, aki megszülte, és aztán valamikor lemondott róla, a szakirodalom azt javasolja, hogy a gyermek kezdettől fogva ismerje a tényt, hogy örökbe fogadták.
Néhány szülő számára természetes, hogy beszélni fog a gyermekének a fogantatása körülményeiről. Más szülők azonban félnek tőle, hogyan hat majd ez az információ a gyerekre. Sokszor még a pár tagjai sem értenek egyet abban, mi lenne a helyes megoldás. A szakemberek szerint a szülők félelmének, miszerint az információ a gyermeket felzaklathatja vagy összezavarhatja, nem annyira a gyermekhez, mint inkább a szülők saját érzéseihez van köze. Szülőként mások előítéleteitől szeretnék megóvni a gyermeküket, amelynek az alapját a saját rossz tapasztalataik képezik. Mindeközben a donorsejtes fogantatás nem rossz, csak más. Ha titkoljuk a gyermek elől a fogantatása körülményeit, érezni fogja a titkot, és ez szorongással töltheti el. A gyerekek nagyon érzékenyek a családi légkörre, és megérzik, ha ez a valami velük kapcsolatos. A családon belüli titkok, tabuk sosem maradnak örökre titokban. Külföldi pszichológusok szerint, ha a szülők elég korán elmondják a gyermekeknek donoros fogantatásuk története, teljesen természetesnek érzik majd.
Amikor egy pár elkezd petesejt-donációban gondolkozni, akkor az is felmerül kérdésként, elmondják-e majd a gyermeküknek a fogantatása történetét. Ha elmondják, mikor és hogyan? Majd jönnek a félelmek: mit gondol majd a gyerek? Előfordulhat-e, hogy úgy csapódik le benne, hogy az „igazi anyukája” odaadta őt egy másik nőnek? Hogy nem kellett neki? Hogy nem volt elég értékes? Miért merül fel a szülőkben, hogy a gyermekben kérdőjelessé válhat, hogy ki az anyja?
Alapvetően minden ember a saját génállományát szeretné továbbörökíteni. Több szerző a donációt a süteménysütéssel hasonlítja össze. A jó sütemény sütéséhez megfelelő alapanyagok szükségesek (gének). De abban, hogy végül milyen lesz a sütés eredménye, a legnagyobb szerepe végül mégis magának a sütőnek lesz. Az anya, mint „sütő” növeszti a baba minden egyes sejtjét. Az ő testének az alapanyagait (fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat, stb.) használja a pici ahhoz, hogy idegsejteket, csontokat, izmokat, szerveket építsen fel magának.
Habár az eljárás neve „petesejt-adományozás”, de a fogadó fél, az anya valójában nem konkrétan a donor petesejtjét kapja meg. A petesejt egy Petri-csészében találkozik az apa örökítő anyagával, egyesül vele, és ez az egyesült sejt osztódni kezd. A létrejött és beültetett embriókezdeménynek is van döntése, hogy visszaforduljon, ugyanúgy bekövetkezhet vetélés, mint egy hagyományosan létrejött várandósságnál. Ha az embrió mégis úgy dönt, hogy növekedni kezd, akkor válik majd gyermekké - az anyában. Akiben kifejlődik, aki megszüli, aki felneveli, aki tanul, játszik vele és gondoskodik róla, ha beteg. Ő lesz az anyja.
A méhlepény megértése
A méhlepény kulturális jelentősége és hagyományai
Szerte a világban és a magyar nyelvterületeken is azt láthatjuk, hogy a méhlepényt nagy becsben tartották, és a világ sok területén különböző rítusok kapcsolódtak hozzá. A méhlepény elnevezés mellett a Felvidéken “ágyacskának” is hívták, gyönyörűen szemléltetve, hogy ezen a szerven keresztül ágyazódik be a magzat. Máshol magzatlepénynek, vagy épp a baba életfájának is nevezték. Mivel a placenta a babával együtt fejlődött, a gyermek “mása”, ezért mágikus erőt tulajdonítottak neki a magyar néphagyományban, megtisztelték.
Bizonyos területeken a magyar hagyományban a következő gyermek kívánt nemét a méhlepényre ültetett fafajtával fejezték ki: ha a következő gyermeknek fiúgyermeket vártak, akkor körtefa alá ásták, ha lányt, akkor almafa alá. A Föld másik felén, a cseroki indiánok körében is élő volt a következő gyermekre vonatkozó rítus. Ott az apa feladata volt elásni a méhlepényt: annyi heggyel messzebb, ahány év múlva a következő gyermeket szerették volna.
Vannak kultúrák, ahol a placentát a szülés után az édesanya elfogyasztja: szárítva, kapszulaként, vagy épp nyersen. Mivel a méhlepény rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmaz, ezért úgy tartják, hogy ez a szokás az anyai szervezetet regenerálódását segítheti elő. A világ más területein elégették a méhlepényt, vagy ha nincs föld az elásásra, akkor fára helyezték föl. Legtöbb esetben és legtöbb helyen csupán a várandósság kilenc hónapja alatt irányul némi figyelem a placentára, sokszor kerülendő téma, amelyről jobb nem is beszélni; sokan nem is látták a sajátjukat. A méhlepény története és jelentősége mind az anyai test, mind a kulturális hagyományok szempontjából elválaszthatatlan része az emberi élet körforgásának.
