A méhlepény, tudományos nevén placenta, egy egyedülálló szerv, amely a fogantatás után szinte azonnal fejlődésnek indul, és a terhesség során létfontosságú szerepet tölt be. Ez a "csoda-szerv" összeköti az anyát és a magzatot, biztosítva az oxigén- és tápanyagellátást, valamint a salakanyagok elszállítását. Emellett hormonokat is termel, amelyek fenntartják a várandósságot, felkészítik a méhet a szülésre és a melleket a szoptatásra.
A méhlepény a terhesség 14-16. hetére éri el végleges formáját, átlagosan 15-25 cm átmérőjű, 2,5-3 cm vastagságú, 500-600 gramm tömegű korong alakú szerv. Kialakulása a megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezdődik, és a baba születéséig funkcionál.
A méhlepény működése
Képzeljünk el két egymással szemben fordított tányért: a felső tányér a baba sejtjeiből, az alsó az anya sejtjeiből jön létre. A két tányér közötti teret az anya vére tölti ki, ami folyamatosan cserélődik az alsó tányéron átvezető erek segítségével. A felső tányérból számtalan elágazó ujjacska (chorion bolyhok) lógnak be ebbe a vérrel töltött térbe. A gáz- és anyagcsere ezeken az ujjacskákon keresztül történik meg, melyek mikroerei erekké, majd a köldökzsinórban futó két artériává és egy vénává egyesülnek.
A méhlepény leválása és születése
A normális esetben a méhlepény elválik a méh nyálkahártyájától a szállítási folyamat során, megszakítva a baba oxigén- és tápanyagellátását, és erős vérzést okozva az anyában. Az újszülött világrajövetele után körülbelül 20 perccel, az oxitocin hormon hatására a méh összehúzódik, így a placenta leválik a méhfalról és megszületik. Ezt a folyamatot kis vérzés és enyhébb összehúzódások kísérik.
Rendellenességek a méhlepény leválásakor és születésekor
Fontos, hogy a méhlepény teljes egészében távozzon a szülés után, mert akár csak kicsiny darabjának visszamaradása is súlyos következményekkel járhat. A szülések körülbelül 3 százalékában fordul elő, hogy visszamarad a lepény egy darabja a méh üregében. Ha ez megtörténik, a legsúlyosabb esetben méheltávolításra is sor kerülhet, de ez nagyon ritka.
A méhlepény-leválás viszonylag ritka állapot, és a terhesség utolsó trimeszterében hirtelen előfordulhat. Kezelés nélkül ez életveszélyes állapot mind az anya, mind a baba számára. A leválás történhet teljes, részleges, marginális vagy központi elválásként a méhtől. Az anyai halálozás 5-8%-át, a magzati halálozási arányok 1-40%-át teszi ki. A részleges elválással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválással járó súlyos placenta-leválás.
A terhesség alatti placenta leválás pontos oka nem ismert, de a tünetek hirtelen jelentkeznek. A kezelés a leválás típusától és a terhességi időszaktól függ, és azonnali kórházi kezelést igényel. Enyhe esetben szoros orvosi megfigyelés és pihenés javasolt, súlyos esetben intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik a beteget.
Placenta accreta
Veszélyes szövődmény az úgynevezett placenta accreta, amikor a méhlepény bolyhok túl mélyen ágyazódnak be a méh falába, akár az izomzatba is. Ilyenkor a leváló lepény súlyos vérzést okozhat, ami akár méheltávolításhoz is vezethet. Ez az állapot a szülések 2 ezrelékére jellemző, tehát igen ritka.
Vérzések a méhlepény megszületése után
Vannak esetek, amikor a méh nem húzódik össze a méhlepény megszületése után, így fennáll a vérzés veszélye. Ennek oka lehet az extrém elhúzódó kitolási szak, illetve a nagy mennyiségű oxitocin adása a vajúdás során.
A szülés utáni vérzések vezető okai közé tartozik a visszamaradt méhlepény. Előfordulhat, hogy a szülés után egyébként is jelentkező vérzés abbamarad, majd 2-3 hét után ismét jelentkezik. Ilyenkor feltétlenül fel kell keresni az orvost.
Tünetek, ha a méhlepény bent maradt
Ha az anyakutya eszik-iszik, ürít vizeletet, bélsarat, szoptatja kölykeit, felkel, nem bágyadt, nem lázas (39°C felett lázas egy kutya!), valamint az ürülő véres váladék nem bűzös, kenőcsös, rothadó húshoz hasonló szagú, akkor normális, hogy tisztul a méh, azt a kutya folyamatosan nyalogatja.
Ha bármelyik a fent említett tünetekből mégis észlelhető rajta, akkor valami baj lehet! Legelső baj, ha bent maradt egy magzat, placenta darab akár a hüvelyben, akár a méhben. Ez előbb vagy utóbb bomlásnak indul, amitől a szuka lázas lesz, ami az életét is veszélyezteti. A másik baj lehet, hogy a szülés nem megfelelő higiéniai körülmények között zajlott, és fertőzést kapott - ilyenkor szintén a bágyadtság, láz a vezető tünet, ami szintén életveszélyes lehet.
A vérzésen kívül előfordulhat még láz, bűzös folyás, hasi fájdalom vagy kis szövettörmelékek távozása a hüvelyen keresztül. Vannak tényezők, melyek fennállásakor nagyobb az esély erre a szülészeti szövődményre, ilyen az átlagosnál erősebben tapadó méhlepény, a koraszülés, a méh bizonyos fejlődési rendellenességei és az, ha korábbi szülés során már előfordult hasonló szövődmény.
Ha a szülés után a vérzés nem szűnik meg vagy átmeneti szünet után visszatér, feltétlenül fordulj orvoshoz, aki el tudja dönteni, hogy fennáll-e ez a potenciálisan életveszélyes szövődmény, vagy más, banálisabb okkal magyarázható a panaszod!
Understanding the Placenta
A méhlepény kulturális jelentősége és szokások
Magyarországon és a többi "nyugati" országban általában a szülés után a méhlepényt őrzik néhány napig, aztán a többi kórházi hulladékkal együtt megsemmisítik. Más kultúrákban azonban a méhlepényt számos szokás és hiedelem övezi.
A köldökzsinór elvágása és a szeparáció
A méhlepényt a babával a köldökzsinór köti össze, ennek elvágása szimbolikus értékű a legtöbb társadalomban. Míg hagyományosan a köldökzsinórt a bába vágta el - jelképezve ezzel a baba befogadását a közösségbe -, manapság egyre gyakoribb, hogy szülők kérik, hogy az apa vághassa el a köldökzsinórt. Ez a kis apró rituálé szimbolizálja a család születését, a baba befogadását a társadalomba.
A méhlepény eltemetése
A méhlepényt a legtöbb kultúrában röviddel a születés után az apa temette el, vagy a ház/kunyhó bejárata alá, vagy pedig a földbe, gyakran valamilyen növényt ültetve fölé - úgy tartották, hogy ez a rituálé védi majd meg a ház lakóit, a családot a rossz szellemektől. Manapság sokkal gyakoribb, hogy születés után a méhlepényt lefagyasztják, és akár hónapokkal, évekkel később egy családi ünnep keretében temetik el és ültetnek fölé valamilyen növényt, általában fát. Ennek a modern ünnepnek az egyik szimbolikus jelentése a család ünneplése, a másik pedig annak az ünneplése, hogy a nő a szülés után visszatér a társadalomba az új, anya-szerepben.
Lotus szülés
A Lotus szülés azt jelenti, hogy a születés után a köldökzsinórt nem vágják el egyáltalán, hanem a méhlepényt a baba mellől csak akkor távolítják el, amikor a köldökcsonk leválik. Ez a szokás egy 20. századi jelenség, melyet 1970-ben Claire Lotus Day kezdeményezett.
A placenta elfogyasztása (placentofágia)
Az állatok, akár ragadozók, akár növényevők, a méhlepényt az utód megszületése után megeszik. Egyes szülők is ezt a szokást követik, azzal magyarázva, hogy a méhlepény segíti a tejtermelés beindulását, általános roboráló hatással van a szervezetre, és csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulásának esélyét. Kutatások azonban nem igazoltak vissza semmiféle elixír-hatást, az egyetlen említésre méltó "hatóanyag" a vas és valamennyi hormon, de a mennyiség nem számottevő. Az állatok valószínűleg azért eszik meg a méhlepényüket, hogy eltüntessék a nyomokat az esetleges ragadozó állatok elől, és hogy tisztán tartsák a fészküket. A placenta elfogyasztásának két módja van: hőkezeléssel elkészítve, vagy kiszárítva, elporítva és bekapszulázva, étrendkiegészítőként fogyasztva.
A méhlepény rajzolata mint életfa
Ha elképzeljük a baba köldökzsinórját és az abból a méhlepényben szerteágazó ereket, akkor nem nehéz egy fára gondolnunk. Ez a fa egy különleges fa, az életfa: a születés, növekedés és halál szimbóluma egyben. Ha a szüléseddel kapcsolatosan informáltan, tudatosan szeretnél dönteni, akkor érdemes egy picit elgondolkodni azon is, hogy milyen sorsot szánsz a méhlepénynek a születés után.
Szerencsére ma már kórházi környezetben is egyre ritkábban vált ki elképedt csodálkozást, ha a szülők úgy döntenek, hogy hazaviszik a méhlepényt.