A lombkorona a fa felső része, amelyet a levelek alkotnak. Ez az a zóna, ahol a fa ágai és levelei találkoznak, és ahol a fotoszintézis folyamata zajlik. A lombkorona nagysága és alakja fajtól függően változik, de általában úgynevezett kupola- vagy ernyőszerű formát vesz fel.
A lombkorona fontos szerepet játszik a fa életében, mivel itt történik meg a légzés, a vízpárolgás és a fény elnyelése. A levelek a napfényt használják fel a fotoszintézishez, amely során szerves anyagokat állítanak elő. Emellett a lombkorona védi a fát az időjárási viszontagságoktól és a káros növényevőktől is.
A lombkorona alakja és mérete befolyásolja a fa árnyékolt területét, valamint a környező növények és állatok életét. A sűrű lombkoronájú fák például árnyékos mikroklímát hoznak létre, míg a ritkább koronájú fák több fényt engednek át az alsóbb szintekre.
Ezen kívül a lombkorona esztétikai szerepet is játszik, hiszen sok fafajta látványos koronával rendelkezik, amely a tájépítészetben és a kerttervezésben fontos szempont.
A lombkorona formáját befolyásoló tényezők
A fák lombkoronája teljesen eltérő lehet attól függően, hogy a fa egymagában áll, vagy társaival együtt zárt állományt alkot. Míg előbbi esetben faji tulajdonságainak megfelelően terebélyesedik, egy sűrű erdő közepén lombkoronája általában magasabban helyezkedik el és oldalirányú növekedésének lehetősége meglehetősen korlátozott. Ettől függetlenül mindkét esetben az a cél, hogy a lehető legnagyobb lombfelülettel a lehető legtöbb napfényt tudja hasznosítani.
A lombkoronát, illetve az azt alkotó ágak állását az adott faj természetes élőhelyén uralkodó időjárási viszonyok határozzák meg, mely tulajdonság a mesterségesen ültetett erdők esetében még akadályozhatja is a fákat a túlélésért folytatott küzdelemben.
Lombhullató és tűlevelű fák lombkoronája
A tűlevelű és a lombhullató fák ágainak állása különböző. Ha például megnézzük a csapadék elvezetésének képességét egy lombhullató, illetve egy tűlevelű fa esetében, azt látjuk, hogy a lombos fák ágai többnyire ferdén felfelé növekednek, így gyönyörűen elvezetik az esővizet a törzs, illetve a gyökerek irányába, leveleik pedig csak a víz 15%-át fogják fel.
A fenyőknél viszont más a helyzet: az esővíz jó harmadát felfogják, és mivel ágaik inkább oldalirányba nőnek vagy sok esetben ferdén lefelé állnak, a lecsorgó vizet sem tudják a gyökereikhez vezetni. A tűlevelű fák természetes közegében hűvösebb, csapadékosabb éghajlat uralkodik, ahol a szárazság kevésbé számít problémának, mint például a hó nyomása. A télen is levelekkel rendelkező fák hatalmas mennyiségű hó felfogására képesek, ami akár a vesztüket is okozhatná, viszont a sátorszerűen ereszkedő ágak tökéletesen alkalmasak arra, hogy a hó lecsússzon rajtuk, megkönnyítve ezzel a fa terhét.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Fiatal és idős fák lombkoronája
A lombkorona formája szintén eltérő lehet fiatal és idős fák esetében is. Életének első párszáz évében a fa folyamatosan felfelé törekszik, majd fafajtól függően 100-300 év után az új hajtások egyre rövidebbek lesznek, egymás mellé sorolódnak, és a fa csúcsa eltűnik a többi ág között.
Lombkoronák a gyümölcstermesztésben
A gyümölcsfák koronakialakításakor több dolgot kell szem előtt tartanunk: milyen gyümölcsről van szó, milyen alanyon van, mekkora helyünk van, és milyen gépek állnak a rendelkezésünkre. A túl terebélyes korona több szempontból is hátrányos lehet. Egyrészt a magasabb részeken sokkal nehezebb észrevenni az esetlegesen megjelenő kórokozókat, kártevőket, de ha ügyesen észrevettük ezeket, a védekezés még nagyobb feladatot ró ránk. Ha mégis mindezeken túljutottunk, a gyümölcs betakarítása szintén gondot okozhat ebben a magasságban, ha pedig rázással próbálkozunk, az a gyümölcs eltarthatóságát rövidíti le.
Gyakori koronaformák gyümölcsfáknál
A sudaras korona olyan koronaalak, amelyben a törzs folytatásaként tengelyt, sudarat találunk. A sudaras ágcsoportos korona pedig gazdasági fáinknak gyakran alkalmazott koronaformája. Ennél a törzs folytatásában a sudáron a vázágak ágcsoportokban (emeletekben) helyezkednek el. Általában 3 ágcsoportot alakítunk ki. Az egyes ágcsoportok, emeletek egymástól való távolsága 60-100 cm, fajtától és a termőtájtól függően.
Alakításakor az első év tavaszán a törzs folytatásában egy sudárvesszőt és 3-4 egyenletesen elosztott egyforma erősségű oldal-vezérvesszőt hagyunk. Erősségük szerint a sudárvesszőt felére, egyharmadára, míg az oldalvesszőket 1/3-1/4-ére kifelé álló rügyre metsszük vissza. Második évben, ha a növekedés jó volt, kialakítjuk a második ágcsoportot úgy, hogy felmérjük a sudárra az emeletek közötti távolságot (60-100 cm), s e fölött 5-6 rügyet meghagyva, a sudarat visszametsszük, az oldalvesszőket pedig úgy, hogy azok a lemetszett sudár csúcsával 45°-os szöget zárjanak be.
A gömbkorona a természetes koronaformák egyik formája, főként a dió és a gesztenyefákra jellemző.
A katlankorona elsősorban az őszibarack koronaformája. Törzsmagassága 40-60 cm, a fa magassága 2-3 m.
Tölcsér vagy váza korona alakra gyakorlatilag minden törzses gyümölcsfa kialakítható. Elsősorban a fényigényes fajok számára kedvező, de a rázógépes gyümölcs-betakarításra is az egyik leggyakrabban alkalmazott faforma. A katlan koronától abban különbözik, hogy a vázágak meredekebb szögben állnak (60-70 fok), melyeken gallérágakat alakítunk ki, és nem ágaztatjuk el a vázágakat többszörösen. Mint a bemutatott néhány koronaforma alapján is láthatjuk, mindegyiknél cél, hogy a fa termőrészei viszonylag könnyen kezelhető magasságban maradjanak.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
| Fafajta | Lombkorona alakja | Jellemző magasság | Érdekesség |
|---|---|---|---|
| Tűzvörös juhar (Acer ginnala) | Alacsony, sövénynek is alkalmas | Nem nő magasra | Ősszel izzó piros levelek |
| Japán juhar (Acer palmatum) | Bonsai alapanyag | Legfeljebb 3-4 méter | Mészmentes talajt igényel |
| Ezüst juhar (Acer saccharinum) | Széles, nagyméretű | 12-15 méter | Aranysárga őszi lombszín |
| Vörös som (Cornus alba) | Bokor, vagy fa | 4-6 méter | Élénk korallpiros vesszők lombhullás után |
| Tulipánfa | Fiatalon keskeny kúpalakú, később kiszélesedik | 20 méter | Tulipánszerű virágok |
Lombkorona sétányok: A természet egy új perspektívából
Képzeld el, ahogy a fák lombjai között sétálsz, alattad függőhidak ringatóznak és a falevelek susognak, miközben a körülvevő tájat madártávlatból csodálod! A lombkoronasétányok a fák csúcsai közötti titkos ösvények, ahol belélegezheted az erdő friss illatát, és egy teljesen új perspektívából fedezheted fel a természetet.
Az Aktív Kalandoron több, mint 600 túratipp, 1600 látnivaló, 23 kisvasút és 230 turistaház várja, hogy felejthetetlenné tegye a túrázós kalandjaidat. Tedd fel a bakancslistádra a fenti lombkorona sétányokat és nyerj pihenést menő turistaházakban!
